[Grem] Beszélgetés Simon A. grafikusművésszel, költővel az Istentől kért és kapott tehetségéről, stb.

[Emoke Greschik]

 „Nagyobb javam nincsen Istennél” – Beszélgetés Simon András
grafikusművésszel, költővel
https://www.magyarkurir.hu/hirek/-nagyobb-javam-nincsen-istennel-beszelgetes-simon-andras-grafikusmuvesszel-koltovel
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2019. október 1., kedd |
18:42

8
Simon András (1958) egyetlen vonallal megrajzolt, mély Krisztus-hitet
kifejező grafikáival új utakat nyitott a magyar grafikusművészet
történetében. Költeményei is egészen sajátos imádságok, sokak lelkét
megérintik. A közelmúltban életmű-kiállítása volt látható az Újpesti Polgár
Centrumban működő Újpest Galériában. A grafikusművésszel, költővel, íróval
műtermében beszélgettünk.

*– Egészen kisgyermekkorától kezdve élt Önben a rajzolás vágya. Ha jól
tudom, már két és fél évesen apró kis graffitiket készített a lakásuk
falaira. Kik fedezték fel a tehetségét?*

*– **Legelőször az édesanyám figyelt fel rám,* bár nem volt ilyen irányú
képzettsége. Egyszerűen csak tetszettek neki a rajzaim, és gondosan
megőrizte őket. Egyszer aztán, amikor negyedikes kisdiák voltam, eljött
hozzá egy fiatal barátnője, akinek kávézgatás közben megmutatta a
munkáimat. Ő* Tarkó Magda énektanár és amatőr képzőművész volt, aki
meglátta bennem a tehetséget, és arra biztatta a szüleimet, hogy
mindenképpen taníttassanak. *Az ő ajánlására átiratkoztam a Mártonhegyi úti
általános iskolába – egyébként ő is ott tanított –, s *az akkori idők egyik
legnagyszerűbb rajztanárának, Bakonyi Mihály festőművésznek a növendéke
lettem.* Nagyszerű szakmai tudással és pedagógiai érzékkel készítette fel a
tanítványait *a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola felvételijé*re.
Neki köszönhetem, hogy a huszonötszörös túljelentkezés ellenére az elsők
között vettek fel ebbe a legendás hírű iskolába.

*– A gimnáziumi évek után sikeresen érettségizett, majd jelentkezett az
Iparművészeti Főiskolára, a következő évben pedig a Képzőművészeti
Főiskolára, de nem vették fel. Hogyan élte meg ezt? Nem ingott meg az
önmagába és a tehetségébe vetett hite?*

*– Szerencsére nem. A Jóisten kegyelmének köszönhető, hogy volt egy benső
bizonyosságom*. Éreztem, tudtam magamról, hogy tehetséges vagyok. Ezenkívül
nagyon erős volt bennem a motiváció, hogy művész legyek. *Azt is éreztem,
hogy a művészi képességeim megítélését nem szabad* *átengednem a
felvételiztető tanároknak, akik nem ismernek *engem. *Így aztán amikor
másodszor is elutasítottak,* ő*szintén bevallom, megsértődtem**, hiszen
életem talán legjobb portréját rajzoltam a felvételi vizsgán*. Akkor nagy
eltökéltséggel és meglehetős daccal a szívemben azt mondtam magamban a
főiskola vezetőségének: „Idehallgassatok, ha egy ekkora tehetség, mint
amilyen én vagyok, nem kell nektek, akkor magatokra vessetek, mert* én
nélkületek is művész leszek*!” Belátom, *erre a mondatra a legjobb
indulattal sem foghatnánk rá, hogy keresztényi alázatból született.
Mindenesetre átlendített a csalódáson, és segített továbblépnem. Végül is*
beigazolódott az előérzetem, *és a Jóisten kegyelméből főiskolai diploma
nélkül is művésszé lettem.*

*– Az érettségi megszerzése és a két sikertelen felvételi után a
Nemzeti Tankönyvkiadónál dolgozott mint grafikai szerkesztő. Később külső
munkatársként két év alatt 28 könyvet illusztrált. Végül azonban fel
kellett hagynia az illusztrálással, mert megcsömörlött attól, hogy mindig
mások gondolatait kellett lerajzolnia. Így 1980-ban munkanélkülivé vált,
noha akkor már a feleségéről és két kicsi lányáról is gondoskodnia kellett.
Ekkor mondta el élete legfontosabb imádságát. Hogy is volt ez?*

*– *Szorongatott és kilátástannak tűnő helyzetemben* arra kértem az én
szerető Istenemet, hogy adjon nekem valódi tehetséget, amely által művésszé
válhatok.** Felajánlottam, ha teljesíti a kérésemet, akkor *attól kezdve,
művészként, *nem a magam dicsőségét fogom szolgálni, hanem az övét.* Lehet,
hogy ez vakmerő bátorság volt a részemről, én mégis inkább* feltétel
nélküli bizalomnak mondanám. Isten megkönyörült rajtam, és megajándékozott.*
Ettől számítva tekintem magam művésznek, az alkotó isteni kegyelem picinyke
inasának.

