[Grem] interjú Szabó Balázs gospelzenész, családapa, iskolai misszionáriussal

2019. Okt. 6., V, 21:17:25 CEST

Korral haladni, Krisztusban maradni – interjú Szabó Balázs gospelzenésszel
https://777blog.hu/2019/10/05/korral-haladni-krisztusban-maradni-interju-szabo-balazs-gospelzenesszel/

*Szabó Balázs <https://www.facebook.com/szabobalazsofficial> első ránézésre
a keresztények egyik skatulyájába sem fér bele, hiszen tornacipőben,
hasított nadrágban és bőrdzsekiben járja az országot, és így evangelizál.
Dalaiból és a tanúságtételéből áradó erő és béke azonban kivételes
Istenkapcsolatról árulkodik. *

*Mindig is keresztény voltál vagy volt az életedben egy fordulópont, ami
Istenhez vezetett?*

*Keresztény családba születtem, amit most, felnőtt fejjel már úgy látok,
hogy jó alapot adott. Természetes volt számomra, hogy az Úristen
megszólítható. **Aztán* a kamaszodással az én kálváriám is kezdetét vette.
Az *5 éven át tartó vargabetű *nemcsak azzal járt, hogy nem jártam
templomba, gyülekezetbe, hanem egyszerűen alkut kötöttem az Istennel – a
saját magamban és a másokban való csalódottságom miatt -, ami egyszerű alku
volt: Ő békén hagy engem, én pedig Őt. Egyszerűen csak *hagytam, hadd
sodorjon az ár magával. Éveken át fogyasztottam napi szinten könnyű
drogokat, és dühöngtem, amikor az Isten nem hagyott nyugton…*

Nem csinált Ő igazán semmit. Nem bántott, nem alázott, nem piszkált.
Csak *mindig
vissza-visszatért a gondolat, az érzés, a biztos tudat, hogy szeret engem.
Igen, szeret. Azzal együtt, annak ellenére** is, amiket tettem, ahogyan
éltem.*

2001. nyarán, *amikorra *túl voltam már lelkészekkel vívott csatákon,
szószékről hirdetett elvárásokkal szembeni harcokon és *már nem érdekelt
semmilyen külsőség, semmilyen felekezet, semmilyen vallás, na, akkor* *történt
a nagy találkozás.*

Csak egy “egyéjszakás kalandnak” gondoltam… Nem tudom másként mondani*, egy
látomásom volt, mint egy angyali jelenés, úgy jelent meg mellettem a nyári
éjszakában Jézus. A szemeit most is látom magam előtt. Nem szólt, csak
nézett. És ott, akkor, **abban a pillanatban iszonyú kettősség volt bennem.
Egyrészt tudtam, hogy egy mocsok vagyok, bűnös* – pedig utálom ezt a
kifejezést -, * akinek szüksége van feloldozásra, megbocsájtásra.
**Ezzel **szöges
ellentétben pedig a “mennyekben” éreztem magam, mert éreztem és tudtam,
hogy Jézus annyira szeret engem, mint senki más a világon. *Nehéz egy írott
interjúban jól visszaadni a megélésemet, de ez az éjszaka aztán mindent
megváltoztatott. *Ebből a kezdeti “egyéjszakás kalandból” táplálkozom
immáron 18 éve; ebből írom a dalaim jelentős többségét.*

*A Krisztussal való találkozás nyomot hagy az ember életében – ebben
egészen biztos vagyok. Tapasztalatból mondhatom.*

Talán ezért sem mindig hívom megtérésnek a Krisztushoz fordulást, hanem
inkább *visszatérésnek. Vissza a kezdethez. Vissza a rendhez, az igazi
élethez*.

*Szembetűnő, hogy te nem állsz be az “átlagos keresztények” sorába az
öltözködéseddel, stílusoddal. Ez is missziós eszköz?*

Ezen még nem gondolkodtam… Azt gondolom, hogy nincs bennem semmi extra. Az
viszont nagyon tetszett, amikor az egyik nővér úgy fogalmazott velem
kapcsolatban, hogy *“több ilyen tornacipős szentre volna szükség”**.*

*Nem tartom magamat sem szentnek, sem sztárnak. Csak egy botladozó, de
kegyelmet nyert ember vagyok.*

Az tény, hogy odavagyok a sportcipőkért, és a hasított nadrágokat is
szívesen viselem, de hogy ez ne lenne átlagos… azt nem tudom. Szerintem
inkább a kisugárzásom, a karizmatikus kiállásom lehet a “másság” oka. Ezt
viszont egyáltalán nem bánom.

