<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Látszat, hogy csak így lehet élni – Beszélgetés Jelenits István piarista szerzetessel</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet">Megszentelt élet</a> – 2020. április 15., szerda | 19:56</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-latszat-hogy-csak-igy-lehet-elni">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-latszat-hogy-csak-igy-lehet-elni</a><div class="gmail-ikonok"> <br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g104969']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=104969&v=1&img=c_398A0715.jpg" style="margin-right: 0px;" width="208" height="138"><span class="gmail-galcount" title="2 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 2</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jelenits
István piarista szerzetes, tanár, teológus, író, több nemzedék nevelője
tavaly december elsején ünnepelte gyémántmiséjét a budapesti piarista
kápolnában. Hál’ Istennek egészséges, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a koronavírus-járvány miatt nem</span>
mehet ki a rendházból. </span>Vele beszélgettünk.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>– Tanár úr, mire kényszeríthet minket ez a mostani, teljesen váratlan helyzet, amiről ma még senki sem tudja, hogy meddig tart?</strong></span></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Arra, hogy gondolkodjunk el azon, hova jutottunk, hol tartunk,
milyen veszteségeket, és milyen nyereségeket jelent számunkra ez az új
állapot, amely várhatóan nem csak rövid ideig fog tartani. </b></span>A döntési
helyzetben lévő felelős személyek igyekeznek biztonságot adni, hogy ne
féljünk, de arra is intenek, hogy vegyük komolyan a járványt, és
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>fontoljuk meg, hogy mi a feladatunk ebben a helyzetben.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Vannak dolgok, amiket most elvesztettünk</b></span> vagy lehetetlenné váltak, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>másfelől viszont új lehetőségek is megnyílnak előttünk.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Ha elgondolkozunk ezeken, akkor juthatunk előre. Az, hogy most
elcsendesedik az élet megszokott sürgés-forgása, magával hozhatja
például azt, hogy előveszünk könyveket, amiknek az elolvasására eddig
nem volt időnk. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Pap vagyok, szerzetes, nincsenek gyerekeim, unokáim, így
jobban ráérek arra, hogy olvassak. Megemlítem Alessandro Manzoni<em> A jegyesek</em>
című klasszikus regényét, amelyben egy sok halálos áldozattal járó
pestisjárványról is szó esik. Most itt az alkalom ennek a könyvnek az
elolvasására</b></span>. Lehet, hogy mire az ember a végére ér, vége lesz a
járványnak is. De <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ha nincs ez a mostani helyzet, talán soha nem kezdett
volna bele az olvasásába.</b></span></p>
<p>A másik, ami eszembe jutott, <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>az iskola</b></span>. Nem csak pap vagyok, több
évtizeden át tanítottam. Igaz, hogy már visszavonultam, de<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> együtt élek
tanárokkal, akik a diákjaik otthoni tanulásában nyújtanak segítséget. Ez
is nagyon érdekes dolog. A tanár kijelöli a feladatot, amit a diákjai
otthon megoldanak. Ha egy családban csak egy gyerek van, akkor nyugodtan
használhatja a szükséges eszközöket, de ha négy, akkor már egyáltalán
nem biztos, hogy mindegyiknek lehetősége lesz erre. Meg kell találnunk
azokat a megoldásokat, amelyekkel a legjobban tudunk alkalmazkodni a
mostani állapotokhoz.</b></span> Nem bosszankodva, nem lázadozva, hanem <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
leleményesen</b></span>, felismerve, hogy ebben a helyzetben olyan utak
felfedezésére nyílik alkalmunk, amikre azelőtt nem is gondoltunk volna.</p>
<p><strong>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Az idei nagyböjt teljesen más volt, mint a korábbiak,
hiszen szinte az egész világ hordozta a keresztet</span></strong><span style="background-color:rgb(255,255,255)">. A húsvétot megelőző
negyven nap egyébként is különleges alkalom a bűnbánatra, a lélek
megtisztulására. Hogyan látja ezt a kérdést?</span></p>
<p>– Egészen páratlan helyzetben vagyunk. Régebben, amikor egy
járvánnyal egyedül maradt egy város, minimálisra korlátozódott a
kapcsolata a többi településsel. Ma az egész világ kinyílik előttünk,
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>látjuk más országok helyzetét, és össze tudjuk mérni vele a magunkét.
