<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0371/370175_bagdy_nyito.jpg" title="">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200427_bagdy_emoke_interju">„Életerőnk és hitünk próbája az, amit most átélünk” – Bagdy Emőke a Mandinernek</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200427_bagdy_emoke_interju">https://mandiner.hu/cikk/20200427_bagdy_emoke_interju</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><img src="https://mandiner.hu/attachment/0345/344725_reb_jo.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);"> <br><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/adam_rebeka_nora">Ádám Rebeka Nóra</a> </b></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Vagy képesek vagyunk rehumanizálni az életünket, visszavéve a
megsebzett lét-dimenziót, vagy megsemmisítjük az életet. Az életerőnk,
életbátorságunk és hitünk próbája az, amit most átélünk.” Bagdy Emőke
pszichológust kérdeztük </b></span>hitről, lélekről, karanténról, társadalmi
problémákról és megtanulandó leckékről. Vallja: „A karantén elviselése
is életfegyelem és megküzdőképesség függvénye”. Nagyinterjúnk!</div>
<div class="gmail-text">
<p><strong>Hogy van? Hogyan bírja a karanténban töltött napokat?</strong></p>
<p>Köszönöm a kérdést, a válaszom nem formális<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>: jól vagyok. Valóban,
ebben a helyzetben is kialakult egy-két hét alatt egy rendszerem. Napi
és heti program. Elővettem egy érintetlen naptárat, hiszen az eredeti
tele volt június 15-ig temérdek vállalással. Minden elérvénytelenedett</b></span>.
Az új naptáram a karantén meghirdetésének napjával kezdődik. Hát ennyire
megváltozott minden! Gyökeresen, mégis<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> ki lehetett alakítani egy új
rendszert.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">Ha karantén, akkor <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>sok mozgáskárpótlás és sok kapcsolatkárpótlás kell</b></span>. Új egyensúlyt kellett kialakítanom az életemben.</div>
<p><strong>Milyen formában megy tovább a munka? Gondolom, nem unatkozik.</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A terápiás munkám Skype-on folyik, a szupervíziók is. Előadások
helyett írok, és minden megkeresésre válaszolok</b></span>.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Nagyon sok érkezik
hozzám. Majdnem minden médiacsatornán van dolgom. Rádióüzenetek,
videófelvételek, internetes kerekasztal-beszélgetésben való részvétel,
saját üzenet küldése felvétellel, podcastkészítés, részvétel különféle
TV- és rádióműsorokban, </b></span>még felsorolni is hosszú volna. Ezeknek<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> van
értelme, mert az aktuális helyzetekre lehet reagálni, a pszichológiai
ismereteket lehet közhasznúvá tenni. Ezért tettem közzé a <a target="_blank" href="https://www.youtube.com/channel/UCDdl9qrwXDJuqzdqaBOXwog?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202004">YouTube</a>-on, a <a target="_blank" href="https://www.facebook.com/bagdyemoke?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202004">Facebookon</a> és <a target="_blank" href="http://pszichoszamoca.hu/pszichologus/bagdy-emoke/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202004">Pszichoszomatikus Ambulanciánk honlapján</a> a stresszkezelő lelki fitness gyakorlataimat. Hadd használják fel minél többen!</b></span></p>
<p><strong>Mi ad erőt önnek ebben az időszakban? Hogyan töltődik fel?</strong></p>
<p>Számomra pozitív kihívás, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,255)">új dolgokat tanulhatok az internetes
világ útjain. Korábban mások készítettek film- vagy videófelvételt
velem, és nem volt gondom a technikai dolgokkal. Most sok új technikába
kell beletanulni, és ez próbára teszi a tanulékonyságomat és türelmemet.
A feltöltődésben három fontos erőforrásom van: családom kissé túlóvó
szeretete, gondoskodásuk és törődésük, azután a 45 éve élő, ősi baráti
köröm rendszeres, heti egy estén át tartó online beszélgetései. A
harmadik pedig új felfedezésem: a sok levél, amelyet
visszacsatolásképpen kapok. Reflektálnak a tőlem hallottakra, kérdeznek,
tanácsot kérnek a pszichofitness tréningre vonatkozóan, és így tovább.
