<div dir="ltr">
<div id="gmail-headerBanner"><div id="gmail-article_header" class="gmail-nbanner" style="padding:25px 0px">
</div>
</div>
<div class="gmail-container">
<div class="gmail-row">
<div id="gmail-article" class="gmail-content">
<div class="gmail-top">
<div class="gmail-img">
<span>
<img src="https://mandiner.hu/attachment/0340/339188_bese_gergo.jpg" title="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="106">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20191113_bese_gergo_interju">Épp elkélne egy kis pánik! – Bese Gergő iskolalelkész a magyar családok állapotáról a Mandinernek</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2019. november 13. 9:22</div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><img src="https://mandiner.hu/attachment/0335/334302_img_9666_ld_300.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);"> <br><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely">Szilvay Gergely</a> </b></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
„Álltam a koporsó mellett, láttam a szülőket, akiknek ő volt az egy
szem gyereke, és velem szemben hatszáz diák. Ezt a képet mindenkinek
levetíteném. Ha minden szülő látna egy ilyen pillanatot, sokkal jobban
odafigyelne a gyerekeire!” – vallja Bese Gergő. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Drog, Tinder, tiniszex,
kütyüfüggés, családi elidegenedés és széthullás</b></span>. Az iskolalelkésszel a
mai magyar családi és iskolai valóság mélyére merültünk
nagyinterjúnkban.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Figyelmeztet: „Ha tönkremegy egy társadalomban a
családkép, és családroncsok lesznek, akkor arra nehéz sikeres
családpolitikát és társadalompolitikát építeni”.</b></span></div>
<div class="gmail-text">
<p><strong>Nem baj, ha bepánikolnak a szülők attól, amit mondani fog?</strong></p>
<p>Nem baj, sőt, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>épp elkélne egy kis pánik</b></span>! A szülők hajlamosak azt
mondani, hogy a ő gyermekükkel semmi gond nincs, ami nem igaz.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A magyar
társadalom miközben állítólag prűd, aközben az egyik legnagyobb
pornófogyasztó társadalom is egyben. Prűdön azt értem, hogy családon
belül nem beszélnek egymással az emberek párkapcsolatról,
szexualitásról.</b></span> Tehát pont olyan dolgokról nem beszélünk, amik épp hogy meghatározzák egész későbbi életünket.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ha valaki házasság előtt csak falja az életet, attól ne várjunk olyan
házasságot, amiben mindenki sínen van. Ugyanis 94 százalékos esélyük
lesz arra, hogy nem élik meg a hetedik házassági évfordulót. </b><b>Lehet azt
mondani, hogy más világ van</b></span>, szabadabb világ van és h<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>amarabb érnek a
fiatalok is, de ez nem igaz. Testileg lehet, hogy érettek a kamaszok, de
ennek a szellemi érettséghez semmi köze nincs, egyszerűen éretlenek.</b></span></p>
<p><strong>Konkrét történet?</strong></p>
<p>A saját osztályaimban is tanítom a párkapcsolatot a Randikalauz
nyomán: melyek az ismerkedés szakaszai, hogyan ismerkedünk, hogy nem az
az egészséges párkapcsolat, hogy már minden anyajegyet ismerek a másik
testén, de azt nem tudom, anyja-apja van-e, hanem van egy íve az
udvarlásnak. Ők ugyanis az ívnek a végén kezdik, visszafelé meg nehéz
dolgozni; és nem is akarnak. Megjegyzem, az egyház tanításáról ekkor még
szó sem esik, csak egy hétköznapi, normális párkapcsolatról. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nagyban,
lelkesen tartom a hittanórát, amikor az egyik egyébként igen
intelligens, jó eszű gyerek közli, hogy „atya, ez hülyeség, ez már nincs így, mert ma már mindez két kattintás”.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Előveszi a telefont az engedélyemmel, megkérdezi, mi volt a zsánerem
fiatal koromban, felmegy a Tinderre</b></span>. Elmondom a zsánerem, ők ezen jót
mosolyognak, engem viszont lesokkol, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>pár perc múlva már érkeznek a
jelentkezők, akik nem arra jelentkeznek, hogy felmenjek velük Budaörsön a
Kőhegyre, és nézzük a csillagos eget, hanem arra, hogy most van másfél
óra, míg anyu haza nem ér, addig essünk túl valamin. </b></span></p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/11/Koml%C3%B3/tinder.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="103"></p>
