[Grem] Melegszik a föld

[Levente Vihar]

Akkor egy kis Amoris Leticia...:-)
https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991
Igazából az utolsó citált paragrafus is elég lehetett volna.
ÜdvözletteL.
ui.:
1.: messzire mentünk a bugyiméretek hőfüggésétől...
2. : pl. a házas görögkatolikus pap aznap, mielőtt átváltoztat, nem élhet
szexuális életet.

...

*Szenvedélyes szeretet*
142. A II. Vatikáni Zsinat tanítja, hogy ez a házastársi szeretet „átfogja
az egész személyt; ezért a test és a lélek megnyilatkozásait képes sajátos
méltósággal gazdagítani, s ezeket a hitvesi barátság kiváltságos
mozzanataivá és jeleivé nemesíteni”.[138]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J138> Kell lennie valami
igazságnak abban, hogy egyfajta élvezet- és szenvedélymentes szeretet nem
elegendő az emberi szív és az Isten közötti egység jelzésére: „Az összes
misztikus állította, hogy a természetfeletti és a mennyei szeretetnek
vannak szimbólumai, melyeket inkább a házastársi szeretetben kell keresni,
mintsem a barátságban, a gyermeki érzületben vagy egy ügy iránti
elkötelezettségben. Joggal állíthatjuk, hogy ennek magyarázata a
totalitásában van.”[139] <https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J139>
Akkor miért ne foglalkozhatnánk az érzelmekkel és a szexualitással a
házasságban?

*Az érzelmek világa*
143. Vágyak, érzések, érzelmek - mindaz, amit a klasszikusok
„szenvedélyeknek” neveztek, fontos helyet foglalnak el a házasságban. Akkor
keletkeznek, amikor egy „másik” megjelenik és megnyilvánul az életünkben.
Az élőlények sajátossága, hogy a másik felé irányulnak, és ez az irányulás
mindig alapvető érzelmeket kelt: tetszést vagy fájdalmat, örömet vagy
szomorúságot, gyengédséget vagy félelmet. Ezek a legelemibb pszichológiai
aktivitás előfeltételei. Az ember ennek a földnek az élőlénye, és mindazt,
amit tesz és keres, áthatják szenvedélyek.

144. Jézus, mint valóságos ember, érzelmi töltéssel élte meg a dolgokat.
Ezért bánkódott Jeruzsálem hitetlensége felett (vö. Mt 23,37), s fakadt
miatta könnyekre (vö. Lk 19,41). Együttérzést tanúsított a nép szenvedése
iránt (vö. Mk 6,34). Látva, hogy mások sírnak, maga is megrendült és
könnyezett (vö. Jn 11,33), és megsiratta barátja halálát (vö. Jn 11,35).
Érzékenységének e megnyilatkozásai mutatták, hogy emberi szíve mennyire
nyitott volt mások felé.

145. Egy érzés önmagában erkölcsileg sem nem jó, sem nem rossz.[140]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J140> A vágy vagy az elutasítás
ébredésének észlelése nem bűnös és nem elítélhető. Az a cselekedet jó vagy
rossz, amelyet valaki egy szenvedély hatására végrehajt. Ha tehát tápláljuk
az érzéseket, keressük azokat és miattuk teszünk rosszat, a rosszaság a
táplálásukra vonatkozó döntésben és a belőlük fakadó rossz cselekedetekben
van. Ugyanígy, valaki fölött örömet érezni önmagában véve még nem jó. Ha
úgy lelem tetszésemet benne, hogy az a személy a rabszolgám lesz, az érzés
az önzésemet szolgálja. Azt hinni, hogy jók vagyunk, csak azért, mert
„érzéseink vannak”, rettenetes tévedés. Vannak, akik nagy szeretetre érzik
képesnek magukat csupán azért, mert nagy szeretet-szükségletük van, de nem
állnak azon szinten, hogy harcolni tudjanak mások boldogságáért és saját
vágyaik fogságában élnek. Ilyen esetben az érzések elválasztanak a nagy
értékektől, és önközpontúságot rejtenek magukban, amely nem teszi lehetővé
az egészséges és boldog családi életet.