Benne v</span>agyok a közösségi kommunikációs vérkeringésben. Azért el kell
mondanom, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az élethez való viszonyomat alapvetően meghatározza, hogy
hívő vagyok.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">A hit cselekvő humán szolgálatot kíván.</div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Etikámat Kant szavai fogalmazzák meg legpontosabban. Amit tennem kell, lelkiismereti parancs. „<em>Ha én nem teszem, ki tegye? Ha nem most teszem, mikor? S ha nem teszem, akkor ki vagyok én?</em>” </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Számolatlanul adok, és megsokszorozva kapok viszonzást.</span></span></p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/ARN/e3_jo.jpg" style="margin-right: 0px;" width="208" height="116"></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Mit gondol, miért kapta az emberiség ezt a helyzetet? Okkal kapta? Lecke?</strong></span></p>
<p>A válaszom aligha fér egy interjú kereteibe, de megkísérlem felvázolni. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nézetem szerint hibás fejlődési útra tévedtünk. Emberi lényünk ugyanis testi-lelki-kapcsolati és spirituális összetettségű. Egyik összetevő sem hanyagolható el, </b><b>és nem is törhet egyeduralomra. Amikor háromszáz éve a felvilágosodás
során trónra emeltük az individuumot, annak autonómiáját, és az ész – a
tudomány – vált reményeink mindenhatójává (gondoljunk csak Berzsenyi
versére: „<em>Az ész az Isten, mely minket vezet, az ő szavára minden meghajul</em>”),
akkor a ráció fényében a humán felelősségi oldal árnyékba került</b></span>. Nem
kapott a tudás mint hatalom érzelmi és etikai ellensúlyt. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Pedig csak a
felelősségétől áthatott tudomány képviseli igazi értékét: az emberi élet
szolgálatát.</b></span></p>
<p><strong>Meg kell tanulnunk valamit? Értékeket, dolgokat amiket elfelejtettünk?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Elkápráztatott minket a természettudomány, ami a természet feletti
uralom és életmegváltás ígérete lett. A szekularizáció megindulásával
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Istent és a hozzá kötődő etikai parancsolatok</span>at <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az életszabályozás
csúcsá</span>ról letaszítottuk, helyére a pénz mint mammon került. Az embert ez
a materiális dimenzió a megélhetési kényszer röghöz kötött foglyává
tette</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">, és megfosztotta magasabb értékvilágának etikai szabályozóitól.
Minden megvehetővé és eladhatóvá vált, </span><b>a dehumanizálódás és
el-lélektelenedés a magasabb humán értékeket devalválta. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A hit – mint
közös emberi életben tartó képességünk – a vallással </span>egyenlővé téve
megtagadásra került, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">pedig a hit teszi lehetővé az élet tervezését, a
reménységet, a jövő felé haladás akarását, az élet értelmének átélését. A
hit maga</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">vallás</span>, a vallások épülnek</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a hitképességünkre</span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Ez a
vertikális, spirituális dimenziónk, ami életben tart.</span><span style="background-color:rgb(246,178,107)"> Az ateista </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">is hisz
valamiben.</span></b></span></p>
<div class="gmail-keretes">Hit nélkül belebetegszünk az értelmetlen robotba.</div>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A jelen életünk elmaterializálódása,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> minden korábbi, magasabb érték </span>
posztmodern tagadása, etikai relativizmussá fajult. Mit lehet, és mit
nem szabad? Bármit, következmények nélkül. Pénzszerzésért pusztítható <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
környezet,</span> de kié a felelősség? Senki nem felel a kérdésre!</b></span></p>
<p><strong>Mondhatni, várható volt, hogy jön valami ehhez hasonló krízis?</strong></p>
<p>A környezetszennyezési válság, a természeti katasztrófák már
