<div dir="ltr">
<p style="text-align:justify"><strong>November 9-én <a href="https://www.nytimes.com/2019/11/09/opinion/cardinal-burke-douthat.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">terjedelmes interjú jelent meg</a> a <em>New York Times</em>-ban az amerikai <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/Burke" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Raymond Burke</a>
bíborossal, az Apostoli Szignatúra korábbi prefektusával. Az interjút a
bíborossal Ross Douthat készítette. Az alábbiakban ebből az interjúból
közlünk részleteket.</strong></p><p style="text-align:justify"><strong><a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/11/19/raymond_burke_biboros_a_papa_ellensegenek_mondanak">https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/11/19/raymond_burke_biboros_a_papa_ellensegenek_mondanak</a></strong></p>
<p style="text-align:center"><b>***</b></p>
<p style="text-align:justify"><strong></strong></p><div class="gmail-popup_icon_container gmail-popup_icon_container_notext gmail-imgnotext" style="width:600px"><strong><img src="https://m.blog.hu/ka/katolikusvalasz/image/burke_nyt.png" alt="burke_nyt.png" class="gmail-imgnotext gmail-open-in-modal" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"><span class="gmail-popup_icon"></span></strong></div>
<p style="text-align:justify"><b>[...]</b></p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> [Mire az
Apostoli Szignatúra prefektusa lett], már nem csupán konzervatív, de
vezető "tradicionalista" hírében is állt. Egy részét ennek a hírnévnek
szigorú kánonjogászként szerezte [...] Jogosnak tartja ezt?</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Tudniuk kell,
hogy az Egyházban már a II. Vatikáni Zsinat előtt is, de különösen
azután megfogyatkozott a tisztelet a kánonjog iránt; az a felfogás
alakult ki, hogy a kánonjog már nem jól használható. Bennem pedig az a
meggyőződés alakult ki, hogy a kánonjog fontos dolog - különösen is
aggasztott a házasságok érvénytelenségének könnyűszerrel történő
kimondása. Ez pedig részben hozzájárult ahhoz, hogy - mint mondják -
hideg, törvényelvű, merev embernek lássanak.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>[...]</strong></p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> Beszéljünk arról, hogyan változott meg az ön helyzete a jelenlegi pápa alatt.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Helyénvaló, ha a
2014-ben a házasságról és családról szóló püspöki szinódussal kezdjük.
Akkor még az Apostoli Szignatúra prefektusa voltam. És határozottan az
Egyház házassággal és válással kapcsolatos fegyelme mellett szólaltam
fel.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> Ez egy Ferenc
pápa által összehívott szinódus volt, amelynek egyik központi vitája az
volt, hogy vajon az elvált és újraházasodott katolikusok érvénytelenítés
nélkül is szentáldozáshoz engedhetők-e.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Igen - többször
is elmondták nekünk, hogy a szinódus nem erről fog szólni, de végül
mégiscsak erről szólt. És az Egyház emberi szexualitással kapcsolatos
tanításának újragondolásáról, többek között arról, hogy találjuk meg a
jó elemeket az azonos nemű személyek szexuális kapcsolatában és a
házasságon kívüli nemi kapcsolatokban.</p>
<p style="text-align:justify">Az egyik szünetben a kedves barátom, <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/Caffarra" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Caffarra bíboros</a>
odajött hozzám, és azt kérdezte tőlem: mi folyik itt? Mint mondta,
minket, akik az Egyház tanítását és fegyelmét védjük, a pápa
ellenségeinek mondanak. És ez kifejezi mindazt, ami ott történt. Az
egész papságom alatt mindig azért bíráltak, mert túl készségesen
fogadtam mindazt, amit a pápa mondott. És most abban a helyzetben
találom magam, hogy a pápa ellenségének mondanak - ami természetesen nem
vagyok.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> Ezt azonban nemcsak a világ látja így.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Ó, nem. Ez az Egyház testén belül is megy. Semmi kétség. Hallottam bíborosoktól is a 2014-es szinódus alatt.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douther:</strong> Mondjon nekem egy példát...</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Nos, az egyikük
azt mondta, végre be kell látnunk, hogy a házasság egy ideál, amit nem
mindenki tud elérni, ezért az Egyház tanítását hozzá kell igazítanunk
azokhoz az emberekhez, akik egyszerűen nem tudják megtartani a házassági
fogadalmukat. A házasság azonban nem egy "ideál". A házasság kegyelem,
és amikor a pár fogadalmat tesz, kegyelemben részesülnek ahhoz, hogy egy