146. Másrészt, ha szenvedély kísér egy szabad cselekedetet, akkor az a rá
vonatkozó döntés mélységét nyilváníthatja ki. A házassági szeretet megtanít
úgy cselekedni, hogy az egész érzelmi élet a család java lesz, és a közös
életet szolgálja. Az érettséget akkor érik el egy családban, ha tagjai
érzelmi élete érzékenységgé válik, amely nem uralkodik, nem is homályosítja
el a nagy célokat és értékeket, hanem követi a szabadságukat,[141]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J141> abból fakad, gazdagítja,
megszépíti és harmonikusabbá teszi azt, mindenki javára.

*Isten szereti gyermekei örömét*
147. Ez egyfajta pedagógiai utat, lemondásokkal járó folyamatot követel. Ez
az Egyház meggyőződése, amelyet gyakran elutasítanak, mintha az emberi
boldogság ellensége volna. XVI. Benedek nagyon világosan fogalmazta meg a
kérdést: „Vajon az Egyház parancsolataival és tilalmaival nem azt
keseríti-e meg számunkra, ami az életben a legszebb? Vajon nem éppen ott
állít-e tilalomfákat, ahol a Teremtőtől számunkra elgondolt öröm
boldogságot kínál, mintegy ízelítőt adva az isteni természetből?”[142]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J142> Ám azzal válaszolt erre a
kérdésre, hogy a kereszténységből nem hiányoztak ugyan túlzások és
eltévelyedett aszketizmusok, de az Egyház hivatalos tanítása, hűségesen a
Szentíráshoz, „nem az erószt mint ilyet tagadta, hanem annak pusztító
felfogásával szállt harcba. Az erósz hamis istenítése ugyanis (...) nem
fölemelkedés, »eksztázis« az isteni természetben való részesedésbe, hanem
az ember letaszítása.”[143] <https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J143>

148. Az érzelmek és az ösztön nevelésére szükség van, és ennek érdekében
bizonyos korlátokat kell felállítani. A túlzás, az ellenőrzés hiánya és a
megszállottság egy bizonyos élvezettel kapcsolatban végül elrontja és
megbetegíti magát az élvezetet,[144]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J144> és károsítja a családi
életet. Végig lehet járni egy szép utat a szenvedélyekkel, ami azt jelenti,
hogy egyre inkább az önátadás és önmegvalósítás szolgálatába állítjuk
azokat. Ez gazdagítja a családon belüli személyes kapcsolatokat. Nem azt
jelenti, hogy le kell mondani az intenzív öröm pillanatairól,[146]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J146> hanem egybe kell szőni
azokat a nagylelkű odaadás, a türelmes remény, az elkerülhetetlen
fáradtság, az eszményekért való erőfeszítések egyéb alkalmaival. A családi
élet mindez együtt, és megérdemli, hogy teljes egészében éljük meg.

149. Néhány divatos spirituális irányzat a vágy kioltását szorgalmazza a
szenvedéstől való megszabadulás érdekében. Mi azonban hisszük, hogy Isten
szereti az ember örömét, hogy ő mindent azért teremtett, hogy „örülni
tudjunk” (1Tim 6,17). Engedjük felfakadni az örömöt gyengédsége láttán,
amikor ezt javasolja: „Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól. (...) Ne
vond meg magadtól a ma boldogságát” (Sir 14,11.14). Egy házaspár is
megfelel Isten akaratának, ha követi ezt a szentírási buzdítást: „Jó napon
érezd jól magadat” (Préd 7,14). A kérdés az, hogy szabadok vagyunk-e
elfogadni, hogy az élvezetnek - a kölcsönös szeretet igényeinek
megfelelően- az élet különböző helyzeteiben más és más formája van. Ebben
az értelemben el lehet fogadni néhány keleti mester javaslatát, akik a
lelkiismeret kitágítását sürgetik, hogy ne maradjon egy nagyon korlátozott
tapasztalat fogságában, amely elzárná előlünk a távlatokat. A lelkiismeret
e kitágítása nem a vágy tagadása vagy lerombolása, hanem bővítése és
tökéletesítése.

