<div><br></div><div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">---------- Továbított levél ---------<br>Feladó: <strong class="gmail_sendername" dir="auto">Kristóf Váczy</strong><br>Dátum: 2019. okt. 30., Sze, 22:24<br>Tárgy: Orbán Viktor Madridban. A lényeg: Isten nélkül nem <br></div><div dir="ltr" class="gmail_attr"><br></div><div dir="ltr">
<div><span style="color:black">7 éve hangzott el Viktor beszéde. Szenzációs! Semmit nem vesztett az aktualitásából. Erősítő beszéd balsors idején.<br></span></div><div><span style="color:black"><br></span></div><div><span style="color:black">Benne itt a feladatunk nekünk, magyaroknak: "nekünk, akiket <b>Isten Európa őrállóiként</b> helyezett ebbe a
küzdelembe.."</span></div><div><span style="color:black"><br></span></div><div><span style="color:black">Az értelmiségnek - különösen, ha KERESZTÉNY - a feladata minden korban az <b>őrtállás</b> volt és az lesz a jövőben is. <br></span></div><div><span style="color:black"><br></span>
</div>Uff.<div><div class="gmail_quote"><div vlink="black" link="black" bgcolor="#ffffff" lang="HU">
<div><br></div>
<div><font size="2" face="Arial">Küldöm egy kis együtt-gondolkozásra, s nem kis
büszkeséggel, hogy ezek magyar szájból hangzottak el.</font></div>
<div><br></div>
<div>
<p class="MsoNormal"><span style="FONT-SIZE:11pt;COLOR:#1f497d;FONT-FAMILY:'Calibri','sans-serif'"><u></u> <u></u></span><span style="COLOR:black"><b>Orbán Viktor</b> előadása a "<b>Remény és
</b></span><b>keresztényi válasz</b><span style="COLOR:black"><b> a válságra</b>" című
<b>katolikus</b> konferencián Madridban 2012. november 17-én.
(<i>Orbán egyébként református</i>!)</span><u></u><u></u></p>
<blockquote style="BORDER-RIGHT:medium none;PADDING-RIGHT:0cm;BORDER-TOP:medium none;PADDING-LEFT:8pt;PADDING-BOTTOM:0cm;MARGIN:5pt 0cm 5pt 3.75pt;BORDER-LEFT:#6497ce 1.5pt solid;PADDING-TOP:0cm;BORDER-BOTTOM:medium none">
<div id="m_3819613161670613571m_2326066138449021419divMessageBody">
<div>
<div>
<div>
<div>
<div id="m_3819613161670613571m_2326066138449021419yiv2127362486">
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div id="m_3819613161670613571m_2326066138449021419yiv2127362486">
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<p class="MsoNormal" style="BACKGROUND:white"><span style="COLOR:black"><br>2012. november 17. Madrid<br><br>Tisztelt
Kongresszus! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!<br><br>Először is
hadd mondjam el, hogy én tartozom köszönettel, és nem Önök nekem azért, hogy
itt lehetek. És barátomnak is köszönöm, hogy legutolsó találkozásunkkor
kivette belőlem az ígéretet, hogy novemberben mindenképpen itt leszek Önökkel
Madridban. Sok szépet és jót mondott rólam a megnyitó előadás, bevezetés. Az
ember egy kicsit kínosan érzi magát, amikor nyilvánosan dicsérgetik, miközben
persze titokban kicsit jól is esik neki. Az amerikaiak a szokásos
nyegleségükkel ki is dolgoztak erre a helyzetre egy formulát, amit most
elmondok, ami úgy hangzik, hogyha a szüleim itt lettek volna, akkor az apám
büszke lett volna, édesanyám pedig mindent szó szerint elhitt volna. Nos, hát
így állunk a dicsérettel.<br><br>Tisztelt Hölgyeim és Uraim!<br><br>Először is
engedjék meg, hogy mindenekelőtt, mintegy túltekintve ezen a konferencián,
átadjam Önöknek a magyarok üdvözletét. Annak az országnak az üdvözletét, amely
- ez a mai napon különösen aktuális - Szent Erzsébetet adta Európának.
Köszönöm a ma reggeli szentmisét celebráló egyházi vezetőnek, hogy kedves
gesztusként Magyarországról és Szent Erzsébetről beszélt a szentbeszédben.
