<div dir="ltr"><div>Akkor egy kis Amoris Leticia...:-)</div><div><a href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991">https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991</a></div><div>Igazából az utolsó citált paragrafus is elég lehetett volna.<br></div><div>ÜdvözletteL.</div><div>ui.: <br></div><div>1.: messzire mentünk a bugyiméretek hőfüggésétől...</div><div>2. : pl. a házas görögkatolikus pap aznap, mielőtt átváltoztat, nem élhet szexuális életet.<br></div><div><br></div><div>...<br></div><div><br></div><div>
<div align="center"><b>Szenvedélyes
szeretet</b><br>
</div>
142. A II. Vatikáni Zsinat tanítja, hogy ez a házastársi szeretet
„átfogja az egész személyt; ezért a test és a lélek
megnyilatkozásait képes sajátos méltósággal gazdagítani, s ezeket a
hitvesi barátság kiváltságos mozzanataivá és jeleivé nemesíteni”.<a name="JB138" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J138">[138]</a>
Kell lennie valami igazságnak abban, hogy egyfajta élvezet- és
szenvedélymentes szeretet nem elegendő az emberi szív és az Isten
közötti egység jelzésére: „Az összes misztikus állította, hogy a
természetfeletti és a mennyei szeretetnek vannak szimbólumai,
melyeket inkább a házastársi szeretetben kell keresni, mintsem a
barátságban, a gyermeki érzületben vagy egy ügy iránti
elkötelezettségben. Joggal állíthatjuk, hogy ennek magyarázata a
totalitásában van.”<a name="JB139" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J139">[139]</a> Akkor miért ne foglalkozhatnánk az
érzelmekkel és a szexualitással a házasságban?<br>
<br>
<i><a name="AL143"></a>Az érzelmek világa</i><b><br>
</b><b> </b>143. Vágyak, érzések, érzelmek - mindaz, amit a
klasszikusok „szenvedélyeknek” neveztek, fontos helyet foglalnak el
a házasságban. Akkor keletkeznek, amikor egy „másik” megjelenik és
megnyilvánul az életünkben. Az élőlények sajátossága, hogy a másik
felé irányulnak, és ez az irányulás mindig alapvető érzelmeket kelt:
tetszést vagy fájdalmat, örömet vagy szomorúságot, gyengédséget vagy
félelmet. Ezek a legelemibb pszichológiai aktivitás előfeltételei.
Az ember ennek a földnek az élőlénye, és mindazt, amit tesz és
keres, áthatják szenvedélyek.<br>
<br>
<a name="AL144"></a> 144. Jézus, mint valóságos ember, érzelmi
töltéssel élte meg a dolgokat. Ezért bánkódott Jeruzsálem
hitetlensége felett (vö. Mt 23,37), s fakadt miatta könnyekre (vö.
Lk 19,41). Együttérzést tanúsított a nép szenvedése iránt (vö. Mk
6,34). Látva, hogy mások sírnak, maga is megrendült és könnyezett
(vö. Jn 11,33), és megsiratta barátja halálát (vö. Jn 11,35).
