[Grem] Húsvéti interjú Székely János püspökkel járvány idején

[Emoke Greschik]

Az idei húsvét is igazi lesz! – Székely János püspök a Mandinernek
<https://mandiner.hu/cikk/20200410_szekely_janos_interju>
2020. április 10. 8:01
*Írta: Veszprémy László Bernát
<https://mandiner.hu/szerzo/veszpremy_laszlo_bernat> *
„*A járvány megállította a világot, elgondolkodtat sokakat. Elgondolkodtat
az emberi élet sebezhetőségéről, és arról, hogy mi a létünk végső értelme.
Egy különleges lelkigyakorlatként élem meg.**” Székely János szombathelyi
megyéspüspök*öt kérdeztük hitről, hitvallásról, a járvány és a karantén
tanulságairól az idei, különös húsvét alkalmából.

*Ezekben a napokban Krisztus kereszthaláláról, majd feltámadásáról
emlékezik meg a keresztény világ, ám közben globális karanténban élünk,
rengeteg a szenvedés és az áldozat. Kevéssé látni a fényt az alagút végén.*

*Igazi reménye annak van, aki tudja, hogy Isten tenyerén van a világ és az
életünk, Őtőle jöttünk és Hozzá térünk majd haza. Ezért az idei húsvét is
igazi lesz. *A húsvét a legnagyobb, az örök történetről szól. Arról a
történetről, hogy a Teremtő szeretetből alkotott, *Krisztus keresztje és
feltámadása által fölemelt, és hazavár mindannyiunkat*. Egy édesapa ezt a
rövid imát imádkozta esténként a gyermekeivel: *„Létezik az Isten, szeret
az Isten, közénk jött az Isten, megbocsát az Isten, hazavár az Isten.*” Ez
a nagy történet. Ennek a része a mi kis történetünk, az életünk, benne ez a
járvány is. Húsvétkor újra átélhetjük a Nagy Történetet, az Élet jelenlétét
ebben a múlandó, sebezhető világban, átéljük Isten ölelését. Akinek nincs
ilyen erős hite, annak számára azt tanácsolom, hogy az esetleges félelem
helyett figyeljen a családjára, a szeretteire és segítsen, ahol csak tud.
*A szeretet átvezet az élet nehéz szakaszain. A szeretet mögött is ott
rejtőzik a mélyben az Isten. A Biblia így mondja: „Isten szeretet. Aki
szeretetben él, Istenben él.”*

*Hogyan éljék, élhetik meg hitéletüket a hívek a zárt templomok korában? *

A járvány napjaiban a családok annyit vannak együtt, mint nagyon ritkán,
talán még soha. Ez egy nagy lehetőség is. Tanácsolom, hogy esténként
üljenek össze, beszélgessenek, játsszanak együtt, sétáljanak együtt az
erdőben. Nyissák ki a Bibliát, énekeljenek, imádkozzanak együtt. Így igazi
kinccsé, igazi ünneppé válhat ez az első látásra nehéz Húsvét. Akinek pedig
nincs családja, az is átélheti az ünnep igazi lényegét. Most minden sallang
nélkül, a szív csendességében. Volt olyan hívő ember, aki azt mondta, hogy *a
tévé előtt végigélt misének vannak olyan pillanatai, amelyek szinte
mélyebbek, mint amikor a templomban volt, sok ember, néha zavaró
körülmények között.** Isten mindenütt jelen van. Nem ismer zárakat és
falakat.** Kopogtat mindannyiunk szívének ajtaján, ezen az idei Húsvéton
is. *

*Milyen leckéket tartogat számunkra a koronavírus-járvány? Lesz-e visszaút
ahhoz, ahogy korábban működött a globális rendszer, és főleg, kell-e, hogy
legyen visszaút, vagy valami új rendszerre van szükség?*

A járvány ideje alatt* sok minden felértékelődik: a család, az egymásnak
való segítés, a helyi gazdaság, a szerénység és spórolás, a hit. *A járvány
kapcsán az emberiség talán megtanulhatna egy két dolgot. Elindulhatna egy
másfajta világ felé. *Az egyre többet és többet termelni és fogyasztani
akarás világából, amely nem utolsó sorban a nagytőke érdeke**, talán
eljuthatnánk odáig, hogy az ember gátat vessen a vagyon kevesek kezében
való koncentrálódásának*. Nyilvánossá teszi majd a banktitkokat, felső
korlátokat állít a birtokolható vagyon elé, és az óriásvagyonokra
vonatkozóan olyan vagyonadókat vezet be, amelyeket nem egyes országok,
hanem az emberiség közössége által létrehozott világtekintély szed be
egységesen az egész Földön. *Az ember számára, bízunk benne, már nem a GDP
növelése lesz a cél, hanem a Földön – jelenleg és a jövőben – élő összes
ember boldogságának, emberhez méltó és szép életének a lehetővé tétele. A
gazdaság olyan fajta ciklikusságban fog működni,**amely nem termel
szemetet és nem rombolja a környezetet.*