Nos, én ebből az országból érkeztem. Hogy egy kicsit szekuláris is legyek,
Szent Erzsébeten túl persze Puskás Ferencet és Kubala Lászlót is mi adtuk az
európai kultúrának, akik Spanyolországot második hazájuknak tekintették, és
akiket a spanyol nép is saját fiaiként szeretett.<br><br>Kedves Barátaim!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!<br><br>Mi, magyarok értjük a spanyolok mai
fájdalmát, értjük a spanyol kormány verejtékes küzdelmét, amit az örökölt
nehéz gazdasági helyzet ellen folytat. Értjük a spanyol emberek
csalódottságát, dühét és türelmetlenségét. Nekünk, magyaroknak is volt és van
benne részünk. Ezért mi együtt érzünk Önökkel, és szolidárisak vagyunk
Spanyolországgal.<br><br>Tisztelt Hölgyeim és Uraim!<br><br>A spanyol a
magyarhoz hasonló módon szabadságszerető nép, amely büszkén tekint a saját
történelmére, és nem engedi, hogy azt a munkát, amellyel nagyszülei
újjáépítették a polgárháborúban lerombolt hazájukat, most mindenfajta
bürokraták és a pénzügyi spekulánsok kockára tegyék. Demonstrációk és
sztrájkok sora jelzi szerte az európai kontinensen, hogy az emberek mindenhol
választ keresnek arra a kérdésre, hogy miként törhetett össze az az álom,
amelyet mindannyiunk számára a közös Európa jelentett. Hogyan veszítette el
Európa a versenyképességét? Hogyan adósodott el a feje búbjáig? Miért nem
alkalmazkodott időben a változó, megváltozott világhoz tervszerűen és
megrázkódtatások nélkül? Miért egyszerre szakad most ránk minden baj
összezúzva családok millióinak életszínvonalát és életformáját? Ezek nehéz
kérdések. Egy dolgot biztosan tudok Önöknek mondani a bevezető gondolatokhoz
kapcsolódva. Magam is úgy gondolom, hogy ez nem egy egyszerű konjunkturális
válság. Nem arról van szó, hogy a korábbi konjunktúra helyett most
dekonjunktúra van az európai gazdaságban; ez egy másik dolog. Én úgy gondolom,
hogy szembe kell néznünk a valósággal, nem érdemes áltatnunk magunkat. A
világban egy olyan erőátrendeződés zajlik, amely lehetetlenné teszi, hogy a
válság utáni világ - benne Európa és az európai élet - olyan legyen, mint a
válság előtt volt. Sohasem lesz többé az életünk olyan, mint amilyen a válság
előtt volt. Ezért a politikában - mi, magyarok legalábbis úgy látjuk -, hogy a
reformok vagy a strukturális reformok nem elégségesek. Mi Magyarországon úgy
fogalmazunk, hogy a mi hazánknak, Magyarországnak a teljes megújítására van
szükségünk, minden dimenzióban: szellemi, erkölcsi, lelki, gazdasági,
szociális dimenzióban teljes megújításra és ezért radikális átszervezésre. Ez
sosem könnyű és sohasem kényelmes.<br><br>Tisztelt Hölgyeim és
Uraim!<br><br>Mit várhatnak Önök tőlem a mai konferencián? Először tisztázzuk,
hogy mit nem várhatnak tőlem. Nem vagyok pap, se vallási vezető. Nem vagyok
filozófus és tudós sem, ezért teológiai, filozófiai és tudományos
megközelítést nem várhatnak tőlem. Ahogy az angol mondja, én egy "doer"
vagyok. Egy, a politikát hivatásának érző ember, aki most éppen
miniszterelnök, és csinálja a dolgokat. Annyit hadd mondjak magamról, hogy én
egy kis faluból származó, plebejus származású ember vagyok, aki jogi egyetemet
végzett, majd koptatta Oxford padjait is. Részt vettem a kommunizmus és a
Szovjetunió elleni illegális politikai harcban, ifjúsági mozgalmakat
szerveztem, majd pártot alapítottam, és bevertem a magam szögét a kommunizmus
koporsójába - azt az egyet, ami az én dolgom volt. 26 évesen parlamenti
képviselő lettem, 35 évesen pedig miniszterelnök. négy év kormányzás után