<p><strong>Mi lesz ennek a következménye?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az a fajta társadalom, ami ilyen szinten árulja és eladja magát,
abból nehezen kerülnek ki </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hűséges férjek, feleségek, jó családanyák és
családapák</b></span>. Ennek folytán az is nehezen várható el, hogy a társadalomnak
legyen kohéziója. Ha tönkremegy egy társadalomban a családkép, és
családroncsok lesznek, akkor arra nehéz sikeres családpolitikát és
társadalompolitikát építeni, vagy azt mondani, hogy 2030-ban együtt
lehagyjuk Ausztriát és tartjuk a 2 százalékos gazdasági növekedést az
uniós átlag fölött. Ugyanis <span style="background-color:rgb(252,229,205)"><b>a legalapvetőbb társadalmi egységg<span style="background-color:rgb(234,209,220)">el </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>van
baj. Elképesztő, hogy egy ilyen rendszeren keresztül, mint a Tinder,
hány százan és hány ezren cserélnek partnert, mennek egyik ágyból a
másikba,</b></span><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem gondolva arra, hogy ez <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a másik </span>megerőszakolása és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> lelké</span>nek a kihasználása; </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mindkettőnek van ugyanis lelke</span></b> is. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem hiszem, </b></span>hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az a leányzó, aki
felrakja magát, és kiírja, hogy most van két órám szexelni, lelkileg
erre vágyik. </b></span></p>
<p><strong>Fogják az adást?</strong></p>
<p>Amikor elmondom tizenkettedikben, hogy mi a házasság, nevezetesen egy
férfi és egy nő életre szóló szeretetkapcsolata, aminek gyümölcse a
gyermek, akkor még nincs baj, ez mindenkinek szimpatikus. De amikor az
kerül szóba, hogy miként jutunk el idáig, akkor kiakadnak, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>közlik,
hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">atya,</span> hagyja abba, mert most kell szabadon kiélni a szexuális
vágyaikat, mert utána már csak egy ember marad.</b></span></p>
<p><strong>És mit reagálnak erre a lányok?</strong></p>
<p>Ez amúgy egy tiszta fiú osztály volt, de ha vegyes osztályban kerül
ez szóba, akkor a lányok lapítanak. De ide tartozik egy másik történet. A
38 tagú fiúosztályban megkérdeztem, hogy ki akar nősülni. Szinte
mindenki feltette a kezét. Oké, akkor tegye fel a kezét, aki egyházi
házasságot akar! Kivétel nélkül mindenkinek fennmaradt a keze! Tegye fel
a kezét, aki szeretne gyermeket! Megint szinte mindenkié fennmaradt! Ki
akar egy gyereket? Mindenki. Ki akar két gyereket? Mindenki. Ki akar
hármat? No, itt már kevesebb kéz maradt fenn. És akkor megkérdeztem azt,
hogy ki szeretne lányt. És ekkor senki nem tette fel a kezét. Senki.
Nulla. Mondom, hát mi van? Az egyik fiú megfejtette nekem a rejtvényt:
„atya, én megőrülnék tőle, hogy ha lányom lenne, és este még kint lenne
az utcán, és nem tudnám, melyik szemét fiú mit csinál vele épp!”</p>
<div class="gmail-keretes">Hát, de gyerekem, nem te is épp ezt csinálod a lányokkal?</div>
<p>Ti magatok is érzitek, hogy ez nem normális, de <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>abban a korban
vagytok, amikor <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sokkal könnyebb</span> a testi vágyaitok vonzására odafigyelni,
mint <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a lelkiismeretek szavára</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span> Sajnos<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> átlagosan tizenhárom éves korotok
óra aktív pornófogyasztók vagytok, és olyan deformált képetek van a
szexualitásról, hogy évekig kéne azt javítgatni, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">újra szívvel láss </span>
és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ne</span> mással. </b></span></p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/11/Koml%C3%B3/tinder2.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="102"></p>
<p><strong>Hogyan lesznek az említett „éretlen gyerekek”?</strong></p>
<p>A következőt szoktam elmondani a kilencedikesek szüleinek az első
szülői értekezleten: megszületik a gyermek, és naptól, széltől is óvják.
