[Grem] Orbán Viktor Madridban. A lényeg: Isten nélkül nem fog menni!

[Ildikó Somorjainé Kuźniarski-Zupka]

---------- Továbított levél ---------
Feladó: Kristóf Váczy
Dátum: 2019. okt. 30., Sze, 22:24
Tárgy: Orbán Viktor Madridban. A lényeg: Isten nélkül nem

7 éve hangzott el Viktor beszéde. Szenzációs! Semmit nem vesztett az
aktualitásából. Erősítő beszéd balsors idején.

Benne itt a feladatunk nekünk, magyaroknak: "nekünk, akiket *Isten Európa
őrállóiként* helyezett ebbe a küzdelembe.."

Az értelmiségnek - különösen, ha KERESZTÉNY - a feladata minden korban az
*őrtállás* volt és az lesz a jövőben is.

Uff.

Küldöm egy kis együtt-gondolkozásra, s nem kis büszkeséggel, hogy ezek
magyar szájból hangzottak el.

 *Orbán Viktor* előadása a "*Remény és **keresztényi válasz** a válságra*"
című *katolikus* konferencián Madridban 2012. november 17-én. (*Orbán
egyébként református*!)


2012. november 17. Madrid

Tisztelt Kongresszus! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!

Először is hadd mondjam el, hogy én tartozom köszönettel, és nem Önök nekem
azért, hogy itt lehetek. És barátomnak is köszönöm, hogy legutolsó
találkozásunkkor kivette belőlem az ígéretet, hogy novemberben mindenképpen
itt leszek Önökkel Madridban. Sok szépet és jót mondott rólam a megnyitó
előadás, bevezetés. Az ember egy kicsit kínosan érzi magát, amikor
nyilvánosan dicsérgetik, miközben persze titokban kicsit jól is esik neki.
Az amerikaiak a szokásos nyegleségükkel ki is dolgoztak erre a helyzetre
egy formulát, amit most elmondok, ami úgy hangzik, hogyha a szüleim itt
lettek volna, akkor az apám büszke lett volna, édesanyám pedig mindent szó
szerint elhitt volna. Nos, hát így állunk a dicsérettel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is engedjék meg, hogy mindenekelőtt, mintegy túltekintve ezen a
konferencián, átadjam Önöknek a magyarok üdvözletét. Annak az országnak az
üdvözletét, amely - ez a mai napon különösen aktuális - Szent Erzsébetet
adta Európának. Köszönöm a ma reggeli szentmisét celebráló egyházi
vezetőnek, hogy kedves gesztusként Magyarországról és Szent Erzsébetről
beszélt a szentbeszédben. Nos, én ebből az országból érkeztem. Hogy egy
kicsit szekuláris is legyek, Szent Erzsébeten túl persze Puskás Ferencet és
Kubala Lászlót is mi adtuk az európai kultúrának, akik Spanyolországot
második hazájuknak tekintették, és akiket a spanyol nép is saját fiaiként
szeretett.

Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi, magyarok értjük a spanyolok mai fájdalmát, értjük a spanyol kormány
verejtékes küzdelmét, amit az örökölt nehéz gazdasági helyzet ellen
folytat. Értjük a spanyol emberek csalódottságát, dühét és
türelmetlenségét. Nekünk, magyaroknak is volt és van benne részünk. Ezért
mi együtt érzünk Önökkel, és szolidárisak vagyunk Spanyolországgal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A spanyol a magyarhoz hasonló módon szabadságszerető nép, amely büszkén
tekint a saját történelmére, és nem engedi, hogy azt a munkát, amellyel
nagyszülei újjáépítették a polgárháborúban lerombolt hazájukat, most
mindenfajta bürokraták és a pénzügyi spekulánsok kockára tegyék.
Demonstrációk és sztrájkok sora jelzi szerte az európai kontinensen, hogy
az emberek mindenhol választ keresnek arra a kérdésre, hogy miként
törhetett össze az az álom, amelyet mindannyiunk számára a közös Európa
jelentett. Hogyan veszítette el Európa a versenyképességét? Hogyan
adósodott el a feje búbjáig? Miért nem alkalmazkodott időben a változó,
megváltozott világhoz tervszerűen és megrázkódtatások nélkül? Miért
egyszerre szakad most ránk minden baj összezúzva családok millióinak
életszínvonalát és életformáját? Ezek nehéz kérdések. Egy dolgot biztosan
tudok Önöknek mondani a bevezető gondolatokhoz kapcsolódva. Magam is úgy
gondolom, hogy ez nem egy egyszerű konjunkturális válság. Nem arról van
szó, hogy a korábbi konjunktúra helyett most dekonjunktúra van az európai
gazdaságban; ez egy másik dolog. Én úgy gondolom, hogy szembe kell néznünk
a valósággal, nem érdemes áltatnunk magunkat. A világban egy olyan
erőátrendeződés zajlik, amely lehetetlenné teszi, hogy a válság utáni világ
- benne Európa és az európai élet - olyan legyen, mint a válság előtt volt.
Sohasem lesz többé az életünk olyan, mint amilyen a válság előtt volt.
Ezért a politikában - mi, magyarok legalábbis úgy látjuk -, hogy a reformok
vagy a strukturális reformok nem elégségesek. Mi Magyarországon úgy
fogalmazunk, hogy a mi hazánknak, Magyarországnak a teljes megújítására van
szükségünk, minden dimenzióban: szellemi, erkölcsi, lelki, gazdasági,
szociális dimenzióban teljes megújításra és ezért radikális átszervezésre.
Ez sosem könnyű és sohasem kényelmes.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mit várhatnak Önök tőlem a mai konferencián? Először tisztázzuk, hogy mit
nem várhatnak tőlem. Nem vagyok pap, se vallási vezető. Nem vagyok
filozófus és tudós sem, ezért teológiai, filozófiai és tudományos
megközelítést nem várhatnak tőlem. Ahogy az angol mondja, én egy "doer"
vagyok. Egy, a politikát hivatásának érző ember, aki most éppen
miniszterelnök, és csinálja a dolgokat. Annyit hadd mondjak magamról, hogy
én egy kis faluból származó, plebejus származású ember vagyok, aki jogi
egyetemet végzett, majd koptatta Oxford padjait is. Részt vettem a
kommunizmus és a Szovjetunió elleni illegális politikai harcban, ifjúsági
mozgalmakat szerveztem, majd pártot alapítottam, és bevertem a magam szögét
a kommunizmus koporsójába - azt az egyet, ami az én dolgom volt. 26 évesen
parlamenti képviselő lettem, 35 évesen pedig miniszterelnök. négy év
kormányzás után ellenzékbe szorultam, és nyolc év múlva 2010-ben
kétharmados többséggel visszatértem. Az 52 %-os szavazati arány a
parlamenti székek kétharmadát jelenti a választási rendszer miatt. Amit
tehát itt Önöknek majd elmondok, az tapasztalatra, a közép-európai és az
európai politikában gyűjtött tapasztalatra épül. Mondandóm fedezete nem
elméleti érvelés, bár kedvelem az agytornákat, hanem gyakorlatias tudás,
tapasztalat és személyes átélés. 30 év politikai munkájának a tapasztalata.
30 év, amelyet a politikai színpad deszkáin töltöttem el, amelyek
köztudottan gyalulatlan deszkák, és ezért mélyen felsebzik az ember lábát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A keresztény hagyomány iránt elkötelezett embereket, laikusokat,
klerikusokat, katolikusokat és protestánsokat egyaránt összekapcsolja egy
közös érzés. Ez az őrálló felelőssége. Ezékiel próféta könyvében olvassuk,
hogyha az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a
kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, akkor Isten tőle kéri számon az
elveszett emberi életeket. Az én fölfogásom szerint Isten ilyen őrállókká
rendelte az egyházi és a világi vezetőket, vagyis a politikusokat is. Ezért
felelősségünk tudatában ki kell mondanunk, hogy az Európában zajló pénzügyi
és gazdasági válság nem valamiféle véletlenszerű esemény, amelyet néhány
ügyes technokrata majd korrigálni tud. Az Európában zajló válság egy olyan
hanyatlás következménye, ami már hosszú ideje jelen van a kontinensen. Úgy
érzem, kell mondanunk, hogy ma Európában az emberi együttélés olyan formái,
alakzatai váltak megkérdőjelezhetővé, mint a nemzet és a család. A
gazdasági életben hasonló módon bizonytalanná vált a munka és a hitel
eredeti értelme. Mindez annak köszönhető, hogy ezek a fontos dolgok -
munka, hitel, család, nemzet - eloldódtak attól az erkölcsi alaptól,
amelyet a kereszténység biztosított a számukra, és ezért az elmúlt
évtizedekben elvesztették a súlyukat és értéküket. Nem tudom, mikor
kezdődött ez a folyamat, a történészek talán tudják, de én azt látom, hogy
mára kialakult az a helyzet Európában, hogy Európa - a politikában
mindenképpen - szégyellni kezdte gyökereit. Ezért van az, hogy az európai
új alapdokumentumban nem szerepel a keresztény gyökerekre való hivatkozás.
Nem kifelejtették, hanem egy nagy európai vitában azok kerültek többségbe,
akik azt mondták, hogy ez nem szerepelhet. Schuman, az európai gondolat
egyik atyja még azt mondta, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem
lesz. Ma pedig oda jutottunk, hogy az európai politikusok többsége azon
dolgozik, mindent megtesz azért, hogy a kereszténységet az emberek privát
életébe, a templomokba és a történelemkönyvekbe száműzze.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha egy iszlám ország szégyellni kezdené magát a Korán tanításai miatt,
méltán kivívná a többi iszlám ország haragját. Ha Indiában valaki vitatni
kezdené a hinduizmus alapjait, vagy Kínában a buddhizmus alapelveit, akkor
nagyon gyorsan értetlenség venné körül. Európában ezzel szemben nap mint
nap azzal találkozom, hogy inkább azokat fogadja értetlenség, akik a
kereszténység értékrendje szerint akarnak gondolkodni és cselekedni a
politikai és társadalmi életben. A válságról szólva én a modern világban
azt tapasztalom, hogy a válság idején, tehát ma minden sikeres - merthogy
vannak sikeres nemzetgazdaságok is, még ha Európán kívül is -
nemzetgazdaságban létezik spirituális felhajtóerő. A latin-amerikai
országokban a katolicizmus, Indiában a nyugalomra intő hinduizmus, Kínában
pedig a munka megbecsülésére épülő buddhizmus. A kapitalizmus Európában
szintén spirituális alapoknak köszönhette megszületését. Kereszténység
nélkül nem jöhetett volna létre. Ma azonban már gyakran megmosolyogják, ha
valaki hivatásként és nemcsak pénzszerzésként tekint a saját
foglalkozására, ha nem kihasználni, hanem megőrizni akarja a teremtett
világ rendjét, és megmosolyogják, ha azt mondja, Istentől kapott
felelősséget érez azokért a közösségekért, melyeknek részét képezi. A
közösségi élet hagyományos formáira, a nemzetre, a gyülekezetekre, a
családra a szekularizálódott Európa már szkeptikusan tekint, mintha a
múltból visszamaradt lomok lennének, és egyszerűen nem törődik Európa azzal
a jelenséggel, hogy nagyon sokan, sokmilliónyian nem tudják már valódi
mélységükben megélni az emberi kapcsolataikat. Európa népessége eközben
folyamatosan csökken, mert a családot folyamatosan támadják, és
gyermekvállalást sokan úgy fogják fel, mint ami gátolja az önmegvalósítást.
A stabil elköteleződésen alapuló családi közösségek visszaszorulása
általános tendencia Európában. Ez a jelenség Magyarországon, az én hazámban
nyomasztó módon van jelen. Nálunk, Magyarországon a házasságon kívül
született gyermekek aránya 42 százalék, és az első gyermeküket vállaló
nőknek az életkora 30 év, nem hamarabb, csak 30 éves koruk után vállalnak
gyermeket. Európában Magyarország azok közé az országok tartozik, ahol a
legkisebb a gyermekvállalási kedv - Szent Erzsébet országáról beszélünk -,
és ez csak részben vezethető vissza a válság következtében kialakult
egzisztenciális problémákra. Mélyebb bajoktól is szenved a mi népünk.

