[Grem] Húsvét

[Emoke Greschik]

Kegyelemteljes, böldog, békés Húsvétot kivánok, szeretettel, Emőke / Mőci


*Dsida Jenő:  Húsvéti ének az üres sziklasír mellett   *







* Sírod szélén szinte félve, iszonyattal üldögélve, ó - mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör: mily látás a kétkedőnek, törvény ellen
vétkezőnek, hogy üres a sírgödör.   *







* Nyitott sírod szája szélén sóhajok közt üldögélvén szemlélem bús,
elvetélt életemnek rút felét s jaj, - most olyan bánat vert át, mily Jacopo
és Szent Bernát verseiből sír feléd.   *







* Nincs gonoszabb, mint a hitvány áruló és rossz tanítvány, ki az ördög
ösvenyén biztos lábbal, tudva mén: szent kenyéren nőtt apostol, aki bűnbe
később kóstol, - Krisztus, ilyen voltam én.   *







* Amit csak magamban látok, csupa csúnya, csupa átok, csupa mély seb,
éktelen, testem oly mértéktelen volt ivásban, étkezésben, mindenfajta
vétkezésben s undokságom végtelen.   *







* Ó, ha tudnám, megbocsátasz, s országodba bebocsátasz, mint szúrnám ki két
szemem, mint vágnám le két kezem, nyelvem húznám kések élén s minden tagom
elmetélném, amivel csak vétkezem.   *







* Bűneimnek nincsen számok. Mindent bánok, mindent szánok és e sajgás, mely
gyötör nem is sajgás, már gyönyör. Hamuval szórt, nyesett hajjal ér engem e
húsvéthajnal és az üres sírgödör.   *







* Bámulok a nyirkos, görbe kősziklába vájt gödörbe, bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom... Te kegyelmet mindig oszthatsz, feltámadtál s
feltámaszthatsz, hogyha én is akarom.   *







* Lábadozó régi hitben egész nap csak ülök itten. Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg, lent az odvas, szürke barlang mélyén muzsikál a
halk hang, ahogy könnyem lecsepeg.   *







* Az én Uram újra él most, országútján mendegél most, áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés, ahol lépked, jobbra-balra ezer madár fakad dalra s
ring, hullámzik a vetés.   *







* Éneklő sok tiszta lánnyal, liliomos tanítvánnyal nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen indulok, hol vitt a lábad, földön kúszom könnybe
lábadt szemmel, szinte testtelen.   *







* Fennakadva tüskeágon, éjsötét nagy pusztaságon étlen, szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át, mint eltévedt eb szimatja, mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.   *







* S közben dalolok az égről, pálmás, örök dicsőségről, vonszolván földdel
rokon testemet a homokon s így ujjongván, nem is érzik, hogyan sajog,
hogyan vérzik rögbe horzsolt homlokom.   *







* Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn, énekelve, portól, sártól
piszkosan menni mindig, biztosan... S kopjék térdig bár a lábam, tudom, az
ég kapujában utólérlek, Krisztusom! *
[image: kép.png]
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200412/c259b365/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: kép.png
Type: image/png
Size: 193706 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200412/c259b365/attachment.png>