[Grem] Interjú Raymond Burke bíborossal

[Emoke Greschik]

*November 9-én terjedelmes interjú jelent meg
<https://www.nytimes.com/2019/11/09/opinion/cardinal-burke-douthat.html> a
New York Times-ban az amerikai Raymond Burke
<https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/Burke> bíborossal, az Apostoli
Szignatúra korábbi prefektusával. Az interjút a bíborossal Ross Douthat
készítette. Az alábbiakban ebből az interjúból közlünk részleteket.*

*https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/11/19/raymond_burke_biboros_a_papa_ellensegenek_mondanak
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/11/19/raymond_burke_biboros_a_papa_ellensegenek_mondanak>*

*****

*[image: burke_nyt.png]*

*[...]*

*Douthat:* [Mire az Apostoli Szignatúra prefektusa lett], már nem csupán
konzervatív, de vezető "tradicionalista" hírében is állt. Egy részét ennek
a hírnévnek szigorú kánonjogászként szerezte [...] Jogosnak tartja ezt?

*Burke:* Tudniuk kell, hogy az Egyházban már a II. Vatikáni Zsinat előtt
is, de különösen azután megfogyatkozott a tisztelet a kánonjog iránt; az a
felfogás alakult ki, hogy a kánonjog már nem jól használható. Bennem pedig
az a meggyőződés alakult ki, hogy a kánonjog fontos dolog - különösen is
aggasztott a házasságok érvénytelenségének könnyűszerrel történő kimondása.
Ez pedig részben hozzájárult ahhoz, hogy - mint mondják - hideg,
törvényelvű, merev embernek lássanak.

*[...]*

*Douthat:* Beszéljünk arról, hogyan változott meg az ön helyzete a
jelenlegi pápa alatt.

*Burke:* Helyénvaló, ha a 2014-ben a házasságról és családról szóló püspöki
szinódussal kezdjük. Akkor még az Apostoli Szignatúra prefektusa voltam. És
határozottan az Egyház házassággal és válással kapcsolatos fegyelme mellett
szólaltam fel.

*Douthat:* Ez egy Ferenc pápa által összehívott szinódus volt, amelynek
egyik központi vitája az volt, hogy vajon az elvált és újraházasodott
katolikusok érvénytelenítés nélkül is szentáldozáshoz engedhetők-e.

*Burke:* Igen - többször is elmondták nekünk, hogy a szinódus nem erről fog
szólni, de végül mégiscsak erről szólt. És az Egyház emberi szexualitással
kapcsolatos tanításának újragondolásáról, többek között arról, hogy
találjuk meg a jó elemeket az azonos nemű személyek szexuális kapcsolatában
és a házasságon kívüli nemi kapcsolatokban.

Az egyik szünetben a kedves barátom, Caffarra bíboros
<https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/Caffarra> odajött hozzám, és azt
kérdezte tőlem: mi folyik itt? Mint mondta, minket, akik az Egyház
tanítását és fegyelmét védjük, a pápa ellenségeinek mondanak. És ez
kifejezi mindazt, ami ott történt. Az egész papságom alatt mindig azért
bíráltak, mert túl készségesen fogadtam mindazt, amit a pápa mondott. És
most abban a helyzetben találom magam, hogy a pápa ellenségének mondanak -
ami természetesen nem vagyok.

*Douthat:* Ezt azonban nemcsak a világ látja így.

*Burke:* Ó, nem. Ez az Egyház testén belül is megy. Semmi kétség. Hallottam
bíborosoktól is a 2014-es szinódus alatt.

*Douther:* Mondjon nekem egy példát...

*Burke:* Nos, az egyikük azt mondta, végre be kell látnunk, hogy a házasság
egy ideál, amit nem mindenki tud elérni, ezért az Egyház tanítását hozzá
kell igazítanunk azokhoz az emberekhez, akik egyszerűen nem tudják
megtartani a házassági fogadalmukat. A házasság azonban nem egy "ideál". A
házasság kegyelem, és amikor a pár fogadalmat tesz, kegyelemben részesülnek
ahhoz, hogy egy életen át hűséges és termékeny kötelékben éljenek.