Tisztelt Kongresszus!

Az egyházi közösségeknek a kommunizmus idején rendkívüli próbatételeket
kellett kiállniuk Magyarországon. A diktatúra először nyíltan, utána
ravaszul egyházüldöző politikát folytatott, amellyel meg akarta szüntetni a
magyar emberek kapcsolódását a saját egyházaikhoz. Azonban a magyar emberek
saját felekezeteik iránti elkötelezettségét nem tudta megszüntetni, de föl
tudta lazítani. A felnőtt lakosság Magyarországon 95 %-ban azt mondja
magáról - a legutóbbi népszámlálási adatokat idézem most: -, 95 %-a, hogy
valamelyik felekezethez tartozik, de heti rendszerességgel templomba csak
14 % jár. Arra a kérdésre, hogy vallásos-e, nagyon sokan mondják, hogy
igen, de ha megkérdezzük, hogy ez mit jelent, akkor világosan kitűnik a
népszámlálásból, hogy a többség azt mondja, hogy vallásos a maga módján, és
csak kevesen mondják azt, hogy vallásos az egyház tanítása szerint. Ezek
nagyon izgalmas, és egyúttal figyelmeztető jelzések.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végül is azt kell, hogy mondjam, hogy a keresztény gyökereiről lemondó és
fokozatosan elöregedő Európa és benne Magyarország hasonlatossá vált ahhoz
az emberhez, aki a keresztény tanításban jól ismert történet szerint
homokra építette a házát. Jött az áradat, beleütközött ebbe az épületbe, és
az épület most az összeomlás szélére került. Ezt az áradatot Európa csak
részben idézte elő, de Európa saját magának köszönheti, hogy alig volt
képes ellenállni az áradatnak, és a problémák mögött a gyengeség, az
európai gyengeség mögött éppen azok a dolgok húzódnak meg: a család a
közösségek, a nemzet válsága, amelyek a kapitalizmus korai szakaszában még
sikeressé tettek bennünket. Európát erőssé, világszinten dominánssá tették
éppen azért, mert akkor még egy keresztény erkölcsi rendszerbe
illeszkedtek: az üzlet is, a gazdaság is, a család is, a nemzet is. Egy
kérdést szeretnék csak itt kiemelni, hogy bemutassam, hogy miről beszélek.
Ez a hitel kérdése. Az Ószövetségben, ha az uzsora szót lefordítjuk
magyarra, azt jelenti, hogy a másik ember megmarása, ahogyan a kígyó is
megmarja az embert. Érthető, hogy a katolikus egyház ki is mondta a
kamatszedés tilalmát, nyilván meg akarták kímélni az embereket az
uzsoraszedés szenvedéseitől, kegyetlenségétől. A reformáció idején a
kamatszedéssel kapcsolatos állásfoglalás megváltozott. A mai világban talán
már nehéz elképzelni, de az régen még úgy volt, hogy mondjuk egy genfi
bankár levelet írt a város protestáns lelkipásztorához, hogy megkérdezze
tőle, hogy milyen feltételek mellett és milyen mértékben tartja
megengedhetőnek a kamatszedést. Egy egyházi embertől! A korai
kapitalizmustól kezdve azonban a hitel elfogadottá vált, amit éppen az tett
lehetővé, hogy a szóhoz morális tartalom kapcsolódott. A hitelhez akkor még
kapcsolódott a bizalom, az adott szó szentsége, a tisztességes üzleti
magatartás. Nem vagyok naiv romantikus. A kapzsiság és gazdagodás emberi
ösztöne nyilván azokban az időkben sem volt ismeretlen. Mégis van
jelentősége annak, hogy akkor az összes hitelhez kapcsolódó kérdés egy
keresztény érték- és magatartásrendszer foglalatába illeszkedett, és a
kereszténység mércéjének volt alávetve. Ha végigtekintünk most Európa
eladósodott országain, akkor azt látjuk, hogy azoknak a hiteleknek, amiktől
a mi országaink szenvednek, már semmi közük sincs semmifajta morális
elvekhez. Olyan feltételek mellett lehet ma hitelhez jutni, amely
veszélyezteti az egyes nemzetek szuverenitását, és a hitelezők arra
kényszerítik a kormányokat, hogy azoktól vegyék el a pénzt, akiknek sokkal
inkább adni kellene.

