<div dir="ltr">
<h1>Egy pohár vízzel megkereszteltem 82 gyereket” – Egy központista pap az 1956-os forradalom idején</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" target="_blank">Nézőpont</a> – 2019. október 23., szerda | 11:01<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/-egy-pohar-vizzel-megkereszteltem-82-gyereket-egy-kozpontista-pap-az-1956-os-forradalom-idejen" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/-egy-pohar-vizzel-megkereszteltem-82-gyereket-egy-kozpontista-pap-az-1956-os-forradalom-idejen</a> </div></div><div><a rel="lightbox['g100892']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=100892&v=0&img=c_777.jpg" style="margin-right:0px" width="188" height="134"><span title="3 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 3</span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Varjú
Imre nyugalmazott plébános azok között a papok között volt, akik
1956-ban a kórházakban segédkeztek, iratokat sokszorosítottak, és akik <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
megtorlás idején börtönbe kerültek.</span></span> Szerkesztőségünk a súlyos
történelmi pillanatokban átélt tapasztalatairól kérdezte.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> A 2014-ben
készült interjúnkat olvashatják</span>, mellyel az 1956-os forradalom és
szabadságharc hősei és áldozatai előtt tisztelgünk.</h3><div><p><b>– Hogyan élték meg <span style="background-color:rgb(208,224,227)">’56 első napjai</span>t a Központi Papnevelő Intézetben?</b></p>
<p>– Az 1956-os események első felvonásából nem ért el hozzánk semmi,
mert éppen lelkigyakorlaton vettünk részt. Egy hétig tartott, egymással
nem beszéltünk, rádiót nem hallgattunk, az elöljárók nem tájékoztattak
minket. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Vasárnap reggel ért véget a lelkigyakorlatos csend, akkor tudtuk
meg, mi történt. Rögtön arra gondoltunk, hogy biztosan vannak
sebesültek, el kell mennünk hozzájuk. Hatodéves, frissen felszentelt
papok voltunk, szeptembertől voltunk a központi szemináriumban.
Nyolc-tíz felszentelt pap lehetett akkor ott, mindenki kiment a
kórházakba, </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">én vasárnap délelőtt a szentmise után a Bakáts téri kórházba
mentem. </span><b>Tele voltak sebesülttel, főleg egyetemisták és munkás fiatalok
voltak. Reverendában mentem, vittem<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a kenetet, az Oltáriszentséget. </span>
Megbeszéltük, hogy kijövök mindennap: <span style="background-color:rgb(255,242,204)">áldoztattam, gyóntattam.</span></b></span></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">– Mi történt az orosz csapatok bejövetelekor</span>? Folytathatták ezt a szolgálatot?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>November 4-én reggel</b></span> hétre voltam beosztva misére az Egyetemi
templomba. A rádióból már tudtam, hogy a szovjetek visszajöttek. Három
tank állt a Kálvin téren, az egyiknek a csöve az Üllői útra, másiké a
kiskörútra, a harmadik a Kecskeméti utcára irányult. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A szovjet katonák
lőttek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mindenkire, aki élt és mozgott</span></b></span>. Az ablakból láttam, hogy a
Kecskeméti utcán jön egy ember a templom felé, felbukik és elterül.
Kimentem, behúztam a járda szélére, feloldoztam. Láttam, hogy halott. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A
hétórás <span style="background-color:rgb(255,242,204)">misét </span>átadtam egy újmisés papnak, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy marék Oltáriszentséget
</span>belekötöttem egy oltárkendőbe és a nyakamba akasztottam. A Kálvin téren
látták az oroszok, hogy jön <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy reverendás pap</span>. Nyakamban volt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
Oltáriszentség</span>. Két katona rám szegezte a géppuskát. Nem féltem, hogy
meg fogok halni, arra gondoltam: akkor nem tudom bevinni <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
Oltáriszentséget</span> a kórházba, tehát nem halhatok meg. És arra, hogy
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézust </span>viszem, ha lelőnek, csak <span style="background-color:rgb(255,242,204)">fölvisz a mennyországba </span>utána. Elmentem a
tankok előtt anélkül, hogy lőttek volna. Vasárnaptól péntekig a
kórházban voltam, át sem öltöztem</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Keddig nem tudtam lefeküdni sem.