ellenzékbe szorultam, és nyolc év múlva 2010-ben kétharmados többséggel
visszatértem. Az 52 %-os szavazati arány a parlamenti székek kétharmadát
jelenti a választási rendszer miatt. Amit tehát itt Önöknek majd elmondok, az
tapasztalatra, a közép-európai és az európai politikában gyűjtött
tapasztalatra épül. Mondandóm fedezete nem elméleti érvelés, bár kedvelem az
agytornákat, hanem gyakorlatias tudás, tapasztalat és személyes átélés. 30 év
politikai munkájának a tapasztalata. 30 év, amelyet a politikai színpad
deszkáin töltöttem el, amelyek köztudottan gyalulatlan deszkák, és ezért
mélyen felsebzik az ember lábát.<br><br>Tisztelt Hölgyeim és Uraim!<br><br>A
keresztény hagyomány iránt elkötelezett embereket, laikusokat, klerikusokat,
katolikusokat és protestánsokat egyaránt összekapcsolja egy közös érzés. Ez az
őrálló felelőssége. Ezékiel próféta könyvében olvassuk, hogyha az őrálló látja
jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti
a népet, akkor Isten tőle kéri számon az elveszett emberi életeket. Az én
fölfogásom szerint Isten ilyen őrállókká rendelte az egyházi és a világi
vezetőket, vagyis a politikusokat is. Ezért felelősségünk tudatában ki kell
mondanunk, hogy az Európában zajló pénzügyi és gazdasági válság nem valamiféle
véletlenszerű esemény, amelyet néhány ügyes technokrata majd korrigálni tud.
Az Európában zajló válság egy olyan hanyatlás következménye, ami már hosszú
ideje jelen van a kontinensen. Úgy érzem, kell mondanunk, hogy ma Európában az
emberi együttélés olyan formái, alakzatai váltak megkérdőjelezhetővé, mint a
nemzet és a család. A gazdasági életben hasonló módon bizonytalanná vált a
munka és a hitel eredeti értelme. Mindez annak köszönhető, hogy ezek a fontos
dolgok - munka, hitel, család, nemzet - eloldódtak attól az erkölcsi alaptól,
amelyet a kereszténység biztosított a számukra, és ezért az elmúlt
évtizedekben elvesztették a súlyukat és értéküket. Nem tudom, mikor kezdődött
ez a folyamat, a történészek talán tudják, de én azt látom, hogy mára
kialakult az a helyzet Európában, hogy Európa - a politikában mindenképpen -
szégyellni kezdte gyökereit. Ezért van az, hogy az európai új
alapdokumentumban nem szerepel a keresztény gyökerekre való hivatkozás. Nem
kifelejtették, hanem egy nagy európai vitában azok kerültek többségbe, akik
azt mondták, hogy ez nem szerepelhet. Schuman, az európai gondolat egyik atyja
még azt mondta, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ma pedig oda
jutottunk, hogy az európai politikusok többsége azon dolgozik, mindent megtesz
azért, hogy a kereszténységet az emberek privát életébe, a templomokba és a
történelemkönyvekbe száműzze.<br><br>Tisztelt Hölgyeim és Uraim!<br><br>Ha egy
iszlám ország szégyellni kezdené magát a Korán tanításai miatt, méltán kivívná
a többi iszlám ország haragját. Ha Indiában valaki vitatni kezdené a
hinduizmus alapjait, vagy Kínában a buddhizmus alapelveit, akkor nagyon
gyorsan értetlenség venné körül. Európában ezzel szemben nap mint nap azzal
találkozom, hogy inkább azokat fogadja értetlenség, akik a kereszténység
értékrendje szerint akarnak gondolkodni és cselekedni a politikai és
társadalmi életben. A válságról szólva én a modern világban azt tapasztalom,
hogy a válság idején, tehát ma minden sikeres - merthogy vannak sikeres
nemzetgazdaságok is, még ha Európán kívül is - nemzetgazdaságban létezik
spirituális felhajtóerő. A latin-amerikai országokban a katolicizmus, Indiában
a nyugalomra intő hinduizmus, Kínában pedig a munka megbecsülésére épülő
buddhizmus. A kapitalizmus Európában szintén spirituális alapoknak köszönhette
