<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">„Nagyobb javam nincsen Istennél” – Beszélgetés Simon András grafikusművésszel, költővel</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/-nagyobb-javam-nincsen-istennel-beszelgetes-simon-andras-grafikusmuvesszel-koltovel">https://www.magyarkurir.hu/hirek/-nagyobb-javam-nincsen-istennel-beszelgetes-simon-andras-grafikusmuvesszel-koltovel</a></div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2019. október 1., kedd | 18:42<div class="gmail-ikonok"> <br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g100113']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=100113&v=1&img=c_398A2342.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"><span class="gmail-galcount" title="8 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 8</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Simon
András (1958) egyetlen vonallal megrajzolt, mély Krisztus-hitet
kifejező grafikáival </span>új utakat nyitott a magyar grafikusművészet
történetében. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Költeményei is egészen sajátos imádságok, </span>sokak lelkét
megérintik. A közelmúltban életmű-kiállítása volt látható az Újpesti
Polgár Centrumban működő Újpest Galériában. A grafikusművésszel,
költővel, íróval műtermében beszélgettünk.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><strong>–
Egészen kisgyermekkorától kezdve élt Önben a rajzolás vágya. Ha jól
tudom, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">már két és fél évesen apró kis graffitiket készített a lakásuk
falaira. </span>Kik fedezték fel a tehetségét?</strong></p>
<p><em>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> </b></span></em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Legelőször az édesanyám figyelt fel rám,</b></span> bár nem volt
ilyen irányú képzettsége. Egyszerűen csak tetszettek neki a rajzaim, és
gondosan megőrizte őket. Egyszer aztán, amikor negyedikes kisdiák
voltam, eljött hozzá egy fiatal barátnője, akinek kávézgatás közben
megmutatta a munkáimat. Ő<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Tarkó Magda énektanár és amatőr képzőművész
volt, aki meglátta bennem a tehetséget, és arra biztatta a szüleimet,
hogy mindenképpen taníttassanak. </b></span>Az ő ajánlására átiratkoztam a
Mártonhegyi úti általános iskolába – egyébként ő is ott tanított –, s <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az
akkori idők egyik legnagyszerűbb rajztanárának, Bakonyi Mihály
festőművésznek a növendéke lettem.</b></span> Nagyszerű szakmai tudással és
pedagógiai érzékkel készítette fel a tanítványait <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a Képző- és
Iparművészeti Szakközépiskola felvételijé</b></span>re. Neki köszönhetem, hogy a
huszonötszörös túljelentkezés ellenére az elsők között vettek fel ebbe a
legendás hírű iskolába.</p>
<p><strong>– A gimnáziumi évek után sikeresen érettségizett, majd
jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára<span style="background-color:rgb(217,234,211)">, a következő évben pedig a
Képzőművészeti Főiskolára, de nem vették fel. </span>Hogyan élte meg ezt?<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Nem
ingott meg <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az önmagába és a tehetségébe vetett hite?</span></span></strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><em>– </em>Szerencsére nem. A Jóisten kegyelmének köszönhető, hogy
volt egy benső bizonyosságom</b></span>. Éreztem, tudtam magamról, hogy tehetséges
vagyok. Ezenkívül nagyon erős volt bennem a motiváció, hogy művész
legyek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azt is éreztem, hogy a művészi képességeim megítélését nem
szabad</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>átengednem a felvételiztető tanároknak, akik nem ismernek </b></span>engem.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Így aztán amikor másodszor is elutasítottak,</b></span> ő<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>szintén bevallom,
megsértődtem</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, hiszen életem talán legjobb portréját rajzoltam a
felvételi vizsgán</b></span>. Akkor nagy eltökéltséggel és meglehetős daccal a
szívemben azt mondtam magamban a főiskola vezetőségének:
„Idehallgassatok, ha egy ekkora tehetség, mint amilyen én vagyok, nem
kell nektek, akkor magatokra vessetek, mert<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> én nélkületek is művész
leszek</b></span>!” Belátom, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>erre a mondatra a legjobb indulattal sem foghatnánk
rá, hogy keresztényi alázatból született. Mindenesetre átlendített a
csalódáson, és segített továbblépnem. Végül is</b></span> beigazolódott az
előérzetem, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>és a Jóisten kegyelméből főiskolai diploma nélkül is
művésszé lettem.</b></u></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g100113']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=100113&v=1&p=1&img=c_398A2153.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Az érettségi megszerzése és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a két sikertelen felvételi után
a Nemzeti Tankönyvkiadónál dolgozott mint grafikai szerkesztő. Később
külső munkatársként két év alatt 28 könyvet illusztrált</span>. Végül azonban
fel kellett hagynia az illusztrálással, mert megcsömörlött attól, hogy
mindig mások gondolatait kellett lerajzolnia. Í<span style="background-color:rgb(217,234,211)">gy 1980-ban
munkanélkülivé vált,</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">noha</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">akkor már a feleségéről és két kicsi lányáról
is gondoskodnia kellett.</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>Ekkor mondta el élete legfontosabb imádságát.
