[Grem] Varjú I. atya: '56, a börtön, a szabadulás utáni papi szolgálat

[Emoke Greschik]

 Egy pohár vízzel megkereszteltem 82 gyereket” – Egy központista pap az
1956-os forradalom idején
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2019. október 23., szerda
| 11:01

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-egy-pohar-vizzel-megkereszteltem-82-gyereket-egy-kozpontista-pap-az-1956-os-forradalom-idejen
3
Varjú Imre nyugalmazott plébános azok között a papok között volt, akik
1956-ban a kórházakban segédkeztek, iratokat sokszorosítottak, és akik a
megtorlás idején börtönbe kerültek. Szerkesztőségünk a súlyos történelmi
pillanatokban átélt tapasztalatairól kérdezte. A 2014-ben készült
interjúnkat olvashatják, mellyel az 1956-os forradalom és szabadságharc
hősei és áldozatai előtt tisztelgünk.

*– Hogyan élték meg ’56 első napjait a Központi Papnevelő Intézetben?*

– Az 1956-os események első felvonásából nem ért el hozzánk semmi, mert
éppen lelkigyakorlaton vettünk részt. Egy hétig tartott, egymással nem
beszéltünk, rádiót nem hallgattunk, az elöljárók nem tájékoztattak
minket. *Vasárnap
reggel ért véget a lelkigyakorlatos csend, akkor tudtuk meg, mi történt.
Rögtön arra gondoltunk, hogy biztosan vannak sebesültek, el kell mennünk
hozzájuk. Hatodéves, frissen felszentelt papok voltunk, szeptembertől
voltunk a központi szemináriumban. Nyolc-tíz felszentelt pap lehetett akkor
ott, mindenki kiment a kórházakba, *én vasárnap délelőtt a szentmise után a
Bakáts téri kórházba mentem. *Tele voltak sebesülttel, főleg egyetemisták
és munkás fiatalok voltak. Reverendában mentem, vittem a kenetet, az
Oltáriszentséget. Megbeszéltük, hogy kijövök mindennap: áldoztattam,
gyóntattam.*

*– Mi történt az orosz csapatok bejövetelekor? Folytathatták ezt a
szolgálatot?*

– *November 4-én reggel* hétre voltam beosztva misére az Egyetemi
templomba. A rádióból már tudtam, hogy a szovjetek visszajöttek. Három tank
állt a Kálvin téren, az egyiknek a csöve az Üllői útra, másiké a
kiskörútra, a harmadik a Kecskeméti utcára irányult. *A szovjet katonák
lőttek mindenkire, aki élt és mozgott*. Az ablakból láttam, hogy a
Kecskeméti utcán jön egy ember a templom felé, felbukik és elterül.
Kimentem, behúztam a járda szélére, feloldoztam. Láttam, hogy halott. *A
hétórás misét átadtam egy újmisés papnak, egy marék Oltáriszentséget
belekötöttem egy oltárkendőbe és a nyakamba akasztottam. A Kálvin téren
látták az oroszok, hogy jön egy reverendás pap. Nyakamban volt az
Oltáriszentség. Két katona rám szegezte a géppuskát. Nem féltem, hogy meg
fogok halni, arra gondoltam: akkor nem tudom bevinni az Oltáriszentséget a
kórházba, tehát nem halhatok meg. És arra, hogy Jézust viszem, ha lelőnek,
csak fölvisz a mennyországba utána. Elmentem a tankok előtt anélkül, hogy
lőttek volna. Vasárnaptól péntekig a kórházban voltam, át sem
öltöztem*. *Keddig
nem tudtam lefeküdni sem. Vasárnap és hétfőn megállás nélkül hozták be a
halottakat és a sebesülteket, folyton ment a műtét, hétfő estére elfogyott
az érzéstelenítő. Ennek hiányában a papot keresték az emberek. Volt egy
ember, akinek érzéstelenítés nélkül levágták a lábát térdből: engem hívott,
erősen belém kapaszkodott, fogta mindkét kezem, csupa vér lettem. Nem volt
ott hitetlen ember, a katolikusok mind gyóntak és áldoztak, a többiek is
imádkoztak velünk együtt. **A koraszülött központból is lehoztak 82
koraszülött újszülöttet, kivették őket az inkubátorokból, mert szétlőtték
az elektromos központot. **Egy pohár vízzel megkereszteltem 82 gyereket. A
nővér mondta a neveket, én háromszor keresztet rajzoltam a homlokukra a
vízzel. *De egy dolgot elmulasztottam: nem anyakönyveztem őket. Voltak
köztük, akik túlélték, és később a szüleik az elsőáldozásukra készülve azt
mondták, hogy a kórházban lettek megkeresztelve azokban a napokban.