* A szeretet erotikus dimenziója*
150. Mindez oda vezet, hogy szólnunk kell a házastársak szexuális életéről
is. A szexualitást Isten teremtette, és csodálatos ajándék teremtményei
számára. Ha ápolják és elkerülik a kontrollálatlanságot, azzal
megakadályozzák, hogy megvalósuljon „egy igazi érték elszegényedése”.146
Szent II. János Pál pápa visszautasította azt az elgondolást, hogy az
Egyház tanítása „az emberi nemiség tagadásához”, vagy „mint az élet
továbbadásához szükséges dolog” puszta eltűréséhez vezet.[147]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J147> A házastársak szexuális
szükséglete nem megvetés tárgya, és „semmiképpen nincs szó e szükséglet
kérdésessé tételéről”.[148] <https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J148>

151. Azoknak, akik attól féltek, hogy a szenvedélyek és a szexualitás
nevelése veszélyezteti a szexuális szeretet spontaneitását, Szent II. János
Pál pápa azt válaszolta, hogy az ember „a kapcsolatok teljes és érett
spontaneitására hivatott”, és a spontaneitás „saját szíve impulzusai
megkülönböztetésének fokozatos gyümölcse”.[149]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J149> Olyan dolog, amit meg kell
szerezni, mert minden embernek „kitartással és következetesen meg kell
tanulnia, hogy mit jelent a test”.[150]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J150> A szexualitás nem erőforrás,
amelyet szabadjára kell engedni vagy el kell fojtani, hanem olyan
személyközi nyelv, amelyben szent és sérthetetlen értékével komolyan veszik
a másikat. Így - elmondható - „az emberi szív egy másik spontaneitás
részesévé válik”.[151] <https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J151> Ebben
az összefüggésben az erotizmus úgy jelenik meg, mint az emberi szexualitás
sajátos megnyilvánulása. Megtalálható benne „a test jegyesi jellege és az
ajándék igazi méltósága”.[152]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J152> Az emberi test teológiájáról
szóló katekéziseiben Szent II. János Pál pápa tanította, hogy a szexuális
testiség „nemcsak a termékenység és az élet továbbadásának forrása”, hanem
„megvan benne a képesség a szeretet kifejezésére: épp annak a szeretetnek
kifejezésére, amelyben az emberi személy ajándékká válik”.[153]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J153> A legegészségesebb
erotizmus, bár az élvezet kereséséhez kapcsolódik, feltételezi a
csodálatot, ezért humanizálhatja az ösztönöket.

152. Éppen ezért a szeretet erotikus dimenzióját semmiképpen nem
tekinthetjük megengedett rossznak, vagy olyan tehernek, amelyet a család
javára viselni kell, hanem Isten ajándékának kell tartanunk, amely
megszépíti a házastársak találkozását. Mivel a szeretet által szublimált
szenvedélyről van szó, amely csodálja a másik méltóságát, „a szeretet
teljes és legtisztább állításává” válik, amely megmutatja, hogy milyen
csodákra képes az emberi szív, és így egy pillanatra „megtapasztalják, hogy
az emberi létezés siker”.[154]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J154>

*Erőszak és manipuláció*
153. A szexualitás e pozitív szemléletének összefüggésében jó a témát a
maga teljességében és egészséges realizmussal tárgyalni. Ugyanis nem
tagadhatjuk, hogy a szexualitás néha elszemélytelenedik és beteges
elemekkel telítődik, olyannyira, hogy „egyre inkább a saját én állításává
és eszközévé, illetve a saját ösztönök és vágyak önző kielégítésévé válik”.
[155] <https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J155> Korunkban megnőtt
annak a veszélye, hogy a szexualitáson is eluralkodik a „használd és dobd
el” mérgező szemlélete. A másik testét gyakran mint valami tárgyat
manipulálják, ami arra való, hogy kielégülést nyújtson, s ha már nem vonzó,
elvetendő. Tagadható vagy elkendőzhető-e a szexuális uralkodás,
hatalmaskodás, visszaélés, perverzió és erőszak, amelyek mind a szexualitás
jelentésének eltorzításai, és sötét önkeresés alá temetik a másik
méltóságát és szeretetigényét?