életen át hűséges és termékeny kötelékben éljenek.</p>
<p style="text-align:justify">Még a leggyengébb személy is, a
leghiányosabban formált is megkapja a kegyelmet ahhoz, hogy hűségesen
éljen a házasság kötelékében. A lelkipásztori tapasztalataim során
mindenféle helyzetben lévő emberrel találkoztam, és ezekben a
helyzetekben ragaszkodtam az igazsághoz - ami nem könnyű. De azt
találtam, hogy az emberek végül nagyon hálásak ezért. Már elég sokat
éltem ahhoz, hogy még olyanok is, akik határozottan ellenem voltak,
évekkel később azzal kerestek meg, hogy végülis megértették, mit miért
tettem. Ezek természetes dolgok, és nem gondolom, hogy az Egyház
bármikor is a küldetését teljesítené azzal, ha kompromisszumot kötne a
világgal.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>[...]</strong></p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> Fel tudná sorolni, hogyan változtak a hivatali megbizatásai?</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Nos 2013
decemberében [Ferenc pápa] elküldött a Püspöki Kongregációtól. Azután
elküldött az Apostoli Szignatúrától, hogy onnan a <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/M%C3%A1ltai_Lovagrend" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Máltai Lovagrend</a> patrónus bíborosává nevezzen ki. 2016-ban ettől is megfosztott - a címet ugyan meghagyta, de funkcióm nincs.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> Tehát ön most egy bíboros, megbizatás nélkül.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Igen, ez így
van. Világos, hogy a pápa nem szeretne semmilyen vezető pozícióban
látni, hogy nem olyan személyként tekint rám, akinek határozott
irányvonalat kellene szabnia. Olyan benyomásom azonban sohasem volt,
hogy az ellenségének tartana.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>[...]</strong></p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> Hogyan foglalná össze a kritikáit arról, ahogyan a pápa az általa megnyitott vitákat kezeli?</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Azt hiszem, így
lehetne összefoglalni: zavar van a római pápa központi tanítói
tekintélyének gyakorlásában. Szent Péter utódja a tanítás és
egyházfegyelem alapvető fontosságú hivatalait gyakorolja, Ferenc pápa
pedig sok tekintetben elutasította, hogy ezt a hivatalt gyakorolja. Itt
van például a németországi helyzet: Németországban a katolikus egyház
afelé tart, hogy nemzeti egyházzá válik, amelynek a gyakorlatai
nincsenek összhangban az egyetemes egyházzal.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> Mely gyakorlatai?</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/LMBT_%C3%A1ld%C3%A1s" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Speciális szertartást kérnek</a> az olyan azonos nemű emberek számára, akik házasságot szeretnének kötni egymással. <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/11/27/tematikus_osszefoglalonk_az_interkommunio_egyhazbeli_megvalosulasarol" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Engedélyezik</a>
a vegyesházasságban élő nemkatolikus házastársaknak, hogy rendszeresen
áldozzanak. Ezek nagyon súlyos ügyek, és lényegében szabadjára vannak
engedve.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> De eldönteni,
hogy mikor gyakorolja a hivatalát, nem ugyanúgy magának a pápai
hivatalnak a sajátja? Miért ne lenne része az ő hatalmának, hogy megtűri
a helyi kísérletezéseket?</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Valójában nincs
választási lehetősége semmi olyan ügyben, amelyben az Egyház tanításával
ellentétes dologról van szó. A tanítás mindig is azt mondta ki, hogy a
pápa a hit megvédésében és előmozdításában rendelkezik a hatalom
teljességével. Így tehát nem mondhatja azt, hogy "a hatalomnak ez a
formája felhatalmaz engem arra, hogy NE védjem meg a hitet, és NE
mozdítsam azt elő".</p>
<p style="text-align:justify"><strong>[...]</strong></p>
<p style="text-align:justify">[<em>A <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/p%C3%A1n-amaz%C3%B3nia" target="_blank" rel="noopener noreferrer">pán-amazóniai szinódusról</a>:</em>]</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Miközben a
záródokumentum kevésbé nyíltan képviseli a panteizmust, nem ítéli el a
munkadokumentumnak azokat a kijelentéseit, amelyek aposztáziát követnek
el a katolikus hittel szemben.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> De hogy lehetséges ez? Ön lényegében azt sugallja, hogy a pápa szakadás felé vezethet.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Igen.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> Nincs ez mély ellentmondásban azzal, amit a katolikusok a pápai hivatalról gondolnak?</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> De igen.