*Kenyérosztás a Központi Papnevelő Intézet épülete előtt, 1956. október 28.
körül*

*– Volt valamilyen szervezettség a papok között?*

*– Nem sokat tudtunk egymásról azokban a napokban*. November 4-én ketten
rekedtünk kint, azt sem tudták rólunk, élünk vagy halunk. November végén a
szemináriumban én tartottam az önképzőköri előadást: Várják-e még a papokat
a világban? címmel. Az előadásban elmondtam, és aztán le is írtam, amit a
kórházban megéltem. Két-három hét múlva jöttek vidékről a levelek a
papoktól, hogy mondjuk el, mi is történt Pesten. Négyen összedugtuk a
fejünket, és írtunk egy harmincoldalas brossúrát, stencilgéppel
sokszorosítottuk. Ez persze tilos volt, feltörtük az irodát és éjjel
dolgoztunk. Reggel 300 példányban kipostáztuk az ország papjainak.

*– A megtorlás nem maradt el. Mikor kezdték keresni az elkövetőket?*

– *Később a házkutatások során megtalálták ezeket a brossúrákat a papoknál*.
1956 karácsonyára a váci püspök gyorsan kihelyezett minket a központi
szemináriumból, mert a nyomozók már nyomon voltak. Én Pécelre kerültem, és
májusig nem találtak rám. Május 10-én jöttem haza a gyerekekkel a
hittanóráról, amikor két férfi jött szembe. A gyerekeket elküldték, engem
magukkal vittek a plébániára. Feltúrták a szobámat, engem pedig a
Gyorskocsi utcába vittek, ott töltöttem a nyomozási szakasz három hónapját.*
Harminc papot gyűjtöttek össze, akik írtuk, stencileztük, terjesztettük az
iratot. Halállal fenyegetettek, ha nem vallok. Három hónap után átkerültem
a Markó utcába, ahol fél évet töltöttem, majd első fokon hét év börtönt
kaptam államellenes izgatásért, a rendszer megdöntésére irányuló
szervezkedésért, a kommunizmus ellen felbujtó iratok terjesztéséért.
*Kikerültem
a Gyűjtőfogházba fél évre, aztán Vácra fél évre, onnan mentem a Legfelsőbb
Bíróságra, ahol négy év szigorított fogházra ítéltek. Márianosztrán négyen
voltunk egy cellában, mindannyian papok. 1959-ben szabadultam: Kádár már
elég erősnek érezte a rendszert, és megfelezték azoknak a büntetését, akik
öt évnél kevesebb büntetést kaptak.

*– Hogyan lehetett túlélni a megpróbáltatásokat?*

– *Én 24 éves koromban kerültem a börtönbe, fiatal voltam, jól bírtam. A
többiek, akiknek családjuk, feleségük volt, sokat sírtak esténként. Sokakat
megkínoztak*. A Markó utcában 4x2 méteres cellában aludtunk tizenegyen. Ha
valakinek fordulni kellett, fordult mindenki. *Márianosztrán egyszer
szigorított sötétzárkát kaptam, mert egy paptársamnak eljuttattam egy
szelet kenyeret. Tíz napig mindennek a felét kaptam, éjszaka hanyatt fekve
kellett feküdni úgy, hogy a szemembe világítottak vakító fénnyel.* Hideg
volt nagyon, csak egy csövön ment a forró víz, ott melengettük a kezünket.
Egy szál ing és egy darócruha volt rajtunk,* sokszor megfázott a vesénk. **De
fiatalok voltunk, játszottunk is, futóversenyt rendeztünk a poloskákkal,
amelyeket éjjel befogtunk. Nem tartottam magam áldozatnak. Pedig volt ott
egy újságíró, akinek magas beosztása volt a munkástanácsban is, és ő azt
mondta: a periratok alapján engem biztosan ki fognak végezni. Három embert
ki is végeztek mellőlem. **Hajnalban voltak a kivégzések, **kiabáltak az
emberek, kérték a papoktól a feloldozást. Imádkoztam értük. Amikor
kialakították a 301-es parcellát, a cellatársaim oda kerültek. Elmegyek
hozzájuk, imádkozom értük, amikor csak tehetem, úgy járok oda, mintha
templomba mennék.*