154. Nem felesleges emlékeztetnünk arra, hogy a szexualitás a házasságban
is szenvedés és manipuláció forrásává válhat. Ezért világosan
hangsúlyoznunk kell, hogy „ha a házasélet aktusát, figyelmen kívül hagyva
állapotát és jogos kívánságait, ráerőltetik a házastársra, az már nem a
szeretet igazi tette, és ugyancsak megtagadja a helyes erkölcsi rend
követelményét a házastársak kapcsolatában”.[156]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J156> A házastársak szexuális
egyesülésének sajátos tettei akkor felelnek meg a szexualitás Istentől
szándékolt természetének, ha „valóban emberi módon hajtják végre”.[157]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J157> Ezért buzdított Szent Pál:
„Senki se károsítsa meg és ne csalja meg (...) a testvérét” (ITessz 4,6).
Jóllehet ő olyan korban írt, amikor patriarchális kultúra uralkodott,
amelyben a nőt teljesen a férfi alárendeltjeként szemlélték, mégis azt
tanította, hogy a szexualitásnak a házastársak között megtárgyalandó
kérdésnek kell lennie: számolt a szexuális kapcsolatról való lemondás
lehetőségével bizonyos időre, de csakis „közös megegyezéssel” (1Kor 7,5).

155. Szent II. János Pál pápa nagyon halvány figyelmeztetést adott, amikor
azt állította, hogy a férfit és a nőt „a kielégíthetetlenség fenyegeti”.
[158] <https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J158> Azaz egyre intenzívebb
egységre hivatottak, de fennáll a veszély, hogy el akarják tüntetni a
különbségeket és a kettőjük közti elkerülhetetlen távolságot. Ugyanis
mindkettőjüknek megvan a maga sajátos és megismételhetetlen méltósága.
Amikor az értékes, kölcsönös összetartozás uralommá válik, „lényegében
megváltozik a közösség struktúrája a személyek közti kapcsolatban”.[159]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J159> Az uralkodás logikájában
végül az uralkodó fél is megtagadja saját méltóságát,[160]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J160> és véglegesen megszűnik
„azonosulni a tulajdon testével”,[161]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J161> lévén hogy megfosztja azt
minden jelentésétől. A nemiséget úgy éli meg, mint menekülést önmagától, és
mint az egyesülés szépségéről való lemondást.

156. Fontos hogy világosan elutasítsuk a szexuális alávetettség minden
formáját. Ezért kell kerülni az Efezusiaknak írt levél azon versének minden
helytelen értelmezését, ahol arról van szó, hogy „az asszonyok legyenek
alávetettek a férjüknek” (5,22). Szent Pál itt kora saját kulturális
kategóriáiban fejezi ki magát, de nekünk nem ezt a kulturális köntöst kell
átvennünk, hanem a kinyilatkoztatott üzenetet, amit a levél ide vonatkozó
része tartalmaz. Idézzük Szent II. János Pál pápa bölcs magyarázatát: „A
szeretet kizárja az alávetettség minden formáját, amelyek miatt az asszony
a férj szolgálója vagy rabszolganője lenne. (...) A közösség, vagy egység,
amelyet a házasság okán kell alkotniuk, kölcsönös önátadás által valósul
meg, amely kölcsönös alávetettség is.”[162]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J162> Ezért mondja Szent Pál azt
is, hogy „a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét” (5,28).
A bibliai szöveg valójában arra hív, hogy győzzük le a kényelmes
individualizmust, annak érdekében, hogy mások felé fordulva élhessünk:
„Legyetek egymásnak alárendeltjei” (5,21). A házastársak között ez a
kölcsönös „alárendeltség” sajátos értelmet nyer, és úgy értelmezhetjük,
mint szabadon választott kölcsönös összetartozást, amely magán viseli a
hűség, a tisztelet és gondoskodás ismertetőjegyeit. A szexualitás
elválaszthatatlanul a házastársak közti barátság szolgálatában áll, mert
arra irányul, hogy a másik beteljesült életét szolgálja.

