[Grem] Frissen szentelt fiatal görögkat. pap ELKÖTELEZŐDÉSRŐL, labdarúgásról, a fiatalok megközelítéséről

[Emoke Greschik]

Interjú <https://777blog.hu/interju/> Legyünk bátrak és álljunk ki
döntéseink mellett!

*Elmondása szerint egy „vicc miatt” lett pap – legalábbis a legelején,
amikor felmerült benne a papi hivatás gondolata –, de azóta nagyon komolyan
gondolja a hivatását. Debreczeni András görögkatolikus atyával
beszélgettünk többek között a hitről, a fiatalokról, a Csillagok
háborújáról, de mivel lelkes szurkoló, a labdarúgás is szóba került.*

*Előre is elnézést kérek minden olvasónktól, de sportújságíróként nem is
kezdhetem mással, minthogy megkérdezzem, honnan jött számodra a labdarúgás
szeretete?*

Nagyjából *olyan 10 éves koromban kapott el ez a szenvedély*. Eleinte csak
tv-ben néztem a meccseket ezerrel, majd később már élőben is láttam párat a
helyszínen. Ott teljesen *megfogott a stadionnak a hangulata és ennek
köszönhetően, amikor tehettem, kijártam a meccsekre.*

Van kedvenc klubcsapatod?

Igen, a Ferencváros az. Nagyon szeretek Fradi meccsekre járni. Talán onnan
jött a csapat iránti lelkesedésem, hogy az első találkozó, amit néztem,
akkor pont ők játszottak és teljesen megragadott a hangulat.

*Mennyire nehéz a stadionban kereszténynek lenni, legyen szó egy válogatott
meccsről, vagy egy Fradi–Újpest rangadóról?*

Nem egyszerű. *(nevet)* Ezen nagyon sokat gondolkozom. Mert ennek is *van
egy jó oldala, amikor az ember megéli ezt a szurkolói közösséget, *hogy mi
együtt vagyunk, és egy csapatnak szurkolunk. *Ezt az összetartozást saját,
keresztény közösségeinkbe is átvehetnénk. A focinak az a nehéz oldala, hogy
meg kell látnunk, mi az, ami káros lehet. Amikor az ellenfelet vagy a bírót
szidják, az biztos nem építő jellegű. Ilyenkor azt tudjuk tenni
keresztényként, hogy ezeket a rigmusokat nem mondjuk.*

*A futballpályáról kanyarodjunk át kicsit az életpályádra. Egyenes út
vezetett a papi hivatáshoz?*

*Az egész egy viccel kezdődött*, hogy őszinte legyek, mert én a
görögkatolikus gimnáziumba jártam, és onnan nagyon sokan mentek papnak az
osztályunkból. Aztán az egyik ebédnél valaki kérdezte, hogy ki lesz pap és
viccből feltettem a kezem. *Csakhogy amikor az ember viccet mond, akkor
általában nevetnek rajta. Ezen viszont nem nevettek, hanem csak annyit
mondtak, hogy de jó lenne. Ez a gondolat pedig valahogy nem akart pihenni a
fejemben és folyton visszatért. Egy nagyon hosszú és nagyon nehéz időszakom
volt akkor és minden este már úgy gondoltam, hogy elmegyek papnak. Aztán
reggel, amikor felkeltem, úgy éreztem, hogy mégsem kéne, hanem inkább
választom az egyetemet, a szabadságot. *Olyan kérdések voltak bennnem, hogy
mégis miért mennék én papnak?

*Aztán egyszer volt egy olyan élményem az egyik szertartáson egy fél évvel
később, amikor azt mondtam, hogy ha ez Istennek ennyire fontos, akkor én
ezt a hivatást választom.*

*Ezzel tulajdonképpen el is dőlt*. Azért még vártam egy hónapot, mielőtt
még elmondtam volna valakinek, mert mi van, ha megint meggondolom magam, de
kitartottam már az elhatározásom mellett és *idén július 20-án
felszenteltek.*

*A felvételi után már egyenes út vezetett a papsághoz vagy voltak olyan
pillanatok, amikor elbizonytalanodtál?*

Az ember sokszor szembesül saját magával, hogy mégis milyen ember,
egyáltalán méltó-e erre. *Sokszor megváltozik a gondolkodásunk is, de
minden egyes krízis után az ember egy kicsit megerősödik. Azért voltak
benne kérdések, kicsit kacifántos út volt, de újra és újra ki kell mondani
az igent itt is, mint ahogy az élet más területein is.*

*Sokszor tapasztaljuk mindannyian a hivatásunkban ezt az
elbizonytalanodást. Fiatalok is szokták mondani, hogy nem tudják, mi a
kivezető út egy krízishelyzetből. Neked mi segített ilyen esetekben, hogy
helyes döntést hozzál?*