előszelei voltak annak a planetáris krízisnek, amely a természet után
most már az emberi természetet, az egészségünket, életünket is
megtámadta. A következményekkel kell szembenéznünk! Elidegenedett világ
vak erőivel állunk szemben. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A <span style="background-color:rgb(255,242,204)">munka </span>robotemberévé degradálódtunk, és már
az emberi kapcsolatokat is „megette” a pénz mammon.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">Az emberi kapcsolatok is materiális mintára működnek, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tárgyként bánunk <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egymással</span>. </b><b>Felhasználók, elhasználók, eldobók vagyunk, nincs</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elköteleződés és
felelősségvállalás egymásért. </b><b>Nyolc óra munka </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>helyett a kizsákmányoltság
és örömtelenség hajszájában a drogok ígérnek segítséget. Nincs</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>idő
</b></span>semmire,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a </b><b>szeretetkapcsolatok</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ra sem</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. A család, mint az élet
továbbvitelének fészke </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>súlyosan megsérült, már „nem érdemes” <span style="background-color:rgb(255,242,204)">gyereket
szülni.</span></b></span></div>
<p><strong>Hol tartunk most?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A hatalom és szeretet mint világerők egyensúlybomlása most ért el a
kritikus pontra. Már nem csupán belebetegszünk <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az életünk</span>be, hanem
elpusztítjuk<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> azt.</span> </b></span>Úgy vélem, itt tartunk, és vagy képesek vagyunk
rehumanizálni az életünket, visszavéve a megsebzett lét-dimenziót – azaz
<u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> új etika, emberközpontúvá visszaformált, összetartozásra, összefogásra
és kapcsolati értékekre épülő életvezetés, altruizmus, szolidaritás </b></span></u>–, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
vagy megsemmisítjük <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az élet</span>et.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">Az életerőnk, életbátorságunk és hitünk próbája az, amit most átélünk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Reménykedem, hogy ráeszmélünk, mekkora felelősség hárul mindnyájunkra. </b></span></div>
<p><strong>Mi van azokkal, akik nehezebben viselik a karantént? Azokkal, akik kétségbeesnek, esetleg pánikolnak?</strong></p>
<p>Aki most pánikol, annak messziről, gyermekkorából hozott az
életfélelme. Csak felújul a mélybe fojtott régi, megoldatlan rettegés.
Nem tanulta meg, hogyan küzdjön meg a félelemmel, nehézségekkel,
konfliktusokkal. Nem tehet róla, a szocializáció során nem tudott
felkészülni az életküzdelemre. A helyzet mindnyájunknak negatív stressz,
de nézzünk szembe azzal, hogy a stresszkezelés nem tananyag sehol, a
konfliktuskezelés sem, de még a kommunikációs „illemtant” sem tanították
meg nekünk.</p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">A karantén </span>elviselése is életfegyelem és megküzdőképesség függvénye.</b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Szerencsére megmozdult az altruizmus bennünk: sok a segítő készenlét,
szakemberek, laikus segítők, lelki elsősegélyhelyek, egyházi
önkéntesek, szociális szolgálatok, pszichológiai pro bono krízis
segítségek sora áll készen. Kiderült, hogy minden pozitív potenciálunk
adott ahhoz, hogy érdemben változtassunk az életünkön. „<em>Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett.</em>” Ezért biztatok minden szorongót, pánikolót: merjen segítséget kérni!</b></span></p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/ARN/e2_jooo.jpg" style="width: 900px; height: 554px;"></p>
<p><strong>Mit tapasztal, a bezártság, a kontaktusoktól és az eddig
megszokott ingerektől való megvonás milyen hatással van az emberekre?