157. A szexualitás és erotizmus eltorzulásainak elutasítása mindazonáltal
nem vezethet ezek lebecsüléséhez vagy mellőzéséhez. A házasság eszménye nem
állítható fel pusztán úgy, mint nagylelkű és áldozatos önátadás, amelyben
mindketten lemondanak minden személyes szükségletről, és csak azzal
törődnek, hogy a másikkal tegyenek jót, mindenféle kielégülés nélkül.
Emlékeztetünk rá, hogy az igaz szeretet képes elfogadni is a másiktól.
Sebezhető és rászoruló lényként képes kapni, nem mond le arról, hogy
őszinte és boldog hálával fogadja a szeretet testi megnyilvánításait a
simogatásban, ölelésben, a csókban és a szexuális egyesülésben. E
tekintetben XVI. Benedek világosan fogalmazott: „Ha az ember csupán lélek
akar lenni, és a testet mint valami puszta állati örökséget kezeli, a lélek
és a test elveszíti a maga méltóságát.”[163]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J163> Ezért „lehetetlen az ember
számára, hogy csupán az ajándékozó, lehajló szeretetben éljen. Képtelen
mindig csak adni, kapnia is kell. Aki ajándékozni akarja a szeretetet,
annak magának is kapnia kell ajándékba a szeretetet.”[164]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J164> Ezért semmiképpen nem
feledkezhetünk meg arról, hogy az ember egyensúlya törékeny, mindig marad
benne valami, ami ellenáll a humanizálásnak, és bármely pillanatban újra
elszabadulhat, felöltve leginkább primitív és önző hajlamait.

*Házasság és szüzesség*
158. „Sok ember, aki nem házasodott meg, nemcsak azt a családot segíti,
amelyből származik, hanem gyakran nagy szolgálatokat tesz baráti körében,
az egyházi közösségben és szakmai életében. (...) Azután sokan karitatív
tevékenységgel és önkéntes munkát vállalva bocsátják képességeiket a
keresztény közösség szolgálatára. Vannak olyanok is, akik nem házasodnak
meg, mert Krisztus és a testvérek iránti szeretetből a megszentelt életet
választják. Odaadásuk nagymértékben gazdagítja a családot az Egyházban és a
társadalomban.”[165] <https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J165>

159. A szüzesség a szeretet egyik formája. Jelként arra emlékeztet, hogy a
mennyek országát keressük, hogy sürgető feladat vonakodás nélkül az
evangelizáció szolgálatára szentelni magunkat (vö. 1Kor 7,32), és tükrözni
a mennyországot, ahol „nem nősülnek, férjhez sem mennek” (Mt 22,30). Szent
Pál azért ajánlotta a szüzességet, mert Jézus közeli visszatértét várta, és
azt akarta, hogy mindenki csak az evangelizációra koncentráljon: „Az idő
rövid” (1Kor 7,29). Azonban világos, hogy ez személyes véleménye és
kívánsága (vö. 1Kor 7,6-8), nem pedig Krisztus követelménye volt: „Nincs
külön parancsom az Úrtól” (1Kor 7,25). Ugyanakkor elismerte a különböző
hivatások értékét: „Mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik
ilyet, a másik olyat” (1Kor 7,7). Ebben az értelemben tanította Szent II.
János Pál pápa, hogy a bibliai szövegek „nem adnak alapot arra, hogy a
házasságot «alacsonyabb rangúnak«, a szüzességet és a cölibátust «magasabb
rangúnak« tartsuk”[166] <https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J166> a
szexuális megtartóztatás miatt. Ahelyett, hogy a szüzesség mindennél
értékesebb voltáról beszélnénk, helyesnek látszik bemutatni, hogy a
különböző életállapotok komplementárisak, oly módon, hogy az egyik egy
bizonyos szempontból tökéletesebb lehet a másiknál, más szempontból azonban
a másik tökéletesebb. Halesi Sándor például azt tanította, hogy bizonyos
értelemben a házasságot a többi szentség fölött állónak lehet tekinteni,
mert valami igen nagy dolgot szimbolizál: „Krisztus és az Egyház egységét,
vagy az isteni és emberi természet egységét.”[167]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J167>

160. Éppen ezért „nem a házasság értékének csökkentéséről van szó a
megtartóztatás javára”,[168] <https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J168>
és „nincs semmi alapja a feltételezett szembeállításnak. (...) Ha egy
bizonyos teológiai hagyományt követve a tökéletesség állapotáról (status
perfectionis) beszélünk, azt nemcsak a megtartóztatás miatt tesszük, hanem
az evangéliumi tanácsokra alapuló egész életre való tekintettel.”[169]
<https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J169> Egy házasságban élő személy
a legmagasabb fokon élheti meg a szeretetek Tehát „eléri a szeretetből
fakadó tökéletességet az evangéliumi tanácsok szelleméhez való hűséggel. Ez
a tökéletesség minden ember számára elérhető.”170

