<div dir="ltr">
<div><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2019/11/andrasatya_interju_201909-11-1080x720.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="471" height="314">
</div>
<div>
<span><a href="https://777blog.hu/interju/" rel="category tag" target="_blank">Interjú</a></span>
<h1>Legyünk bátrak és álljunk ki döntéseink mellett!</h1>
</div>
<div>
<p style="text-align:center"><i>Elmondása szerint egy „vicc miatt”
lett pap – legalábbis a legelején, amikor felmerült benne a papi hivatás
gondolata –, de azóta nagyon komolyan gondolja a hivatását. Debreczeni
András görögkatolikus atyával beszélgettünk többek között a hitről, a
fiatalokról, a Csillagok háborújáról, de mivel lelkes szurkoló, a
labdarúgás is szóba került.</i><span id="m_-3863721845744480047m_3486026770408305443gmail-more-30390"></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Előre is elnézést kérek minden
olvasónktól, de sportújságíróként nem is kezdhetem mással, minthogy
megkérdezzem, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">honnan jött számodra a labdarúgás szeretete?</span></b></p>
<p style="text-align:justify">Nagyjából <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>olyan 10 éves koromban kapott
el ez a szenvedély</b></span>. Eleinte csak tv-ben néztem a meccseket ezerrel, majd
később már élőben is láttam párat a helyszínen. Ott teljesen <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>megfogott a
stadionnak a hangulata és ennek köszönhetően, amikor tehettem, kijártam
a meccsekre.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Van kedvenc klubcsapatod?</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span><p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Igen, a Ferencváros az. </span></span>Nagyon szeretek
Fradi meccsekre járni. Talán onnan jött a csapat iránti lelkesedésem,
hogy az első találkozó, amit néztem, akkor pont ők játszottak és
teljesen megragadott a hangulat.</p><div id="m_-3863721845744480047m_3486026770408305443gmail-cikkreklam"><span></span></div>
<p style="text-align:justify"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mennyire nehéz a stadionban<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> kereszténynek</span> lenni</span>, legyen szó egy válogatott meccsről, vagy egy Fradi–Újpest rangadóról?</b></p>
<p style="text-align:justify">Nem egyszerű. <i>(nevet)</i> Ezen
nagyon sokat gondolkozom. Mert ennek is <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>van <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy jó oldala, amikor az
ember megéli ezt a szurkolói közösséget,</span> </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">hogy mi együtt vagyunk, és egy
csapatnak szurkolunk. </span><b>Ezt az összetartozást saját, keresztény
közösségeinkbe is átvehetnénk. A focinak az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a nehéz oldala</span>, hogy meg
kell látnunk, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mi az, ami káros lehet. Amikor</span> az ellenfelet vagy a bírót
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">szidják, az biztos nem</span> építő jellegű. Ilyenkor azt tudjuk tenni<span style="background-color:rgb(255,242,204)">
keresztényként,</span> hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ezeket a rigmusokat</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem mondjuk.</span></b></span></p>
<p style="text-align:justify"><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2019/11/andrasatya_interju_201909-18-scaled.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="471" height="314"></p>
<p style="text-align:justify"><b>A futballpályáról kanyarodjunk át kicsit az életpályádra.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Egyenes út vezetett <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a papi hivatáshoz</span>?</span></b></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az egész egy viccel kezdődött</b></span>, hogy
őszinte legyek, mert én a görögkatolikus gimnáziumba jártam, és onnan
nagyon sokan mentek papnak az osztályunkból. Aztán az egyik ebédnél
valaki kérdezte, hogy ki lesz pap és viccből feltettem a kezem. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Csakhogy
amikor az ember viccet mond, akkor általában nevetnek rajta. Ezen
viszont nem nevettek, hanem csak annyit mondtak, hogy de jó lenne. Ez a
gondolat pedig valahogy nem akart pihenni a fejemben és folyton
visszatért. Egy nagyon hosszú és nagyon nehéz időszakom volt akkor és
minden este már úgy gondoltam, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elmegyek papnak</span>. Aztán reggel,
amikor felkeltem, úgy éreztem, hogy mégsem kéne, hanem inkább választom
az egyetemet, a szabadságot. </b></span>Olyan kérdések voltak bennnem, hogy mégis
