<div dir="ltr">
<div><span><img src="https://precedens.mandiner.hu/attachment/0295/294099_humana_right.png" title="" style="margin-right:0px" width="188" height="94">
</span>
</div>
<div>
<h1><a href="https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190816_masodik_emberi_jogi_forradalom" target="_blank">Második emberi jogi forradalom? I. rész <br></a></h1>
<div style="margin:10px 0px">2019. augusztus 16. 13:31</div><b><a href="https://precedens.mandiner.hu/szerzo/sandor_lenard" target="_blank">Dr. Sándor Lénárd</a> </b>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div id="m_5923244732041560970gmail-articlecontent"><div><a href="https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190816_masodik_emberi_jogi_forradalom?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911" target="_blank">https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190816_masodik_emberi_jogi_forradalom?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911</a></div><div><br>
</div><div><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A második világháborút követően zajló „ember jogi forradalom” olyan
mítoszt teremtett, amely azt sugallja, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az emberi jogokat</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az államok</span>
</span> ellenében kell érvényesíteni. </b></span>Az új évezred kihívásaiból kiindulva, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy
„második emberi jogi forradalom” során ugyanakkor<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> nem</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ellenség</span>nek,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">hanem partnernek és szövetségesnek</span> kell tekinteni az államot.</b></span></div>
<div>
<p style="text-align:justify">„Egy
második emberi jogi forradalom küszöbén áll a világ?” – tette fel a
kérdést <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Douglass Cassel, az amerikai Notre Dame egyetem
jogászprofesszora</b></span> az 1990-es évek derekán. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az „emberi jogi forradalom”
kifejezéssel a második világháborút követő évek</b><b>re utalt</b></span>, amelyek során –
többek között az ENSZ Alapokmányának (1945), a Nürnbergi Törvényszék
Kartájának (1945) és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (1948)
elfogadásával – <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az addig nemzeti bölcsőkben nevelkedő emberi jogok
elismerése és védelme </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok
ügyévé emelkedett, vagyis </span><b>„nemzetköziesedett.</b></span>” A nemzetközi jog pedig
azóta is folyamatosan terjeszti ki és szilárdítja meg hatáskörét az
államok emberi jogi kötelezettségei, illetve az állami tisztviselők ezek
súlyos megsértése miatti felelősségre vonása terén.</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Forradalomszerű – és mítoszteremtő –
változás</b></span>t jelentett ez abban a tekintetben, hogy nemzetközi jogi mércét
állított az embereket érintő állami közhatalomgyakorlás elé, és
nemzetközi jogi felelősséget állapított meg az embereket érintő állami
közhatalomgyakorlás miatt. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ez az időszak átformálta és
korlátozta a szuverenitás klasszikus felfogását,</b></span> illetve szakított a
nemzetközi jog azon felfogásával, amely az államközi kapcsolatok
kizárólagosságát vallotta.</p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Közpolitikát alakító ereje</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül
</span>például <span style="background-color:rgb(234,209,220)">aligha</span> indulhatott <span style="background-color:rgb(234,209,220)">volna</span> meg <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a szovjet diktatúrát</span> aláásó
helsinki folyamat</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ugyanakkor </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az emberi jogok</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„nemzetköziesedésének”
azóta is tartó folyamatos erősödése és terjeszkedése –elszakadva</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>eredeti
értelmétől</b></span> – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>számos esetben már a „társadalmi mérnökösködés” jegyeit
viseli magán,</b></span> illetve sokszor egy – egy eszmevilág vagy politikai
felfogás terjesztésének és exportálásának eszközeként tűnik fel.</p>
<p style="text-align:justify">Nem volt forradalomszerű – csak
mítoszteremtő – ugyanakkor abban az értelemben, hogy az embert nem az
állami vagy a nemzetközi elismerésnek és szabályozásnak köszönhetően
illetik meg veleszületett alapvető jogok, hanem „pusztán” emberi
mivoltából és emberi természetéből fakadóan. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az emberi jogok –
legalábbis az eredeti értelmük és funkciójuk szerint </b></span>–<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elsősorban nem </span>az