megszületését. Kereszténység nélkül nem jöhetett volna létre. Ma azonban már
gyakran megmosolyogják, ha valaki hivatásként és nemcsak pénzszerzésként
tekint a saját foglalkozására, ha nem kihasználni, hanem megőrizni akarja a
teremtett világ rendjét, és megmosolyogják, ha azt mondja, Istentől kapott
felelősséget érez azokért a közösségekért, melyeknek részét képezi. A
közösségi élet hagyományos formáira, a nemzetre, a gyülekezetekre, a családra
a szekularizálódott Európa már szkeptikusan tekint, mintha a múltból
visszamaradt lomok lennének, és egyszerűen nem törődik Európa azzal a
jelenséggel, hogy nagyon sokan, sokmilliónyian nem tudják már valódi
mélységükben megélni az emberi kapcsolataikat. Európa népessége eközben
folyamatosan csökken, mert a családot folyamatosan támadják, és
gyermekvállalást sokan úgy fogják fel, mint ami gátolja az önmegvalósítást. A
stabil elköteleződésen alapuló családi közösségek visszaszorulása általános
tendencia Európában. Ez a jelenség Magyarországon, az én hazámban nyomasztó
módon van jelen. Nálunk, Magyarországon a házasságon kívül született gyermekek
aránya 42 százalék, és az első gyermeküket vállaló nőknek az életkora 30 év,
nem hamarabb, csak 30 éves koruk után vállalnak gyermeket. Európában
Magyarország azok közé az országok tartozik, ahol a legkisebb a
gyermekvállalási kedv - Szent Erzsébet országáról beszélünk -, és ez csak
részben vezethető vissza a válság következtében kialakult egzisztenciális
problémákra. Mélyebb bajoktól is szenved a mi népünk.<br><br>Tisztelt
Kongresszus!<br><br>Az egyházi közösségeknek a kommunizmus idején rendkívüli
próbatételeket kellett kiállniuk Magyarországon. A diktatúra először nyíltan,
utána ravaszul egyházüldöző politikát folytatott, amellyel meg akarta
szüntetni a magyar emberek kapcsolódását a saját egyházaikhoz. Azonban a
magyar emberek saját felekezeteik iránti elkötelezettségét nem tudta
megszüntetni, de föl tudta lazítani. A felnőtt lakosság Magyarországon 95
%-ban azt mondja magáról - a legutóbbi népszámlálási adatokat idézem most: -,
95 %-a, hogy valamelyik felekezethez tartozik, de heti rendszerességgel
templomba csak 14 % jár. Arra a kérdésre, hogy vallásos-e, nagyon sokan
mondják, hogy igen, de ha megkérdezzük, hogy ez mit jelent, akkor világosan
kitűnik a népszámlálásból, hogy a többség azt mondja, hogy vallásos a maga
módján, és csak kevesen mondják azt, hogy vallásos az egyház tanítása szerint.
Ezek nagyon izgalmas, és egyúttal figyelmeztető jelzések.<br><br>Tisztelt
Hölgyeim és Uraim!<br><br>Végül is azt kell, hogy mondjam, hogy a keresztény
gyökereiről lemondó és fokozatosan elöregedő Európa és benne Magyarország
hasonlatossá vált ahhoz az emberhez, aki a keresztény tanításban jól ismert
történet szerint homokra építette a házát. Jött az áradat, beleütközött ebbe
az épületbe, és az épület most az összeomlás szélére került. Ezt az áradatot
Európa csak részben idézte elő, de Európa saját magának köszönheti, hogy alig
volt képes ellenállni az áradatnak, és a problémák mögött a gyengeség, az
európai gyengeség mögött éppen azok a dolgok húzódnak meg: a család a
közösségek, a nemzet válsága, amelyek a kapitalizmus korai szakaszában még
sikeressé tettek bennünket. Európát erőssé, világszinten dominánssá tették
éppen azért, mert akkor még egy keresztény erkölcsi rendszerbe illeszkedtek:
az üzlet is, a gazdaság is, a család is, a nemzet is. Egy kérdést szeretnék
csak itt kiemelni, hogy bemutassam, hogy miről beszélek. Ez a hitel kérdése.
