[Grem] Második emberi jogi forradalom? - I.rész / Dr.Sándor Lénárd

[Emoke Greschik]

Második emberi jogi forradalom?  I. rész
<https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190816_masodik_emberi_jogi_forradalom>
2019. augusztus 16. 13:31
*Dr. Sándor Lénárd <https://precedens.mandiner.hu/szerzo/sandor_lenard> *
https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190816_masodik_emberi_jogi_forradalom?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911

*A második világháborút követően zajló „ember jogi forradalom” olyan
mítoszt teremtett, amely azt sugallja, hogy az emberi jogokat az államok
ellenében kell érvényesíteni. *Az új évezred kihívásaiból kiindulva, *egy
„második emberi jogi forradalom” során ugyanakkor nem ellenségnek, hanem
partnernek és szövetségesnek kell tekinteni az államot.*

„Egy második emberi jogi forradalom küszöbén áll a világ?” – tette fel a
kérdést *Douglass Cassel, az amerikai Notre Dame egyetem jogászprofesszora*
az 1990-es évek derekán. *Az „emberi jogi forradalom” kifejezéssel a
második világháborút követő évek**re utalt*, amelyek során – többek között
az ENSZ Alapokmányának (1945), a Nürnbergi Törvényszék Kartájának (1945) és
az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (1948) elfogadásával – *az addig
nemzeti bölcsőkben nevelkedő emberi jogok elismerése és védelme *a
nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok ügyévé emelkedett, vagyis
*„nemzetköziesedett.*” A nemzetközi jog pedig azóta is folyamatosan
terjeszti ki és szilárdítja meg hatáskörét az államok emberi jogi
kötelezettségei, illetve az állami tisztviselők ezek súlyos megsértése
miatti felelősségre vonása terén.

*Forradalomszerű – és mítoszteremtő – változás*t jelentett ez abban a
tekintetben, hogy nemzetközi jogi mércét állított az embereket érintő
állami közhatalomgyakorlás elé, és nemzetközi jogi felelősséget állapított
meg az embereket érintő állami közhatalomgyakorlás miatt. *Ez az időszak
átformálta és korlátozta a szuverenitás klasszikus felfogását,* illetve
szakított a nemzetközi jog azon felfogásával, amely az államközi
kapcsolatok kizárólagosságát vallotta.

*Közpolitikát alakító ereje nélkül például aligha indulhatott volna meg a
szovjet diktatúrát aláásó helsinki folyamat*. *Ugyanakkor **az emberi
jogok* *„nemzetköziesedésének”
azóta is tartó folyamatos erősödése és terjeszkedése –elszakadva* *eredeti
értelmétől* – *számos esetben már a „társadalmi mérnökösködés” jegyeit
viseli magán,* illetve sokszor egy – egy eszmevilág vagy politikai felfogás
terjesztésének és exportálásának eszközeként tűnik fel.

Nem volt forradalomszerű – csak mítoszteremtő – ugyanakkor abban az
értelemben, hogy az embert nem az állami vagy a nemzetközi elismerésnek és
szabályozásnak köszönhetően illetik meg veleszületett alapvető jogok, hanem
„pusztán” emberi mivoltából és emberi természetéből fakadóan. *Az emberi
jogok – legalábbis az eredeti értelmük és funkciójuk szerint *–* elsősorban
nem az államokról, a nemzetközi jogról, a nemzetközi kapcsolatokról vagy a
nemzetközi szervezetekről szólnak,* *hanem magáról az emberről.* Az emberi
jogok második világháborút követő „nemzetköziesítésének” igényét olyan
történelmi korszakban és kontextusban fogalmazták meg, amelyben a szuverén
államokkal szembeni védelem állt a figyelem, illetve a nemzetközi
jogalkotás középpontjában. Ez pedig annak a sok esetben *hamisnak bizonyuló
mítosz*nak a gyökere, amely azt a felfogást képviseli, *hogy az emberi
jogokat az államtól kell félteni,** és az állammal szemben kell megvédeni *és
megvalósítani.

Ugyanakkor az alkotmányba foglalás és „nemzetköziesítés” történelmi
kontextusai még nem jelentik – és nem is magyarázzák meg – azt, hogy
egyedül az államok lennének olyan entitások, amelyeknek tiszteletben kell
tartaniuk az emberi jogokat. Még kevésbé magyarázzák meg azt a mítoszt,
hogy az emberi jogokat csak az államoktól kell félteni, illetve az
államokkal szemben vagy csak azok ellenében lehet megvalósítani. Mindezt
Edwin Black könyve nyomán *egy korabeli példával úgy lehet megvilágítani,
hogy **a náci Németország emberi jogokat sértő bűnei mindenki előtt
egyértelműek*. *De mi a helyzet** az IBM felelősségével, amely a
legmodernebb adatkezelő rendszert szállítva segítette elő az embertelen
náci cselekmények végrehajtását*? Egy másik példát említve:* a
Dél-Afrikában működő apartheid rendszer bűnei szintén egyértelműek*. *De mi
a helyzet* *a Polaroid felelősségével, amelyik a személyazonosításhoz
szükséges fényképészeti eszközöket szállította Dél-Afrikába*? Az említett
példák bár, kivételes és súlyos esetek, mégis jól világítanak rá arra, hogy
az emberi jogokat nem csak az államoktól szükséges óvni*. Az emberi jogok
tiszteletben tartása nem csak az államok „ügye”.*

