[Grem] Karantén interjú Bagdy Emőkével

2020. Ápr. 27., H, 18:52:33 CEST

„Életerőnk és hitünk próbája az, amit most átélünk” – Bagdy Emőke a
Mandinernek <https://mandiner.hu/cikk/20200427_bagdy_emoke_interju>
https://mandiner.hu/cikk/20200427_bagdy_emoke_interju

*Írta: Ádám Rebeka Nóra <https://mandiner.hu/szerzo/adam_rebeka_nora> *
*„Vagy képesek vagyunk rehumanizálni az életünket, visszavéve a megsebzett
lét-dimenziót, vagy megsemmisítjük az életet. Az életerőnk, életbátorságunk
és hitünk próbája az, amit most átélünk.” Bagdy Emőke pszichológust
kérdeztük *hitről, lélekről, karanténról, társadalmi problémákról és
megtanulandó leckékről. Vallja: „A karantén elviselése is életfegyelem és
megküzdőképesség függvénye”. Nagyinterjúnk!

*Hogy van? Hogyan bírja a karanténban töltött napokat?*

Köszönöm a kérdést, a válaszom nem formális*: jól vagyok. Valóban, ebben a
helyzetben is kialakult egy-két hét alatt egy rendszerem. Napi és heti
program. Elővettem egy érintetlen naptárat, hiszen az eredeti tele volt
június 15-ig temérdek vállalással. Minden elérvénytelenedett*. Az új
naptáram a karantén meghirdetésének napjával kezdődik. Hát ennyire
megváltozott minden! Gyökeresen, mégis* ki lehetett alakítani egy új
rendszert.*
Ha karantén, akkor *sok mozgáskárpótlás és sok kapcsolatkárpótlás kell*.
Új egyensúlyt kellett kialakítanom az életemben.

*Milyen formában megy tovább a munka? Gondolom, nem unatkozik.*

*A terápiás munkám Skype-on folyik, a szupervíziók is. Előadások helyett
írok, és minden megkeresésre válaszolok*.* Nagyon sok érkezik hozzám.
Majdnem minden médiacsatornán van dolgom. Rádióüzenetek, videófelvételek,
internetes kerekasztal-beszélgetésben való részvétel, saját üzenet küldése
felvétellel, podcastkészítés, részvétel különféle TV- és rádióműsorokban, *még
felsorolni is hosszú volna. Ezeknek* van értelme, mert az aktuális
helyzetekre lehet reagálni, a pszichológiai ismereteket lehet közhasznúvá
tenni. Ezért tettem közzé a YouTube
<https://www.youtube.com/channel/UCDdl9qrwXDJuqzdqaBOXwog?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202004>-on,
a Facebookon
<https://www.facebook.com/bagdyemoke?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202004>
és Pszichoszomatikus Ambulanciánk honlapján
<http://pszichoszamoca.hu/pszichologus/bagdy-emoke/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202004>
a stresszkezelő lelki fitness gyakorlataimat. Hadd használják fel minél
többen!*

*Mi ad erőt önnek ebben az időszakban? Hogyan töltődik fel?*

Számomra pozitív kihívás, hogy új dolgokat tanulhatok az internetes világ
útjain. Korábban mások készítettek film- vagy videófelvételt velem, és nem
volt gondom a technikai dolgokkal. Most sok új technikába kell beletanulni,
és ez próbára teszi a tanulékonyságomat és türelmemet. A feltöltődésben
három fontos erőforrásom van: családom kissé túlóvó szeretete,
gondoskodásuk és törődésük, azután a 45 éve élő, ősi baráti köröm
rendszeres, heti egy estén át tartó online beszélgetései. A harmadik pedig
új felfedezésem: a sok levél, amelyet visszacsatolásképpen kapok.
Reflektálnak a tőlem hallottakra, kérdeznek, tanácsot kérnek a
pszichofitness tréningre vonatkozóan, és így tovább. Benne vagyok a
közösségi kommunikációs vérkeringésben. Azért el kell mondanom, hogy *az
élethez való viszonyomat alapvetően meghatározza, hogy hívő vagyok.*
A hit cselekvő humán szolgálatot kíván.

*Etikámat Kant szavai fogalmazzák meg legpontosabban. Amit tennem kell,
lelkiismereti parancs. „Ha én nem teszem, ki tegye? Ha nem most teszem,
mikor? S ha nem teszem, akkor ki vagyok én?” *Számolatlanul adok, és
megsokszorozva kapok viszonzást.

