[Grem] Újabb karantén interjú Jelenits István piarista atyával

[Emoke Greschik]

 Látszat, hogy csak így lehet élni – Beszélgetés Jelenits István piarista
szerzetessel
Megszentelt élet <https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet> – 2020.
április 15., szerda | 19:56
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-latszat-hogy-csak-igy-lehet-elni

2
Jelenits István piarista szerzetes, tanár, teológus, író, több nemzedék
nevelője tavaly december elsején ünnepelte gyémántmiséjét a budapesti
piarista kápolnában. Hál’ Istennek egészséges, de a koronavírus-járvány
miatt nem mehet ki a rendházból. Vele beszélgettünk.

*– Tanár úr, mire kényszeríthet minket ez a mostani, teljesen váratlan
helyzet, amiről ma még senki sem tudja, hogy meddig tart?*

–* Arra, hogy gondolkodjunk el azon, hova jutottunk, hol tartunk, milyen
veszteségeket, és milyen nyereségeket jelent számunkra ez az új állapot,
amely várhatóan nem csak rövid ideig fog tartani. *A döntési helyzetben
lévő felelős személyek igyekeznek biztonságot adni, hogy ne féljünk, de
arra is intenek, hogy vegyük komolyan a járványt, és *fontoljuk meg, hogy
mi a feladatunk ebben a helyzetben.*

*Vannak dolgok, amiket most elvesztettünk* vagy lehetetlenné váltak, *másfelől
viszont új lehetőségek is megnyílnak előttünk.*

Ha elgondolkozunk ezeken, akkor juthatunk előre. Az, hogy most
elcsendesedik az élet megszokott sürgés-forgása, magával hozhatja például
azt, hogy előveszünk könyveket, amiknek az elolvasására eddig nem volt
időnk. *Pap vagyok, szerzetes, nincsenek gyerekeim, unokáim, így jobban
ráérek arra, hogy olvassak. Megemlítem Alessandro Manzoni A jegyesek című
klasszikus regényét, amelyben egy sok halálos áldozattal járó
pestisjárványról is szó esik. Most itt az alkalom ennek a könyvnek az
elolvasására*. Lehet, hogy mire az ember a végére ér, vége lesz a
járványnak is. De *ha nincs ez a mostani helyzet, talán soha nem kezdett
volna bele az olvasásába.*

A másik, ami eszembe jutott, *az iskola*. Nem csak pap vagyok, több
évtizeden át tanítottam. Igaz, hogy már visszavonultam, de* együtt élek
tanárokkal, akik a diákjaik otthoni tanulásában nyújtanak segítséget. Ez is
nagyon érdekes dolog. A tanár kijelöli a feladatot, amit a diákjai otthon
megoldanak. Ha egy családban csak egy gyerek van, akkor nyugodtan
használhatja a szükséges eszközöket, de ha négy, akkor már egyáltalán nem
biztos, hogy mindegyiknek lehetősége lesz erre. Meg kell találnunk azokat a
megoldásokat, amelyekkel a legjobban tudunk alkalmazkodni a mostani
állapotokhoz.* Nem bosszankodva, nem lázadozva, hanem * leleményesen*,
felismerve, hogy ebben a helyzetben olyan utak felfedezésére nyílik
alkalmunk, amikre azelőtt nem is gondoltunk volna.

*– Az idei nagyböjt teljesen más volt, mint a korábbiak, hiszen szinte az
egész világ hordozta a keresztet*. A húsvétot megelőző negyven nap
egyébként is különleges alkalom a bűnbánatra, a lélek megtisztulására.
Hogyan látja ezt a kérdést?

– Egészen páratlan helyzetben vagyunk. Régebben, amikor egy járvánnyal
egyedül maradt egy város, minimálisra korlátozódott a kapcsolata a többi
településsel. Ma az egész világ kinyílik előttünk, *látjuk más országok
helyzetét, és össze tudjuk mérni vele a magunkét. **Ugyanakkor egyénileg
mindannyian be vagyunk zárva, személyesen nem tudunk segíteni a
rokonainknak, csak telefonon tarthatjuk velük a kapcsolatot.
Elgondolkozhatunk a sorsunkon és az ő sorsukon is.*

Megpróbáltatásnak vagyunk kitéve, de* fontos, hogy ne istencsapásként éljük
meg ezt a mostani helyzetet, hanem inkább jelként.*