Kenegetik a pici kis testét, hozzák-viszik az óvodából, alsóban is ott
vannak minden rendezvényen, sütnek-főznek, lépten-nyomon követik a testi
– lelki fejlődését. A felső tagozatban már nagyrészt eltűnnek a családi
programokról, kilencedikre pedig teljesen kiszálltak a
gyereknevelésből. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Azt gondolják, hogy munkájukkal végeztek, de leginkább csak átpasszolják a gyereket az iskolának, eltűnik az aggódó szülő. Ekkor már nem kenegetik a gyerek bőrét,
hanem fizetik a tetoválást és cigit adnak neki</b></span>. A szülők, akik a
gyermekük betegágyánál virrasztottak, ekkor megveszik a mínusz tíz
fokban is hordott bokakivan-hasakivan ruhákat. Ki kell mondanom –
szoktam mondani a szülőknek –: maguk nem szeretik a gyerekeiket, mert ha
szeretnék, akkor nem ez lenne. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha szeretnék a gyerekeiket</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>akkor <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem
lenne a diákjaink </span>fele dohányos, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem tombolna</span> a kábítószer-fogyasztás
az országban.</b></span></p>
<p><strong>Mennyire tombol a drog?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egy rendőrnyomozó mondta </b></span>nekem, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nincs olyan iskola, sem szakközép, sem gimnázium, se egyházi iskola, ahol ne lenne jelen a drog.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az elitiskolákban drágább és keményebb drogok mennek, máshol meg a
dizájnerdrogok és szennyezett kábítószerek</b></span>, amelyek miatt Budapesten nap
mint nap halnak meg fiatalok.</p>
<p><strong>Mitől kerülünk ilyen függőségbe?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A magyarok hajlamosak a szenvedélybetegségekre, a befordulásra,
szóval elég depresszív nép vagyunk,</b></span> egyházi nyelven nagypéntekes
nemzetnek szoktuk nevezni magunkat. Ez a pesszimizmus oda vezet, hogy
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egymillió alkoholista van <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az ország</span>ban.</b></span> Ebből az következik, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> nincs olyan család, ahol a közeli vagy távoli rokonságban ne lenne legalább egy alkoholista.</b></span></p>
<p>Ha ez így megy nemzedékről nemzedékre, miért pont az Y- és
Z-generáció lenne mentes tőle? Csak ők nem biztos, hogy az italhoz
fognak nyúlni, hanem a telefonhoz, az internethez, a pornóhoz és a
kábítószerhez. Itt jön be a szülők felelőssége. Amikor a beszélni tanuló
gyermekek 10 százalékban <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>először nem azt mondják,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> hogy anya vagy apa,
</span>hanem hogy laptop vagy tablet, </b></span>és amikor minden Szilícium-völgyben
dolgozó szakember azt mondja, hogy hat éves kor alatt tilos okoskütyüket
adni a gyerek kezébe, akkor mi azt látjuk az óvodákban, hogy amikor a
kezébe adjuk a gyereknek a gyerekbibliát, csúsztatja rajta az ujjait.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Szemünk előtt, a mi asszisztálásunkkal válnak függővé <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a gyermekeink,
unokáink.</span></b></span></p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/11/Koml%C3%B3/csalad15.jpg" style="margin-right: 0px;" width="471" height="353"></p>
<p><strong>Ez baj?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez egy olyan cunami, ami már halad a part felé</b></span>. A rengés megvolt, az
ár halad, már érezzük az előszelét: négy-öt órát vannak online a
gyerekek; elkezdődik a tanév, és fehérebbek voltak a diákok, mint a
norvégek, azaz nem mozdultak ki a napra a nyáron. Amikor ezekkel
