<div dir="ltr">
<div class="gmail-post-img"><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2019/10/MAR17646_Martino-Photography-1080x720.jpg" class="gmail-attachment-full-thumb gmail-size-full-thumb gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="314">
</div>
<div class="gmail-post-header">
<span class="gmail-cat"></span>
<h1 class="gmail-cim entry-title">Korral haladni, Krisztusban maradni – interjú Szabó Balázs gospelzenésszel</h1><div><a href="https://777blog.hu/2019/10/05/korral-haladni-krisztusban-maradni-interju-szabo-balazs-gospelzenesszel/">https://777blog.hu/2019/10/05/korral-haladni-krisztusban-maradni-interju-szabo-balazs-gospelzenesszel/</a></div>
</div>
<div class="gmail-post-entry">
<p style="text-align:center"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><em><a href="https://www.facebook.com/szabobalazsofficial" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szabó Balázs</a>
első ránézésre a keresztények egyik skatulyájába sem fér bele, hiszen
tornacipőben, hasított nadrágban és bőrdzsekiben járja az országot, és
így evangelizál. Dalaiból és a tanúságtételéből áradó erő és béke
azonban kivételes Istenkapcsolatról árulkodik. </em></b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span id="gmail-more-29495"></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong>Mindig is keresztény voltál vagy volt az életedben egy fordulópont, ami Istenhez vezetett?</strong></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Keresztény családba születtem, amit
most, felnőtt fejjel már úgy látok, hogy jó alapot adott. Természetes
volt számomra, hogy az Úristen megszólítható. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Aztán</b></span> a kamaszodással az
én kálváriám is kezdetét vette. Az <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>5 éven át tartó vargabetű </b></span>nemcsak
azzal járt, hogy nem jártam templomba, gyülekezetbe, hanem egyszerűen
alkut kötöttem az Istennel – a saját magamban és a másokban való
csalódottságom miatt -, ami egyszerű alku volt: Ő békén hagy engem, én
pedig Őt. Egyszerűen csak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hagytam, hadd sodorjon az ár magával. Éveken
át fogyasztottam napi szinten könnyű drogokat, és dühöngtem, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">amikor az
Isten nem hagyott </span>nyugton…</b></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">Nem csinált Ő igazán semmit. Nem
bántott, nem alázott, nem piszkált. Csak <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mindig vissza-visszatért a
gondolat, az érzés, a biztos tudat, hogy szeret engem. Igen, szeret.
Azzal együtt, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">annak</span> ellenére</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> is, amiket tettem, ahogyan éltem.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">2001. nyarán, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikorra </b></span>túl voltam már
lelkészekkel vívott csatákon, szószékről hirdetett elvárásokkal szembeni
harcokon és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>már nem érdekelt semmilyen külsőség, semmilyen felekezet,
semmilyen vallás, na, akkor</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>történt a nagy találkozás.</b></span></p>
<p><img class="gmail-alignnone gmail-size-large gmail-wp-image-29507" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2019/10/MART8297_Martino-Photography-1024x683.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"></p>
<p style="text-align:justify">Csak egy “egyéjszakás kalandnak”
gondoltam… Nem tudom másként mondani<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, egy látomásom volt, mint egy
angyali jelenés, úgy jelent meg mellettem a nyári éjszakában Jézus. A
szemeit most is látom magam előtt. Nem szólt, csak nézett. És ott,
akkor, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>abban a pillanatban iszonyú kettősség volt bennem. Egyrészt
tudtam, hogy egy mocsok vagyok, bűnös</b></span> – pedig utálom ezt a kifejezést -,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> akinek szüksége van feloldozásra, megbocsájtásra. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezzel </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szöges
ellentétben pedig a “mennyekben” éreztem magam, mert éreztem és tudtam,