Nekem az a meggyőződésem, hogy egy keresztény értékrendet képviselő Európa
talán nem engedte volna meg, hogy az emberek felelőtlen hitelek
felvételével feléljék családjaik jövőjét. Magyarországon nálunk ez
egymillió emberrel történt meg. Ennyien vannak ma személyes családi
csődben. Egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán figyelmeztetett
volna mindenkit arra, hogy minden egyes euróért előbb vagy utóbb meg kell
dolgozni, beleértve azt is, amit hitelként veszünk föl. Egy keresztény
értékrendet képviselő Európa talán inkább azoknak adna hitelt, akiken
látja, hogy megdolgoznak érte, és meg akarnak dolgozni érte. Egy keresztény
értékrendet képviselő, közös Európa talán sohasem engedte volna meg, hogy
egész országok süllyedjenek hitelrabszolgaságba. Ez egy komoly kérdés a
spanyol nemzet számára. Nem az én dolgom, én Magyarországért viselek
felelősséget, de szeretném figyelmeztetni Önöket, hogy Spanyolország nagyon
közel van ahhoz a pillanathoz, mikor hitelrabszolgaságba süllyed. És egy
országot két fajta módon lehet leigázni: karddal vagy adóssággal, és ezt
sosem szabad elfelejtenünk. És végül egy keresztény értékrendet képviselő
Európa talán a mai helyett egy olyan politikát szorgalmazna, amely
méltányosan osztja el a mai gazdasági válság terheit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha Európában ma egy kormány arra kényszerül, hogy európai szervezetektől
vagy éppen világszervezetektől hitelt vegyen föl, akkor olyan
intézkedésekre kényszerítik, amelyek miatt a saját választói előtt a
kormányok hiteltelenné válnak. A ma követelt irányvonal és a megszorítások
hosszú távon sem az embereknek, sem a kormányoknak, sem pedig a
hitelezőknek nem érdeke, nem helyes dolog e felé szorítani a nemzeti
kormányokat, mert ha a sok visszavágás és megszorítás miatt fölbomlik a
rend, megszűnik a társadalmi stabilitás, és bizonytalanná válnak a
gazdasági élet keretei, akkor ki fog majd megdolgozni a kölcsönkapott
eurókért, hogy vissza lehessen azokat fizetni? Görögország példája nem egy
nemzet példája, hanem figyelmeztetés egész Európa számára. Sajnos, tisztelt
Hölgyeim és Uraim, személyes élményként azt kell mondanom, hogy Európában a
legsúlyosabb morális válság éppen azoknál a politikai és üzleti vezetőknél
tapasztalható, akik a saját rövid távú karrier- és anyagi érdekeik miatt
minden más szempontot figyelmen kívül hagynak. Ahogy írva is van: "Mert
minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek
eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal." A
morális válság tetten érhető azoknál a vezetőknél is, akik az "együnk és
igyunk, holnap úgyis meghalunk," de legalábbis a "holnap nem mi
kormányzunk" filozófiáját hangoztatva egész országokat képesek voltak
eladósítani. Ez súlyos egyéni felelősséget is fölvet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sokan vagyunk Európában, bár lehet, hogy kisebbségben vagyunk, de sokan
vagyunk, akiknek az a közös célja, hogy az új Európát ismét a kereszténység
sziklaszilárd alapjára tudjuk építeni. Most Magyarországról fogok beszélni
két-három perc erejéig. 2010 óta Magyarország ezt az utat járja.
Hallhatták: új Alaptörvényt alkottunk, spanyol nyelven is olvasható. Egy
lelkes spanyol hazafi lefordította spanyol nyelvre, így találkoztam vele,
valószínűleg a könyvtárban elérhető, én is onnan szereztem. Szóval
alkottunk egy új alaptörvényt, amelynek az első fejezetét úgy hívják, hogy
Nemzeti Hitvallás. Ez az alkotmányunk lényege, szellemi kerete, abroncsa.
Az első sora az új magyar alkotmánynak úgy kezdődik, hogy "Isten, áldd meg
a magyart!" Ez a himnuszunk első sora is. A magyar alkotmány első szava az
Isten. Magyarország egy olyan ország, amelyet az első királyunk, akit Szent
Istvánnak hívnak, mintegy ezer évvel ezelőtt, miután egyetlen gyermeke
meghalt, és így nem volt utódja, a magyar koronát felajánlotta Szűz
Máriának. Úgy tekintünk Magyarországra, mint amely országot az első