*Mit gondol, miért kapta az emberiség ezt a helyzetet? Okkal kapta? Lecke?*

A válaszom aligha fér egy interjú kereteibe, de megkísérlem
felvázolni. *Nézetem
szerint hibás fejlődési útra tévedtünk. Emberi lényünk ugyanis
testi-lelki-kapcsolati és spirituális összetettségű. Egyik összetevő sem
hanyagolható el,  **és nem is törhet egyeduralomra. Amikor háromszáz éve a
felvilágosodás során trónra emeltük az individuumot, annak autonómiáját, és
az ész – a tudomány – vált reményeink mindenhatójává (gondoljunk csak
Berzsenyi versére: „Az ész az Isten, mely minket vezet, az ő szavára minden
meghajul”), akkor a ráció fényében a humán felelősségi oldal árnyékba
került*. Nem kapott a tudás mint hatalom érzelmi és etikai ellensúlyt. *Pedig
csak a felelősségétől áthatott tudomány képviseli igazi értékét: az emberi
élet szolgálatát.*

*Meg kell tanulnunk valamit? Értékeket, dolgokat amiket elfelejtettünk?*

*Elkápráztatott minket a természettudomány, ami a természet feletti uralom
és életmegváltás ígérete lett. A szekularizáció megindulásával Istent és a
hozzá kötődő etikai parancsolatokat az életszabályozás csúcsáról
letaszítottuk, helyére a pénz mint mammon került. Az embert ez a materiális
dimenzió a megélhetési kényszer röghöz kötött foglyává tette*, és
megfosztotta magasabb értékvilágának etikai szabályozóitól. Minden
megvehetővé és eladhatóvá vált, *a dehumanizálódás és el-lélektelenedés a
magasabb humán értékeket devalválta. A hit – mint közös emberi életben
tartó képességünk – a vallással egyenlővé téve megtagadásra került, pedig a
hit teszi lehetővé az élet tervezését, a reménységet, a jövő felé haladás
akarását, az élet értelmének átélését. A hit maga nem vallás, a vallások
épülnek a hitképességünkre. Ez a vertikális, spirituális dimenziónk, ami
életben tart. Az ateista is hisz valamiben.*
Hit nélkül belebetegszünk az értelmetlen robotba.

*A jelen életünk elmaterializálódása, minden korábbi, magasabb érték
posztmodern tagadása, etikai relativizmussá fajult. Mit lehet, és mit nem
szabad? Bármit, következmények nélkül. Pénzszerzésért pusztítható a
környezet, de kié a felelősség? Senki nem felel a kérdésre!*

*Mondhatni, várható volt, hogy jön valami ehhez hasonló krízis?*

A környezetszennyezési válság, a természeti katasztrófák már előszelei
voltak annak a planetáris krízisnek, amely a természet után most már az
emberi természetet, az egészségünket, életünket is megtámadta. A
következményekkel kell szembenéznünk! Elidegenedett világ vak erőivel
állunk szemben. *A munka robotemberévé degradálódtunk, és már az emberi
kapcsolatokat is „megette” a pénz mammon.*
Az emberi kapcsolatok is materiális mintára működnek, *tárgyként bánunk
egymással. **Felhasználók, elhasználók, eldobók vagyunk, nincs* *elköteleződés
és felelősségvállalás egymásért. **Nyolc óra munka **helyett a
kizsákmányoltság és örömtelenség hajszájában a drogok ígérnek segítséget.
Nincs* *idő *semmire,* a **szeretetkapcsolatok**ra sem**. A család, mint az
élet továbbvitelének fészke **súlyosan megsérült, már „nem érdemes”
gyereket szülni.*

*Hol tartunk most?*

*A hatalom és szeretet mint világerők egyensúlybomlása most ért el a
kritikus pontra. Már nem csupán belebetegszünk az életünkbe, hanem
elpusztítjuk azt. *Úgy vélem, itt tartunk, és vagy képesek vagyunk
rehumanizálni az életünket, visszavéve a megsebzett lét-dimenziót – azaz *
új etika, emberközpontúvá visszaformált, összetartozásra, összefogásra és
kapcsolati értékekre épülő életvezetés, altruizmus, szolidaritás *–, * vagy
megsemmisítjük az életet.*
Az életerőnk, életbátorságunk és hitünk próbája az, amit most átélünk.
*Reménykedem,
hogy ráeszmélünk, mekkora felelősség hárul mindnyájunkra. *

*Mi van azokkal, akik nehezebben viselik a karantént? Azokkal, akik
kétségbeesnek, esetleg pánikolnak?*

Aki most pánikol, annak messziről, gyermekkorából hozott az életfélelme.
Csak felújul a mélybe fojtott régi, megoldatlan rettegés. Nem tanulta meg,
hogyan küzdjön meg a félelemmel, nehézségekkel, konfliktusokkal. Nem tehet
róla, a szocializáció során nem tudott felkészülni az életküzdelemre. A
helyzet mindnyájunknak negatív stressz, de nézzünk szembe azzal, hogy a
stresszkezelés nem tananyag sehol, a konfliktuskezelés sem, de még a
kommunikációs „illemtant” sem tanították meg nekünk.
*A karantén elviselése is életfegyelem és megküzdőképesség függvénye.*