hogy Jézus annyira szeret engem, mint senki más a világon. </b></span>Nehéz egy
írott interjúban jól visszaadni a megélésemet, de ez az éjszaka aztán
mindent megváltoztatott. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ebből a kezdeti “egyéjszakás kalandból”
táplálkozom immáron 18 éve; ebből írom a dalaim jelentős többségét.</b></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A Krisztussal való találkozás nyomot hagy az ember életében – ebben egészen biztos vagyok. Tapasztalatból mondhatom.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Talán ezért sem mindig hívom megtérésnek
a Krisztushoz fordulást, hanem inkább <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>visszatérésnek. Vissza a
kezdethez. Vissza a rendhez, az igazi élethez</b></span>.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Szembetűnő, hogy te nem állsz be az “átlagos keresztények” sorába az öltözködéseddel, stílusoddal. Ez is missziós eszköz?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Ezen még nem gondolkodtam… Azt gondolom,
hogy nincs bennem semmi extra. Az viszont nagyon tetszett, amikor az
egyik nővér úgy fogalmazott velem kapcsolatban, hogy <em>“<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>több ilyen tornacipős szentre volna szükség”</b></span></em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>.</b></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem tartom magamat sem szentnek, sem sztárnak. Csak egy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">botladozó</span>, de kegyelmet nyert ember vagyok.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Az tény, hogy odavagyok a sportcipőkért,
és a hasított nadrágokat is szívesen viselem, de hogy ez ne lenne
átlagos… azt nem tudom. Szerintem inkább a kisugárzásom, a karizmatikus
kiállásom lehet a “másság” oka. Ezt viszont egyáltalán nem bánom.</p>
<p><img class="gmail-alignnone gmail-size-large gmail-wp-image-29501" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2019/10/SzB_Martino-Photography-1024x682.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"></p>
<p style="text-align:justify">A célom az, hogy bárhol álljak is a
színpadon, világos legyen, hogy te és én, illetve a kedves közönség és
én, teljesen egyformák vagyunk. Nem vagyok jobb, kimagaslóbb – mivel
elég alacsony vagyok, erre amúgy sincs sok esély -, mint bárki más. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Egyszerűen csak szeretném, hogy az Isten engem körülölelő szeretete
rajtam keresztül másokat is elérhessen.</b></span> Az, hogy ezt nem a megszokott
liturgikus keretek között teszem és élem meg, az más kérdés. Szerintem
ez így van jól. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A templomok, gyülekezetek falain kívül kezdődik az igazi
misszió.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mi inspirál az újabb és újabb <a href="https://www.youtube.com/user/szabobalazshu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">dalok</a> írására? Miből meríted az ihletet, </span>a saját életedből, helyzetekből, a Bibliából?</strong></p>
<p style="text-align:justify">A <a href="https://777blog.hu/2019/06/02/van-kozos-dalod-istennel-szabo-balazs-oroktol-ismered/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">dalaim</a>
mind egy tőről fakadnak – ez az alapvető kiindulási pont. Már fiatal
kölyökként is igyekeztem dalokat írni, de az igazság az, hogy 2001.
nyarán, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>amikor valóban találkoztam Krisztus szeretetével, akkor vált
világossá számomra, hogy Ő a forrás, Ő az origó, a kiindulási pont és a
cél is.</b></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem érdemes másról írni. Csak Róla, a nagy Ő-ről.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Sokszor a dugóban ülve jön egy gondolat;
de van, hogy egy reklám, vagy egy mozifilm indít el valamit bennem,
máskor pedig egy prédikáció, vagy egy élethelyzet adja egy-egy dal
kiindulási alapját.</p>
<p><img class="gmail-alignnone gmail-size-large gmail-wp-image-29506" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2019/10/MART7358_Martino-Photography-1024x683.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Keresztény emberként azt gondolom, talán
a felelősségem is az, hogy gondolkodjak, előadóként pedig, hogy meg is
fogalmazzak gondolatokat az élet-halál, születés-elmúlás tekintetében.
