[Grem] !!! Katol. pap, iskolalelkész a magyar családok állapotáról ....

[Emoke Greschik]

Épp elkélne egy kis pánik! – Bese Gergő iskolalelkész a magyar családok
állapotáról a Mandinernek
<https://mandiner.hu/cikk/20191113_bese_gergo_interju>
2019. november 13. 9:22

*Írta: Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely> *
„Álltam a koporsó mellett, láttam a szülőket, akiknek ő volt az egy szem
gyereke, és velem szemben hatszáz diák. Ezt a képet mindenkinek
levetíteném. Ha minden szülő látna egy ilyen pillanatot, sokkal jobban
odafigyelne a gyerekeire!” – vallja Bese Gergő. *Drog, Tinder, tiniszex,
kütyüfüggés, családi elidegenedés és széthullás*. Az iskolalelkésszel a mai
magyar családi és iskolai valóság mélyére merültünk nagyinterjúnkban.*
Figyelmeztet: „Ha tönkremegy egy társadalomban a családkép, és
családroncsok lesznek, akkor arra nehéz sikeres családpolitikát és
társadalompolitikát építeni”.*

*Nem baj, ha bepánikolnak a szülők attól, amit mondani fog?*

Nem baj, sőt, *épp elkélne egy kis pánik*! A szülők hajlamosak azt mondani,
hogy a ő gyermekükkel semmi gond nincs, ami nem igaz.* A magyar társadalom
miközben állítólag prűd, aközben az egyik legnagyobb pornófogyasztó
társadalom is egyben. Prűdön azt értem, hogy családon belül nem beszélnek
egymással az emberek párkapcsolatról, szexualitásról.* Tehát pont olyan
dolgokról nem beszélünk, amik épp hogy meghatározzák egész későbbi
életünket.

*Ha valaki házasság előtt csak falja az életet, attól ne várjunk olyan
házasságot, amiben mindenki sínen van. Ugyanis 94 százalékos esélyük lesz
arra, hogy nem élik meg a hetedik házassági évfordulót. **Lehet azt
mondani, hogy más világ van*, szabadabb világ van és h*amarabb érnek a
fiatalok is, de ez nem igaz. Testileg lehet, hogy érettek a kamaszok, de
ennek a szellemi érettséghez semmi köze nincs, egyszerűen éretlenek.*

*Konkrét történet?*

A saját osztályaimban is tanítom a párkapcsolatot a Randikalauz nyomán:
melyek az ismerkedés szakaszai, hogyan ismerkedünk, hogy nem az az
egészséges párkapcsolat, hogy már minden anyajegyet ismerek a másik testén,
de azt nem tudom, anyja-apja van-e, hanem van egy íve az udvarlásnak. Ők
ugyanis az ívnek a végén kezdik, visszafelé meg nehéz dolgozni; és nem is
akarnak. Megjegyzem, az egyház tanításáról ekkor még szó sem esik, csak egy
hétköznapi, normális párkapcsolatról. *Nagyban, lelkesen tartom a
hittanórát, amikor az egyik egyébként igen intelligens, jó eszű gyerek
közli, hogy „atya, ez hülyeség, ez már nincs így, mert ma már mindez két
kattintás”.*

*Előveszi a telefont az engedélyemmel, megkérdezi, mi volt a zsánerem
fiatal koromban, felmegy a Tinderre*. Elmondom a zsánerem, ők ezen jót
mosolyognak, engem viszont lesokkol, hogy *pár perc múlva már érkeznek a
jelentkezők, akik nem arra jelentkeznek, hogy felmenjek velük Budaörsön a
Kőhegyre, és nézzük a csillagos eget, hanem arra, hogy most van másfél óra,
míg anyu haza nem ér, addig essünk túl valamin. *