Úgy érzem, hogy egy *nagy változás van a világban, a közösségi média
felgyorsulásával. Ugyanis annyi mindent el tudunk érni egyik pillanatról a
másikra, hogy nagyon nehezen tudja az ember azt mondani, hogy elköteleződök
valami mellett*. Ha felmegyünk az internetre, akkor pillanatok alatt meg
tudunk nézni négy különböző hírforrást. Hirtelen azt sem tudjuk, hogy
melyik mellett köteleződjünk el, mert mindegyik mást mond. Ugyanígy nehezen
mondjuk ki azt, hogy én ezt szeretném csinálni egész életemben, vagy
mellette szeretnék élni. Valahogy ezzel a környezettel kellene
megbarátkoznunk. *Azzal, hogy most egy ilyen világot élünk, de ebben
tudjunk megmaradni a saját döntéseink mellett és kiállni ezekért. Ezt nem
csupán a papságra vagy a párválasztásra értem, hanem bármilyen hivatásra
vagy éppen a kereszténységre gondolok. Hiába látok más irányzatokat, én e
mellett döntöttem és ki is tartok.*

*Fiatalok között mozogsz, mi is próbálunk hozzájuk szólni. Te hogy
tapasztalod, milyen úton lehet a legjobban eljutni hozzájuk?*

Nagyon sokszor mondják azt, hogy most a fiatalokat nehéz megszólítani. De
kicsit úgy érzem, mintha túlmisztifikálnánk ezt a kérdést. Ahogy az előbb
is említettem, most egy * nagy váltás van a közösségi média térhódításával.
Magyarországon a Facebook nagyjából 2010 körül terjedt el. Ennek újra és
újra megjelennek a hatásai. Szerintem erre nem készültünk fel eléggé. Egy
olyan generációváltás van, amit nekünk meg kell szokni még. *Nem azt
mondom, hogy nehéz a fiatalokhoz szólni, és nem is azt, hogyan tudnánk
hozzájuk szólni, hanem inkább szerintem várni kell egy kicsit, amíg ez
kicsit lecseng. Amikor beledobunk egy követ a tóba és az elkezd hullámozni,
akkor nem látjuk annak az alját.

De *ha szép lassan figyeljük ezt a folyamatot, és próbálunk mellettük
maradni, akkor egy idő után meglátjuk azokat a lehetőségeket, ahogy meg
tudjuk őket szólítani.*

Ugyanis ez a váltás, amiről beszélek, az szerintem tényleg egy nagy
változás. Ha csak azzal hasonlítom össze, amikor 10 évvel ezelőtt én
gimnazista voltam, akkor is azt látom, hogy mennyivel más volt minden, mint
most, pedig annyira öreg nem vagyok. Ezek miatt természetesen nem kell
feladni, hanem türelmesen keresni a lehetőségeket. Úgyhogy meg kell
várnunk, hogyan fog ez a jelenség letisztulni és hogyan tudunk ezzel együtt
élni. Mert az sem megoldás, ha leállítjuk ezt az egész rendszert, de az
sem, ha kapkodunk, és úgy próbáljuk megtalálni a helyünket benne. Hanem
inkább *valahogy meglátni hol van a helyünk, és miként tudunk keresztények
maradni ebben a világban.*

*Hogy látod, mennyire érdeklődnek a fiatalok a hit iránt?*

*Szerintem alapvetően nyitottak, mert mindenkiben van egy nagyon erős
spirituális igény. Egyre több szekta jelenik meg, amik behálózzák őket.
Szóval az látszik, hogy igénylik, csak nem mindig tudják megtalálni, hogy
hol keressék a hitet. Ez is összefüggésben van az elköteleződéstől való
félelemmel, amiről már beszéltünk.*

*Mennyire nehéz megtalálni a helyünket a mai világban, és a ránk ható jó és
rossz impulzusok ellenére kereszténynek maradnunk?*

*Mindannyian felelősek vagyunk szerintem a másik üdvösségéért, de ugyanúgy
felelősek vagyunk a sajátunkért is. Mindig érdekes kérdés, hogy mi az, amit
egy keresztény megtehet és mi az, amit már nem. *Erre egy jó példa
szerintem a Csillagok háborúja. Ugye az egy New Age-es, agymosós film. Ha
én ezt úgy nézem, hogy fénykardozni szeretnék és egyensúlyt akarok hozni az
erőbe, vagy jedi lovaggá válni, akkor az veszélyes, mert valóban „kimossa”
az agyam. Azonban ha úgy nézem a filmet, hogy a benne lévő drámát be tudom
építeni az életembe, akkor csináljam. Ha ráismerek például arra, hogy
Anakin Skywalker milyen emberi hibákat követ el, akkor elmélkedjek rajta és
ismerjem fel magamban ezeket a hibákat, amelyeket ő elkövet. Pont ugyanezt
jelenti, amikor kimegyünk a világba, ami önmagában azért veszélyes terep.
Ha viszont felismerem, hogy mi a jó és mi az, ami nem, ha tudok köztük
világítani a jó tetteimmel, a személyiségemmel és a kereszténységemmel
akkor jól csinálom. Ha viszont kezdem azt érezni, hogy valami nem stimmel,
ha úgy látom, hogy olyan dologba visznek bele, ami káros az üdvösségemre
vagy azt érzem, hogy kicsit távolabb visznek az Istentől, akkor azt kell
mondani, hogy bár szeretnék veletek lenni, de ez nekem már nem fér bele.

Ehhez is kell bátorság, de legyünk bátrak!

*Hortobágyi Tibor*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191126/432311e9/attachment.html>