</b><b>Ugyanakkor egyénileg mindannyian be vagyunk zárva, személyesen nem
tudunk segíteni a rokonainknak, csak telefonon tarthatjuk velük a
kapcsolatot. Elgondolkozhatunk a sorsunkon és az ő sorsukon is.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Megpróbáltatásnak vagyunk kitéve, de<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> fontos, hogy ne istencsapásként éljük meg ezt a mostani helyzetet, hanem inkább <span style="background-color:rgb(255,242,204)">jelként.</span></b></span></p>
</blockquote>
<p>Az Úristen most olyan viszonyokat teremt, amelyek arra
figyelmeztetnek bennünket, hogy a korábban magától értetődőnek tartott
megszokásainkat fel kell adnunk, és készen kell állnunk egy újszerű, nem
igazán kényelmes, ideiglenes életformának a kialakítására. A<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>z új
helyzetben is keresnünk kell <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten kezét</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem a büntetését kell látnunk
ebben, hanem egy sajátos megpróbáltatást, amellyel ránk kényszeríti a
változás lehetőségét</b></span>. Ne higgyük, hogy az az egyetlen lehetséges
életforma, amiben eddig éltünk. Ismerjük fel, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>hogy amibe kerültünk, az
elindíthat bennünket a lelki gazdagodás útján. Olyan dolgokat
próbálhatunk meg, amelyekre régen nem szakítottunk időt, pedig fontos
lett volna.</b></span></p>
<p>Olvastam egy könyvet, ami a francia családokról szól. Az szerepel
benne, hogy a francia házastársak naponta hét percet beszélgetnek
egymással. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Most a szülőknek nem kell munkába menniük. Ennek persze
megvan a veszélye, mert mi lesz, ha elveszítik a munkájukat és így a
keresetüket. Ugyanakkor előnyt jelent, hogy a járvány és az összezártság
miatt egymásra vannak utalva. </b></span>Nagyon fontos, hogy ne csak a tévét
nézzék és a rádiót hallgassák, hanem ki-ki tekintse ajándéknak a társát,
akivel él, annak minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Ez a
járvány az életünk sajátos gazdagodását hozhatja magával. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ha
megmaradunk, ennek az időszaknak az emlékeit megőrizzük magunkban. És
gazdagabbak leszünk általa</b></span>, mert most ráeszmélhetünk sok mindenre, amit a
hétköznapok taposómalmában eddig nem tapasztaltunk meg és nem fedeztünk
fel.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g104969']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=104969&v=1&p=1&img=c_398A0754.jpg" alt="" width="520" height="346" border="0"></a></p>
<p><strong>– Ön, aki az egész életét Isten szolgálatában töltötte, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">hogyan éli meg ezt a veszélyhelyzetet?</span></strong></p>
<p>– Számomra is korlátokat jelent, hiszen nem hagyhatom el a rendházat.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Azelőtt rengeteget mozogtam, felmentem a Gellért-hegyre, most pedig az
utcára sem léphetek ki, mert ez az előírás, ezt kívánja a józanság
parancsa. </b><b>Beletörődöm. Ugyanakkor bezártságomban rájöttem mindarra, amit
az imént elmondtam.</b></span></p>
<p>Fel kell fedeznünk azokat az újszerű dolgokat, amikre ráirányítja a
figyelmünket ez a megkötöttség. Ne csapásként, ne büntetésként fogjuk
fel ezt, hanem tekintsük ajándéknak, és vizsgáljuk meg, tudunk-e kezdeni
vele valamit, hogyan gazdagodhatunk általa lelkileg. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A járvány kimozdít
minket a mindennapos taposómalomból. Eddigi életünk a hangosságával</b></span>, az
üzemszerűség monotóniájával azt a látszatot keltette, hogy nincs más
választásunk, csak így lehet élni. <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Most viszont van időnk arra, hogy
rendezzük a kapcsolatunkat Istennel és az emberekkel. </b></span></u>Erre kaptunk
valami sajátos felszólítást, és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b> ez óriási lehetőség is számunkr</b></u></span><u><b>a.
</b></u>Gyakrabban kereshetjük egymást telefonon, nemcsak azért, hogy
sápítozzunk, hanem<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b> hogy valódi beszélgetéseket folytassunk a másikkal,
meghallgassuk egymás gondjait, odafigyeljünk egymásra, a másik ember
vigasztalására legyünk.</b></u></span></p>
<p>A jelenlegi helyzet nem csupán krízis, hanem ajándék is. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Persze nem
kértük ezt az ajándékot. Ha a Jóisten megkérdezte volna, mit szólunk
hozzá, valószínűleg azt feleltük volna, hogy nem akarjuk, de hát,
tetszik, nem tetszik, megkaptuk. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tekintsük ezt megpróbáltatásnak, ami
ugyanakkor tele van ajándékozó elemmel is: új szempontok felfedezését
teszi szükségessé, és ez megmenthet bennünket<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>attól, hogy az életünkön
végleg eluralkodjon a monotónia és a kapkodás, hogy a kapcsolataink
kiüresedjenek, felszínessé váljanak. A mindennapjainkban nem volt már
időnk a mélyebb beszélgetésekre, a gondok őszinte feltárására.
Túlfeszítettük a húr</b></span>t,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ideje volt már megállnunk kicsit. Most mindenre
van idő. Megváltozhat az ember, akár a művészethez való viszonya is.</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
Másfajta lélekkel vehet elő például egy Jékely Zoltán-kötetet, amit már
régóta őriz a polcon, és ha akarja, az egészet elolvashatja egyszerre.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sokat változhat az életünk attól is, ha nem</span> vágyunk a televízióra, a
rádióra, a mesterséges izgalomra,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hanem inkább az olyan olvasmányra, ami
a tiszta, csillagos eget nyitja ki a fejünk felett.</b></span></p>
</blockquote>
<p><strong>Fotó (archív): Merényi Zita</strong></p>
<p><strong>Bodnár Dániel</strong></p></div>
</div>