*A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-magyar-erdemrend-tisztikeresztjevel-tuntettek-ki-varju-imret>
Varjú Imre nyugalmazott plébánost 2016. október 23-án.*

*– Érte-e valamilyen megkülönböztetés a börtönben, amiért papként került
oda?*

–* Négyen voltunk, akik együtt kerültünk akkor börtönbe. Kuklay Antal, aki
életfogytiglant kapott, amit azután csökkentetek. Él még egy másik pap
Kanadában, a harmadik vagyok én, a negyedik társunk, egy jezsuita már
meghalt.* Ahol én voltam, ott a papokat nem verték. A váci fogházba pedig
lehetett küldetni évente kétszer két kilós csomagot: kovásztalan süteményt
és mazsolát kértünk. Ha a mazsolát vízbe tesszük, feloldódik a benne lévő
szőlőcukor, és ha összenyomjuk, kifolyik belőle a must. Orvosságos fiolába
gyűjtöttük. Öt-hat csepphez egy csepp vizet adtunk, az volt a misebor.*
Négyen papok mindennap miséztünk a cellában.*

A börtönévek alatt egyszer érzékenyültem el. Egy szép napsütéses májusi
napon a Gyorskocsi utcai szürkeségbe berepült a résre nyitott ablakon egy
gyönyörű színes pillangó. Pár percig repdesett és kirepült: akkor éreztem
meg, milyen a szabadság. Szép volt, a szabadságot hirdette. Még egy
állatnak is könnyebb, mint az embernek. Az ember meggyötri a másikat: *a
Gyorskocsi utcában kegyetlenül verték a foglyokat.*

*– Mi történt a szabadulása után? Hogyan tudta folytatni papi szolgálatát?*

– *Megbélyegzett voltam, sem városba, sem a fővárosba nem helyezhettek, a
kiskunhalasi tanyákra kerültem.* *Templomokban nem tarthattam misét, de az
iskolákban igen*. *Minden gyerek hittanos volt, a pedagógusok is ott voltak
a miséken, mondván, hogy vigyáznak a gyerekekre*. *Később Újpest-Megyerre,
Soroksárra, Rákospalotára kerültem káplánnak. Bánk József volt akkor a váci
püspök, aki aztán Borsosberénybe küldött egy csendes plébániára. Csodás
világ volt, a palócok szíve-lelke vallásos volt, mindenki járt hittanra.*

Minden léptünket figyelték. Pécelről egyszer elmentem Turára meglátogatni
egy szintén börtönből szabadult osztálytársamat, megírtam neki, hogy mikor
leszek ott. Tura felé menet láttam, hogy innen-onnan utánam szegődik
egy-egy motorbicikli. Turán a plébános szólt, hogy az atya nincs ott,
elment. Nem bírta a feszültséget, fel is őrölték idegileg, pár év múlva
infarktust kapott. *Tudtam, hogy figyelnek, bármerre jártam, mindig volt
beépített ember. Volt, aki meg is mondta, és kért, hogy a jelenlétében ne
mondjak olyat, amit jelentenie kell*. Borsosberényben lakott a szomszédban
egy bácsi, ő is megvallotta, hogy rám állították. Kérte, hogy itassam
mindig le, ha együtt vagyunk, akkor nem emlékszik majd semmire. Pista bácsi
nagyokat ivott a szilvapálinkámból.

*Tíz évet töltöttem Borsosberényben*, azután vállalta a váci püspök, hogy
Pestszentlőrincre helyez. Engedélyt kellett volna kérnie, ha valakit
városba akart helyezni, de ő ezt nem tette meg. Ott voltam 25 évig, onnan
hívott el a Mátyás-templomba Erdő Péter, aki akkor érsek volt. Amikor
nyugdíjba mentem, szintén* Erdő Péter javaslatára idejöttem a
pestszentlőrinci Ibolya utcai kápolnába, itt végzem most a lelkipásztori
munkámat.*

*Fotó: Thaler Tamás; Lambert Attila; MTI*

*Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír*

*Magyar Kurír*

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_5869161553917466338_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191026/0638b100/attachment.html>