*Mi lesz ennek a következménye?*

*Az a fajta társadalom, ami ilyen szinten árulja és eladja magát, abból
nehezen kerülnek ki **hűséges férjek, feleségek, jó családanyák és
családapák*. Ennek folytán az is nehezen várható el, hogy a társadalomnak
legyen kohéziója. Ha tönkremegy egy társadalomban a családkép, és
családroncsok lesznek, akkor arra nehéz sikeres családpolitikát és
társadalompolitikát építeni, vagy azt mondani, hogy 2030-ban együtt
lehagyjuk Ausztriát és tartjuk a 2 százalékos gazdasági növekedést az uniós
átlag fölött. Ugyanis *a legalapvetőbb társadalmi egységgel **van baj.
Elképesztő, hogy egy ilyen rendszeren keresztül, mint a Tinder, hány százan
és hány ezren cserélnek partnert, mennek egyik ágyból a másikba,** nem
gondolva arra, hogy ez a másik megerőszakolása és lelkének a kihasználása;
mindkettőnek van ugyanis lelke* is. *Nem hiszem, *hogy *az a leányzó, aki
felrakja magát, és kiírja, hogy most van két órám szexelni, lelkileg erre
vágyik. *

*Fogják az adást?*

Amikor elmondom tizenkettedikben, hogy mi a házasság, nevezetesen egy férfi
és egy nő életre szóló szeretetkapcsolata, aminek gyümölcse a gyermek,
akkor még nincs baj, ez mindenkinek szimpatikus. De amikor az kerül szóba,
hogy miként jutunk el idáig, akkor kiakadnak, és *közlik, hogy atya, hagyja
abba, mert most kell szabadon kiélni a szexuális vágyaikat, mert utána már
csak egy ember marad.*

*És mit reagálnak erre a lányok?*

Ez amúgy egy tiszta fiú osztály volt, de ha vegyes osztályban kerül ez
szóba, akkor a lányok lapítanak. De ide tartozik egy másik történet. A 38
tagú fiúosztályban megkérdeztem, hogy ki akar nősülni. Szinte mindenki
feltette a kezét. Oké, akkor tegye fel a kezét, aki egyházi házasságot
akar! Kivétel nélkül mindenkinek fennmaradt a keze! Tegye fel a kezét, aki
szeretne gyermeket! Megint szinte mindenkié fennmaradt! Ki akar egy
gyereket? Mindenki. Ki akar két gyereket? Mindenki. Ki akar hármat? No, itt
már kevesebb kéz maradt fenn. És akkor megkérdeztem azt, hogy ki szeretne
lányt. És ekkor senki nem tette fel a kezét. Senki. Nulla. Mondom, hát mi
van? Az egyik fiú megfejtette nekem a rejtvényt: „atya, én megőrülnék tőle,
hogy ha lányom lenne, és este még kint lenne az utcán, és nem tudnám,
melyik szemét fiú mit csinál vele épp!”
Hát, de gyerekem, nem te is épp ezt csinálod a lányokkal?

Ti magatok is érzitek, hogy ez nem normális, de *abban a korban vagytok,
amikor sokkal könnyebb a testi vágyaitok vonzására odafigyelni, mint a
lelkiismeretek szavára*. Sajnos* átlagosan tizenhárom éves korotok óra
aktív pornófogyasztók vagytok, és olyan deformált képetek van a
szexualitásról, hogy évekig kéne azt javítgatni, hogy újra szívvel láss és
ne mással. *

*Hogyan lesznek az említett „éretlen gyerekek”?*

A következőt szoktam elmondani a kilencedikesek szüleinek az első szülői
értekezleten: megszületik a gyermek, és naptól, széltől is óvják. Kenegetik
a pici kis testét, hozzák-viszik az óvodából, alsóban is ott vannak minden
rendezvényen, sütnek-főznek, lépten-nyomon követik a testi – lelki
fejlődését. A felső tagozatban már nagyrészt eltűnnek a családi
programokról, kilencedikre pedig teljesen kiszálltak a gyereknevelésből. *Azt
gondolják, hogy munkájukkal végeztek, de leginkább csak átpasszolják a
gyereket az iskolának, eltűnik az aggódó szülő. Ekkor már nem kenegetik a
gyerek bőrét, hanem fizetik a tetoválást és cigit adnak neki*. A szülők,
akik a gyermekük betegágyánál virrasztottak, ekkor megveszik a mínusz tíz
fokban is hordott bokakivan-hasakivan ruhákat. Ki kell mondanom – szoktam
mondani a szülőknek –: maguk nem szeretik a gyerekeiket, mert ha szeretnék,
akkor nem ez lenne. *Ha szeretnék a gyerekeiket*, *akkor nem lenne a
diákjaink fele dohányos, és nem tombolna a kábítószer-fogyasztás az
országban.*

*Mennyire tombol a drog?*

*Egy rendőrnyomozó mondta *nekem, hogy *nincs olyan iskola, sem szakközép,
sem gimnázium, se egyházi iskola, ahol ne lenne jelen a drog.*

*Az elitiskolákban drágább és keményebb drogok mennek, máshol meg a
dizájnerdrogok és szennyezett kábítószerek*, amelyek miatt Budapesten nap
mint nap halnak meg fiatalok.