Engem is foglalkoztat a szerelem, a boldogság. Én is küzdök. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Elesek</span>,
aztán igyekszem fölkelni és továbbmenni.</b></span> Az öröm, a bánat, a gyász, a
fájdalom nekem is az életem része. Ha van különbség – de nem kell, hogy
legyen – köztem és valaki más között, akkor talán annyi, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>bennem
Krisztus kegyelméből ott dolgozik a remény, a szeretet, az élet, a
föltámadás ereje. És ezek miatt tudok megírni szomorúságot, vagy
boldogságot. Fohászt és hálát.</b></span></p>
<p><strong>A családod is inspirál?</strong></p>
<p style="text-align:justify">Kell, hogy legyen múzsa az ember
életében… Ezért is írok áthallásos dalokat. A lényeg éppen az, hogy amit
én megírok valamilyen inspiráció hatására, az a dal hallgatóihoz is
elérjen, rájuk is hasson. A legjobb az, amikor a hallgatónak totálisan
mást jelent a dal, mint nekem. Megírom a dalt, ami egyszerre lehet
szerelmes dal horizontális és vertikális irányba is… <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A célom, hogy az
evangélium úgy legyen benne a dalaimban, hogy a templomba nem járó,
Bibliát nem olvasó hallgató is kapjon belőle valamit. </b></span>Általában
megfigyelhetőek a krízis-katarzis hullámok a dalaimban. Ilyen maga az
élet is.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Volt egy komolyabb autóbaleseted. Mi vezetett a balesethez és hogyan, miben változtál meg annak hatására?</strong></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A balesetem 2018 tavaszán </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nagyon
megrázott.</b></span> Összeütköztem egy másik autóval – épp egyik koncertemről
voltam úton a másikra -, és felborultam. Az agyam blokkolta a nagy
részét, máig sem emlékszem pontosan, mi történt, de még álmodom vele.
Nem kellemes. Talán őrültségnek hangzik, de ez a “seggreülés” kellett
ahhoz, hogy ma például beszélgessünk. A világon talán a <em>“Miért?”</em>
a legtöbbet elhangzó kérdés. Én is feltettem, és rájöttem, hogy az
Úristen nem hazudik, nem okoz csalódást – akkor sem, ha másként
alakulnak a dolgaim, mint ahogyan azt én elképzeltem.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten végig velem volt. Reggeltől zakatolt a fejemben egy mondat “Balázs,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ma baj lesz”.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az Úristen nagyon jól tudta, hogy mi fog
történni. És igen, megengedte, hogy leüljek… de alám tartotta azt az
óvó, szerető kezét, hogy megőrizzen<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a halál</span>tól. Ugyanakkor hihetetlenül
megrázó volt szembesülni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a halál közelségével.</span> Nagyon gyorsan
kijózanított. </b></span>Tudtam, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> új esélyt kaptam. Ismét újjászülethettem</b></span>.