Az Úristen most olyan viszonyokat teremt, amelyek arra figyelmeztetnek
bennünket, hogy a korábban magától értetődőnek tartott megszokásainkat fel
kell adnunk, és készen kell állnunk egy újszerű, nem igazán kényelmes,
ideiglenes életformának a kialakítására. A*z új helyzetben is keresnünk
kell Isten kezét.* *Nem a büntetését kell látnunk ebben, hanem egy sajátos
megpróbáltatást, amellyel ránk kényszeríti a változás lehetőségét*. Ne
higgyük, hogy az az egyetlen lehetséges életforma, amiben eddig éltünk.
Ismerjük fel, *hogy amibe kerültünk, az elindíthat bennünket a lelki
gazdagodás útján. Olyan dolgokat próbálhatunk meg, amelyekre régen nem
szakítottunk időt, pedig fontos lett volna.*

Olvastam egy könyvet, ami a francia családokról szól. Az szerepel benne,
hogy a francia házastársak naponta hét percet beszélgetnek egymással. *Most
a szülőknek nem kell munkába menniük. Ennek persze megvan a veszélye, mert
mi lesz, ha elveszítik a munkájukat és így a keresetüket. Ugyanakkor előnyt
jelent, hogy a járvány és az összezártság miatt egymásra vannak utalva. *Nagyon
fontos, hogy ne csak a tévét nézzék és a rádiót hallgassák, hanem ki-ki
tekintse ajándéknak a társát, akivel él, annak minden jó és rossz
tulajdonságával együtt. Ez a járvány az életünk sajátos gazdagodását
hozhatja magával. *Ha megmaradunk, ennek az időszaknak az emlékeit
megőrizzük magunkban. És gazdagabbak leszünk általa*, mert most
ráeszmélhetünk sok mindenre, amit a hétköznapok taposómalmában eddig nem
tapasztaltunk meg és nem fedeztünk fel.

*– Ön, aki az egész életét Isten szolgálatában töltötte, hogyan éli meg ezt
a veszélyhelyzetet?*

– Számomra is korlátokat jelent, hiszen nem hagyhatom el a rendházat. *
Azelőtt rengeteget mozogtam, felmentem a Gellért-hegyre, most pedig az
utcára sem léphetek ki, mert ez az előírás, ezt kívánja a józanság
parancsa. **Beletörődöm. Ugyanakkor bezártságomban rájöttem mindarra, amit
az imént elmondtam.*

Fel kell fedeznünk azokat az újszerű dolgokat, amikre ráirányítja a
figyelmünket ez a megkötöttség. Ne csapásként, ne büntetésként fogjuk fel
ezt, hanem tekintsük ajándéknak, és vizsgáljuk meg, tudunk-e kezdeni vele
valamit, hogyan gazdagodhatunk általa lelkileg. *A járvány kimozdít minket
a mindennapos taposómalomból. Eddigi életünk a hangosságával*, az
üzemszerűség monotóniájával azt a látszatot keltette, hogy nincs más
választásunk, csak így lehet élni. *Most viszont van időnk arra, hogy
rendezzük a kapcsolatunkat Istennel és az emberekkel. *Erre kaptunk valami
sajátos felszólítást, és* ez óriási lehetőség is számunkr**a. *Gyakrabban
kereshetjük egymást telefonon, nemcsak azért, hogy sápítozzunk, hanem* hogy
valódi beszélgetéseket folytassunk a másikkal, meghallgassuk egymás
gondjait, odafigyeljünk egymásra, a másik ember vigasztalására legyünk.*

A jelenlegi helyzet nem csupán krízis, hanem ajándék is. *Persze nem kértük
ezt az ajándékot. Ha a Jóisten megkérdezte volna, mit szólunk hozzá,
valószínűleg azt feleltük volna, hogy nem akarjuk, de hát, tetszik, nem
tetszik, megkaptuk. **Tekintsük ezt megpróbáltatásnak, ami ugyanakkor tele
van ajándékozó elemmel is: új szempontok felfedezését teszi szükségessé, és
ez megmenthet bennünket **attól, hogy az életünkön végleg eluralkodjon a
monotónia és a kapkodás, hogy a kapcsolataink kiüresedjenek, felszínessé
váljanak. A mindennapjainkban nem volt már időnk a mélyebb beszélgetésekre,
a gondok őszinte feltárására. Túlfeszítettük a húr*t,* ideje volt már
megállnunk kicsit. Most mindenre van idő. Megváltozhat az ember, akár a
művészethez való viszonya is.** Másfajta lélekkel vehet elő például egy
Jékely Zoltán-kötetet, amit már régóta őriz a polcon, és ha akarja, az
egészet elolvashatja egyszerre.*

*Sokat változhat az életünk attól is, ha nem vágyunk a televízióra, a
rádióra, a mesterséges izgalomra, **hanem inkább az olyan olvasmányra, ami
a tiszta, csillagos eget nyitja ki a fejünk felett.*

*Fotó (archív): Merényi Zita*

*Bodnár Dániel*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200415/9c3b59d2/attachment.html>