*Mitől kerülünk ilyen függőségbe?*

*A magyarok hajlamosak a szenvedélybetegségekre, a befordulásra, szóval
elég depresszív nép vagyunk,* egyházi nyelven nagypéntekes nemzetnek
szoktuk nevezni magunkat. Ez a pesszimizmus oda vezet, hogy *egymillió
alkoholista van az országban.* Ebből az következik, hogy* nincs olyan
család, ahol a közeli vagy távoli rokonságban ne lenne legalább egy
alkoholista.*

Ha ez így megy nemzedékről nemzedékre, miért pont az Y- és Z-generáció
lenne mentes tőle? Csak ők nem biztos, hogy az italhoz fognak nyúlni, hanem
a telefonhoz, az internethez, a pornóhoz és a kábítószerhez. Itt jön be a
szülők felelőssége. Amikor a beszélni tanuló gyermekek 10 százalékban *először
nem azt mondják, hogy anya vagy apa, hanem hogy laptop vagy tablet, *és
amikor minden Szilícium-völgyben dolgozó szakember azt mondja, hogy hat
éves kor alatt tilos okoskütyüket adni a gyerek kezébe, akkor mi azt látjuk
az óvodákban, hogy amikor a kezébe adjuk a gyereknek a gyerekbibliát,
csúsztatja rajta az ujjait. *Szemünk előtt, a mi asszisztálásunkkal válnak
függővé a gyermekeink, unokáink.*

*Ez baj?*

*Ez egy olyan cunami, ami már halad a part felé*. A rengés megvolt, az ár
halad, már érezzük az előszelét: négy-öt órát vannak online a gyerekek;
elkezdődik a tanév, és fehérebbek voltak a diákok, mint a norvégek, azaz
nem mozdultak ki a napra a nyáron. Amikor ezekkel szembesítem a szülőket,
ők csak pislognak.
*Soha nem látott nonverbális erőszak tombol az iskoláinkban,* s ezt az
online térben szenvedik el leginkább az áldozatok. Próbálják az
influenszerek példáját követni, így *az anorexia, az önvagdosás, az
öngyilkossági kísérletek mind elszaporodtak, mivel celebbé akarnak válni,
hamis példaképeket akarnak követni*, de alkalmatlannak tartják magukat rá.
Szóval látjuk már a cunamit, de még nem ért partot.

*Mit hoz a „cunami”?*

Ez durva lesz. Megszólított az iskola folyosóján egy kedves tanítványom,
hogy atya, nagy gond van. Gondoltam, balhé volt otthon vagy a haverokkal,
vagy pénz kell neki; de nem. Azt mondta: tudja, atya, odalent akkor is
folyik, amikor nem kéne. *Nincs a családban férfi, sok a csonka család,
alig van férfipedagógus, *marad az iskolai pap, akihez ezekkel a bajokkal
fordulni lehet. *A gyerek elmondta, hogy pár nappal korábban bulizni
voltak, egy leányzó felkínálta magát, bementek a vécébe és orálisan
kielégítette, majd mindenki ment a dolgára. Aztán elkezdte csípni a
vizelet, meg viszketett lent, és egyik nap arra kelt, hogy csöpög, és
érezte, hogy ez nem normális. Megnézte a Google-doktort, és bepánikolt.
Hát, mit volt mit tenni, mondtam neki, hogy el kéne mennie egy bőr- és
nemibeteg-gondozóba. Hát ő oda nem megy! Jött azzal, hogy valami
antibiotikum kell – antibiotikum-túladagolók is vagyunk mi, magyarok –, és
van otthon. Mondtam neki, hogy ez nem lesz jó, megnéztük a netet, találtunk
anonim szűrést. A gyerek nagyon meg volt ijedve, megkért, hogy kísérjem el.
Nagy levegőt vettem, teljes civilbe öltözve, napszemüvegben elmentem vele,
s megállapodtunk, hogy ki nem mondhat olyat, hogy atya, tanár úr, meg
hasonlók, most csak Gergő vagyok neki. Nagyon megalázó volt az egész:** az
utcán állt a sor vége, a sorban volt öltönyös, volt prostituált,
homoszexuális, mindenféle népek. *Jó képet adott a társadalomról.