Pontosan. Ez teljes ellentmondás. És azért imádkozom, hogy ez ne
történjen meg. És hogy őszinte legyek önnel, nem tudom, mit kezdjek egy
ilyen helyzettel. Amennyire én látom, nincs olyan mechanizmus az Egyház
egyetemes jogrendszerében, amely valamit is kezdeni tudna egy ilyen
helyzettel.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>[...] </strong></p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> El tudna
képzelni olyan helyzetet, amely jogossá tenne olyasmit, amit Marcel
Lefebvre érsek tett az 1970-es években, amikor egy <a href="https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/SSPX" target="_blank" rel="noopener noreferrer">tradicionalista katolikus csoport</a> vezetőjeként saját püspököket szentelt fel, Róma ellenében?</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> A szakadás
sohasem lehet Krisztus akarata. Krisztus sohasem akarhat megosztottságot
az Ő testében. Az emberek odajönnek hozzám, és azt mondják: nézze,
bíboros úr, itt az idő, el kell szakadnunk. Én pedig azt mondom: nem, ez
nem lehetséges. A mi Urunk nem akarhatja ezt, én pedig nem leszek
semmiféle szakadásnak része.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> Hatással van ez az ön hitére?</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Nem, mert bízok a
mi Urunkban. Ő azt mondta, mindig veletek vagyok, az idők végezetéig.
Ezért nem teszi próbára ez a hitemet. Aggodalommal tölt el viszont a
saját belátásommal és bátorságommal kapcsolatban, ti. hogy mennyire
tudok megbirkózni egy ilyen helyzettel. És akár tetszik, akár nem, az
Egyház bíborosa vagyok, súlyos felelősséggel.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Douthat:</strong> A következő
pápaválasztáson a bíborosok többségét azonban már a Ferenc pápa által
kinevezettek adják. És bárki, aki kívülről figyeli ezeket a vitákat,
világi szempontból ismerősnek érzi mindezt: van egy liberalizáció, van
egy ellenállás, majd az ellenálláson túllépnek, és az intézmény megy
tovább. Az olyan személyeket, mint ön, nem feltétlenül félelmetes
főinkvizítoroknak, hanem csupán jószándékú öregembereknek látják,
akiknek fogalmuk sincs az elkerülhetetlen jövőről.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>Burke:</strong> Ha a katolikus
egyház pusztán egy politikai intézmény lenne, úgy azt gondolnám, hogy az
ön leírása meglehetősen helytálló - hogy itt vannak ezek a
konzervatívok, akik ellenállnak a változásnak, miközben a többség
támogatja azt, ezért hát minden megy tovább. Az Egyházban azonban mindig
az élő hagyomány uralkodik, ami viszont a kegyelem működése, az isteni
kegyelmé az Egyházban. Ezért abban bízom, hogy az Úr majd mindezt jó
végkifejletre viszi. Azt gondolom azonban, hogy mindeközben rengeteg
szenvedést kell kiállnunk.</p>
<p style="text-align:justify">Ami az én részemet illeti, csak
szerettem volna, ha Szent Pállal együtt annyit mondhatok: a jó harcot
megharcoltam, az utat végigjártam, a hitet megtartottam. És nem számít,
ha az emberek azt mondják, hogy ő csak egy öregember, aki a világtól
elrugaszkodott volt, és bár szomorú, hogy ennyit lármázott, de ennek
végülis vége, és továbblépünk.</p>
<p style="text-align:justify">Tudom, hogy számot kell adnom a mi
Urunknak, és azt szerettem volna, ha elmondhatom Neki, hogy még ha
hibáztam is, megpróbáltam védeni és szolgálni Őt. Ez talán jámbor
megjegyzésnek tűnik, de valóban ez az, ami engem mozgat, és semmi más.</p>
</div>