*Szerencsére megmozdult az altruizmus bennünk: sok a segítő készenlét,
szakemberek, laikus segítők, lelki elsősegélyhelyek, egyházi önkéntesek,
szociális szolgálatok, pszichológiai pro bono krízis segítségek sora áll
készen. Kiderült, hogy minden pozitív potenciálunk adott ahhoz, hogy
érdemben változtassunk az életünkön. „Nincs veszve bármi sors alatt, ki el
nem csüggedett.” Ezért biztatok minden szorongót, pánikolót: merjen
segítséget kérni!*

*Mit tapasztal, a bezártság, a kontaktusoktól és az eddig megszokott
ingerektől való megvonás milyen hatással van az emberekre? Mit lehet tenni,
hogy oldjuk az emiatt esetlegesen kialakult feszültséget?*

*Számtalan  ingerkorlátozó vagy ingermegvonási kísérlet igazolja, hogy a
bezártságra a mentális funkciók dezorganizálódásával válaszolunk, de csak
akkor, ha egyedül vagyunk. Együtt viszont a zárt térben felgyülemlik a
feszültség, negatív stresszállapot alakul ki. A teljes magány a
legveszélyesebb: ha nincs szeretetkapcsolat, törődés, ha az ember már
senkinek sem fontos. *Ilyenkor keresse fel az egyén a régi kapcsolatait,
vagy segítsen olyannak, aki még nála is nehezebb lelki helyzetben van.* A
családban viszont szoros életrend és közös döntéssel létrehozott napi-,
heti tervezés betartása segít, hogy „ne** essünk egymásnak”; **sőt **a
humor, derű, mozgás, játék, kreatív lelemények és közös pozitív élmények
keresése határozza meg a napjainkat.*
Ne most rendezzük konfliktusainkat!   Egyezzünk meg, hogy eddig is
elnapoltuk, még kibírja addig, amíg már majd vége a krízisnek.

*Lélektani szempontból milyen fázisai lesznek még ennek az időszaknak?
Lesz-e holtpont, vagy már túljutottunk rajta?*

*Ilyen világméretű krízis aligha volt, hiszen korábbi századokban – a
pestis vagy a spanyolnátha idején – az információs lehetőségek nem tették
lehetővé a világméretű összefogást. Tudjuk, hogy a tömegkrízisnek vannak
szakaszai: így a pánik, a „szervezetlen” fázis, amit a tudatosító
felismerés és fokozatos rendeződés, a „szervezett fázis” követ. A
koronavírus  azonban nehezen kiismerhető természetével igazi kihívás az
orvostudománynak is, az elszenvedő lakosságnak is. **Nem tudjuk, hogy
túljutottunk-e a kulmináción, amely után a lecsendesülés várható.*

*Ezért a stressztörvényeket követve* *egy a dolgunk: a legrosszabbra
felkészülve a legjobb kimenetel reménységével igyekszünk túlélni a
megpróbáltatásokat.  *

*Ön szerint a magyarok jól viselik ezt a rendkívüli helyzetet? Betartják a
korlátozásokat? Szabálykövetők? *

Örömmel és megnyugvással tapasztalom, hogy *sokkal fegyelmezettebbek
vagyunk, mint** ez elképzelhető lett volna*. *Ami leginkább meghat, az a
szívek kinyílása, a segítőkészség buzgása, az összefogás ereje, a
helytállás képessége; hatalmas erőink az orvosi hivatás magaslatán, a
diagnosztikai- és terápiás utak kreatív keresésében, a hála, köszönet
kifejezésében.*
*Tudunk „emberek lenni, fenn, az ember magasán”. Így a jövő is ígéretesebb!*

*Mit gondol, ha vége lesz ennek az időszaknak, változni fog valami az
emberek életében, hozzáállásában, világképében, lelkében?*

Az bizonyosra vehető, hogy *a világméretű szembesítés nyomán kényszerű
változásoknak kell bekövetkeznie az élet minden területén.** Nem tudjuk
megjósolni a pénzéhes világgazdasági rendszer változásának mértékét, de az
elembertelenedett világnak rehumanizálódnia kell ahhoz, hogy a
„halálkultúrát” a valódi életértékek oxigénje reanimálja, akárcsak a
koronavírusos beteget a lélegeztető készülék. Szeretném megőrizni
optimizmusomat és élethitemet, ezért Radnóti Miklós soraival válaszolok:
„Mert egyszer béke lesz, de tarts ki addig lélek, védekezz!”*

*A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert
személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos
gondolataikról, saját tapasztalataikról. *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200427/fe7bb32e/attachment.html>