Még a leggyengébb személy is, a leghiányosabban formált is megkapja a
kegyelmet ahhoz, hogy hűségesen éljen a házasság kötelékében. A
lelkipásztori tapasztalataim során mindenféle helyzetben lévő emberrel
találkoztam, és ezekben a helyzetekben ragaszkodtam az igazsághoz - ami nem
könnyű. De azt találtam, hogy az emberek végül nagyon hálásak ezért. Már
elég sokat éltem ahhoz, hogy még olyanok is, akik határozottan ellenem
voltak, évekkel később azzal kerestek meg, hogy végülis megértették, mit
miért tettem. Ezek természetes dolgok, és nem gondolom, hogy az Egyház
bármikor is a küldetését teljesítené azzal, ha kompromisszumot kötne a
világgal.

*[...]*

*Douthat:* Fel tudná sorolni, hogyan változtak a hivatali megbizatásai?

*Burke:* Nos 2013 decemberében [Ferenc pápa] elküldött a Püspöki
Kongregációtól. Azután elküldött az Apostoli Szignatúrától, hogy onnan a Máltai
Lovagrend <https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/M%C3%A1ltai_Lovagrend>
patrónus bíborosává nevezzen ki. 2016-ban ettől is megfosztott - a címet
ugyan meghagyta, de funkcióm nincs.

*Douthat:* Tehát ön most egy bíboros, megbizatás nélkül.

*Burke:* Igen, ez így van. Világos, hogy a pápa nem szeretne semmilyen
vezető pozícióban látni, hogy nem olyan személyként tekint rám, akinek
határozott irányvonalat kellene szabnia. Olyan benyomásom azonban sohasem
volt, hogy az ellenségének tartana.

*[...]*

*Douthat:* Hogyan foglalná össze a kritikáit arról, ahogyan a pápa az
általa megnyitott vitákat kezeli?

*Burke:* Azt hiszem, így lehetne összefoglalni: zavar van a római pápa
központi tanítói tekintélyének gyakorlásában. Szent Péter utódja a tanítás
és egyházfegyelem alapvető fontosságú hivatalait gyakorolja, Ferenc pápa
pedig sok tekintetben elutasította, hogy ezt a hivatalt gyakorolja. Itt van
például a németországi helyzet: Németországban a katolikus egyház afelé
tart, hogy nemzeti egyházzá válik, amelynek a gyakorlatai nincsenek
összhangban az egyetemes egyházzal.

*Douthat:* Mely gyakorlatai?

*Burke:* Speciális szertartást kérnek
<https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/LMBT_%C3%A1ld%C3%A1s> az olyan azonos
nemű emberek számára, akik házasságot szeretnének kötni egymással.
Engedélyezik
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/11/27/tematikus_osszefoglalonk_az_interkommunio_egyhazbeli_megvalosulasarol>
a vegyesházasságban élő nemkatolikus házastársaknak, hogy rendszeresen
áldozzanak. Ezek nagyon súlyos ügyek, és lényegében szabadjára vannak
engedve.

*Douthat:* De eldönteni, hogy mikor gyakorolja a hivatalát, nem ugyanúgy
magának a pápai hivatalnak a sajátja? Miért ne lenne része az ő hatalmának,
hogy megtűri a helyi kísérletezéseket?

*Burke:* Valójában nincs választási lehetősége semmi olyan ügyben, amelyben
az Egyház tanításával ellentétes dologról van szó. A tanítás mindig is azt
mondta ki, hogy a pápa a hit megvédésében és előmozdításában rendelkezik a
hatalom teljességével. Így tehát nem mondhatja azt, hogy "a hatalomnak ez a
formája felhatalmaz engem arra, hogy NE védjem meg a hitet, és NE mozdítsam
azt elő".

*[...]*

[*A pán-amazóniai szinódusról
<https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/p%C3%A1n-amaz%C3%B3nia>:*]

*Burke:* Miközben a záródokumentum kevésbé nyíltan képviseli a panteizmust,
nem ítéli el a munkadokumentumnak azokat a kijelentéseit, amelyek
aposztáziát követnek el a katolikus hittel szemben.