És mindenki, aki ott lát, tudja, hogy nem kenyérért állsz sorba. Aztán  Ez
bizony kemény dolog: a gyerek összetört előttem egy kicsit. *Mondták neki,
hogy két út van: állami vagy magán. Az állami ötszáz százalékos
kihasználtságon működik, úgyhogy magánba mentünk. Ott hip-hop kiszolgálták
a fiatalembert, háromszor két injekciót kapott, amitől belázasodott és ülni
sem bírt, valamint vért vettek tőle. Mindez 68.500 forintba került,
ráadásul a vérképe mindig olyan lesz, mintha szifiliszes volna, annak
ellenére, hogy kiölték belőle a vírust.* A történet pikantériája nem ez,
hanem az, hogy hiába figyelmeztettem, hogy remélem, tanult a
történtekből, *három
hét után, miután kitisztult, és megkapta a papírt, hogy vele minden
rendben, minden ugyanúgy folytatódott*. És akkor azon gondolkodom, minek
kell történnie, hogy egyszer azt tudjuk mondani, hogy stop? Mik*sor került
a szűrésre, a gyerek azt akarta, hogy menjek be vele, bementem, a
rendelőben meg persze mindenki azt hitte, én vagyok az idősebb hapsi, aki
fiatalabb gyereket tart ki. De lett ennél nagyobb baj is: kiderült, hogy a
gyerek szifiliszes.*ortól akarunk magasabb színvonalon élni?

*És mikortól?*

Mindezek ellenére látszik, hogy* azoknál, akiket tudatosan a keresztény
értékrendben, keresztény közösségben neveltek, azoknál érték a minőségi
pár. Például a lányok számára a magas mércét állító fiúk vonzóak, és vica
versa. Hiszem, hogy a társadalom megújulása az ilyen, tudatosan keresztény
értékrendben élő családokból indul el, ők húznak ki minket a csávából. *

*De ők nagyon kevesen vannak. *

Kevesen, ez tény.* De: „ti vagytok a föld sója”.** Olyanok leszünk, mint a
Római Birodalom idején, amikor a kereszténység elindult: volt a pogány
többség és a keresztények, akiket mindenki kihasznált, ütött-vert, de ők
igyekeztek hitelesen megmaradni.*

*Az hírlik az egyetemi világból, hogy a 18 éves diákok anyucival érkeznek a
felvételire, és már a szülőknek is rendeznek nyílt napot. Nem mond ez
ellent annak, hogy kilencedikes korukban leveszik a gyerekekről a kezüket a
szülők?*

Azért megnézném, hogy ezeknek a szülőknek hány százaléka vált el és neveli
egyedül a gyerkőcét, és hogy mik a nemi arányok: a fiúkat kísérik vagy a
lányokat.* A csonka családok érmének a másik oldala a leválástalanság.*
Egyik ismerősöm fia most kezdte el az egyetemet, és a fia minden egyes
napjáról, minden egyes buliról, minden ivászatról tud, ott áll az ajtóban,
mikor a fia hazaér, ott áll, amikor elmegy, hívja és keresi. Szerintem
viszont egy egyetemistánál már ciki, ha az anyukája lépten-nyomon követi az
útját.
*Nem az egyetemre kell kísérgetni a gyereket, hanem épp az egyetemig, az
érettségiig. Nem árt iskolás korában figyelni a tanulására, megismerni a
baráti körét, értelmesen, komolyan beszélgetni vele. Aki egyetemista
korában kísérgeti a gyerekét, az bizalmatlan vele szemben. A bizalmat
viszont korábban kell kialakítani.*