161. A szüzesség annak a szeretetnek a szimbóluma, amelynek nincs szüksége
a másik birtoklására, és így tükrözi a mennyek országának szabadságát.
Felhívás ez a házastársak irányában, hogy házastársi szeretetüket a
Krisztus iránti szeretet távlatában éljék meg, mint közös utat az ország
teljessége felé. A házastársak sze-retete más értékek szimbóluma: egyrészt
a Szentháromság különleges tükörképe. A Szentháromság ugyanis teljes
egység, amelyben különbözőség is létezik. Ezenfelül a család krisztológiai
jel, mert megjeleníti Isten közelségét, aki megosztja az emberi életet úgy,
hogy egyesül vele a Megtestesülésben, a kereszten és a feltámadásban:
minden házastárs „egy test” lesz a másikkal, és felajánlja magát, hogy
teljesen osztozzon a másikkal mindvégig. Míg a szüzesség a feltámadt
Krisztus „eszkatologikus” jele, addig a házasság „történeti” jel a földön
járók számára, a földi Krisztus jele, aki elfogadta, hogy egy legyen
velünk, és vére ontásáig nekünk adta önmagát. A szüzesség és a házasság a
szeretés különféle módjai, és annak is kell lenniük, mert „az ember nem
élhet szeretet nélkül. Érthetetlen marad önmaga számára, élete értelmét
veszti, ha nem nyilatkoztatják ki neki a szeretetet.”171

162. A cölibátust az a veszély fenyegeti, hogy kényelmes magánnyá lesz,
amely szabadságot kínál a szabad mozgásra, a hely-, feladat- és
döntésváltoztatásokra, a saját pénz feletti szabad rendelkezésre, a
pillanatnyi vonzódás szerinti személyekkel való találkozásokra. Ilyenkor
ragyog fel a házasok tanúságtétele. Akik a szüzességre kaptak meghívást,
bizonyos házaspárokban világos jelét kaphatják Isten nagylelkű és
megbonthatatlan szövetségi hűségének, ami konkrétebb és áldozatkészebb
engedelmességre késztetheti a szívüket. Vannak ugyanis házas emberek, akik
- annak ellenére, hogy sok alkalom kínálkozik a hűtlenségre vagy elhagyásra
- megőrzik a hűségüket akkor is, ha a párjuk testileg nem vonzó, vagy nem
elégíti ki szükségleteiket. Egy asszony ápolhatja beteg férjét, és ott, a
kereszt terhe alatt ismétli meg halálig tartó szeretetének „igen”-jét. Az
ilyen szeretetben ragyogóan megmutatkozik annak méltósága, aki szeret. A
méltóság a szeretet tükröződéseként áll elénk, mivel „a szeretet
sajátossága inkább az, hogy szeret, mintsem az, hogy őt szeretik”.172 Sok
családban találkozhatunk az önfeláldozó és gyöngéd szolgálat képességével,
még a nehéz és hálátlan gyermekek irányában is. Ezek a szülők ily módon
Jézus önzetlen és szabad szeretetének lesznek a tanúi. Mindez felhívás a
cölebsz személyek számára, hogy nagylelkűb-ben és nagyobb engedelmességben
éljék meg odaadottságukat a mennyek országáért. Napjainkban a
szekularizáció elhomályosította az egész életre szóló egység értékét és
csorbította a házassági odaadás gazdagságát, ezért „el kell mélyíteni a
házastársi szeretet pozitív szempontjait”.173