</u></span>Hogy is volt ez?</strong></p>
<p><em>– </em>Szorongatott és kilátástannak tűnő helyzetemben<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> <u>arra
kértem az én szerető Istenemet, hogy adjon nekem valódi tehetséget,
amely által művésszé válhatok<span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></u></b><b><u> Felajánlottam, ha teljesíti a kérésemet,
akkor</u> </b></span>attól kezdve, művészként, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><u>nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a magam dicsőségét</span> fogom szolgálni,
hanem az övét</u>.</b></span> Lehet, hogy ez vakmerő bátorság volt a részemről, én
mégis inkább<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b> feltétel nélküli bizalomnak mondanám. Isten megkönyörült
rajtam, és megajándékozott.</b></u></span> Ettől számítva tekintem magam művésznek, az
alkotó isteni kegyelem picinyke inasának.</p>
<p><strong>– A keresztény művész miben különbözik a nem kereszténytől?
Hiszen attól, hogy egy művész mélyen hisz Istenben, még nem biztos, hogy
az emberek lelkét megragadó, kiemelkedő alkotásokat hoz létre.</strong></p>
<p><em>– </em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A valóban keresztény művésznél alapvetően fontos a hit, és
az, hogy Istent tartsa a tehetsége forrásának</b></span>. A közönségemnek kicsit
tréfásan néha azt szoktam mondani, hogy én nem vagyok olyan tehetséges,
mint amilyennek látszom. Ilyenkor mindig megkérdezik: Miért vagyok
ennyire álszerény? Vajon nem én hoztam-e létre ezeket a gyönyörű képeket
és nagyszerű írásokat? <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Igen, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">én rajzoltam és írtam</span> ezeket, de a hozzá
való tehetséget Istentől kértem.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>Nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">magamtól</span> vagyok tehetséges</b></span>, nem a
gyakorlásba és az önfejlesztésbe fektetett sok tízezer óra révén
jutottam el erre a szintre, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hanem egyedül Isten ajándékozó szeretetének
köszönhetően.</b></span> Én csak annyit tettem, hogy vágytam, kértem, és elfogadtam
ezt a talentumot, majd pedig a legjobb tudásom szerint használtam, és
használom, amíg az Úr megengedi. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A hívő művész számára az önmegvalósítás
az, hogy szolgálni akar a kapott képességeivel.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g100113']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=100113&v=1&p=1&img=c_398A2323.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Rajzainak és vereseinek is fő témája az isten- és
emberszeretet. Gyakran beszél a megbocsátásról, a csendben érlelődő
benső üzenetről, a megtérés fájdalmas gyönyörűségéről, az érintő
kegyelemről</span>. Csupa olyan dologról, ami alapvetően meghatározza hívő
életünk minőségét. Hogyan jelennek meg ezek az életében? Gondolom, Ön is
tud haragos lenni, és elragadja néha az indulat…</strong></p>
<p><em>– </em>Hát persze! <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Én is gyarló ember vagyok. Néha eltévedek, és
kisebb-nagyobb kitérőket teszek</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a cél felé vezető úton</b></span>. A műveimmel nem