királyunk Máriának ajánlott föl. Fontos dolog. Nem egy külföldi hatalomnak
az oltalmába ajánlotta, és nem egy pénzintézetnek ajánlotta föl, hanem
Máriának. Ez visszatükröződik az alkotmányunkban. Azért is fogalmaztunk
ilyen alkotmányt, mert úgy gondoltuk, hogy a saját nemzeti identitásunk
védelme érdekében szembe kellett szállnunk a keresztény kultúrának, a
keresztény civilizációnak és a keresztény értékrendnek a visszaszorítását
és aláásását célzó európai politikai és szellemi irányzatokkal és erőkkel.
Tudtuk, hogy ebből harc lesz. Úgy, ahogyan ezt az előbb pontosan
hallhattuk. A kereszténység erejét aláásni akaró európai erők nagy és jól
szervezett európai erők. Komoly tényezők Európában. Ne áltassuk magunkat,
jobb szembenézni az igazsággal. De biztos vagyok benne, hogyha nem
vállaljuk velük a küzdelmet, akkor lesöpörnek bennünket mind az európai
közélet, mind a nemzeti közélet pályájáról. Ezért Magyarország inkább
vállalta ezt a küzdelmet. Mi a következő gondolatokat is belefoglaltuk az
alkotmányunkba, ezek most idézett mondatok lesznek. Valljuk, hogy az emberi
lét alapja az emberi méltóság. Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak
másokkal együttműködve bontakozhat ki. Valljuk, hogy együttélésünk
legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető
értékei a hűség, a hit és a szeretet. Valljuk, hogy a közösség erejének és
minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.
Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét. Valljuk,
hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend,
az igazság és a szabadság kiteljesítése. Elismerjük a kereszténység
nemzetmegtartó erejét. Erről volt a legnagyobb vita: elismerjük a
kereszténység nemzetmegtartó szerepét.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Most elérkeztünk egy olyan ponthoz, amelyet talán majd a diskurzusban
mélyebben is kibonthatunk, így csak a lényegét említem meg. A keresztények
számára a politika nehéz kérdéseket vet föl. Nehéz személyes és nehéz
erkölcsi kérdéseket. A politika vad világ. Itt nem könnyű sikeresnek lenni.
Összeegyeztetni a sikerességet és a keresztény magatartás normáit ebben a
világban különösen nehéz dolog. Talán az egyik legnehezebb kérdés, amit
mindenkinek meg kell oldania magában és a keresztény pártoknak a saját
programjaikban is, hogy össze kell egyeztetni az igazság képviseletének és
a többség megszerzésének a szempontját. A hatalmat, hogyha a választók
odaítélték, úgy kell gyakorolni, hogy képviseljük a kereszténység igazságát
a politikában, de úgy, hogy közben ismét megkaphassuk a többséget is. Mi
nem keresztény politikai kamikazék vagyunk, hanem felelős keresztény
vezetők. Ha az igazságunkhoz nem társul politikai többség, akkor hogy
fogjuk végrehajtani a programunkat a politikában? Ha azonban megvan a
többség, de nem képviseljük az igazságot, akkor minek a többség? Ez egy
olyan probléma, amit minden keresztény gyökérzettel rendelkező pártnak és
keresztény politikusnak tisztáznia kell magában: hogyan illeszti össze
ezeket a szempontokat? Nyilván másképp kell ezt tenni Spanyolországban,
másképp Magyarországon, ez sok taktikai elemet is tartalmazó kérdés, de
megkerülhetetlen kérdés mindannyiunk számára. Én azt tudom mondani Önöknek,
hogy bármilyen nehéz is ez a dolog, mi azt tettük, hogy egy vallásilag
inkább közömbös országban - mert Magyarország egy vallásilag sajnos inkább
közömbös ország - képesek voltunk egy mélyen keresztény alapozású
alkotmányt létrehozni demokratikus politikai közegben. Szerintem a magyar
példa - és most nem magunkat akarom dicsérni - minden keresztény politikus
számára egy biztatás, hogy lehetséges egy vallásilag közömbös országban
demokratikus körülmények között kétharmados parlamenti többséget igénylő,
mélyen keresztényi alkotmányt elfogadni. Ez biztatás arra, hogy a
keresztény politikának igenis vannak esélyei, győzelmi, alkotói esélyei is
vannak a modern európai világban.