*Nem lehet egyébként, hogy a szülők azért nem tesznek sokat, mert már ők is
ilyen kütyüs világban nőttek fel?*

Szokták is mondani a diákok, hogy „anyuék is nyomják”. Csakhogy anyuéknak
volt offline gyerekkora és offline élete. Mikor én nyomkodom a kütyüt, és
érzem, hogy már-már a rabja vagyok, még mindig emlékszem, milyen volt
tyúkokat etetni, bicajozni, sétálni, bandázni kütyük nélkül. Amikor a
szülők nyomogatnak, akkor az nekik az újdonság ereje és teljesen más
dimenzió, mint amiben felnőttek – az egyik dimenzió mellett.
A gyerekeiknek viszont *csak a kütyüs dimenzió létezik.*

*A szülők még sarasak és piszkosak lettek, nyáron leégtek és nagymama
bekente őket tejföllel, hogy ne égjen a válluk éjszaka, a mostani gyerekek
ezt* *nem ismerik, mert bent ülnek a négy fal között.*

*Nem lehet, hogy pusztán csak azt gondoljuk, „mi voltunk az utolsó nagy
nemzedék”? Nem lesz nagy baj, csak mi pánikolunk, ahogy a szüleink is
pánikoltak a tévé meg a számítógép miatt?*

Csak a te nagymamád és dédnagymamád táplálkozása, életmódja, imádságos
élete, megszokott napi rutinja közt nem volt óriási különbség. A dédi, a
mama és anyuék ugyanazt a krumplifőzeléket ették. A dédi átadta a
recepteket a mamának, a mama pedig anyunak, aki még mindig meg tudja őket
csinálni. De most van egy alapvetőbb törésvonal: nem ugyanazt esszük, nem
ugyanazt ünnepeljük és nem ugyanazt érezzük, amikor megszólal a magyar
himnusz. Nem ugyanazt jelenti elmenni egy misére vagy temetésre. A régiek
hittek az örök életben, a mostaniak azt mondják, hogy mindent használjunk
ki ebben a földi életben, mert csak ez létezik. Ez a választóvonal nagyon
éles: *még a kommunista Kádár-rendszerben felnőtteknél is élénkebb a
lelkiséggel való kapcsolat, mint a 21. század gyermekeinél. *

*És ez miért gond?*

Ez azért nagy gond, mert a nagymama szeretetnyelve más, mint anyukáé, meg
az unokáé. Amikor a mama ad egy tízezrest az unokának, mondván, szeretlek,
azt az unoka nem érti, mert neki a szeretetnyelve a minőségi idő.
*Akkora a vágy az unokáknál a minőségi időre, amekkora sem a nagyszülőknél,
sem a szülőknél nem volt meg.*

Ők ugyanis nem igazán vágytak arra, hogy még együtt legyenek, mivel eleve
együtt éltek, együtt imádkoztak, együtt ünnepeltek. Nem volt az, hogy apa
kilép az életükből (esetleg a háború idején), mert elváltak anyával és két
utcával arrébb költözött, a nagyi meg szociális otthonban van. Ez most
van. *Ebbe
a rossz állapotba lévő társadalomba robbant bele a liberalizmus
szabadossága és az online világ. *

*Egy pap egyébként milyen alapon beszél párkapcsolatról és házasságról?*

*Nem reverendába születtem én sem, és születésem után nem tettek be
szerzetesi kolostorba. Én is éltem a világban, udvaroltam, egyetemista
koromban úgy gondoltam, meg fogok nősülni, átéltem azokat az érzéseket,
amikor megpillantod a szerelmed. Tudom, milyen először megfogni a másik
kezét, milyen az első csók. Ezek után jöttem rá, hogy az Úristen nekem más
utat, más hivatást szán. Papként pedig nagy iskola a párkapcsolatokat,
házasságokat illetően a gyóntatószék. Ott rengeteg élethelyzettel
találkozom, sok szépen megélt házasságot és persze tragikus kapcsolatokat
is látok. Többet, mint az, aki ismeri a sajátját, a barátokét, a
családtagokét meg a szomszédokét. Akkor tud az ember igazán segíteni, ha
meri felírni a máshol bevált recepteket.*