*– A keresztény művész miben különbözik a nem kereszténytől? Hiszen attól,
hogy egy művész mélyen hisz Istenben, még nem biztos, hogy az emberek
lelkét megragadó, kiemelkedő alkotásokat hoz létre.*

*– **A valóban keresztény művésznél alapvetően fontos a hit, és az, hogy
Istent tartsa a tehetsége forrásának*. A közönségemnek kicsit tréfásan néha
azt szoktam mondani, hogy én nem vagyok olyan tehetséges, mint amilyennek
látszom. Ilyenkor mindig megkérdezik: Miért vagyok ennyire álszerény? Vajon
nem én hoztam-e létre ezeket a gyönyörű képeket és nagyszerű írásokat? *Igen,
én rajzoltam és írtam ezeket, de a hozzá való tehetséget Istentől kértem. **Nem
magamtól vagyok tehetséges*, nem a gyakorlásba és az önfejlesztésbe
fektetett sok tízezer óra révén jutottam el erre a szintre, *hanem egyedül
Isten ajándékozó szeretetének köszönhetően.* Én csak annyit tettem, hogy
vágytam, kértem, és elfogadtam ezt a talentumot, majd pedig a legjobb
tudásom szerint használtam, és használom, amíg az Úr megengedi. *A hívő
művész számára az önmegvalósítás az, hogy szolgálni akar a kapott
képességeivel.*

*– Rajzainak és vereseinek is fő témája az isten- és emberszeretet. Gyakran
beszél a megbocsátásról, a csendben érlelődő benső üzenetről, a megtérés
fájdalmas gyönyörűségéről, az érintő kegyelemről. Csupa olyan dologról, ami
alapvetően meghatározza hívő életünk minőségét. Hogyan jelennek meg ezek az
életében? Gondolom, Ön is tud haragos lenni, és elragadja néha az indulat…*

*– *Hát persze! *Én is gyarló ember vagyok. Néha eltévedek, és
kisebb-nagyobb kitérőket teszek* *a cél felé vezető úton*. A műveimmel nem
csak arról a szeretetről és harmóniáról beszélek, amit már megéltem, hanem
arról is, amire még mindig vágyakozom. Az Isten iránti mérhetetlen
szeretetvágyunk földi életünk során sohasem tud kielégülni. Ez azért nagyon
jó, mert nem szűnünk meg szólongatni őt, és keresni a közelségét.* Én is
naponta szólongatom, kérem és dicsérem az Urat, és örömmel fejezem ki neki
a hálámat.* Igen, hálás és elégedett vagyok azzal, amit kaptam, és azzal
is, amiben majd csak a jövőben lesz részem.* Emberi gyarlóságaimmal
ugyanúgy bajlódom én is, mint mindenki más*. Alapvetően nyugodt természetem
ellenére sajnos* én is ki tudok jönni a sodromból, néha megbántok másokat,
vagy megbántódom, olykor tévesen és elhamarkodottan ítélkezem, vagy a magam
javát keresem. **Ennek **ellenére meggyőződésem, hogy amíg élek, és képes
vagyok bocsánatot kérni, addig semmi sincs veszve. *Lehetséges a javítás és
a megújulás. Nehézségeink közepette* Istent **olykor fényévnyi távolságra
érezzük magunktól*.* S boldogan fedezzük fel, hogy ő végig ott volt a
szívünkben, s szelíden szólongatott: „Mikor veszel már észre?”*

*– Az Egyvonalban Istennel című önéletrajzi riportkönyvben beszámol egy
érdekes élményéről: a Thököly úti domonkos templomban egy színjátszó
csoporttal lépett fel; Pilinszky János egy darabját vitték színpadra. Az
előadás végén a közönség soraiból odament Önhöz egy fiatalember, és
megköszönte, hogy az Ön egyik mondata, amelyet a szerep szerint elmondott,
elindította őt Isten felé. Számomra ez a hit és a művészet szoros
kapcsolatát bizonyítja. Mindkettő a reményt hordozza és közvetíti a világ
felé.*

*– *Ez így van, ha valódi művészetről van szó. Ebben az esetben én egy
másik művész darabjában voltam egy kicsiny eszköz, s a művészet ereje
megszólította a templom hátterében álló fiatalembert. Ez megerősít abban,
hogy* a művészetnek valóban lehet életalakító szerepe. A művészet az
emberiség csodálatos ünnepe, amit sem a művész, sem a műélvező nem tud
egyedül megünnepelni, mert ünnepelni csakis közösen lehet. Ha a művésznek
van mondanivalója, hitvallása, akkor szívesen találkozik a közönségével.*
Ha viszont a művészt nem érdekli a közönsége, ha csak önmagát akarja
megvalósítani, önmaga lelki káoszát kívánja büszkén mások elé tárni, akkor
nem jöhet létre az ünnep, mert nincs mit ünnepelni.