Ezek után tisztelt Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy arról beszéljek,
hogy a mi nemzeti Alaptörvényünk annak ellenére céltáblájává vált a
nemzetközi és a magyar baloldal - mi így hívjuk őket - akcióinak, hogy
egyébként számos ország alkotmányában szintén szerepel a keresztény
értékekre való hivatkozás. Van jó néhány ilyen alkotmány Európában. Mi
magyarázza akkor ezeket a rendkívül elvakult és gyűlölet szította akciókat,
amiket ki kellett állnunk? Fontosnak tartom, hogy ez most nem panaszkodás a
részemről. A magyarok azt szokták mondani, hogy aki fél, az ne menjen az
erdőbe. Mi tudtuk, hogy egy ilyen alkotmánynak ez lesz a következménye.
Ezért semmi okunk, hogy sajnáltassuk magunkat. Sőt, titokban elárulom, hogy
sokan vagyunk Magyarországon, akik kifejezetten élvezik ezt a harcot,
motiváltak benne, azt gondolják, hogy ez egy igaz harc, jó harcolni ebben
tehát. De mégis egy fontos kérdés, hogy föltegyük, ha vannak más
alkotmányok Európában, amelyek kereszténységre utalnak, miért pont a magyar
váltotta ki ezt az óriási európai támadást? Tudom, Önöknek megvan a saját
gondjuk és bajuk, de ha egyszer tehetik, tanulságos megnézni azt a
videofilmet, ami arról készült, ahogyan az európai baloldal Strasbourgban,
az Európai Parlamentben egy külön vádülést szervezett a magyar alkotmány
megvitatására, hogy elítéljék a magyar alkotmányt. S ez egy óriási vita
volt, amin én magam is részt vettem. Nagyon tanulságos, ha van módjuk,
tegyék meg. Érdemes megnézni, hogyan zajlik ma a keresztényellenes politika
Európában a nyílt színen. Nos, az én véleményem az, hogy a támadásokat
egyértelműen annak köszönhettük, hogy a mai főáramú európai politikai
gondolkodás képviselői, különösképpen a hatvannyolcas eseményekben szerepet
vállaló és jelenleg fontos hatalmi pozíciókat elfoglaló értelmiség nem
fogadja el, hogy a kereszténység ismét egyre határozottabb politikai
pozíciókat képes fölvenni. Az európai főáram - az ideológiai kategória
zavaró ok, ezért most kerülöm a liberális, baloldali meg egyéb
kifejezéseket, mert nem tudom, ez ugyanazt jelenti-e itt, ebben az
országban, mint nálunk, az én fejemben, hanem inkább azt mondom, hogy -, az
európai gondolkodás főárama, domináns áramlata egy világos képpel
rendelkezik Európa jövőjéről. Ők azt gondolják, itt az elemzés a
kívánsággal összekeveredik, nyilván mi is gyakran esünk ebbe a hibába, ők
úgy gondolják objektíven is és szándék szerint is Európa a felé tart, hogy
vallásosból vallástalan legyen, nemzetiből nemzetek feletti formációt
öltsön, és család helyett az individuum felé haladjon. Ők ezt
progressziónak nevezik. Ez ma az uralkodó szellemi áramlat az európai
politikában. A mi bűnünk, amit egyébként büszkén vállalunk, az, hogy a XXI.
század első évtizedének a végén mertük alkotmányba foglalni azt, hogy a
vallás, az egyház, a nemzet és a család nem a múlthoz, hanem a jövőnkhöz is
tartozik. Ez az oka annak a gyűlölettől motivált óriási támadásnak, amelyet
a magyar alkotmány és a magyar alkotmány megalkotóival szemben
Európa-szerte tapasztalhatunk.