*Talán eljut odáig az emberiség, hogy a szellemi környezetszennyezést is
tiltani fogja. A szellemi közös áruház pultjaira, a világhálóra, nem tehet
majd ki akárki akármit, csakis igazat, szépet, szentet és jót, mint egy
normális áruház polcaira. *Talán oda is eljutunk,* hogy mindenkinek lesz
munkája. **A munka* *nem elsősorban a haszon termelését **fogja célozni,
hanem emellett az ember kibontakozását, a világ szépítését.* Talán eljutunk
egy olyan korba, a*mikor az emberi élet újra szent lesz a fogantatástól a
természetes halálig.* Elképzelhetetlen lesz az, hogy bárki egy másik emberi
lény életét kioltsa. *Az idősek nagyon fontos szereplői lesznek a
társadalomnak**. A bölcsesség forrásai, az unokák nevelői, a derű és az
imádság forrásai. Az emberiség a fenntarthatóságra, a javak igazságos
megosztására és lehetőleg kevés fogyasztásra fog törekedni. Mennyiség
helyett minőségre. **Rá fog jönni, hogy csak akkor lehet igazán boldog, ha
a Földünkön sehol sincs nyomor, éhezés, elnyomás. Természetessé fog válni
az, hogy mindenki szívesen segít és ad, és öröm tölti el, ha adhatott. Újra
érték lesz a család, a közösség, a kultúra, a minőség. Érték lesz a
takarékosság és a szerénység, a dolgok megjavítása és újra felhasználása.
Talán a járvány ezekre a dolgokra is taníthatna minket.*

*Hogyan segíthetünk szeretteinknek, embertársainknak, illetve meddig kell
elmennünk anélkül, hogy magunkat vagy szeretteinket veszélyeztetjük?
Gondolok itt egy olyan lehetőségre például, hogy valaki önkénteskedni jár,
de közben otthon is idősekkel él. Segítene másokon, de ezzel az otthoniakat
is veszélyezteti.*

*Természetesen mindenki úgy segítsen, ahogyan az életkörülményei lehetővé
teszik.*

Aki idősekkel él, nagyon sokat tesz azzal, hogy őket segíti és óvja.
Segíthet e mellett szervezéssel, háttérmunkával egyes jótékonysági célok
érdekében. *A szeretet leleményes.*

*Világszerte dilemmát jelent, hogy kevés a lélegeztetőgép, és néha dönteni
kell egy idősebb, reménytelennek tűnő eset és egy fiatal, menthetőnek ítélt
eset között. Mint mond a katolikus teológia, hogyan döntsenek ilyenkor az
orvosok? Lehet bűntelen döntést hozni?*

*Ez egy igen nehéz kérdés*. Mindenekelőtt szeretném az orvosokat bátorítani
és megnyugtatni. A céljuk nyilvánvalóan a gyógyítás, az életmentés. Nem
tudhatják, hogy melyik beteg esetében lesz hatékony a beavatkozás. Nem
tudhatják, hogy ki az, aki lélegeztetőgép nélkül is túlélheti a krízist,
hogy ki fog meggyógyulni, ha lélegeztetőgépre kötik, és ki nem. Mégis
dönteniük kell. Ez az esetleges, sok bizonytalanság között meghozott döntés
az orvosok részükről helyes és szükséges is. Ha valóban az a cél lebeg
előttük, hogy gyógyítsanak és életet mentsenek, akkor, még ha egyes
helyzeteket – ahogyan utólag kiderül – helytelenül ítéltek is meg, a
döntésük miatt a lelkiismeretük tiszta lehet. Két szempont áll szemben a
döntés meghozatalakor. Az egyik az, hogy *minél több életet mentsünk meg,
és így a lélegeztetőgépeket azok számára tartsuk fenn, akik nagy eséllyel
megmenthetőek*, ne „pazaroljuk” (nagyon csúnya szóval élve – azért
fogalmaztam így, hogy megértsük az érvelés fonákságát) a legnehezebb
esetekre. A másik elv az, hogy *annak kell leginkább segíteni, aki a
legnagyobb bajban van.*

Ha pusztán az első elvet követjük, akkor az igazán súlyos eseteknek nincs
esélyük.* Az orvosnak kell eldöntenie, hiszen ő tudja hirtelen felmérni a
túlélési esélyeket, hogy az életerős betegek között, akik nagy eséllyel
meggyógyulnak, mikor adhat esélyt egy-egy nagyon súlyos állapotban levő
betegnek, akinek kisebb az esélye a túlélésre.*

*Hogyan érinti önt a járvány, milyen intézkedéseket követ, hogyan látja el
szolgálatát?*

*A járvány megállította a világot, elgondolkodtat sokakat. Elgondolkodtat
az emberi élet sebezhetőségéről, és arról, hogy mi a létünk végső értelme.
A járványt egy különleges lelkigyakorlatként élem meg.*

Sokat olvasok, gondolkodom, imádkozom, sétálok a hegyekben. Eközben
pedig *írásokkal,
a világhálón keresztül igyekszem útmutatást, lelki táplálékot, biztatást
adni. Egy kicsit olyannak élem meg ezeket a heteket, mint amilyen az első
keresztények ideje lehetett. Végtelen egyszerűségben, tömegrendezvények
nélkül, a katakombák sötétjében, mégis nagy tűzzel és elevenséggel élték a
hitüket.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200410/4f17b1be/attachment.html>