szembesítem a szülőket, ők csak pislognak.</p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Soha nem látott nonverbális erőszak tombol az iskoláinkban,</b></span><b> </b>s ezt az online térben szenvedik el leginkább az áldozatok. Próbálják
az influenszerek példáját követni, így <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az anorexia, az önvagdosás, az
öngyilkossági kísérletek mind elszaporodtak, mivel celebbé akarnak
válni, hamis példaképeket akarnak követni</b></span>, de alkalmatlannak tartják
magukat rá. Szóval látjuk már a cunamit, de még nem ért partot.</div>
<p><strong>Mit hoz a „cunami”?</strong></p>
<p>Ez durva lesz. Megszólított az iskola folyosóján egy kedves
tanítványom, hogy atya, nagy gond van. Gondoltam, balhé volt otthon vagy
a haverokkal, vagy pénz kell neki; de nem. Azt mondta: tudja, atya,
odalent akkor is folyik, amikor nem kéne. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nincs<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a családban férfi,</span> sok a
csonka család, alig van <span style="background-color:rgb(255,242,204)">férfipedagógus</span>, </b></span>marad az iskolai pap, akihez
ezekkel a bajokkal fordulni lehet. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A gyerek elmondta, hogy pár nappal
korábban bulizni voltak, egy leányzó felkínálta magát, bementek a vécébe
és orálisan kielégítette, majd mindenki ment a dolgára. Aztán elkezdte
csípni a vizelet, meg viszketett lent, és egyik nap arra kelt, hogy
csöpög, és érezte, hogy ez nem normális. Megnézte a Google-doktort, és
bepánikolt. Hát, mit volt mit tenni, mondtam neki, hogy el kéne mennie
egy bőr- és nemibeteg-gondozóba. Hát ő oda nem megy! Jött azzal, hogy
valami antibiotikum kell – antibiotikum-túladagolók is vagyunk mi,
magyarok –, és van otthon. Mondtam neki, hogy ez nem lesz jó, megnéztük a
netet, találtunk anonim szűrést. A gyerek nagyon meg volt ijedve,
megkért, hogy kísérjem el. Nagy levegőt vettem, teljes civilbe öltözve,
napszemüvegben elmentem vele, s megállapodtunk, hogy ki nem mondhat
olyat, hogy atya, tanár úr, meg hasonlók, most csak Gergő vagyok neki.
Nagyon megalázó volt az egész:</b><b> az utcán állt a sor vége, a sorban volt öltönyös,
volt prostituált, homoszexuális, mindenféle népek. </b></span>Jó képet adott a
társadalomról.</p>
<p>És mindenki, aki ott lát, tudja, hogy nem kenyérért állsz sorba.
Aztán Ez bizony kemény dolog: a
gyerek összetört előttem egy kicsit. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mondták neki, hogy két út van:
állami vagy magán. Az állami ötszáz százalékos kihasználtságon működik,
úgyhogy magánba mentünk. Ott hip-hop kiszolgálták a fiatalembert,
háromszor két injekciót kapott, amitől belázasodott és ülni sem bírt,
valamint vért vettek tőle. Mindez 68.500 forintba került, ráadásul a
vérképe mindig olyan lesz, mintha szifiliszes volna, annak ellenére,
hogy kiölték belőle a vírust.</b></span> A történet pikantériája nem ez, hanem az,
hogy hiába figyelmeztettem, hogy remélem, tanult a történtekből,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">három
hét <span style="background-color:rgb(234,209,220)">után, </span>miután kitisztult, és megkapta a papírt, hogy vele minden
rendben,</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">minden ugyanúgy folytatódott</span></b></span>. És akkor azon gondolkodom, minek
kell történnie, hogy egyszer azt tudjuk mondani, hogy stop? Mik<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sor került a szűrésre, a gyerek azt akarta, hogy menjek be vele,
bementem, a rendelőben meg persze mindenki azt hitte, én vagyok az
idősebb hapsi, aki fiatalabb gyereket tart ki. De lett ennél nagyobb baj
is: kiderült, hogy a gyerek szifiliszes.</b></span>ortól
akarunk magasabb színvonalon élni?</p>
<p><strong>És mikortól?</strong></p>