Vasárnap és hétfőn megállás nélkül hozták be a halottakat és a
sebesülteket, folyton ment a műtét, hétfő estére elfogyott az
érzéstelenítő. Ennek hiányában <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a papot keresték</span> az emberek. Volt egy
ember, akinek érzéstelenítés nélkül levágták a lábát térdből: engem
hívott, erősen belém kapaszkodott, fogta mindkét kezem, csupa vér
lettem<u><span style="background-color:rgb(208,224,227)">.</span></u><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Nem volt ott <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hitetlen</span></span><u><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></u>ember, a katolikusok <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mind gyóntak és
áldoztak</span>, a többiek is<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> imádkoztak</span> velünk együtt. </b><b>A koraszülött
központból is lehoztak 82 koraszülött újszülöttet, kivették őket az
inkubátorokból, mert szétlőtték az elektromos központot. </b><b>Egy pohár
vízzel <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megkereszteltem </span>82 gyereket. A nővér mondta a neveket, én
háromszor keresztet rajzoltam a homlokukra a vízzel. </b></span>De egy dolgot
elmulasztottam: nem anyakönyveztem őket. Voltak köztük, akik túlélték,
és később a szüleik az elsőáldozásukra készülve azt mondták, hogy a
kórházban lettek megkeresztelve azokban a napokban.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g100892']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=100892&v=0&p=1&img=c_778.jpg" alt="" width="188" height="121" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Kenyérosztás a Központi Papnevelő Intézet épülete előtt, 1956. október 28. körül</i></p>
<p><b style="text-align:justify">– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Volt valamilyen szervezettség a papok között?</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Nem sokat tudtunk egymásról azokban a napokban</b></span>. November 4-én
ketten rekedtünk kint, azt sem tudták rólunk, élünk vagy halunk.
November végén a szemináriumban én tartottam az önképzőköri előadást:
Várják-e még a papokat a világban? címmel. Az előadásban elmondtam, és
aztán le is írtam, amit a kórházban megéltem. Két-három hét múlva jöttek
vidékről a levelek a papoktól, hogy mondjuk el, mi is történt Pesten.
Négyen összedugtuk a fejünket, és írtunk egy harmincoldalas brossúrát,
stencilgéppel sokszorosítottuk. Ez persze tilos volt, feltörtük az
irodát és éjjel dolgoztunk. Reggel 300 példányban kipostáztuk az ország
papjainak.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A megtorlás nem maradt el</span>. Mikor kezdték keresni az elkövetőket?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Később a házkutatások során megtalálták ezeket a brossúrákat a
papoknál</b></span>. 1956 karácsonyára a váci püspök gyorsan kihelyezett minket a
központi szemináriumból, mert a nyomozók már nyomon voltak. Én Pécelre
kerültem, és májusig nem találtak rám. Május 10-én jöttem haza a
gyerekekkel a hittanóráról, amikor két férfi jött szembe. A gyerekeket
elküldték, engem magukkal vittek a plébániára. Feltúrták a szobámat,
engem pedig a Gyorskocsi utcába vittek, ott töltöttem a nyomozási
szakasz három hónapját.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Harminc <span style="background-color:rgb(255,242,204)">papot </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">gyűjtöttek össze,</span> akik írtuk,
stencileztük, terjesztettük az iratot. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Halállal fenyegetettek, ha nem
vallok. Három hónap után átkerültem </span>a Markó utcába, ahol fél évet
töltöttem, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">majd első fokon hét év börtönt kaptam államellenes
izgatásért,</span> a rendszer megdöntésére irányuló szervezkedésért, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
kommunizmus</span> ellen felbujtó iratok terjesztéséért. </b></span>Kikerültem a
Gyűjtőfogházba fél évre, aztán Vácra fél évre, onnan mentem a Legfelsőbb
Bíróságra, ahol négy év szigorított fogházra ítéltek. Márianosztrán
négyen voltunk egy cellában, mindannyian papok. 1959-ben szabadultam:
Kádár már elég erősnek érezte a rendszert, és megfelezték azoknak a
büntetését, akik öt évnél kevesebb büntetést kaptak.</p>
<p><b>– Hogyan lehetett túlélni a megpróbáltatásokat?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Én 24 éves koromban kerültem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a börtönbe</span>, fiatal voltam, jól bírtam.