A célom az, hogy bárhol álljak is a színpadon, világos legyen, hogy te és
én, illetve a kedves közönség és én, teljesen egyformák vagyunk. Nem vagyok
jobb, kimagaslóbb – mivel elég alacsony vagyok, erre amúgy sincs sok esély
-, mint bárki más. * Egyszerűen csak szeretném, hogy az Isten engem
körülölelő szeretete rajtam keresztül másokat is elérhessen.* Az, hogy ezt
nem a megszokott liturgikus keretek között teszem és élem meg, az más
kérdés. Szerintem ez így van jól. *A templomok, gyülekezetek falain kívül
kezdődik az igazi misszió.*

*Mi inspirál az újabb és újabb dalok
<https://www.youtube.com/user/szabobalazshu> írására? Miből meríted az
ihletet, a saját életedből, helyzetekből, a Bibliából?*

A dalaim
<https://777blog.hu/2019/06/02/van-kozos-dalod-istennel-szabo-balazs-oroktol-ismered/>
mind egy tőről fakadnak – ez az alapvető kiindulási pont. Már fiatal
kölyökként is igyekeztem dalokat írni, de az igazság az, hogy 2001.
nyarán, *amikor
valóban találkoztam Krisztus szeretetével, akkor vált világossá számomra,
hogy Ő a forrás, Ő az origó, a kiindulási pont és a cél is.*

*Nem érdemes másról írni. Csak Róla, a nagy Ő-ről.*

Sokszor a dugóban ülve jön egy gondolat; de van, hogy egy reklám, vagy egy
mozifilm indít el valamit bennem, máskor pedig egy prédikáció, vagy egy
élethelyzet adja egy-egy dal kiindulási alapját.

*Keresztény emberként azt gondolom, talán a felelősségem is az, hogy
gondolkodjak, előadóként pedig, hogy meg is fogalmazzak gondolatokat az
élet-halál, születés-elmúlás tekintetében. Engem is foglalkoztat a
szerelem, a boldogság. Én is küzdök. Elesek, aztán igyekszem fölkelni és
továbbmenni.* Az öröm, a bánat, a gyász, a fájdalom nekem is az életem
része. Ha van különbség – de nem kell, hogy legyen – köztem és valaki más
között, akkor talán annyi, hogy *bennem Krisztus kegyelméből ott dolgozik a
remény, a szeretet, az élet, a föltámadás ereje. És ezek miatt tudok
megírni szomorúságot, vagy boldogságot. Fohászt és hálát.*

*A családod is inspirál?*

Kell, hogy legyen múzsa az ember életében… Ezért is írok áthallásos
dalokat. A lényeg éppen az, hogy amit én megírok valamilyen inspiráció
hatására, az a dal hallgatóihoz is elérjen, rájuk is hasson. A legjobb az,
amikor a hallgatónak totálisan mást jelent a dal, mint nekem. Megírom a
dalt, ami egyszerre lehet szerelmes dal horizontális és vertikális irányba
is… *A célom, hogy az evangélium úgy legyen benne a dalaimban, hogy a
templomba nem járó, Bibliát nem olvasó hallgató is kapjon belőle
valamit. *Általában
megfigyelhetőek a krízis-katarzis hullámok a dalaimban. Ilyen maga az élet
is.

*Volt egy komolyabb autóbaleseted. Mi vezetett a balesethez és hogyan,
miben változtál meg annak hatására?*

*A balesetem 2018 tavaszán **nagyon megrázott.* Összeütköztem egy másik
autóval – épp egyik koncertemről voltam úton a másikra -, és felborultam.
Az agyam blokkolta a nagy részét, máig sem emlékszem pontosan, mi történt,
de még álmodom vele. Nem kellemes. Talán őrültségnek hangzik, de ez a
“seggreülés” kellett ahhoz, hogy ma például beszélgessünk. A világon talán
a *“Miért?”* a legtöbbet elhangzó kérdés. Én is feltettem, és rájöttem,
hogy az Úristen nem hazudik, nem okoz csalódást – akkor sem, ha másként
alakulnak a dolgaim, mint ahogyan azt én elképzeltem.