<p>Mindezek ellenére látszik, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> azoknál, akiket tudatosan a
keresztény értékrendben, keresztény közösségben neveltek, azoknál érték a
minőségi pár. Például a lányok számára a magas mércét állító fiúk
vonzóak, és vica versa. Hiszem, hogy a társadalom megújulása az ilyen,
tudatosan keresztény értékrendben élő családokból indul el, ők húznak ki
minket <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a csávából.</span> </b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><strong>De <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ők</span> nagyon kevesen vannak. </strong></span></p>
<p>Kevesen, ez tény.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> De: „ti vagytok a föld sója”.</b></span><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Olyanok leszünk, mint a Római Birodalom idején, amikor <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kereszténység elindult</span>: volt a pogány többség és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a
keresztények, akiket </span>mindenki kihasznált, ütött-vert, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">de ők igyekeztek
hitelesen megmaradni</span>.</span></b></p>
<p><strong>Az hírlik az egyetemi világból, hogy a 18 éves diákok
anyucival érkeznek a felvételire, és már a szülőknek is rendeznek nyílt
napot. Nem mond ez ellent annak, hogy kilencedikes korukban leveszik a
gyerekekről a kezüket a szülők?</strong></p>
<p>Azért megnézném, hogy ezeknek a szülőknek hány százaléka vált el és
neveli egyedül a gyerkőcét, és hogy mik a nemi arányok: a fiúkat kísérik
vagy a lányokat.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A csonka családok érmének a másik oldala a
leválástalanság.</b></span> Egyik ismerősöm fia most kezdte el az egyetemet, és a
fia minden egyes napjáról, minden egyes buliról, minden ivászatról tud,
ott áll az ajtóban, mikor a fia hazaér, ott áll, amikor elmegy, hívja és
keresi. Szerintem viszont egy egyetemistánál már ciki, ha az anyukája
lépten-nyomon követi az útját.</p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nem az egyetemre kell kísérgetni a gyereket, hanem épp az egyetemig, az érettségiig. Nem árt iskolás korában figyelni a tanulására,
megismerni a baráti körét, értelmesen, komolyan beszélgetni vele. Aki
egyetemista korában kísérgeti a gyerekét, az bizalmatlan vele szemben.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> A
bizalmat viszont korábban kell kialakítani.</span></b></span></div>
<p></p>
<p><strong>Nem lehet egyébként, hogy a szülők azért nem tesznek sokat, mert már ők is ilyen kütyüs világban nőttek fel?</strong></p>
<p>Szokták is mondani a diákok, hogy „anyuék is nyomják”. Csakhogy
anyuéknak volt offline gyerekkora és offline élete. Mikor én nyomkodom a
kütyüt, és érzem, hogy már-már a rabja vagyok, még mindig emlékszem,
milyen volt tyúkokat etetni, bicajozni, sétálni, bandázni kütyük nélkül.
Amikor a szülők nyomogatnak, akkor az nekik az újdonság ereje és
teljesen más dimenzió, mint amiben felnőttek – az egyik dimenzió
mellett.</p>
<div class="gmail-keretes">A gyerekeiknek viszont <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>csak a kütyüs dimenzió létezik.</b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szülők még sarasak és piszkosak lettek, nyáron leégtek és nagymama
bekente őket tejföllel, hogy ne égjen a válluk éjszaka, a mostani
gyerekek ezt</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem ismerik, mert bent ülnek a négy fal között.</b></span></p>
<p><strong>Nem lehet, hogy pusztán csak azt gondoljuk, „mi voltunk az
utolsó nagy nemzedék”? Nem lesz nagy baj, csak mi pánikolunk, ahogy a
szüleink is pánikoltak a tévé meg a számítógép miatt?</strong></p>
<p>Csak a te nagymamád és dédnagymamád táplálkozása, életmódja,
imádságos élete, megszokott napi rutinja közt nem volt óriási különbség.