csak arról a szeretetről és harmóniáról beszélek, amit már megéltem,
hanem arról is, amire még mindig vágyakozom. Az Isten iránti mérhetetlen
szeretetvágyunk földi életünk során sohasem tud kielégülni. Ez azért
nagyon jó, mert nem szűnünk meg szólongatni őt, és keresni a közelségét.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Én is naponta szólongatom, kérem és dicsérem az Urat, és örömmel
fejezem ki neki a hálámat.</b></span> Igen, hálás és elégedett vagyok azzal, amit
kaptam, és azzal is, amiben majd csak a jövőben lesz részem.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Emberi
gyarlóságaimmal ugyanúgy bajlódom én is, mint mindenki más</b></span>. Alapvetően
nyugodt természetem ellenére sajnos<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> én is ki tudok jönni a sodromból,
néha megbántok másokat, vagy megbántódom, olykor tévesen és
elhamarkodottan ítélkezem, vagy a magam javát keresem. </b><b>Ennek </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ellenére
meggyőződésem, hogy amíg élek, és képes vagyok bocsánatot kérni, addig
semmi sincs veszve. </b></span>Lehetséges a javítás és a megújulás. Nehézségeink
közepette<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Istent<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>olykor fényévnyi távolságra érezzük magunktól</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> S
boldogan fedezzük fel, hogy ő végig ott volt a szívünkben, s szelíden
szólongatott: „Mikor veszel már észre?”</b></span></p>
<p><strong>– Az <em>Egyvonalban Istennel</em> című önéletrajzi
riportkönyvben beszámol egy érdekes élményéről: a Thököly úti domonkos
templomban egy színjátszó csoporttal lépett fel; Pilinszky
János egy darabját vitték színpadra. Az előadás végén a közönség
soraiból odament Önhöz egy fiatalember, és megköszönte, hogy az Ön egyik
mondata, amelyet a szerep szerint elmondott, elindította őt Isten felé.
Számomra ez a hit és a művészet szoros kapcsolatát bizonyítja.
Mindkettő a reményt hordozza és közvetíti a világ felé.</strong></p>
<p><em>– </em>Ez így van, ha valódi művészetről van szó. Ebben az
esetben én egy másik művész darabjában voltam egy kicsiny eszköz, s a
művészet ereje megszólította a templom hátterében álló fiatalembert. Ez
megerősít abban, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a művészetnek valóban lehet életalakító szerepe. A
művészet az emberiség csodálatos ünnepe, amit sem a művész, sem a
műélvező nem tud egyedül megünnepelni, mert ünnepelni csakis közösen
lehet. Ha a művésznek van mondanivalója, hitvallása, akkor szívesen
találkozik a közönségével.</b></span> Ha viszont a művészt nem érdekli a közönsége,
ha csak önmagát akarja megvalósítani, önmaga lelki káoszát kívánja
büszkén mások elé tárni, akkor nem jöhet létre az ünnep, mert nincs mit
ünnepelni.</p>
<p></p>
<p><strong>– Az egyik versében ezt írja: „Életed szeretet-üzenet.”
Hogyan tudjuk megvalósítani ezt a mindennapi életünkben, amikor sokan
még a szeretet fogalmát is elutasítják?</strong></p>
<p><em>– </em><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Valójában akkor tudunk szeretetet adni, ha mi is szeretett
lények vagyunk</b></span>, ha fel vannak töltve az érzelmi üzemanyagtartályaink.