Az 1970-es évektől kezdődően kibontakozó és felemelkedő – a tervgazdasági
modell összeomlása miatt pedig alternatíva nélkül maradt – gazdasági
globalizációnak a 21. század hajnalára már nemcsak a jótékony hatásai vagy
az általa teremtett lehetőségek váltak nyilvánvalóvá, hanem az árnyoldalai,
és ezzel együtt az emberi jogokra gyakorolt káros hatásai is.
*A globalizáció átformálta az anyavállalatoknak a leányaikhoz és a
beszállítóikhoz fűződő kapcsolatát:* bár az egyes láncszemek a nemzeti jog
szemében jogi személyként – legalábbis formális értelemben – megőrzik
önállóságukat, *valójában azonban egyetlen és egységes üzleti vízió és
stratégia mentén működő termelési és szolgáltatási hálózat (global supply
chain) részévé válnak.* A népszerű iPhone előállításában például több mint
30 országban közel 800 beszállító vesz részt, de nem ritka az sem, hogy *egy
transznacionális vállalat beszállítók tízezreit vonja be a munkájába.**
Ezek a termelési és szolgáltatási hálózatok az államok közpolitikai
törekvéseitől függetlenedve (sok esetben pedig azok ellenében) saját
autoritásukat megalapozva kívánnak működni.* Amint arra a precedens korábbi
elemzése rámutat
<https://precedens.mandiner.hu/cikk/20180924_a_nagyvallalatok_tulhatalma_egykoron_es_ma?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911>,
ma már példák tucatjai igazolják, hogy *a globális intézményekké erősödő
transznacionális vállalati hálózatok működése közvetlen hatással van *– a
gyülekezés szabadságától kezdve az emberi méltóság védelmén át a környezeti
értékek megőrzéséig *– az emberi jogok szinte teljes spektrumára.*

Amint azt a Precedens nemrég elemezte
<https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190623_dr_sandor_lenard_a_nemzeti_alkotmanyos_ertekek_megorzesenek_fontossaga_a_digitalis_platformok_korszakaban?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911>,
illetve interjúalanya is kifejtette
<https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190618_a_gazdasagi_hatalom_koncentracioja_a_legsulyosabb_fenyegetes_az_amerikai_demokraciara_beszelgetes_barry_lynn_el_az_open_market_institute_igazgatojaval?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911>,
a digitalizáció és a vele kéz a kézben járó információs globalizáció az új
évezredet meghatározó jelenségeinek számítanak. Ezen technológiai
újításokat kihasználva és hasznosítva megerősödő és monopolizálódó
digitális közvetítő vállalatok globális szolgáltatásokat kínálnak az
emberek közötti kommunikációs tér, valamint a mindenütt jelenlévő virtuális
közterek biztosításával. Ennek eredményeként *az emberek az életüknek egyre
jelentősebb részét élik digitális magánplatformokon, másfelől pedig a
virtuális közterek egyre meghatározóbb közéletformáló szerepre tesznek
szert. *Ugyanakkor *a nagy digitális közvetítő vállalatok a kommunikációs
és közéleti virtuális terek szabad biztosításán túl a felhasználók
adatainak megszerzése, elemzése és felhasználása révén – *a nemzeti
alkotmányos értékektől és szabályozástól alapvetően elszeparáltan – *az
ellenőrzést is megszerzik ezen terek felett. *Mindez pedig – például
bizonyos tartalmak megszűrésével vagy a hírfolyam egyénre szabásával – *súlyos
manipuláció veszélyé*t hordozza magában, amely *olyan alapvető emberi
jogokra van közvetlen hatással, mint például a véleménynyilvánítás, a
magánszféra szabadsága, vagy akár a közhatalom demokratikus gyakorlásával
összefüggő és azt lehető tevő jogok.*

Korábban sem olyan transznacionális vállalatok által uralt nemzetközi
gazdasági rendszer, sem pedig olyan digitális közvetítő vállalatok által
ellenőrzött kommunikációs tér nem létezett, amely a nemzeti alkotmányos
értékektől és állami szabályozástól való elszigetelődésre törekedett és
emellett ilyen jelentős hatást gyakorolt az ember jogokra. *Douglass Cassel
szavait visszaidézve valódi „második emberi jogi forradalomra” van szükség,*
olyanra, amely az emberi jogok megóvásához a 21. évszázad kihívásainak
valóságából indul ki.* Olyan felfogásra, amely az államokban nem az emberi
jogok ellenségét, hanem a partnerét látja; az emberi jogok védelmét pedig
nem az államok ellenében és – a neoliberális felfogással ellentétben – nem
az államok legyengítésében, hanem az államokkal szövetségben képzeli el. *Egy
ilyen megoldást kínálhat a transznacionális üzleti tevékenység emberi jogi
szabályozásáról jelenleg folyó nemzetközi szerződéskötést előkészítő
eljárás. Az új évezred a globalizációban és digitalizációban tetten érhető
emberi jogi kihívásainak orvoslásához valóban *nélkülözhetetlennek látszik
az államközi együttműködés, *hiszen jellemzően éppen az üzleti működés több
joghatóságot is átívelő jellege – és éppen az ebből fakadó kellő állami
szabályozás hiánya – jelent fenyegetést az emberi jogokra. *Fontos
ugyanakkor, hogy a nemzetközi szerződés ne vagy ne **csak szupranacionális
megoldást keressen*,* hanem éppen ellenkezőleg, a nemzeti alkotmányos
értékek és az állami szabályozás*i felhatalmazás * megerősítésével kínáljon
orvoslást.* A jelenleg zajló nemzetközi szerződéskötési eljárásba, illetve
az ott megjelenő különböző felfogásokba a precedens következő elemzése
kínál betekintést.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191126/827b943a/attachment.html>