*Isten végig velem volt. Reggeltől zakatolt a fejemben egy mondat “Balázs,* *ma
baj lesz”.*

*Az Úristen nagyon jól tudta, hogy mi fog történni. És igen, megengedte,
hogy leüljek… de alám tartotta azt az óvó, szerető kezét, hogy megőrizzen a
haláltól. Ugyanakkor hihetetlenül megrázó volt szembesülni a halál
közelségével. Nagyon gyorsan kijózanított. *Tudtam, hogy* új esélyt kaptam.
Ismét újjászülethettem*. Kellett ez a tragédia ahhoz, hogy újra csakis az
Úristenre hagyatkozzak, és ne a saját elképzeléseimet erőltessem. Kellett,
hogy rájöjjek arra, hogy nem húzhatom az időt. *Nem lehet ímmel-ámmal
evangéliumot hirdetni, hanem határozottan, egyértelműen kell képviselni a
csodát: Van bűnbocsánat, van élet, van békesség, van helyreállás. Akkor is,
ha fizikai síkon mást mutat a körülmény, az Isten akkor is szeret és akkor
is kegyelmet ad.*

Ma már nem kérdés számomra, hogy az előadások és koncertek során
elhangozzon-e a kérdés: Ki az, aki szeretne Jézus mellett döntést hozni? Ki
az, aki szeretné kérni, hogy bocsássa meg a bűnöket, adjon kegyelmet és
örök életet? A kérdés már önmagában is szembesít – elsősorban engem, aztán
a hallgatóságot is. És ez a szembenézés az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy
az Élet Útján járhasson tovább az ember.

*Úgy tudom az iskolákban is fontos missziós tevékenységet
<http://www.szabobalazs.hu/hu/hu> végzel.*

*Elsősorban egyházi fenntartású iskolákból érkeznek a meghívások a
Rendhagyó Osztályfőnöki órákra és Iskolakoncertekre, amelyeket most már,
különféle formákban 6. éve tarthatok. Van, hogy iskolai csendes napokra
hívnak, ezek általában “falkidöntős” ünneplésben végződnek*, ugyanis Szabó
Balázs és a csendes nap az két külön véglet.

*Egészen rendhagyó ez a misszió. Mi motivál téged ebben?*

*“Korral haladni, Krisztusban maradni” – így szoktam mondani. A diákokat –
lássuk be, – sokszor nem tudjuk a liturgikus, vasárnapi istentiszteleti
formában megszólítani. Ezért szeretném, hogy a saját “nyelvükön” hallhassák
az Örömhírt. Az előadásokon, akár prózai, akár zenei legyen is a műsor,
mesélek az életemről. Számtalan vicces és komoly, vidám és sírós esemény
volt már eddig is, amiken keresztül rá tudtam a dalok között mutatni arra,
hogy mennyire szereti az Isten az embert.* Ezek az előadások egyfajta
alternatíva, egy segítség ahhoz, hogy megláthassuk a saját életünkben is
azt, hogy nem vagyunk egyedül, akkor sem, ha úgy tűnik.

*Hogyan épülnek fel ezek az “órák”?*

Az iskolai előadások sora, bár a váz adott – korosztályok szerint
illeszkedik a történetek sora a hallgatósághoz -, mégis mindegyik
rendezvény más, hiszen* a cél az interakció. Van, ahol könnyebben oldódik a
hangulat, máshol komolyabb témákról is szó kell, hogy essen, például drog,
dohányzás, szexualitás, abortusz. Kihívás, de egyben óriási öröm is, hogy
ezt a munkát végezhetem.*

*Milyen iskoláknak való ez a rendhagyó lehetőség?*

*Mindegyiknek, aki nyitott, vagy éppen érdekelt abban, hogy az Evangéliumot
hallhassák a diákok mai, korszerű, fiatalos stílusban.*

*Hogyan viseli a családod, hogy annyit utazol, híres ember vagy? Van rájuk
elég időd?*

*A családi életünk talán nem teljesen szokványos, de ebben nőnek föl a
srácaim. Megszokták azt is, ha együtt utazunk, azt is, ha időnként csak én
vagyok távol. Egyáltalán nem tartom magamat híres embernek, bár a legkisebb
lányom (5 éves) nemrégen azt mondta: “Apa, te most nem vagy énekes, hanem
ide kell ülnöd, és én kifestem a körmödet!” Mondanom sem kell, ilyenkor,
bármennyire is komoly férfi az ember, bizony ellenkezés nélkül leül és
végignézi, ahogy rózsaszínűvé lesz mind a 10 körme.*

*Nagyon törekszünk arra, hogy elegendő időt töltsünk együtt. Erre vannak
apa-fiú, apa-lánya napjaink, vagy éppen családi kirándulások, de egy – néha
napján – szabad szombat délutáni kerti sütögetés is kiváló alkalom a
kapcsolat ápolására. Igazán ki tud szakítani a rohanásból, ki tud
kapcsolni, amikor együtt a család. Számomra a család a legszentebb és
legfontosabb közösség.*

*Lábánné Hollai Katalin*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191006/2c540fc7/attachment.html>