Mi úgy gondoljuk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a keresztény értékeken
alapuló politika a történelem folyamán most ismét meg fogja újítani
Európát. Mi hiszünk abban, amit Schuman mondott: Európa vagy keresztény
lesz, vagy nem lesz. És úgy gondolkodunk, hogy nekünk, akiket Isten Európa
őrállóiként helyezett ebbe a küzdelembe politikusként, az a feladatunk,
hogy az elkoptatott, kiüresedett értékeinknek visszaadjuk a mély keresztény
erkölcsi jelentéstartalmát, hogy a szolidaritás ne érdekazonosság legyen,
hanem a másik személy, a másik ember iránti elkötelezettség, hogy a
teremtett világ megóvása politikai program legyen, hogy a munkát végző
embernek a megbecsülése olyan erős és mély legyen, hogy mindenki, aki
dolgozik, a segédmunkástól az atomfizikusig hivatásként, egyfajta szent
hivatásként tekinthessen a saját munkájára. Azért kell dolgoznunk, hogy a
hitelezést, amiről beszéltem, ismét két fél egymás iránti bizalma határozza
meg. Vissza kell térnünk a bevezető gondolatok utolsó soraihoz. Nem
kerülhetjük meg ezt a kérdést. Nyilvánosan ritkán beszélek erről, de a
dolog mégiscsak úgy áll, hogyha ezeket a célokat el akarjuk érni, akkor a
személyes változás, a személyes elköteleződés, a személyes példa kérdése
nem kerülhető meg. Ahhoz, hogy Európát a keresztény értékek jegyében meg
tudjuk újítani, ahhoz olyan politikai kultúrára, személyes mentalitásra,
viselkedésre, olyan kormányzásra és olyan személyes példaadásra van
szükség, amelyet definiál, meghatároz a keresztény tanítás. Idézni fogok
természetesen, és azt gondolom, hogy ezt komolyan kell nekünk, európai
közéleti embereknek. Amit most mondunk, azt komolyan kell venni, vagyis
olyan politikára és olyan vezetőkre van szükség, akiknek a kultúrája arra
épül, hogy nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik
bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a
rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Ha ezt nem
tudjuk a magunkévá tenni, sosem lesz többségünk az európai politikában. Ez
a legnehezebb a politika világában, de, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem
látok más utat a politikában sem, amely ne a kárhozathoz vagy a bukáshoz
vezetne. Járjunk hát ezen az úton, kedves Testvéreim!

Köszönöm, hogy meghallgattak!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191030/c58d4e96/attachment.html>