*Milyen bevett, téves „megoldási kísérletek” vannak?*

Nem fog segíteni, ha elmennek a swingerklubba. Ezt csak azért említem, mert
ez az iparág virágzik az országban. Sokak ezzel akarják megújítani a
házasságukat, miközben ez teljes zsákutca. Főleg azoknál játszik ez,
akiknél a kezdetekkor és házasságkötéskor sem volt más összekötő erő, mint
a szex. De nem is úgy kell megmenteni egy házasságot, hogy szünetet
tartunk, és esetleg közben előszedjük a régi szerelmeket. Szoktam kérdezni
a diákokat, hogy mi az első, amikor összevesznek a szerelmükkel? Megnézik a
régieket a Facebookon! Persze elpirulnak: fú, atya, már ennyire ismer
bennünket? Hát persze, hogy ismerem őket, közöttük élek! Szóval ha megcsal
a párom vagy a feleségem, nem az a válasz, hogy én is megcsalom. Hanem meg
kell nézni, hogy jutott odáig. Lehet, hogy a kapcsolat zenitjén, a
házasságkötéskor úgy hátradőltem, mintha kitettem volna a falra a lelőtt
vad trófeáját, amivel már semmi dolgom nincs?

*Oké. Viszont mindannak, amiről beszélünk, az egyik fő oka a technikai
fejlődés. Senki nem nézne ennyi pornót, főleg nem 13 évesen, és nem
húzogatná a találatokat Tinderen, ha nem lenne rá lehetősége. A technikai
fejlődést viszont nem lehet visszacsinálni, az általa nyújtott
lehetőségeket viszont iszonyat nehéz kontroll alatt tartani. Hiába veszi el
otthon anyuka a mobilt a gyerektől, és kapcsolja ki a laptopot, ha a
suliban, szünetben együtt nézegetik a hardcore pornót a diákok. *

Jó meglátás.

*Ha a másodikosaimmal meg akarok nézetni egy filmet a neten, legalább négy
felugró pornóreklámot kell kiikszelnem. *

*Vannak, akiknél az önkielégítés már beteges méreteket ölt: nem bírnak
anélkül elindulni az iskolába, nem bírnak elaludni nélküle*. *Az egyik
érintettnek azt mondtam: figyelj, itt fizikai cselekvésre van szükség. Húzd
ki a kábelt a falból, tedd el a mobilt, amikor rád jön, csinálj húsz
fekvőtámaszt.** Egyszerűen annyira körbevesz minket a kísértő,* h*ogy csak
és kizárólag fizikai lépésekkel lehet hatástalanítani!* Formatáld a géped,
töröld ki az előzményeket! Amíg a világgazdaság egyik legnagyobb iparága a
szexipar, mást nem nagyon tudunk tenni!

*Időről időre szóba hozott statisztika, hogy a magukat kereszténynek tartó
magyarok és lengyelek ott vannak a legnagyobb pornófogyasztók közt. *

Nem ugyanaz, ha valami körbevesz, és állandóan kísért, és ellen kell
állnod, mintha az adott valami nincs is jelen. Nem ugyanaz keresztényként
helytállni ebben a kérdésben száz évvel ezelőtt meg ma. Ma az egyetlen
megoldás a bioszűrők beállítása. Kellenek, akik elmondják, hogy mit ne
csinálj, nézz, olvass! A legnagyobb gond ott van, amikor alig várod, hogy
valakivel lefeküdj,de nem azért, mert szereted, hanem mert egy húscafatnak
nézed.

*Svédországban csináltak egy felmérést: pornófilmet vetítettek a
gyerekeknek, és meg kellett számolniuk, hány erőszakos cselekmény van a
filmben. Megtalálták az összeset, és amikor megkérdezték tőlük, hogy
normális dolog-e ez, azt kérdezték vissza: mi ebben a rossz? Megpofozza,
ráüt, földhöz vágja, megalázza. A svéd fiúk többsége azt mondta, ez mind
oké. A nagy haladó Svédországban, ami meg akarja mondani, hogyan éljünk! És
ezeknek a fiúknak párkapcsolatuk lesz! Most már értjük, hogy miért nem
akartak a fiaim lánygyereket? Ráadásul a lányok többsége ma első szexuális
élményét erőszak útján szerzi. *