Mit lehet tenni, hogy oldjuk az emiatt esetlegesen kialakult
feszültséget?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Számtalan ingerkorlátozó vagy ingermegvonási kísérlet igazolja, hogy
a bezártságra a mentális funkciók dezorganizálódásával válaszolunk, de
csak akkor, ha egyedül vagyunk. Együtt viszont a zárt térben
felgyülemlik a feszültség, negatív stresszállapot alakul ki. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A teljes
magány a legveszélyesebb: ha nincs </span>szeretetkapcsolat, törődés, ha az
ember már senkinek sem fontos. </b></span>Ilyenkor keresse fel az egyén a régi
kapcsolatait, vagy segítsen olyannak, aki még nála is nehezebb lelki
helyzetben van.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A családban viszont szoros életrend és közös döntéssel
létrehozott napi-, heti tervezés betartása segít, hogy „ne</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> essünk
egymásnak”; </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>sőt </b><b>a humor, derű, mozgás, játék, kreatív lelemények és
közös pozitív élmények keresése határozza meg a napjainkat.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">Ne most rendezzük konfliktusainkat! Egyezzünk meg, hogy eddig is elnapoltuk, még kibírja addig, amíg már majd vége a krízisnek.</div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Lélektani szempontból milyen fázisai lesznek még ennek az időszaknak? Lesz-e holtpont, vagy már túljutottunk rajta?</strong></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ilyen világméretű krízis aligha volt, hiszen korábbi századokban – a
pestis vagy a spanyolnátha idején – az információs lehetőségek nem
tették lehetővé a világméretű összefogást. Tudjuk, hogy a tömegkrízisnek
vannak szakaszai: így a pánik, a „szervezetlen” fázis, amit a
tudatosító felismerés és fokozatos rendeződés, a „szervezett fázis”
követ. A koronavírus azonban nehezen kiismerhető természetével igazi
kihívás az orvostudománynak is, az elszenvedő lakosságnak is. </b><b>Nem tudjuk, hogy túljutottunk-e a kulmináción, amely után a lecsendesülés várható.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ezért a stressztörvényeket követve</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy a dolgunk: a legrosszabbra
felkészülve a legjobb kimenetel reménységével igyekszünk túlélni a
megpróbáltatásokat. </b></span></p>
<p><strong>Ö<span style="background-color:rgb(208,224,227)">n szerint a magyarok jól viselik ezt a rendkívüli helyzetet? Betartják a korlátozásokat? Szabálykövetők? </span></strong></p>
<p>Örömmel és megnyugvással tapasztalom, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>sokkal fegyelmezettebbek
vagyunk, mint</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> ez elképzelhető lett volna</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Ami leginkább meghat, az a
szívek kinyílása, a segítőkészség buzgása, az összefogás ereje, a
helytállás képessége; hatalmas erőink az orvosi hivatás magaslatán, a
diagnosztikai- és terápiás utak kreatív keresésében, a hála, köszönet
kifejezésében.</b></u></span></p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Tudunk „<em>emberek lenni, fenn, az ember magasán</em>”. Így a jövő is ígéretesebb!</b></u></span></div>
<p><strong><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mit gondol, ha vége lesz ennek az időszaknak, változni fog valami az emberek életében, hozzáállásában</span>,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> világképében, lelkében?</span></strong></p>
<p>Az bizonyosra vehető, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a világméretű szembesítés nyomán kényszerű
változásoknak kell bekövetkeznie <span style="background-color:rgb(208,224,227)">az élet minden területén.</span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Nem tudjuk
megjósolni a pénzéhes világgazdasági rendszer változásának mértékét, de
az elembertelenedett világnak rehumanizálódnia kell ahhoz, hogy a
„halálkultúrát” a valódi életértékek oxigénje reanimálja, akárcsak a
koronavírusos beteget a lélegeztető készülék. Szeretném megőrizni
optimizmusomat és élethitemet, ezért Radnóti Miklós soraival válaszolok:<span style="background-color:rgb(208,224,227)">
„<em>Mert egyszer béke lesz, de tarts ki addig lélek, védekezz!”</em></span></b></span></p>
<p></p><p></p>
<p><em>A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert
személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos
gondolataikról, saját tapasztalataikról. </em></p>
<p><strong><em></em></strong></p></div></div></div>
</div>