[Grem] Szegénységi mutató

[Emoke Greschik]

Fent , tehát, Török Jani / John Török (USA) levele, ami nálam spambe ment
és
....... ugyanebben a témában küldte Csákány Rita az alábbi József Attila
verset. Én tettem hozzá a youtube-os hangfelvételeket.
Ha van más korábbi levél ebben a témában, ami más címen indult el, kérlek,
másoljátok bele ebbe a levélfolyamba és az alábbi kérések figyelembe
vételével levelezzünk!
Legyetek szívesek egy bizonyos témában ne nyissatok újabb és újabb
leveleket, hanem mindig a legutolsó levélre válaszként írjatok, legfeljebb
konkretizájátok, hogy kinek milyen korábbi gondolatára reagáltok. Továbbá a
leveletek alatt ne maradjon egy v. kettőnél több körábbi üzenet. Ne
kígyózzon kígyó!
Köszönjük!

a verset mondja Jordán Tamás    https://www.youtube.com/watch?v=tJ02hL6Xmf8
a verset mondja Tordy Géza:  https://www.youtube.com/watch?v=BVXm0S052as
a verset mondja Bodrogi Gyula:  https://www.youtube.com/watch?v=NoashOXqqJU

On Wed, Apr 8, 2020 at 11:25 PM
csakany <csakany at cs.bme.hu> wrote:

> Kedves Mindenki!
> Mostanában többször előkerült József Attila verséből az ominózus sor.
> Mivel az évforduló úgyis közeledik, de akkor éppen másra fogunk figyelni,
> elküldöm az egész verset, érdemes feleleveníteni.
> Sziasztok      Rita
>
> Hazám
>
> 1
> Az éjjel hazafelé mentem,
> éreztem, bársony nesz inog,
> a szellőzködő, lágy melegben
> tapsikolnak a jázminok,
>
> nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
> s háltak az uccán. Rám csapott,
> amiből eszméletem, nyelvem
> származik s táplálkozni fog,
>
> a közösség, amely e részeg
> ölbecsaló anyatermészet
> férfitársaként él, komor
>
> munkahelyeken káromkodva,
> vagy itt töpreng az éj nagy odva
> mélyén: a nemzeti nyomor.
>
>
> 2
> Ezernyi fajta népbetegség,
> szapora csecsemőhalál,
> árvaság, korai öregség,
> elmebaj, egyke és sivár
>
> bűn, öngyilkosság, lelki restség,
> mely, hitetlen, csodára vár,
> nem elegendő, hogy kitessék:
> föl kéne szabadulni már!
>
> S a hozzáértő, dolgozó
> nép gyülekezetében
> hányni-vetni meg száz bajunk.
>
> Az erőszak bűvöletében
> mit bánja sok törvényhozó,
> hogy mint pusztul el szép fajunk!
>
>
> 3
> A földesúr, akinek sérvig
> emeltek tönköt, gabonát,
> csákányosokkal puszta tért nyit,
> szétveret falut és tanyát.
>
> S a gondra bátor, okos férfit,
> ki védte menthetlen honát,
> mint állatot terelni értik,
> hogy válasszon bölcs honatyát.
>
> Cicáznak a szép csendőrtollak,
> mosolyognak és szavatolnak,
> megírják, ki lesz a követ,
>
> hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
> magával kötve mint a kéve,
> sunyít vagy parancsot követ.
>
>
> 4
> Sok urunk nem volt rest, se kába,
> birtokát óvni ellenünk
> s kitántorgott Amerikába
> másfél millió emberünk.
>
> Szíve szorult, rezgett a lába,
> acsargó habon tovatűnt,
> emlékezően és okádva,
> mint aki borba fojt be bűnt.
>
> Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
> s társa, ki tudta, ily bolondtól
> pénzt eztán se lát a család.
>
> Multunk mind össze van torlódva
> s mint szorongó kivándorlókra,
> ránk is úgy vár az új világ.
>
>
> 5
> A munkásnak nem több a bére,
> mint amit maga kicsikart,
> levesre telik és kenyérre
> s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
>
> Az ország nem kérdi, mivégre
> engedik meggyűlni a bajt
> s mért nem a munkás védelmére
> gyámolítják a gyáripart.
>
> Szövőlány cukros ételekről
> álmodik, nem tud kartelekről.
> S ha szombaton kezébe nyomják
>
> a pénzt s a büntetést levonják:
> kuncog a krajcár: ennyiért
> dolgoztál, nem épp semmiért.
>
>
> 6
> Retteg a szegénytől a gazdag
> s a gazdagtól fél a szegény.
> Fortélyos félelem igazgat
> minket s nem csalóka remény.
>
> Nem adna jogot a parasztnak,
> ki rág a paraszt kenyerén
> s a summás sárgul, mint az asztag,
> de követelni nem serény.
>
> Ezer esztendő távolából,
> hátán kis batyuval, kilábol
> a népségből a nép fia.
>
> Hol lehet altiszt, azt kutatja,
> holott a sírt, hol nyugszik atyja,
> kellene megbotoznia.
>
>
> 7
> S mégis, magyarnak számkivetve,
> lelkem sikoltva megriad –
> édes Hazám, fogadj szivedbe,
> hadd legyek hűséges fiad!
>
> Totyogjon, aki buksi medve
> láncon – nekem ezt nem szabad!
> Költő vagyok – szólj ügyészedre,
> ki ne tépje a tollamat!
>
> Adtál földmívest a tengernek,
> adj emberséget az embernek.
> Adj magyarságot a magyarnak,
>
> hogy mi ne legyünk német gyarmat.
> Hadd írjak szépet, jót – nekem
> add meg boldogabb énekem!_______________________________________________
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200413/e6bc02e6/attachment.html>