<div dir="ltr"><div>Fent , tehát, Török Jani / John Török (USA) levele, ami nálam spambe ment és <br></div><div>....... ugyanebben a témában küldte Csákány Rita az alábbi József Attila verset. Én tettem hozzá a youtube-os hangfelvételeket.</div><div></div><div>Ha van más korábbi levél ebben a témában, ami más címen indult el, kérlek, másoljátok bele ebbe a levélfolyamba és az alábbi kérések figyelembe vételével levelezzünk!<br></div><div>Legyetek szívesek egy bizonyos témában ne nyissatok újabb és újabb leveleket, hanem mindig a legutolsó levélre válaszként írjatok, legfeljebb konkretizájátok, hogy kinek milyen korábbi gondolatára reagáltok. Továbbá a leveletek alatt ne maradjon egy v. kettőnél több körábbi üzenet. Ne kígyózzon kígyó!<br></div><div>Köszönjük!</div><div><br></div><div>
<div dir="ltr"><div>a verset mondja Jordán Tamás    <a href="https://www.youtube.com/watch?v=tJ02hL6Xmf8" target="_blank">https://www.youtube.com/watch?v=tJ02hL6Xmf8</a></div><div>a verset mondja Tordy Géza:  <a href="https://www.youtube.com/watch?v=BVXm0S052as" target="_blank">https://www.youtube.com/watch?v=BVXm0S052as</a></div><div>a verset mondja Bodrogi Gyula:  <a href="https://www.youtube.com/watch?v=NoashOXqqJU" target="_blank">https://www.youtube.com/watch?v=NoashOXqqJU</a></div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Wed, Apr 8, 2020 at 11:25 PM <br></div><div dir="ltr" class="gmail_attr">csakany <<a href="mailto:csakany@cs.bme.hu" target="_blank">csakany@cs.bme.hu</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Kedves Mindenki!<br>
Mostanában többször előkerült József Attila verséből az ominózus sor.<br>
Mivel az évforduló úgyis közeledik, de akkor éppen másra fogunk figyelni, <br>
elküldöm az egész verset, érdemes feleleveníteni.<br>
Sziasztok      Rita<br>
<br>
Hazám<br>
<br>
1<br>
Az éjjel hazafelé mentem,<br>
éreztem, bársony nesz inog,<br>
a szellőzködő, lágy melegben<br>
tapsikolnak a jázminok,<br>
<br>
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem<br>
s háltak az uccán. Rám csapott,<br>
amiből eszméletem, nyelvem<br>
származik s táplálkozni fog,<br>
<br>
a közösség, amely e részeg<br>
ölbecsaló anyatermészet<br>
férfitársaként él, komor<br>
<br>
munkahelyeken káromkodva,<br>
vagy itt töpreng az éj nagy odva<br>
mélyén: a nemzeti nyomor.<br>
<br>
<br>
2<br>
Ezernyi fajta népbetegség,<br>
szapora csecsemőhalál,<br>
árvaság, korai öregség,<br>
elmebaj, egyke és sivár<br>
<br>
bűn, öngyilkosság, lelki restség,<br>
mely, hitetlen, csodára vár,<br>
nem elegendő, hogy kitessék:<br>
föl kéne szabadulni már!<br>
<br>
S a hozzáértő, dolgozó<br>
nép gyülekezetében<br>
hányni-vetni meg száz bajunk.<br>
<br>
Az erőszak bűvöletében<br>
mit bánja sok törvényhozó,<br>
hogy mint pusztul el szép fajunk!<br>
<br>
<br>
3<br>
A földesúr, akinek sérvig<br>
emeltek tönköt, gabonát,<br>
csákányosokkal puszta tért nyit,<br>
szétveret falut és tanyát.<br>
<br>
S a gondra bátor, okos férfit,<br>
ki védte menthetlen honát,<br>
mint állatot terelni értik,<br>
hogy válasszon bölcs honatyát.<br>
<br>
Cicáznak a szép csendőrtollak,<br>
mosolyognak és szavatolnak,<br>
megírják, ki lesz a követ,<br>
<br>
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve<br>
magával kötve mint a kéve,<br>
sunyít vagy parancsot követ.<br>
<br>
<br>
4<br>
Sok urunk nem volt rest, se kába,<br>
birtokát óvni ellenünk<br>
s kitántorgott Amerikába<br>
másfél millió emberünk.<br>
<br>
Szíve szorult, rezgett a lába,<br>
acsargó habon tovatűnt,<br>
emlékezően és okádva,<br>
mint aki borba fojt be bűnt.<br>
<br>
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól<br>
s társa, ki tudta, ily bolondtól<br>
pénzt eztán se lát a család.<br>
<br>
Multunk mind össze van torlódva<br>
s mint szorongó kivándorlókra,<br>
ránk is úgy vár az új világ.<br>
<br>
<br>
5<br>
A munkásnak nem több a bére,<br>
mint amit maga kicsikart,<br>
levesre telik és kenyérre<br>
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.<br>
<br>
Az ország nem kérdi, mivégre<br>
engedik meggyűlni a bajt<br>
s mért nem a munkás védelmére<br>
gyámolítják a gyáripart.<br>
<br>
Szövőlány cukros ételekről<br>
álmodik, nem tud kartelekről.<br>
S ha szombaton kezébe nyomják<br>
<br>
a pénzt s a büntetést levonják:<br>
kuncog a krajcár: ennyiért<br>
dolgoztál, nem épp semmiért.<br>
<br>
<br>
6<br>
Retteg a szegénytől a gazdag<br>
s a gazdagtól fél a szegény.<br>
Fortélyos félelem igazgat<br>
minket s nem csalóka remény.<br>
<br>
Nem adna jogot a parasztnak,<br>
ki rág a paraszt kenyerén<br>
s a summás sárgul, mint az asztag,<br>
de követelni nem serény.<br>
<br>
Ezer esztendő távolából,<br>
hátán kis batyuval, kilábol<br>
a népségből a nép fia.<br>
<br>
Hol lehet altiszt, azt kutatja,<br>
holott a sírt, hol nyugszik atyja,<br>
kellene megbotoznia.<br>
<br>
<br>
7<br>
S mégis, magyarnak számkivetve,<br>
lelkem sikoltva megriad –<br>
édes Hazám, fogadj szivedbe,<br>
hadd legyek hűséges fiad!<br>
<br>
Totyogjon, aki buksi medve<br>
láncon – nekem ezt nem szabad!<br>
Költő vagyok – szólj ügyészedre,<br>
ki ne tépje a tollamat!<br>
<br>
Adtál földmívest a tengernek,<br>
adj emberséget az embernek.<br>
Adj magyarságot a magyarnak,<br>
<br>
hogy mi ne legyünk német gyarmat.<br>
Hadd írjak szépet, jót – nekem<br>
add meg boldogabb énekem!_______________________________________________<br><br></blockquote></div>

</div></div>