Az Ószövetségben, ha az uzsora szót lefordítjuk magyarra, azt jelenti, hogy a
másik ember megmarása, ahogyan a kígyó is megmarja az embert. Érthető, hogy a
katolikus egyház ki is mondta a kamatszedés tilalmát, nyilván meg akarták
kímélni az embereket az uzsoraszedés szenvedéseitől, kegyetlenségétől. A
reformáció idején a kamatszedéssel kapcsolatos állásfoglalás megváltozott. A
mai világban talán már nehéz elképzelni, de az régen még úgy volt, hogy
mondjuk egy genfi bankár levelet írt a város protestáns lelkipásztorához, hogy
megkérdezze tőle, hogy milyen feltételek mellett és milyen mértékben tartja
megengedhetőnek a kamatszedést. Egy egyházi embertől! A korai kapitalizmustól
kezdve azonban a hitel elfogadottá vált, amit éppen az tett lehetővé, hogy a
szóhoz morális tartalom kapcsolódott. A hitelhez akkor még kapcsolódott a
bizalom, az adott szó szentsége, a tisztességes üzleti magatartás. Nem vagyok
naiv romantikus. A kapzsiság és gazdagodás emberi ösztöne nyilván azokban az
időkben sem volt ismeretlen. Mégis van jelentősége annak, hogy akkor az összes
hitelhez kapcsolódó kérdés egy keresztény érték- és magatartásrendszer
foglalatába illeszkedett, és a kereszténység mércéjének volt alávetve. Ha
végigtekintünk most Európa eladósodott országain, akkor azt látjuk, hogy
azoknak a hiteleknek, amiktől a mi országaink szenvednek, már semmi közük
sincs semmifajta morális elvekhez. Olyan feltételek mellett lehet ma hitelhez
jutni, amely veszélyezteti az egyes nemzetek szuverenitását, és a hitelezők
arra kényszerítik a kormányokat, hogy azoktól vegyék el a pénzt, akiknek
sokkal inkább adni kellene.<br><br>Nekem az a meggyőződésem, hogy egy
keresztény értékrendet képviselő Európa talán nem engedte volna meg, hogy az
emberek felelőtlen hitelek felvételével feléljék családjaik jövőjét.
Magyarországon nálunk ez egymillió emberrel történt meg. Ennyien vannak ma
személyes családi csődben. Egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán
figyelmeztetett volna mindenkit arra, hogy minden egyes euróért előbb vagy
utóbb meg kell dolgozni, beleértve azt is, amit hitelként veszünk föl. Egy
keresztény értékrendet képviselő Európa talán inkább azoknak adna hitelt,
akiken látja, hogy megdolgoznak érte, és meg akarnak dolgozni érte. Egy
keresztény értékrendet képviselő, közös Európa talán sohasem engedte volna
meg, hogy egész országok süllyedjenek hitelrabszolgaságba. Ez egy komoly
kérdés a spanyol nemzet számára. Nem az én dolgom, én Magyarországért viselek
felelősséget, de szeretném figyelmeztetni Önöket, hogy Spanyolország nagyon
közel van ahhoz a pillanathoz, mikor hitelrabszolgaságba süllyed. És egy
országot két fajta módon lehet leigázni: karddal vagy adóssággal, és ezt sosem
szabad elfelejtenünk. És végül egy keresztény értékrendet képviselő Európa
talán a mai helyett egy olyan politikát szorgalmazna, amely méltányosan osztja
el a mai gazdasági válság terheit.<br><br>Tisztelt Hölgyeim és
Uraim!<br><br>Ha Európában ma egy kormány arra kényszerül, hogy európai
szervezetektől vagy éppen világszervezetektől hitelt vegyen föl, akkor olyan
intézkedésekre kényszerítik, amelyek miatt a saját választói előtt a kormányok
hiteltelenné válnak. A ma követelt irányvonal és a megszorítások hosszú távon
sem az embereknek, sem a kormányoknak, sem pedig a hitelezőknek nem érdeke,
nem helyes dolog e felé szorítani a nemzeti kormányokat, mert ha a sok
visszavágás és megszorítás miatt fölbomlik a rend, megszűnik a társadalmi
stabilitás, és bizonytalanná válnak a gazdasági élet keretei, akkor ki fog
majd megdolgozni a kölcsönkapott eurókért, hogy vissza lehessen azokat
fizetni? Görögország példája nem egy nemzet példája, hanem figyelmeztetés