*Douthat:* De hogy lehetséges ez? Ön lényegében azt sugallja, hogy a pápa
szakadás felé vezethet.

*Burke:* Igen.

*Douthat:* Nincs ez mély ellentmondásban azzal, amit a katolikusok a pápai
hivatalról gondolnak?

*Burke:* De igen. Pontosan. Ez teljes ellentmondás. És azért imádkozom,
hogy ez ne történjen meg. És hogy őszinte legyek önnel, nem tudom, mit
kezdjek egy ilyen helyzettel. Amennyire én látom, nincs olyan mechanizmus
az Egyház egyetemes jogrendszerében, amely valamit is kezdeni tudna egy
ilyen helyzettel.

*[...] *

*Douthat:* El tudna képzelni olyan helyzetet, amely jogossá tenne olyasmit,
amit Marcel Lefebvre érsek tett az 1970-es években, amikor egy tradicionalista
katolikus csoport <https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/SSPX> vezetőjeként
saját püspököket szentelt fel, Róma ellenében?

*Burke:* A szakadás sohasem lehet Krisztus akarata. Krisztus sohasem
akarhat megosztottságot az Ő testében. Az emberek odajönnek hozzám, és azt
mondják: nézze, bíboros úr, itt az idő, el kell szakadnunk. Én pedig azt
mondom: nem, ez nem lehetséges. A mi Urunk nem akarhatja ezt, én pedig nem
leszek semmiféle szakadásnak része.

*Douthat:* Hatással van ez az ön hitére?

*Burke:* Nem, mert bízok a mi Urunkban. Ő azt mondta, mindig veletek
vagyok, az idők végezetéig. Ezért nem teszi próbára ez a hitemet.
Aggodalommal tölt el viszont a saját belátásommal és bátorságommal
kapcsolatban, ti. hogy mennyire tudok megbirkózni egy ilyen helyzettel. És
akár tetszik, akár nem, az Egyház bíborosa vagyok, súlyos felelősséggel.

*Douthat:* A következő pápaválasztáson a bíborosok többségét azonban már a
Ferenc pápa által kinevezettek adják. És bárki, aki kívülről figyeli ezeket
a vitákat, világi szempontból ismerősnek érzi mindezt: van egy
liberalizáció, van egy ellenállás, majd az ellenálláson túllépnek, és az
intézmény megy tovább. Az olyan személyeket, mint ön, nem feltétlenül
félelmetes főinkvizítoroknak, hanem csupán jószándékú öregembereknek
látják, akiknek fogalmuk sincs az elkerülhetetlen jövőről.

*Burke:* Ha a katolikus egyház pusztán egy politikai intézmény lenne, úgy
azt gondolnám, hogy az ön leírása meglehetősen helytálló - hogy itt vannak
ezek a konzervatívok, akik ellenállnak a változásnak, miközben a többség
támogatja azt, ezért hát minden megy tovább. Az Egyházban azonban mindig az
élő hagyomány uralkodik, ami viszont a kegyelem működése, az isteni
kegyelmé az Egyházban. Ezért abban bízom, hogy az Úr majd mindezt jó
végkifejletre viszi. Azt gondolom azonban, hogy mindeközben rengeteg
szenvedést kell kiállnunk.

Ami az én részemet illeti, csak szerettem volna, ha Szent Pállal együtt
annyit mondhatok: a jó harcot megharcoltam, az utat végigjártam, a hitet
megtartottam. És nem számít, ha az emberek azt mondják, hogy ő csak egy
öregember, aki a világtól elrugaszkodott volt, és bár szomorú, hogy ennyit
lármázott, de ennek végülis vége, és továbblépünk.

Tudom, hogy számot kell adnom a mi Urunknak, és azt szerettem volna, ha
elmondhatom Neki, hogy még ha hibáztam is, megpróbáltam védeni és szolgálni
Őt. Ez talán jámbor megjegyzésnek tűnik, de valóban ez az, ami engem
mozgat, és semmi más.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191119/3e87e306/attachment.html>