miért mennék én papnak?</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Aztán egyszer volt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy olyan élményem az egyik szertartáson <span style="background-color:rgb(208,224,227)">egy fél
évvel később, amikor azt mondtam, hogy</span> ha ez Istennek ennyire fontos,
akkor én ezt a hivatást választom.</span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> </b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezzel tulajdonképpen el is dőlt</b></span>. Azért
még vártam egy hónapot, mielőtt még elmondtam volna valakinek, mert mi
van, ha megint meggondolom magam, de kitartottam már az elhatározásom
mellett és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>idén július 20-án felszenteltek.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>A felvételi után már egyenes út vezetett a papsághoz vagy voltak olyan pillanatok, amikor elbizonytalanodtál?</b></p>
<p style="text-align:justify">Az ember sokszor szembesül saját
magával, hogy mégis milyen ember, egyáltalán méltó-e erre. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Sokszor
megváltozik a gondolkodásunk is, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">minden egyes krízis</span> után az ember
egy kicsit <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megerősödik</span>. Azért voltak benne kérdések, kicsit kacifántos
út volt, de újra és újra ki kell mondani az igent itt is, mint ahogy az
élet más területein is.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Sokszor tapasztaljuk mindannyian
a hivatásunkban ezt az elbizonytalanodást. Fiatalok is szokták mondani,
hogy nem tudják, mi a kivezető út egy krízishelyzetből. Neked mi
segített ilyen esetekben, hogy helyes döntést hozzál?</b></p>
<p style="text-align:justify">Úgy érzem, hogy egy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>nagy változás van a
világban, a közösségi média felgyorsulásával. Ugyanis annyi mindent el
tudunk érni egyik pillanatról a másikra, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nagyon nehezen tud</span>ja az
ember azt mondani, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elköteleződök valami mellett</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span> Ha felmegyünk az
internetre, akkor pillanatok alatt meg tudunk nézni négy különböző
hírforrást. Hirtelen azt sem tudjuk, hogy melyik mellett köteleződjünk
el, mert mindegyik mást mond. Ugyanígy nehezen mondjuk ki azt, hogy én
ezt szeretném csinálni egész életemben, vagy mellette szeretnék élni.
Valahogy ezzel a környezettel kellene megbarátkoznunk. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Azzal, hogy most
egy ilyen világot élünk, de ebben tudjunk megmaradni a saját döntéseink
mellett és kiállni ezekért.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Ezt nem csupán a papságra vagy a
párválasztásra értem, hanem bármilyen hivatásra vagy éppen a
kereszténységre </span>gondolok. Hiába látok más irányzatokat, én e mellett
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">döntöttem</span> és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ki is tartok</span>.</b></span></p>
<p><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2019/11/andrasatya_interju_201909-2-scaled.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="188" height="125"></p>
<p style="text-align:justify"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Fiatalok között mozogsz, mi is próbálunk hozzájuk szólni.</span> Te hogy tapasztalod, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">milyen úton lehet a legjobban eljutni hozzájuk?</span></b></p>
<p style="text-align:justify">Nagyon sokszor mondják azt, hogy most a
fiatalokat nehéz megszólítani. De kicsit úgy érzem, mintha
túlmisztifikálnánk ezt a kérdést. Ahogy az előbb is említettem, most egy
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> nagy váltás van a közösségi média térhódításával. Magyarországon a
Facebook nagyjából 2010 körül terjedt el. Ennek újra és újra megjelennek
a hatásai. Szerintem erre nem készültünk fel eléggé. Egy olyan
generációváltás van, amit nekünk meg kell szokni még. </b></span>Nem azt mondom,
hogy nehéz a fiatalokhoz szólni, és nem is azt, hogyan tudnánk hozzájuk
szólni, hanem inkább szerintem várni kell egy kicsit, amíg ez kicsit
lecseng. Amikor beledobunk egy követ a tóba és az elkezd hullámozni,
akkor nem látjuk annak az alját.</p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify">De <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ha szép lassan figyeljük ezt a
folyamatot, és próbálunk mellettük maradni, akkor egy idő után meglátjuk
azokat a lehetőségeket, ahogy meg tudjuk őket szólítani.</b></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:justify">Ugyanis ez a váltás, amiről beszélek, az
szerintem tényleg egy nagy változás. Ha csak azzal hasonlítom össze,
amikor 10 évvel ezelőtt én gimnazista voltam, akkor is azt látom, hogy
mennyivel más volt minden, mint most, pedig annyira öreg nem vagyok.