egész Európa számára. Sajnos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, személyes élményként
azt kell mondanom, hogy Európában a legsúlyosabb morális válság éppen azoknál
a politikai és üzleti vezetőknél tapasztalható, akik a saját rövid távú
karrier- és anyagi érdekeik miatt minden más szempontot figyelmen kívül
hagynak. Ahogy írva is van: "Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme,
mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat
általszegezték sok fájdalommal." A morális válság tetten érhető azoknál a
vezetőknél is, akik az "együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk," de
legalábbis a "holnap nem mi kormányzunk" filozófiáját hangoztatva egész
országokat képesek voltak eladósítani. Ez súlyos egyéni felelősséget is
fölvet.<br><br>Tisztelt Hölgyeim és Uraim!<br><br>Sokan vagyunk Európában, bár
lehet, hogy kisebbségben vagyunk, de sokan vagyunk, akiknek az a közös célja,
hogy az új Európát ismét a kereszténység sziklaszilárd alapjára tudjuk
építeni. Most Magyarországról fogok beszélni két-három perc erejéig. 2010 óta
Magyarország ezt az utat járja. Hallhatták: új Alaptörvényt alkottunk, spanyol
nyelven is olvasható. Egy lelkes spanyol hazafi lefordította spanyol nyelvre,
így találkoztam vele, valószínűleg a könyvtárban elérhető, én is onnan
szereztem. Szóval alkottunk egy új alaptörvényt, amelynek az első fejezetét
úgy hívják, hogy Nemzeti Hitvallás. Ez az alkotmányunk lényege, szellemi
kerete, abroncsa. Az első sora az új magyar alkotmánynak úgy kezdődik, hogy
"Isten, áldd meg a magyart!" Ez a himnuszunk első sora is. A magyar alkotmány
első szava az Isten. Magyarország egy olyan ország, amelyet az első királyunk,
akit Szent Istvánnak hívnak, mintegy ezer évvel ezelőtt, miután egyetlen
gyermeke meghalt, és így nem volt utódja, a magyar koronát felajánlotta Szűz
Máriának. Úgy tekintünk Magyarországra, mint amely országot az első királyunk
Máriának ajánlott föl. Fontos dolog. Nem egy külföldi hatalomnak az oltalmába
ajánlotta, és nem egy pénzintézetnek ajánlotta föl, hanem Máriának. Ez
visszatükröződik az alkotmányunkban. Azért is fogalmaztunk ilyen alkotmányt,
mert úgy gondoltuk, hogy a saját nemzeti identitásunk védelme érdekében szembe
kellett szállnunk a keresztény kultúrának, a keresztény civilizációnak és a
keresztény értékrendnek a visszaszorítását és aláásását célzó európai
politikai és szellemi irányzatokkal és erőkkel. Tudtuk, hogy ebből harc lesz.
Úgy, ahogyan ezt az előbb pontosan hallhattuk. A kereszténység erejét aláásni
akaró európai erők nagy és jól szervezett európai erők. Komoly tényezők
Európában. Ne áltassuk magunkat, jobb szembenézni az igazsággal. De biztos
vagyok benne, hogyha nem vállaljuk velük a küzdelmet, akkor lesöpörnek
bennünket mind az európai közélet, mind a nemzeti közélet pályájáról. Ezért
Magyarország inkább vállalta ezt a küzdelmet. Mi a következő gondolatokat is
belefoglaltuk az alkotmányunkba, ezek most idézett mondatok lesznek. Valljuk,
hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Valljuk, hogy az egyéni
szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki. Valljuk, hogy
együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk
alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet. Valljuk, hogy a közösség
erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem
teljesítménye. Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének
kötelességét. Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet,
a biztonság, a rend, az igazság és a szabadság kiteljesítése. Elismerjük a
kereszténység nemzetmegtartó erejét. Erről volt a legnagyobb vita: elismerjük