Érzékenységének e megnyilatkozásai mutatták, hogy emberi szíve
mennyire nyitott volt mások felé.<br>
<br>
<a name="AL145"></a> 145. Egy érzés önmagában erkölcsileg sem nem
jó, sem nem rossz.<a name="JB140" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J140">[140]</a> A vágy vagy az elutasítás ébredésének
észlelése nem bűnös és nem elítélhető. Az a cselekedet jó vagy
rossz, amelyet valaki egy szenvedély hatására végrehajt. Ha tehát
tápláljuk az érzéseket, keressük azokat és miattuk teszünk rosszat,
a rosszaság a táplálásukra vonatkozó döntésben és a belőlük fakadó
rossz cselekedetekben van. Ugyanígy, valaki fölött örömet érezni
önmagában véve még nem jó. Ha úgy lelem tetszésemet benne, hogy az a
személy a rabszolgám lesz, az érzés az önzésemet szolgálja. Azt
hinni, hogy jók vagyunk, csak azért, mert „érzéseink vannak”,
rettenetes tévedés. Vannak, akik nagy szeretetre érzik képesnek
magukat csupán azért, mert nagy szeretet-szükségletük van, de nem
állnak azon szinten, hogy harcolni tudjanak mások boldogságáért és
saját vágyaik fogságában élnek. Ilyen esetben az érzések
elválasztanak a nagy értékektől, és önközpontúságot rejtenek
magukban, amely nem teszi lehetővé az egészséges és boldog családi
életet.<br>
<br>
<a name="AL146"></a> 146. Másrészt, ha szenvedély kísér egy szabad
cselekedetet, akkor az a rá vonatkozó döntés mélységét
nyilváníthatja ki. A házassági szeretet megtanít úgy cselekedni,
hogy az egész érzelmi élet a család java lesz, és a közös életet
szolgálja. Az érettséget akkor érik el egy családban, ha tagjai
érzelmi élete érzékenységgé válik, amely nem uralkodik, nem is
homályosítja el a nagy célokat és értékeket, hanem követi a
szabadságukat,<a name="JB141" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J141">[141]</a> abból fakad, gazdagítja, megszépíti és
harmonikusabbá teszi azt, mindenki javára.<br>
<br>
<a name="AL147"></a> <i>Isten szereti gyermekei örömét</i><br>
147. Ez egyfajta pedagógiai utat, lemondásokkal járó folyamatot
követel. Ez az Egyház meggyőződése, amelyet gyakran elutasítanak,
mintha az emberi boldogság ellensége volna. XVI. Benedek nagyon
világosan fogalmazta meg a kérdést: „Vajon az Egyház
parancsolataival és tilalmaival nem azt keseríti-e meg számunkra,
ami az életben a legszebb? Vajon nem éppen ott állít-e tilalomfákat,
ahol a Teremtőtől számunkra elgondolt öröm boldogságot kínál,
mintegy ízelítőt adva az isteni természetből?”<a name="JB142" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J142">[142]</a> Ám azzal válaszolt
erre a kérdésre, hogy a kereszténységből nem hiányoztak ugyan
túlzások és eltévelyedett aszketizmusok, de az Egyház hivatalos
tanítása, hűségesen a Szentíráshoz, „nem az erószt mint ilyet
tagadta, hanem annak pusztító felfogásával szállt harcba. Az erósz
hamis istenítése ugyanis (...) nem fölemelkedés, »eksztázis« az
isteni természetben való részesedésbe, hanem az ember
letaszítása.”<a name="JB143" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J143">[143]</a><br>
<br>
<a name="AL148"></a>148. Az érzelmek és az ösztön nevelésére szükség
van, és ennek érdekében bizonyos korlátokat kell felállítani. A
túlzás, az ellenőrzés hiánya és a megszállottság egy bizonyos
élvezettel kapcsolatban végül elrontja és megbetegíti magát az
élvezetet,<a name="JB144" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J144">[144]</a> és károsítja a családi életet. Végig lehet járni egy
szép utat a szenvedélyekkel, ami azt jelenti, hogy egyre inkább az
önátadás és önmegvalósítás szolgálatába állítjuk azokat. Ez
gazdagítja a családon belüli személyes kapcsolatokat. Nem azt
jelenti, hogy le kell mondani az intenzív öröm pillanatairól,<a name="JB146" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J146">[146]</a>
hanem egybe kell szőni azokat a nagylelkű odaadás, a türelmes
remény, az elkerülhetetlen fáradtság, az eszményekért való
erőfeszítések egyéb alkalmaival. A családi élet mindez együtt, és
megérdemli, hogy teljes egészében éljük meg.<br>
<br>
<a name="AL149"></a> 149. Néhány divatos spirituális irányzat a vágy
kioltását szorgalmazza a szenvedéstől való megszabadulás érdekében.