Ezek miatt természetesen nem kell feladni, hanem türelmesen keresni a
lehetőségeket. Úgyhogy meg kell várnunk, hogyan fog ez a jelenség
letisztulni és hogyan tudunk ezzel együtt élni. Mert az sem megoldás, ha
leállítjuk ezt az egész rendszert, de az sem, ha kapkodunk, és úgy
próbáljuk megtalálni a helyünket benne. Hanem inkább <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>valahogy meglátni
hol van a helyünk, és miként tudunk <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztények maradni </span>ebben a
világban.</b></span></p>
<p style="text-align:justify"><b>Hogy látod<span style="background-color:rgb(208,224,227)">, mennyire érdeklődnek a fiatalok <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hit </span>iránt?</span></b></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Szerintem alapvetően nyitottak, mert
mindenkiben van egy nagyon erős spirituális igény. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Egyre több szekta
jelenik meg, amik behálózzák</span> őket. Szóval az látszik, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> igénylik,
</span>csak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem mindig tudják megtalálni,</span> hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hol keressék a hitet. </span>Ez is
összefüggésben van <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az elköteleződés</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">től való félelem</span>mel, amiről már
beszéltünk.</b></span></p>
<p><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2019/11/andrasatya_interju_201909-17-scaled.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="188" height="125"></p>
<p style="text-align:justify"><b>Mennyire nehéz megtalálni a helyünket a mai világban, és a ránk ható jó és rossz impulzusok ellenére kereszténynek maradnunk?</b></p>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mindannyian<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> felelősek vagyunk szerintem a
másik üdvösségéért, de ugyanúgy felelősek vagyunk a sajátunkért</span> is.
Mindig érdekes kérdés, hogy mi az, amit egy keresztény megtehet és mi
az, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">amit </span>már nem. </b></span>Erre egy <span style="background-color:rgb(255,255,255)">jó példa szerintem a Csillagok háborúja.</span> Ugye
az egy New Age-es, agymosós film. Ha én ezt úgy nézem, hogy
fénykardozni szeretnék és egyensúlyt akarok hozni az erőbe, vagy jedi
lovaggá válni, akkor az veszélyes, mert valóban „kimossa” az agyam.
Azonban ha úgy nézem a filmet, hogy a benne lévő drámát be tudom építeni
az életembe, akkor csináljam. Ha ráismerek például arra, hogy Anakin
Skywalker milyen emberi hibákat követ el, akkor elmélkedjek rajta és
ismerjem fel magamban ezeket a hibákat, amelyeket ő elkövet. Pont
ugyanezt jelenti, <span style="background-color:rgb(255,255,255)">amikor kimegyünk a világba, ami önmagában azért
veszélyes terep. Ha viszont felismerem, hogy mi a jó és mi az, ami nem,
ha tudok köztük világítani a jó tetteimmel, a személyiségemmel és a
kereszténységemmel akkor jól csinálom. Ha viszont kezdem azt érezni,
hogy valami nem stimmel, ha úgy látom, hogy olyan dologba visznek bele,
ami káros az üdvösségemre vagy azt érzem, hogy kicsit távolabb visznek
az Istentől, akkor azt kell mondani, hogy bár szeretnék veletek lenni,
de ez nekem már nem fér bele.</span></p>
<blockquote>
<p style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ehhez is kell bátorság, de legyünk bátrak!</span></p>
</blockquote>
<p style="text-align:right"><i><b>Hortobágyi Tibor</b></i></p></div>
</div>