a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.<br><br>Nos, tisztelt Hölgyeim és
Uraim!<br><br>Most elérkeztünk egy olyan ponthoz, amelyet talán majd a
diskurzusban mélyebben is kibonthatunk, így csak a lényegét említem meg. A
keresztények számára a politika nehéz kérdéseket vet föl. Nehéz személyes és
nehéz erkölcsi kérdéseket. A politika vad világ. Itt nem könnyű sikeresnek
lenni. Összeegyeztetni a sikerességet és a keresztény magatartás normáit ebben
a világban különösen nehéz dolog. Talán az egyik legnehezebb kérdés, amit
mindenkinek meg kell oldania magában és a keresztény pártoknak a saját
programjaikban is, hogy össze kell egyeztetni az igazság képviseletének és a
többség megszerzésének a szempontját. A hatalmat, hogyha a választók
odaítélték, úgy kell gyakorolni, hogy képviseljük a kereszténység igazságát a
politikában, de úgy, hogy közben ismét megkaphassuk a többséget is. Mi nem
keresztény politikai kamikazék vagyunk, hanem felelős keresztény vezetők. Ha
az igazságunkhoz nem társul politikai többség, akkor hogy fogjuk végrehajtani
a programunkat a politikában? Ha azonban megvan a többség, de nem képviseljük
az igazságot, akkor minek a többség? Ez egy olyan probléma, amit minden
keresztény gyökérzettel rendelkező pártnak és keresztény politikusnak
tisztáznia kell magában: hogyan illeszti össze ezeket a szempontokat? Nyilván
másképp kell ezt tenni Spanyolországban, másképp Magyarországon, ez sok
taktikai elemet is tartalmazó kérdés, de megkerülhetetlen kérdés mindannyiunk
számára. Én azt tudom mondani Önöknek, hogy bármilyen nehéz is ez a dolog, mi
azt tettük, hogy egy vallásilag inkább közömbös országban - mert Magyarország
egy vallásilag sajnos inkább közömbös ország - képesek voltunk egy mélyen
keresztény alapozású alkotmányt létrehozni demokratikus politikai közegben.
Szerintem a magyar példa - és most nem magunkat akarom dicsérni - minden
keresztény politikus számára egy biztatás, hogy lehetséges egy vallásilag
közömbös országban demokratikus körülmények között kétharmados parlamenti
többséget igénylő, mélyen keresztényi alkotmányt elfogadni. Ez biztatás arra,
hogy a keresztény politikának igenis vannak esélyei, győzelmi, alkotói esélyei
is vannak a modern európai világban.<br><br>Ezek után tisztelt Hölgyeim és
Uraim, engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogy a mi nemzeti Alaptörvényünk
annak ellenére céltáblájává vált a nemzetközi és a magyar baloldal - mi így
hívjuk őket - akcióinak, hogy egyébként számos ország alkotmányában szintén
szerepel a keresztény értékekre való hivatkozás. Van jó néhány ilyen alkotmány
Európában. Mi magyarázza akkor ezeket a rendkívül elvakult és gyűlölet
szította akciókat, amiket ki kellett állnunk? Fontosnak tartom, hogy ez most
nem panaszkodás a részemről. A magyarok azt szokták mondani, hogy aki fél, az
ne menjen az erdőbe. Mi tudtuk, hogy egy ilyen alkotmánynak ez lesz a
következménye. Ezért semmi okunk, hogy sajnáltassuk magunkat. Sőt, titokban
elárulom, hogy sokan vagyunk Magyarországon, akik kifejezetten élvezik ezt a
harcot, motiváltak benne, azt gondolják, hogy ez egy igaz harc, jó harcolni
ebben tehát. De mégis egy fontos kérdés, hogy föltegyük, ha vannak más
alkotmányok Európában, amelyek kereszténységre utalnak, miért pont a magyar
váltotta ki ezt az óriási európai támadást? Tudom, Önöknek megvan a saját
gondjuk és bajuk, de ha egyszer tehetik, tanulságos megnézni azt a
videofilmet, ami arról készült, ahogyan az európai baloldal Strasbourgban, az
Európai Parlamentben egy külön vádülést szervezett a magyar alkotmány
megvitatására, hogy elítéljék a magyar alkotmányt. S ez egy óriási vita volt,
amin én magam is részt vettem. Nagyon tanulságos, ha van módjuk, tegyék meg.