A dédi, a mama és anyuék ugyanazt a krumplifőzeléket ették. A dédi
átadta a recepteket a mamának, a mama pedig anyunak, aki még mindig meg
tudja őket csinálni. De most van egy alapvetőbb törésvonal: nem ugyanazt
esszük, nem ugyanazt ünnepeljük és nem ugyanazt érezzük, amikor
megszólal a magyar himnusz. Nem ugyanazt jelenti elmenni egy misére vagy
temetésre. A régiek hittek az örök életben, a mostaniak azt mondják,
hogy mindent használjunk ki ebben a földi életben, mert csak ez létezik.
Ez a választóvonal nagyon éles: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>még a kommunista Kádár-rendszerben <span style="background-color:rgb(217,234,211)">
felnőtteknél is élénkebb a lelkiséggel való kapcsolat, mint </span>a 21. század
gyermekeinél. </b></span></p>
<p><strong>És ez miért gond?</strong></p>
<p>Ez azért nagy gond, mert a nagymama szeretetnyelve más, mint anyukáé,
meg az unokáé. Amikor a mama ad egy tízezrest az unokának, mondván,
szeretlek, azt az unoka nem érti, mert neki a szeretetnyelve a minőségi
idő. <br></p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Akkora a vágy az unokáknál<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a minőségi időre, </span>amekkora sem a nagyszülőknél, sem a szülőknél nem volt meg.</b></span></div>
<p>Ők ugyanis nem igazán vágytak arra, hogy még együtt legyenek, mivel
eleve együtt éltek, együtt imádkoztak, együtt ünnepeltek. Nem volt az,
hogy apa kilép az életükből (esetleg a háború idején), mert elváltak
anyával és két utcával arrébb költözött, a nagyi meg szociális otthonban
van. Ez most van. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ebbe a rossz állapotba lévő társadalomba robbant bele
a liberalizmus szabadossága és az online világ. </b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Egy pap egyébként milyen alapon beszél párkapcsolatról és házasságról?</strong></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem reverendába születtem én sem, és születésem után nem tettek be
szerzetesi kolostorba. Én is éltem a világban, udvaroltam, egyetemista
koromban úgy gondoltam, meg fogok nősülni, átéltem azokat az érzéseket,
amikor megpillantod a szerelmed. Tudom, milyen először megfogni a másik
kezét, milyen az első csók. Ezek után jöttem rá, hogy az Úristen nekem
más utat, más hivatást szán. Papként pedig nagy iskola a
párkapcsolatokat, házasságokat illetően a gyóntatószék. Ott rengeteg
élethelyzettel találkozom, sok szépen megélt házasságot és persze
tragikus kapcsolatokat is látok. Többet, mint az, aki ismeri a sajátját,
a barátokét, a családtagokét meg a szomszédokét. Akkor tud az ember
igazán segíteni, ha meri felírni a máshol bevált recepteket.</b></span></p>
<p><strong>Milyen bevett, téves „megoldási kísérletek” vannak?</strong></p>
<p>Nem fog segíteni, ha elmennek a swingerklubba. Ezt csak azért
említem, mert ez az iparág virágzik az országban. Sokak ezzel akarják
megújítani a házasságukat, miközben ez teljes zsákutca. Főleg azoknál
játszik ez, akiknél a kezdetekkor és házasságkötéskor sem volt más
összekötő erő, mint a szex<span style="background-color:rgb(255,255,255)">. De nem is úgy kell megmenteni egy házasságot, hogy szünetet tartunk, és esetleg közben előszedjük a régi szerelmeket. Szoktam kérdezni a
diákokat, hogy </span>mi az első, amikor összevesznek a szerelmükkel? Megnézik a
régieket a Facebookon! Persze elpirulnak: fú, atya, már ennyire ismer
bennünket? Hát persze, hogy ismerem őket, közöttük élek! Szóval ha
megcsal a párom vagy a feleségem, nem az a válasz, hogy én is megcsalom.