államokról, a nemzetközi jogról, a nemzetközi kapcsolatokról vagy a
nemzetközi szervezetekről szólnak,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hanem magáról az emberről.</b></span> Az emberi
jogok második világháborút követő „nemzetköziesítésének” igényét olyan
történelmi korszakban és kontextusban fogalmazták meg, amelyben a
szuverén államokkal szembeni védelem állt a figyelem, illetve a
nemzetközi jogalkotás középpontjában. Ez pedig annak a sok esetben
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hamisnak bizonyuló mítosz</b></span>nak a gyökere, amely azt a felfogást képviseli,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> az emberi jogok</span>at <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az állam</span>tól kell félteni,</b><b> és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az állam</span>mal szemben
kell megvédeni </b></span>és megvalósítani.</p>
<p style="text-align:justify">Ugyanakkor az alkotmányba foglalás és
„nemzetköziesítés” történelmi kontextusai még nem jelentik – és nem is
magyarázzák meg – azt, hogy egyedül az államok lennének olyan entitások,
amelyeknek tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat. Még kevésbé
magyarázzák meg azt a mítoszt, hogy az emberi jogokat csak az államoktól
kell félteni, illetve az államokkal szemben vagy csak azok ellenében
lehet megvalósítani. Mindezt Edwin Black könyve nyomán <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy korabeli
példával úgy lehet megvilágítani, hogy </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a náci Németország <span style="background-color:rgb(217,234,211)">emberi jogok</span>at
sértő bűnei <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mindenki előtt egyértelműek</span></b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>De mi a helyzet</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az IBM
felelősségével, amely a legmodernebb adatkezelő rendszert szállítva
segítette elő az embertelen náci cselekmények végrehajtását</b></span>? Egy másik
példát említve:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a Dél-Afrikában <span style="background-color:rgb(234,209,220)">működő apartheid rendszer bűnei </span>szintén
egyértelműek</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>De mi a helyzet</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Polaroid felelősségével, amelyik a
személyazonosításhoz szükséges fényképészeti eszközöket szállította
Dél-Afrikába</b></span>? Az említett példák bár, kivételes és súlyos esetek, mégis
jól világítanak rá arra, hogy az emberi jogokat nem csak az államoktól
szükséges óvni<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. Az emberi jogok tiszteletben tartása <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak </span>az államok
„ügye”.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Az 1970-es évektől kezdődően kibontakozó
és felemelkedő – a tervgazdasági modell összeomlása miatt pedig
alternatíva nélkül maradt – gazdasági globalizációnak a 21. század
hajnalára már nemcsak a jótékony hatásai vagy az általa teremtett
lehetőségek váltak nyilvánvalóvá, hanem az árnyoldalai, és ezzel együtt
az emberi jogokra gyakorolt káros hatásai is.</p>
<div style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A globalizáció átformálta az anyavállalatoknak a leányaikhoz és a beszállítóikhoz fűződő kapcsolatát:</b></span><b> </b>bár az egyes láncszemek a nemzeti jog
szemében jogi személyként – legalábbis formális értelemben – megőrzik
önállóságukat, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>valójában azonban egyetlen és egységes üzleti vízió és
stratégia mentén működő termelési és szolgáltatási hálózat (global
supply chain) részévé válnak.</b></span> A népszerű iPhone előállításában például
több mint 30 országban közel 800 beszállító vesz részt, de nem ritka az
sem, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">egy transznacionális vállalat beszállítók tízezreit vonja be a
munkájába</span>.</b><b> Ezek a termelési és szolgáltatási hálózatok <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az államok
közpolitikai törekvései</span>től függetlenedve (sok esetben pedig <span style="background-color:rgb(217,234,211)">azok</span>
ellenében) saját autoritásukat megalapozva kívánnak működni.</b></span> Amint arra a
precedens korábbi elemzése <a href="https://precedens.mandiner.hu/cikk/20180924_a_nagyvallalatok_tulhatalma_egykoron_es_ma?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911" target="_blank">rámutat</a>,
ma már példák tucatjai igazolják, hogy <u><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a globális intézményekké erősödő
transznacionális vállalati hálózatok működése </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>közvetlen hatással van </b></span></u>– a
gyülekezés szabadságától kezdve az emberi méltóság védelmén át a
környezeti értékek megőrzéséig <u>–<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> az emberi jogok szinte teljes
spektrumára.</b></span></u></div>