A többiek, akiknek családjuk, feleségük volt,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> sokat sírtak<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> esténként. </span>
Sokakat megkínoztak</span></b></span>. A Markó utcában 4x2 méteres cellában aludtunk
tizenegyen. Ha valakinek fordulni kellett, fordult mindenki.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Márianosztrán egyszer szigorított sötétzárkát kaptam, mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy
paptársamnak eljuttattam egy szelet kenyeret</span>. Tíz napig mindennek a
felét kaptam, éjszaka hanyatt fekve kellett feküdni úgy, hogy a szemembe
világítottak vakító fénnyel.</b></span> Hideg volt nagyon, csak egy csövön ment a
forró víz, ott melengettük a kezünket. Egy szál ing és egy darócruha
volt rajtunk,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> sokszor megfázott a vesénk.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>De fiatalok voltunk,
játszottunk is, futóversenyt rendeztünk a poloskákkal, amelyeket éjjel
befogtunk. Nem tartottam magam áldozatnak. Pedig volt ott egy újságíró,
akinek magas beosztása volt a munkástanácsban is, és ő azt mondta: <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
periratok alapján engem biztosan ki fognak végezni. Három embert ki is
végeztek</span> mellőlem. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hajnalban voltak a kivégzések, </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>kiabáltak az emberek,
kérték a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">papoktól a feloldozást. Imádkoztam értük</span>. Amikor kialakították a
301-es parcellát, a cellatársaim oda kerültek. Elmegyek hozzájuk,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">imádkozom értük, </span>amikor csak tehetem, úgy járok oda, mintha templomba
mennék.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g100892']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=100892&v=0&p=1&img=c_780.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-magyar-erdemrend-tisztikeresztjevel-tuntettek-ki-varju-imret" target="_blank">tüntették ki</a> Varjú Imre nyugalmazott plébánost 2016. október 23-án.<br></i></p>
<p><b>– Érte-e valamilyen megkülönböztetés a börtönben, amiért papként került oda?</b></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Négyen voltunk, akik együtt kerültünk akkor börtönbe. Kuklay Antal,
aki életfogytiglant kapott, amit azután csökkentetek. Él még egy másik
pap Kanadában, a harmadik vagyok én, a negyedik társunk, egy jezsuita
már meghalt.</b></span> Ahol én voltam, ott a papokat nem verték. A váci fogházba
pedig lehetett küldetni évente kétszer két kilós csomagot: kovásztalan
süteményt és mazsolát kértünk. Ha a mazsolát vízbe tesszük, feloldódik a
benne lévő szőlőcukor, és ha összenyomjuk, kifolyik belőle a must.
Orvosságos fiolába gyűjtöttük. Öt-hat csepphez egy csepp vizet adtunk,
az volt a misebor.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Négyen papok mindennap miséztünk a cellában.</b></span></p>
<p>A börtönévek alatt egyszer érzékenyültem el. Egy szép napsütéses
májusi napon a Gyorskocsi utcai szürkeségbe berepült a résre nyitott
ablakon egy gyönyörű színes pillangó. Pár percig repdesett és kirepült:
akkor éreztem meg, milyen a szabadság. Szép volt, a szabadságot
hirdette. Még egy állatnak is könnyebb, mint az embernek. Az ember
meggyötri a másikat: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Gyorskocsi utcában kegyetlenül verték <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a
foglyokat.</span></b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mi történt a szabadulása után? Hogyan tudta folytatni papi szolgálatát?</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Megbélyegzett voltam, sem városba, sem a fővárosba nem
helyezhettek, <u>a kiskunhalasi tanyákra</u> kerültem.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Templomokban nem
tarthattam<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> misét,</span> de az iskolákban igen</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Minden gyerek hittanos volt, a
pedagógusok is ott voltak a miséken, mondván, hogy vigyáznak a
gyerekekre</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Később Újpest-Megyerre, Soroksárra, Rákospalotára kerültem
káplánnak. Bánk József volt akkor a váci püspök, aki aztán
Borsosberénybe küldött egy csendes plébániára. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Csodás</span> világ volt, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
palócok szíve-lelke vallásos volt, mindenki járt hittanra.</span></b></span></p>
<p>Minden léptünket figyelték. Pécelről egyszer elmentem Turára
meglátogatni egy szintén börtönből szabadult osztálytársamat, megírtam
neki, hogy mikor leszek ott. Tura felé menet láttam, hogy innen-onnan
utánam szegődik egy-egy motorbicikli. Turán a plébános szólt, hogy az
atya nincs ott, elment. Nem bírta a feszültséget, fel is őrölték
idegileg, pár év múlva infarktust kapott. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Tudtam, hogy figyelnek,
bármerre jártam, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mindig volt beépített </span>ember. Volt, aki meg is mondta,
és kért, hogy a jelenlétében ne mondjak olyat, amit jelentenie kell</b></span>.
Borsosberényben lakott a szomszédban egy bácsi, ő is megvallotta, hogy
rám állították. Kérte, hogy itassam mindig le, ha együtt vagyunk, akkor
nem emlékszik majd semmire. Pista bácsi nagyokat ivott a
szilvapálinkámból.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Tíz évet töltöttem Borsosberényben</b></span>, azután vállalta a váci püspök,
hogy Pestszentlőrincre helyez. Engedélyt kellett volna kérnie, ha
valakit városba akart helyezni, de ő ezt nem tette meg. Ott voltam 25
évig, onnan hívott el a Mátyás-templomba Erdő Péter, aki akkor érsek
volt. Amikor nyugdíjba mentem, szintén</span><b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span>Erdő Péter javaslatára idejöttem a
pestszentlőrinci Ibolya utcai kápolnába, itt végzem most a
lelkipásztori munkámat.</b></span></p>
<p><b>Fotó: Thaler Tamás; Lambert Attila; MTI</b></p>
<p><b>Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír</b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p></div>
<div id="m_5869161553917466338DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_5869161553917466338_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>