Érdemes megnézni, hogyan zajlik ma a keresztényellenes politika Európában a
nyílt színen. Nos, az én véleményem az, hogy a támadásokat egyértelműen annak
köszönhettük, hogy a mai főáramú európai politikai gondolkodás képviselői,
különösképpen a hatvannyolcas eseményekben szerepet vállaló és jelenleg fontos
hatalmi pozíciókat elfoglaló értelmiség nem fogadja el, hogy a kereszténység
ismét egyre határozottabb politikai pozíciókat képes fölvenni. Az európai
főáram - az ideológiai kategória zavaró ok, ezért most kerülöm a liberális,
baloldali meg egyéb kifejezéseket, mert nem tudom, ez ugyanazt jelenti-e itt,
ebben az országban, mint nálunk, az én fejemben, hanem inkább azt mondom, hogy
-, az európai gondolkodás főárama, domináns áramlata egy világos képpel
rendelkezik Európa jövőjéről. Ők azt gondolják, itt az elemzés a kívánsággal
összekeveredik, nyilván mi is gyakran esünk ebbe a hibába, ők úgy gondolják
objektíven is és szándék szerint is Európa a felé tart, hogy vallásosból
vallástalan legyen, nemzetiből nemzetek feletti formációt öltsön, és család
helyett az individuum felé haladjon. Ők ezt progressziónak nevezik. Ez ma az
uralkodó szellemi áramlat az európai politikában. A mi bűnünk, amit egyébként
büszkén vállalunk, az, hogy a XXI. század első évtizedének a végén mertük
alkotmányba foglalni azt, hogy a vallás, az egyház, a nemzet és a család nem a
múlthoz, hanem a jövőnkhöz is tartozik. Ez az oka annak a gyűlölettől motivált
óriási támadásnak, amelyet a magyar alkotmány és a magyar alkotmány
megalkotóival szemben Európa-szerte tapasztalhatunk.<br><br>Mi úgy gondoljuk,
tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a keresztény értékeken alapuló politika a
történelem folyamán most ismét meg fogja újítani Európát. Mi hiszünk abban,
amit Schuman mondott: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. És úgy
gondolkodunk, hogy nekünk, akiket Isten Európa őrállóiként helyezett ebbe a
küzdelembe politikusként, az a feladatunk, hogy az elkoptatott, kiüresedett
értékeinknek visszaadjuk a mély keresztény erkölcsi jelentéstartalmát, hogy a
szolidaritás ne érdekazonosság legyen, hanem a másik személy, a másik ember
iránti elkötelezettség, hogy a teremtett világ megóvása politikai program
legyen, hogy a munkát végző embernek a megbecsülése olyan erős és mély legyen,
hogy mindenki, aki dolgozik, a segédmunkástól az atomfizikusig hivatásként,
egyfajta szent hivatásként tekinthessen a saját munkájára. Azért kell
dolgoznunk, hogy a hitelezést, amiről beszéltem, ismét két fél egymás iránti
bizalma határozza meg. Vissza kell térnünk a bevezető gondolatok utolsó
soraihoz. Nem kerülhetjük meg ezt a kérdést. Nyilvánosan ritkán beszélek
erről, de a dolog mégiscsak úgy áll, hogyha ezeket a célokat el akarjuk érni,
akkor a személyes változás, a személyes elköteleződés, a személyes példa
kérdése nem kerülhető meg. Ahhoz, hogy Európát a keresztény értékek jegyében
meg tudjuk újítani, ahhoz olyan politikai kultúrára, személyes mentalitásra,
viselkedésre, olyan kormányzásra és olyan személyes példaadásra van szükség,
amelyet definiál, meghatároz a keresztény tanítás. Idézni fogok természetesen,
és azt gondolom, hogy ezt komolyan kell nekünk, európai közéleti embereknek.
Amit most mondunk, azt komolyan kell venni, vagyis olyan politikára és olyan
vezetőkre van szükség, akiknek a kultúrája arra épül, hogy nem irigykedik, nem
kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga
hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak,
de együtt örül az igazsággal. Ha ezt nem tudjuk a magunkévá tenni, sosem lesz
többségünk az európai politikában. Ez a legnehezebb a politika világában, de,
tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem látok más utat a politikában sem, amely ne a
kárhozathoz vagy a bukáshoz vezetne. Járjunk hát ezen az úton, kedves
Testvéreim!<br><br>Köszönöm, hogy
meghallgattak!</span><u></u><u></u></p></div></div></div></div></div></div></div></div>
<div style="MARGIN-BOTTOM:12pt">
<p class="MsoNormal" style="BACKGROUND:white"><span style="COLOR:black"> </span><u></u><u></u></p></div></div></div></div></div></div></div>
<p class="MsoNormal" style="BACKGROUND:white;MARGIN-BOTTOM:12pt"><span style="COLOR:black"> </span><u></u><u></u></p></div></div></div></div></div></blockquote></div></div>
</div></div></div>
</div></div>