<p style="text-align:justify">Amint azt a Precedens nemrég <a href="https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190623_dr_sandor_lenard_a_nemzeti_alkotmanyos_ertekek_megorzesenek_fontossaga_a_digitalis_platformok_korszakaban?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911" target="_blank">elemezte</a>, illetve interjúalanya is <a href="https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190618_a_gazdasagi_hatalom_koncentracioja_a_legsulyosabb_fenyegetes_az_amerikai_demokraciara_beszelgetes_barry_lynn_el_az_open_market_institute_igazgatojaval?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201911" target="_blank">kifejtette</a>,
a digitalizáció és a vele kéz a kézben járó információs globalizáció az
új évezredet meghatározó jelenségeinek számítanak. Ezen technológiai
újításokat kihasználva és hasznosítva megerősödő és monopolizálódó
digitális közvetítő vállalatok globális szolgáltatásokat kínálnak az
emberek közötti kommunikációs tér, valamint a mindenütt jelenlévő
virtuális közterek biztosításával. Ennek eredményeként <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a<span style="background-color:rgb(217,234,211)">z emberek az
életüknek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyre jelentősebb részét</span> élik digitális magánplatformokon,
másfelől pedig a virtuális közterek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyre meghatározóbb</span> közéletformáló
szerepre tesznek szert. </span></b></span>Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a nagy digitális közvetítő vállalatok
a kommunikációs és közéleti virtuális terek szabad biztosításán túl a
felhasználók adatainak megszerzése, elemzése és felhasználása révén – </b></span>a
nemzeti alkotmányos értékektől és szabályozástól alapvetően
elszeparáltan – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az ellenőrzést is megszerzik <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ezen terek</span> felett. </b></span>Mindez
pedig – például bizonyos tartalmak megszűrésével vagy a hírfolyam
egyénre szabásával – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>súlyos manipuláció veszélyé</b></span>t hordozza magában,
amely <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>olyan <span style="background-color:rgb(217,234,211)">alapvető emberi jogok</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ra van közvetlen hatással,</span> mint például
a véleménynyilvánítás, a magánszféra szabadsága, vagy akár a közhatalom
demokratikus gyakorlásával összefüggő és azt lehető tevő jogok.</b></span></p>
<p style="text-align:justify">Korábban sem olyan transznacionális
vállalatok által uralt nemzetközi gazdasági rendszer, sem pedig olyan
digitális közvetítő vállalatok által ellenőrzött kommunikációs tér nem
létezett, amely a nemzeti alkotmányos értékektől és állami
szabályozástól való elszigetelődésre törekedett és emellett ilyen
jelentős hatást gyakorolt az ember jogokra. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Douglass Cassel szavait
visszaidézve valódi „második emberi jogi forradalomra” van szükség,</b></span> olyanra, amely az emberi jogok
megóvásához a 21. évszázad kihívásainak valóságából indul ki.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Olyan
felfogásra, amely az államokban nem az emberi jogok <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellenségét,</span> hanem a
partnerét látja; az emberi jogok védelmét pedig nem az államok <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellenében
</span> és –<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a neoliberális felfogással</span> ellentétben – nem az államok
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">legyengítésében</span>, hanem az államokkal szövetségben képzeli el. </b></span>Egy ilyen
megoldást kínálhat a transznacionális üzleti tevékenység emberi jogi
szabályozásáról jelenleg folyó nemzetközi szerződéskötést előkészítő
eljárás. Az új évezred a globalizációban és digitalizációban tetten
érhető emberi jogi kihívásainak orvoslásához valóban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nélkülözhetetlennek
látszik az államközi együttműködés, </b></span>hiszen jellemzően éppen az üzleti
működés több joghatóságot is átívelő jellege – és éppen az ebből fakadó
kellő állami szabályozás hiánya – jelent fenyegetést az emberi jogokra.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Fontos ugyanakkor, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a nemzetközi szerződés </span>ne vagy ne </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>csak
szupranacionális megoldást keressen</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hanem éppen ellenkezőleg, a nemzeti
alkotmányos értékek és az állami szabályozás</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">i felhatalmazás </span><b>
megerősítésével kínáljon orvoslást.</b></span> A jelenleg zajló nemzetközi
szerződéskötési eljárásba, illetve az ott megjelenő különböző
felfogásokba a precedens következő elemzése kínál betekintést.</p>
</div></div></div>
</div>