*Mi történt a férfi és a női szerepekkel?*

Rakja össze a képet*: a szülők kétharmadának a házassága nem éli meg a
hetedik évfordulót, általában apu lép le. *Anyuban érthetően fájdalom van:
„Itt hagyott az a szemét apád! Mocskos férfiak! Megcsalt, az a rossz lány
kellett neki!” A gyerekre az oviban naphosszat az óvónéni vigyáz. Ott az a
hat-hét éves gyerek. Ebben a korban eldől a következő hetven év. Bekerül az
iskolába. Alsó tagozat: csak nőket lát, a tanító nénit és a napközis
tanárt. Fiúként tíz éves korában találkozik a gyerek az első férfi
tanárral, többnyire egy tesi tanárral. Na, és ekkor elindul a nemi érés
úgy, hogy férfiszerepeket nem láttak, csak nőket és a pasikat szidó
anyjukat.

A fiúk senkivel nem tudnak beszélni a kamaszodásukról. A társadalom
meglehetősen prűd, tehát nem szokás beszélni az ilyesmiről. *Az iskolában a
védőnő esetleg a kezébe adott egy óvszert, amivel nem tud mit kezdeni sem.
A média és az internet önti rá a mocskot. Tízenévesen a korosztálya
nyomására megszerzi az első szexuális élményeit, mert ciki, hogy ő még
szűz. Az első szexuális közösülést tehát önmagára erőszakolja rá. *S ekkor
jön a nagy kiábrándulás: éles kontrasztban a filmekkel az első együttlét
egy negatív élmény a többségnek. Mi történik? Amikor legközelebb jön vele
szembe egy lány, lesokkol. És akkor beírja a keresőbe, hogy „miért nem
éreztem jól magam az elsőnél”. Amire kijön kétszázötven olyan találat, hogy
„lehet, hogy te más vagy?” *A legsebezhetőbb helyzetben jön az
LMBTQ-propaganda és a Coca-Cola-reklám, ami mellé odaáll a Google, az
Apple, a Microsoft, minden cég, amit ismernek. Ha meg bemennek a bevásárló
központba, nem tudják eldönteni, melyik a nőknek és melyek a férfiaknak
készült termék. Minden uniszex. Szóval valami nagyon nincs rendjén, és a
diákok mindebben teljesen összezavarodnak*. Erre kellene normális választ
adni, mert amikor nagy baj van, akkor már késő.

*Nagy a baj?*

*Volt egy diák a városban ahol szolgáltam, drogozott, itta a kávét és az
energiaitalt; az egyik tesi órán felrobbant a szíve, azonnal meghalt.*
Álltam a koporsó mellett, láttam a szülőket, akiknek ő volt az egy szem
gyereke, és velem szemben hatszáz diák.

Ezt a képet mindenkinek levetíteném. Ha minden szülő látna egy ilyen
pillanatot, sokkal jobban odafigyelne a gyerekeire! De amíg huszonéveseket
temetünk a 21. század bűnei és a családok oda nem figyelése miatt, addig
nagy a baj!

*Ezek nem pusztán extrém példák?*

*Sajnos nem. Általánosak. Egy elitiskolába járó kislány kiugrott a harmadik
emeletről, öngyilkos akart lenni, nem halt meg, de lebénult, ezért egy
rehabilitációs intézetben vegetál. Senki nem foglalkozott vele. De a magát
vagdosóval sem foglalkozik senki, amíg el nem vágja az ütőerét.*
*A segélykiáltások elhangzanak, csak annyira nyomogatjuk a kütyüket, hogy
nem halljuk meg őket. *

*Mindez felveti azt a szokásos kérdést, hogy keresztény társadalom
vagyunk-e egyáltalán, túl a kultúrkereszténységen? És hogy amivel ebben
jobbak vagyunk a nyugatnál, az nem pusztán csak azt jelenti, hogy hozzánk
később ért el a „haladás” a kommunizmus miatt?*

Szerintem sajnos erről van szó. *Nyugaton fokozatosan halmozódott fel a
szenny, ők most fulladnak bele. Mi meg amikor kinyitottuk az ajtót, rögtön
az orrunkig ért. *

*Interjúfotók: Ficsor Márton*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191113/6b09bb33/attachment.html>