*– Az egyik versében ezt írja: „Életed szeretet-üzenet.” Hogyan tudjuk
megvalósítani ezt a mindennapi életünkben, amikor sokan még a szeretet
fogalmát is elutasítják?*

*– **Valójában akkor tudunk szeretetet adni, ha mi is szeretett lények
vagyunk*, ha fel vannak töltve az érzelmi üzemanyagtartályaink. Szerencsés
és áldott ember, aki ilyen munícióval indul. Ha több szeretetet szeretnénk
kapni és adni is, akkor *az első lépés az, hogy nyissuk ki Isten és egymás
felé a szeretettartályainkat. Ősi tapasztalat, hogy ha lelki szárazságunk
idején *– akár valódi érzések nélkül is –* elkezdünk jót tenni másokkal,
mert a javukat akarjuk, akkor az emberi jóság szépen lassan felserkenti
bennünk a szeretet és az önbecsülés jó érzését.* *Ha az embernek élni sincs
kedve,** de akarattal erőt vesz magán, hajnalban lemegy reggelit vásárolni,
és reggel gyönyörűen terített asztallal, frissen főzött kávéval várja a
családját, ott valami történni fog. *A családtagok hálája és szeretete
vissza fog hatni rá*. Ha két ember már elköteleződött egymás mellett, akkor
egy megbeszélhetetlen konfliktust nem muszáj veszekedésbe fullasztani.
Elég, ha a bölcsebb hangtalanul megöleli a másikat, majd kinyit egy üveg
finom bort, és a poharat a társa felé nyújtva csak ennyit mond: „Mégis
olyan jó, hogy együtt vagyunk. Köszönöm neked*.” Ha mély vágy él bennünk,
hogy ki tudjuk fejezni a szeretetünket, *a Szentlélek valódi
ötletzuhataggal fog meglepni bennünket.* Ha nem tartunk ernyőt a
kegyelemeső ellen, és nem ragadunk bele a komfortzónánkba, akkor
menthetetlenül kisebb csodák fognak történni bennünk, velünk és
körülöttünk. *A legalapvetőbb kérdés az, hogy milyen kapcsolatban állunk
Istennel. Mert ebből a személyes, élő kapcsolatból fakad minden áldás: a
feltétel nélküli szeretet, a megbocsátás, a hosszútűrés, a hűség, a
belátás, az elfogadás és az elengedés művészete*. *Az Istennel való
kapcsolatunk minőségétől függ az is, hogy merünk-e Istentől kérni. Ahol
erős a szeretetkapcsolat, ott a bizalom is erős. *Én egyedül annak
köszönhetem a művészi karrierem, hogy mertem tehetséget kérni Istentől, és
nem kételkedtem abban, hogy megadja.

*– Negyven éve él együtt a feleségével, négy gyermekük van és hét unokájuk.
A művészfeleségek sorsa sohasem könnyű…*

*– *Bizony nem. *Minden feleség lelki és anyagi biztonságra vágyik.* *A
pályafutásom során voltam áruházi takarító, kerti munkás és egyházi
adóbeszedő is. Egyik sem fényes egzisztencia. **A feleségem mégis bízott
bennem és mellettem állt.** Amikor megcsömörlöttem a
tankönyvillusztrálástól, és munkanélkülivé váltam, akkor** is bízott abban,
hogy sikerül majd megoldanom a helyzetet. Életem nagy ajándéka, hogy ilyen
jó feleségem van. Nagyon hálás vagyok neki!*

*– Tizenhét éves volt, amikor rendszeresen gondozott egy mozgássérült fiút.
Ez nem nagyon jellemző ebben az életkorban. Mégis úgy érezte, nem tartozik
egészen Istenhez.*

*– *Sajnos erre egész életünkben csak törekedhetünk. De rendben van ez így.*
Isten tökéletesen átadta magát nekünk. Körbe vesz bennünket éjjel és
nappal, kívül és belül. Az ő önátadása hiánytalan*. Azt hiszem, földi
életünk során az Istennek való átadottságunk mindig hiányos marad. Mégpedig
azért, mert szeretetreméltóan tökéletlenek vagyunk. Isten maga az
állandóság, feltétel nélkül és állandóan sugározza ránk a szeretetét.* Mi
pedig gyakran nem tudjuk **elviselni ezt a megszégyenítően elfogadó,
megbocsátó és tökéletes szeretetet*. * Megszokásból gyakoroljuk a
hagyományőrző vallásosság cselekedeteit, és egy kicsivel sem teszünk* *többet,
mint amit az egyházunk elvár*. *Ez a vallásosság az, ami**ből meg kellene
térnünk.* *A megtérés szerintem azt jelenti, hogy az ember a múltját, a
jelenét és a jövőjét is átadja Istennek. Ugyanakkor a testét, a lelkét és a
szellemét is neki ajánlja. Szeretnék ilyen megtért ember lenni. Szeretnék a
közösségemnek hasznos tagja lenni. Szeretném őszintén kimondani a
zsoltárossal: „Nagyobb javam nincsen Istennél!”* Köszönöm a beszélgetést.

*Fotó: Merényi Zita*

*Bodnár Dániel/**Magyar Kurír*

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191002/4a8926a3/attachment.html>