Kellett ez a tragédia ahhoz, hogy újra csakis az Úristenre hagyatkozzak,
és ne a saját elképzeléseimet erőltessem. Kellett, hogy rájöjjek arra,
hogy nem húzhatom az időt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem lehet<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ímmel-ámmal </span>evangéliumot hirdetni,
hanem határozottan, egyértelműen kell képviselni a csodát: Van
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>bocsánat, van élet, van békesség, van helyreállás. Akkor is, ha
fizikai síkon mást mutat a körülmény, az Isten akkor is szeret és akkor
is kegyelmet ad.</b></span></p>
<p></p>
<p style="text-align:justify">Ma már nem kérdés számomra, hogy az
előadások és koncertek során elhangozzon-e a kérdés: Ki az, aki szeretne
Jézus mellett döntést hozni? Ki az, aki szeretné kérni, hogy bocsássa
meg a bűnöket, adjon kegyelmet és örök életet? A kérdés már önmagában is
szembesít – elsősorban engem, aztán a hallgatóságot is. És ez a
szembenézés az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az Élet Útján járhasson
tovább az ember.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Úgy tudom <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az iskolákban is fontos <a href="http://www.szabobalazs.hu/hu/hu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">missziós tevékenységet</a> végzel.</span></strong></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Elsősorban egyházi fenntartású
iskolákból érkeznek a meghívások a Rendhagyó Osztályfőnöki órákra és
Iskolakoncertekre, amelyeket most már, különféle formákban 6. éve
tarthatok. Van, hogy iskolai csendes napokra hívnak, ezek általában
“falkidöntős” ünneplésben végződnek</b></span>, ugyanis Szabó Balázs és a csendes
nap az két külön véglet.</p>
<p><strong>Egészen rendhagyó ez a misszió. Mi motivál téged ebben?</strong></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><em>“Korral haladni, Krisztusban maradni”</em> –
így szoktam mondani. A diákokat – lássuk be, – sokszor<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nem tudjuk </span>a
liturgikus, vasárnapi istentiszteleti formában megszólítani. Ezért
szeretném, hogy a saját <em>“nyelvükön”</em> hallhassák az Örömhírt. Az
előadásokon, akár prózai, akár zenei legyen is a műsor, mesélek az
életemről. Számtalan vicces és komoly, vidám és sírós esemény volt már
eddig is, amiken keresztül rá tudtam a dalok között mutatni arra, hogy
mennyire szereti az Isten az embert.</b></span> Ezek az előadások egyfajta
alternatíva, egy segítség ahhoz, hogy megláthassuk a saját életünkben is
azt, hogy nem vagyunk egyedül, akkor sem, ha úgy tűnik.</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>Hogyan épülnek fel ezek az “órák”?</strong></span></p>
<p style="text-align:justify">Az iskolai előadások sora, bár a váz
adott – korosztályok szerint illeszkedik a történetek sora a
hallgatósághoz -, mégis mindegyik rendezvény más, hiszen<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a cél az
interakció. Van, ahol könnyebben oldódik a hangulat, máshol komolyabb
témákról is szó kell, hogy essen, például <span style="background-color:rgb(234,209,220)">drog, dohányzás, szexualitás,
abortusz. </span>Kihívás, de egyben óriási öröm is, hogy ezt a munkát
végezhetem.</b></span></p>
<p><img class="gmail-alignnone gmail-size-large gmail-wp-image-29498" src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2019/10/IMG_1432-1024x767.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="471" height="353"></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>Milyen iskoláknak való ez a rendhagyó lehetőség?</strong></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindegyiknek, aki nyitott, vagy éppen
érdekelt abban, hogy az Evangéliumot hallhassák a diákok mai, korszerű,
fiatalos stílusban.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><strong>Hogyan viseli a családod, hogy annyit utazol, híres ember vagy? Van rájuk elég időd?</strong></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A családi életünk talán nem teljesen
szokványos, de ebben nőnek föl a srácaim. Megszokták azt is, ha együtt
utazunk, azt is, ha időnként csak én vagyok távol. Egyáltalán nem tartom
magamat híres embernek, bár a legkisebb lányom <em>(5 éves)</em>
nemrégen azt mondta: “Apa, te most nem vagy énekes, hanem ide kell
ülnöd, és én kifestem a körmödet!” Mondanom sem kell, ilyenkor,
bármennyire is komoly férfi az ember, bizony ellenkezés nélkül leül és
végignézi, ahogy rózsaszínűvé lesz mind a 10 körme.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nagyon törekszünk arra, hogy elegendő
időt töltsünk együtt. Erre vannak apa-fiú, apa-lánya napjaink, vagy
éppen családi kirándulások, de egy – néha napján – szabad szombat
délutáni kerti sütögetés is kiváló alkalom a kapcsolat ápolására. Igazán
ki tud szakítani a rohanásból, ki tud kapcsolni, amikor együtt a
család. Számomra a család a legszentebb és legfontosabb közösség.</b></span></p>
<p style="text-align:right"><em><strong>Lábánné Hollai Katalin</strong></em></p></div>
</div>