Szerencsés és áldott ember, aki ilyen munícióval indul. Ha több
szeretetet szeretnénk kapni és adni is, akkor <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az első lépés az, hogy
nyissuk ki Isten és egymás felé a szeretettartályainkat. Ősi
tapasztalat, hogy ha<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> lelki szárazságunk idején</span> </b></span>– akár valódi érzések
nélkül is –<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> elkezdünk jót tenni másokkal, mert a javukat akarjuk, akkor
az emberi jóság szépen lassan felserkenti bennünk a szeretet és az
önbecsülés jó érzését.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha az embernek élni sincs kedve<span style="background-color:rgb(255,242,204)">,</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> de akarattal
erőt vesz magán, hajnalban lemegy reggelit vásárolni, és reggel
gyönyörűen terített asztallal, frissen főzött kávéval várja a családját,
ott valami történni fog. </b></span>A családtagok hálája és szeretete vissza fog
hatni rá<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Ha két ember már elköteleződött egymás mellett, akkor egy
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">megbeszélhetetlen konfliktust </span>nem muszáj <span style="background-color:rgb(234,209,220)">veszekedésbe fullasztani.</span> Elég,
ha a bölcsebb hangtalanul megöleli a másikat, majd kinyit egy üveg
finom bort, és a poharat a társa felé nyújtva csak ennyit mond: „Mégis
olyan jó, hogy együtt vagyunk. Köszönöm neked</b></span>.” Ha mély vágy él bennünk,
hogy ki tudjuk fejezni a szeretetünket, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a Szentlélek valódi
ötletzuhataggal fog meglepni bennünket.</b></span> Ha nem tartunk ernyőt a
kegyelemeső ellen, és nem ragadunk bele a komfortzónánkba, akkor
menthetetlenül kisebb csodák fognak történni bennünk, velünk és
körülöttünk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><u>A legalapvetőbb kérdés az, hogy milyen kapcsolatban állunk
Istennel.</u> Mert ebből a személyes, élő kapcsolatból fakad minden áldás: a
feltétel nélküli szeretet, a megbocsátás, a hosszútűrés, a hűség, a
belátás, az elfogadás és az elengedés művészete</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az Istennel való
kapcsolatunk minőségétől függ az is, hogy merünk-e Istentől kérni. Ahol
erős a szeretetkapcsolat, ott a bizalom is erős<span style="background-color:rgb(255,242,204)">. </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Én egyedül annak
köszönhetem a művészi karrierem, hogy mertem tehetséget kérni Istentől,
és nem kételkedtem abban, hogy megadja.</span></span></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Negyven éve él együtt a feleségével, négy gyermekük van és hét unokájuk. A művészfeleségek <span style="background-color:rgb(217,234,211)">sorsa sohasem könnyű</span>…</span></strong></p>
<p><em>– </em>Bizony nem. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Minden feleség lelki és anyagi biztonságra
vágyik</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A pályafutásom során voltam áruházi takarító, kerti munkás és
egyházi adóbeszedő is. Egyik sem fényes egzisztencia. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A feleségem mégis
bízott bennem és mellettem állt.</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Amikor megcsömörlöttem a
tankönyvillusztrálástól, és munkanélkülivé váltam, akkor</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> is bízott
abban, hogy sikerül majd megoldanom a helyzetet. Életem nagy ajándéka,
hogy ilyen jó feleségem van. Nagyon hálás vagyok neki!</b></span></p>
<p><strong>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Tizenhét éves volt, amikor rendszeresen gondozott egy
mozgássérült fiút. </span>Ez nem nagyon jellemző ebben az életkorban. Mégis úgy
érezte, nem tartozik egészen Istenhez.</strong></p>
<p><em>– </em>Sajnos erre egész életünkben csak törekedhetünk. De
rendben van ez így.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Isten tökéletesen átadta magát nekünk. Körbe vesz
bennünket éjjel és nappal, kívül és belül. Az ő önátadása hiánytalan</b></span>.
Azt hiszem, földi életünk során az Istennek való átadottságunk mindig
hiányos marad. Mégpedig azért, mert szeretetreméltóan tökéletlenek
vagyunk. Isten maga az állandóság, feltétel nélkül és állandóan
sugározza ránk a szeretetét.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Mi pedig gyakran nem tudjuk </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elviselni ezt a
megszégyenítően elfogadó, megbocsátó és tökéletes szeretetet</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
Megszokásból gyakoroljuk a hagyományőrző vallásosság cselekedeteit, és
egy kicsivel sem teszünk</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>többet, mint amit az egyházunk elvár</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez a
vallásosság az, ami</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ből meg kellene térnünk.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A megtérés szerintem azt
jelenti, hogy az ember a múltját, a jelenét és a jövőjét is átadja
Istennek. Ugyanakkor a testét, a lelkét és a szellemét is neki ajánlja.
Szeretnék ilyen megtért ember lenni. Szeretnék a közösségemnek hasznos
tagja lenni. Szeretném őszintén kimondani a zsoltárossal: „Nagyobb javam
nincsen Istennél!”</b></span> Köszönöm a beszélgetést.</p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita</strong></p>
<p><strong>Bodnár Dániel/</strong><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>