[Grem] Húsvét

[Klára Hegyi]

k ö s z ö n ö m  e z  c s u p a é l e t
 c s u p a   s z ép s é g ������

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. ápr. 12., V,
7:39):

> Kegyelemteljes, böldog, békés Húsvétot kivánok, szeretettel, Emőke / Mőci
>
>
> *Dsida Jenő:  Húsvéti ének az üres sziklasír mellett   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Sírod szélén szinte félve, iszonyattal üldögélve, ó - mekkora vád
> gyötör, mardos, majdnem összetör: mily látás a kétkedőnek, törvény ellen
> vétkezőnek, hogy üres a sírgödör.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Nyitott sírod szája szélén sóhajok közt üldögélvén szemlélem bús,
> elvetélt életemnek rút felét s jaj, - most olyan bánat vert át, mily Jacopo
> és Szent Bernát verseiből sír feléd.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Nincs gonoszabb, mint a hitvány áruló és rossz tanítvány, ki az ördög
> ösvenyén biztos lábbal, tudva mén: szent kenyéren nőtt apostol, aki bűnbe
> később kóstol, - Krisztus, ilyen voltam én.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Amit csak magamban látok, csupa csúnya, csupa átok, csupa mély seb,
> éktelen, testem oly mértéktelen volt ivásban, étkezésben, mindenfajta
> vétkezésben s undokságom végtelen.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Ó, ha tudnám, megbocsátasz, s országodba bebocsátasz, mint szúrnám ki
> két szemem, mint vágnám le két kezem, nyelvem húznám kések élén s minden
> tagom elmetélném, amivel csak vétkezem.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Bűneimnek nincsen számok. Mindent bánok, mindent szánok és e sajgás,
> mely gyötör nem is sajgás, már gyönyör. Hamuval szórt, nyesett hajjal ér
> engem e húsvéthajnal és az üres sírgödör.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Bámulok a nyirkos, görbe kősziklába vájt gödörbe, bénán csügg le a
> karom, tehetetlen két karom... Te kegyelmet mindig oszthatsz, feltámadtál s
> feltámaszthatsz, hogyha én is akarom.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Lábadozó régi hitben egész nap csak ülök itten. Lelkemet nagy, jó meleg
> szent fuvallat lepte meg, lent az odvas, szürke barlang mélyén muzsikál a
> halk hang, ahogy könnyem lecsepeg.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Az én Uram újra él most, országútján mendegél most, áprilisban fürdik és
> aranyozza napsütés, ahol lépked, jobbra-balra ezer madár fakad dalra s
> ring, hullámzik a vetés.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Éneklő sok tiszta lánnyal, liliomos tanítvánnyal nem követlek, Mesterem.
> Majd csak csöndes estelen indulok, hol vitt a lábad, földön kúszom könnybe
> lábadt szemmel, szinte testtelen.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Fennakadva tüskeágon, éjsötét nagy pusztaságon étlen, szomjan vágok át,
> nagy hegyeken vágok át, mint eltévedt eb szimatja, mely halódva is kutatja
> vándor ura lábnyomát.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * S közben dalolok az égről, pálmás, örök dicsőségről, vonszolván földdel
> rokon testemet a homokon s így ujjongván, nem is érzik, hogyan sajog,
> hogyan vérzik rögbe horzsolt homlokom.   *
>
>
>
>
>
>
>
> * Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn, énekelve, portól, sártól
> piszkosan menni mindig, biztosan... S kopjék térdig bár a lábam, tudom, az
> ég kapujában utólérlek, Krisztusom! *
> [image: kép.png]
>
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200413/3f8cf241/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: kép.png
Type: image/png
Size: 193706 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200413/3f8cf241/attachment.png>