Hanem meg kell nézni, hogy jutott odáig. Lehet, hogy a kapcsolat
zenitjén, a házasságkötéskor úgy hátradőltem, mintha kitettem volna a
falra a lelőtt vad trófeáját, amivel már semmi dolgom nincs? </p>
<p><strong>Oké. Viszont mindannak, amiről beszélünk, az egyik fő oka a
technikai fejlődés. Senki nem nézne ennyi pornót, főleg nem 13 évesen,
és nem húzogatná a találatokat Tinderen, ha nem lenne rá lehetősége. A
technikai fejlődést viszont nem lehet visszacsinálni, az általa nyújtott
lehetőségeket viszont iszonyat nehéz kontroll alatt tartani. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Hiába
veszi el otthon anyuka a mobilt a gyerektől, és kapcsolja ki a laptopot,
ha a suliban, szünetben együtt nézegetik a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hardcore pornót </span>a diákok. </span></strong></p>
<p>Jó meglátás.</p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha a másodikosaimmal meg akarok nézetni egy filmet a neten, legalább négy felugró pornóreklámot kell kiikszelnem. <br></b></span></div><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Vannak, akiknél az önkielégítés már beteges méreteket ölt: nem bírnak
anélkül elindulni az iskolába, nem bírnak elaludni nélküle</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az egyik
érintettnek azt mondtam: figyelj, itt fizikai cselekvésre van szükség.
Húzd ki a kábelt a falból, tedd el a mobilt, amikor rád jön, csinálj
húsz fekvőtámaszt.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Egyszerűen annyira körbevesz minket a kísértő,</b></span> h<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ogy
csak és kizárólag fizikai lépésekkel lehet hatástalanítani!</b></span> Formatáld a
géped, töröld ki az előzményeket! Amíg a világgazdaság egyik legnagyobb
iparága a szexipar, mást nem nagyon tudunk tenni! </p>
<p><strong>Időről időre szóba hozott statisztika, hogy a magukat
kereszténynek tartó magyarok és lengyelek ott vannak a legnagyobb
pornófogyasztók közt. </strong></p>
<p>Nem ugyanaz, ha valami körbevesz, és állandóan kísért, és ellen kell
állnod, mintha az adott valami nincs is jelen. Nem ugyanaz
keresztényként helytállni ebben a kérdésben száz évvel ezelőtt meg ma.
Ma az egyetlen megoldás a bioszűrők beállítása. Kellenek, akik
elmondják, hogy mit ne csinálj, nézz, olvass! A legnagyobb gond ott van,
amikor alig várod, hogy valakivel lefeküdj,de nem azért, mert szereted, hanem mert egy húscafatnak nézed.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Svédországban csináltak egy felmérést: pornófilmet vetítettek a
gyerekeknek, és meg kellett számolniuk, hány erőszakos cselekmény van a
filmben. Megtalálták az összeset, és amikor megkérdezték tőlük, hogy
normális dolog-e ez, azt kérdezték vissza: mi ebben a rossz? Megpofozza,
ráüt, földhöz vágja, megalázza. A svéd fiúk többsége azt mondta, ez
mind oké. A nagy haladó Svédországban, ami meg akarja mondani, hogyan
éljünk! És ezeknek a fiúknak párkapcsolatuk lesz! Most már értjük, hogy
miért nem akartak a fiaim lánygyereket? Ráadásul a lányok többsége ma
első szexuális élményét erőszak útján szerzi. </b></span></p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/11/Koml%C3%B3/csalad12.jpeg" style="margin-right: 0px;" width="471" height="236"></p>
<p><strong>Mi történt a férfi és a női szerepekkel?</strong></p>
<p>Rakja össze a képet<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>: a szülők kétharmadának a házassága nem éli meg a
hetedik évfordulót, általában apu lép le. </b></span>Anyuban érthetően fájdalom
van: „Itt hagyott az a szemét apád! Mocskos férfiak! Megcsalt, az a
rossz lány kellett neki!” A gyerekre az oviban naphosszat az óvónéni
vigyáz. Ott az a hat-hét éves gyerek. Ebben a korban eldől a következő