*A szeretet átalakulása*
163. Az élet meghosszabbodásával fellép valami, ami korábban nem volt
elterjedt: a bensőséges kapcsolatot és összetartozást meg kell őrizni
negyven, ötven, hatvan éven át, és ez magával hozza annak szükségességét,
hogy többször is megújítsák egymás választását. Lehet, hogy a házastársat
már nem vonzza olyan intenzív szexuális vágy a másikhoz, ám mégis örömét
leli abban, hogy hozzá tartozik, s hogy a másik őhozzá tartozik, hogy
tudja, nincs egyedül, hogy van egy „cinkosa”, aki ismeri egész életét,
tudja a teljes történetét, és megoszt vele mindent. Ő a társa az élet
útján, akivel együtt meg lehet küzdeni a nehézségekkel és örülni lehet a
szép dolgoknak. Ez is kielégülést kelt, amely kíséri a házastársi szeretet
sajátos vágyát. Nem ígérhetjük, hogy érzelmeink egy életen át ugyanolyanok
lesznek. De lehet egy erős, közös tervünk, hogy elköteleződünk egymás
szeretetére, és egységben élünk mindaddig, amíg a halál el nem választ
bennünket egymástól, és mindig gazdag bensőségességben fogunk élni. A
szeretet, amit ígérünk egymásnak, felülmúl minden érzelmet, érzést és
lelkiállapotot, még ha magába foglalja is ezeket. Mélyebb szeretet ez, a
szív döntésével, amely bevonja az egész létezést. Ezáltal egy meg nem
oldott konfliktus közepette is, jóllehet zavaros érzések kavarognak a
szívben, mindennap életben tartják a szeretés, az összetartozás, az egész
élet megosztásának a döntését, a szeretet folytatásának és a megbocsátásnak
a szándékát. Mindketten a személyes növekedés és változás útját járják. És
ezen az úton a szeretet megünnepel minden lépést és minden új szakaszt.

164. Egy házasság történetében változnak a testi adottságok, ám ez nem ok
arra, hogy gyengüljön a szerető vonzódás. Ha valakit megszeretnek, akkor az
egész személyt szeretik meg, teljes mivoltában, nem csak a testében, bár ez
a test, túl az idők során bekövetkező elnyűvődésen, valahogyan mindig
kifejezi azt a személyes identitást, amely meghódította a szívet. Amikor
mások már nem tudják felismerni ennek az identitásnak a szépségét, a
szerelmes házastárs továbbra is képes a szeretet ösztönével felfogni, és a
szeretet nem tűnik el. Újra megerősíti döntését, hogy hozzá akar tartozni,
újra őt választja, és ezt a választását hűséges közelséggel és a
gyengédséggel telten fejezi ki. E döntésének nemessége, mert intenzív és
mély, új érzést ébreszt benne a házastársi küldetés teljesítése közben.
Mert „egy személyként elfogadott másik emberi lény által keltett érzelem
(...) nem eleve a házastársi aktusra irányul”.174 Más, érzékelhető
kifejezéseket nyer, mert a szeretet „egyetlen valóság, de különféle
dimenziói vannak - hol az egyik, hol a másik oldal lép határozottabban
előtérbe”.175 A kötelék új módokon mutatkozik meg, és igényli a döntést,
hogy mindig újra vállalják és megerősítsék. Nemcsak azért, hogy megőrizzék,
hanem hogy növeljék. Ez a napról napra épülés útja. De mindez lehetetlen,
ha nem hívjuk segítségül a Szentlelket, ha nem kérjük mindennap az ő
kegyelmét, ha nem keressük az ő természetfeletti erejét, ha nem könyörgünk
buzgón azért, hogy árassza tüzét a szeretetünkre, hogy erősítse, irányítsa
és formálja minden új helyzetben.

ÖTÖDIK FEJEZET
A TERMÉKENNYÉ VÁLÓ SZERETET

165. A szeretet mindig életet ad. Ezért a házastársi szeretet „nem merül ki
csupán a házastársak egymás közti kapcsolatában. (...) Így tehát a
házastársak, amikor egymásnak adták önmagukat, ön-magukon túl magát a
gyermeket ajándékozzák egymásnak mint szerelmük eleven képét, a házastársi
egyesülés örök jelét, továbbá saját állapotuknak azt az élő és
feloldhatatlan bizonyságát, melynek következtében apa és anya lettek.”176
stb...
...

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2019. nov. 11., H,
15:20):

> ......... kiegészítés: Ha valakinek a fentiekhez képest pontosabb
> információja, kérem, írja meg. Most nem néztem utána, csak a korábbi
> olvasmányaim alapján írtam a fentieket.
> Köszönettel,
> Emőke / Mőci
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191111/d2b84e84/attachment-0001.html>