hetven év. Bekerül az iskolába. Alsó tagozat: csak nőket lát, a tanító
nénit és a napközis tanárt. Fiúként tíz éves korában találkozik a gyerek
az első férfi tanárral, többnyire egy tesi tanárral. Na, és ekkor elindul a nemi érés úgy, hogy férfiszerepeket nem láttak, csak nőket és a pasikat szidó anyjukat.</p>
<p>A fiúk senkivel nem tudnak beszélni a kamaszodásukról. A társadalom
meglehetősen prűd, tehát nem szokás beszélni az ilyesmiről. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az iskolában
a védőnő esetleg a kezébe adott egy óvszert, amivel nem tud mit kezdeni
sem. A média és az internet önti rá a mocskot. Tízenévesen a
korosztálya nyomására megszerzi az első szexuális élményeit, mert ciki,
hogy ő még szűz. Az első szexuális közösülést tehát önmagára erőszakolja
rá. </b></span>S ekkor jön a nagy kiábrándulás: éles kontrasztban a filmekkel az
első együttlét egy negatív élmény a többségnek. Mi történik? Amikor
legközelebb jön vele szembe egy lány, lesokkol. És akkor beírja a
keresőbe, hogy „miért nem éreztem jól magam az elsőnél”. Amire kijön
kétszázötven olyan találat, hogy „lehet, hogy te más vagy?” <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
legsebezhetőbb helyzetben jön az LMBTQ-propaganda és a Coca-Cola-reklám,
ami mellé odaáll a Google, az Apple, a Microsoft, minden cég, amit
ismernek. Ha meg bemennek a bevásárló központba, nem tudják eldönteni,
melyik a nőknek és melyek a férfiaknak készült termék. Minden uniszex.
Szóval valami nagyon nincs rendjén, és a diákok mindebben teljesen
összezavarodnak</b></span>. Erre kellene normális választ adni, mert amikor nagy
baj van, akkor már késő.</p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/11/Koml%C3%B3/bese2.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="106"></p>
<p><strong>Nagy a baj?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Volt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy diák a városban ahol szolgáltam</span>, drogozott, itta a kávét és
az energiaitalt; az egyik tesi órán felrobbant a szíve, azonnal meghalt.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">Álltam a koporsó mellett, láttam a szülőket, akiknek ő volt az egy szem gyereke, és velem szemben hatszáz diák.</div>
<p>Ezt a képet mindenkinek levetíteném. Ha minden szülő látna egy ilyen
pillanatot, sokkal jobban odafigyelne a gyerekeire! De amíg
huszonéveseket temetünk a 21. század bűnei és a családok oda nem
figyelése miatt, addig nagy a baj! </p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><strong>Ezek nem pusztán extrém példák?</strong></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sajnos nem. Általánosak. Egy elitiskolába járó kislány kiugrott a
harmadik emeletről, öngyilkos akart lenni, nem halt meg, de lebénult,
ezért egy rehabilitációs intézetben vegetál. Senki nem foglalkozott
vele. De a magát vagdosóval sem foglalkozik senki, amíg el nem vágja az
ütőerét.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A segélykiáltások elhangzanak, csak annyira nyomogatjuk a kütyüket, hogy nem halljuk meg őket. </b></span></div>
<p><strong><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mindez felveti azt a szokásos kérdést, hogy keresztény
társadalom vagyunk-e egyáltalán, túl a kultúrkereszténységen</span>? És hogy
amivel ebben jobbak vagyunk a nyugatnál, az nem pusztán csak azt
jelenti, hogy hozzánk később ért el a „haladás” a kommunizmus miatt?</strong></p>
<p>Szerintem sajnos erről van szó. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nyugaton fokozatosan halmozódott fel a
szenny, ők most fulladnak bele. Mi meg amikor kinyitottuk az ajtót,
rögtön az orrunkig ért. </b></span></p>
<p style="text-align:right"><em>Interjúfotók: Ficsor Márton</em></p>
</div></div>
</div></div></div></div></div>
</div>