Mi azonban hisszük, hogy Isten szereti az ember örömét, hogy ő
mindent azért teremtett, hogy „örülni tudjunk” (1Tim 6,17). Engedjük
felfakadni az örömöt gyengédsége láttán, amikor ezt javasolja:
„Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól. (...) Ne vond meg magadtól
a ma boldogságát” (Sir 14,11.14). Egy házaspár is megfelel Isten
akaratának, ha követi ezt a szentírási buzdítást: „Jó napon érezd
jól magadat” (Préd 7,14). A kérdés az, hogy szabadok vagyunk-e
elfogadni, hogy az élvezetnek - a kölcsönös szeretet igényeinek
megfelelően- az élet különböző helyzeteiben más és más formája van.
Ebben az értelemben el lehet fogadni néhány keleti mester
javaslatát, akik a lelkiismeret kitágítását sürgetik, hogy ne
maradjon egy nagyon korlátozott tapasztalat fogságában, amely
elzárná előlünk a távlatokat. A lelkiismeret e kitágítása nem a vágy
tagadása vagy lerombolása, hanem bővítése és tökéletesítése.<br>
<i><br>
</i><i><a name="AL150"></a> A szeretet erotikus dimenziója</i><br>
150. Mindez oda vezet, hogy szólnunk kell a házastársak szexuális
életéről is. A szexualitást Isten teremtette, és csodálatos ajándék
teremtményei számára. Ha ápolják és elkerülik a
kontrollálatlanságot, azzal megakadályozzák, hogy megvalósuljon
„egy igazi érték elszegényedése”.146 Szent II. János Pál pápa
visszautasította azt az elgondolást, hogy az Egyház tanítása „az
emberi nemiség tagadásához”, vagy „mint az élet továbbadásához
szükséges dolog” puszta eltűréséhez vezet.<a name="JB147" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J147">[147]</a> A házastársak
szexuális szükséglete nem megvetés tárgya, és „semmiképpen nincs szó
e szükséglet kérdésessé tételéről”.<a name="JB148" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J148">[148]</a><br>
<br>
<a name="AL151"></a> 151. Azoknak, akik attól féltek, hogy a
szenvedélyek és a szexualitás nevelése veszélyezteti a szexuális
szeretet spontaneitását, Szent II. János Pál pápa azt válaszolta,
hogy az ember „a kapcsolatok teljes és érett spontaneitására
hivatott”, és a spontaneitás „saját szíve impulzusai
megkülönböztetésének fokozatos gyümölcse”.<a name="JB149" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J149">[149]</a> Olyan dolog, amit meg
kell szerezni, mert minden embernek „kitartással és következetesen
meg kell tanulnia, hogy mit jelent a test”.<a name="JB150" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J150">[150]</a> A szexualitás nem
erőforrás, amelyet szabadjára kell engedni vagy el kell fojtani,
hanem olyan személyközi nyelv, amelyben szent és sérthetetlen
értékével komolyan veszik a másikat. Így - elmondható - „az emberi
szív egy másik spontaneitás részesévé válik”.<a name="JB151" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J151">[151]</a> Ebben az
összefüggésben az erotizmus úgy jelenik meg, mint az emberi
szexualitás sajátos megnyilvánulása. Megtalálható benne „a test
jegyesi jellege és az ajándék igazi méltósága”.<a name="JB152" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J152">[152]</a> Az emberi test
teológiájáról szóló katekéziseiben Szent II. János Pál pápa
tanította, hogy a szexuális testiség „nemcsak a termékenység és az
élet továbbadásának forrása”, hanem „megvan benne a képesség a
szeretet kifejezésére: épp annak a szeretetnek kifejezésére,
amelyben az emberi személy ajándékká válik”.<a name="JB153" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J153">[153]</a> A legegészségesebb
erotizmus, bár az élvezet kereséséhez kapcsolódik, feltételezi a
csodálatot, ezért humanizálhatja az ösztönöket.<br>
<br>
<a name="AL152"></a> 152. Éppen ezért a szeretet erotikus
dimenzióját semmiképpen nem tekinthetjük megengedett rossznak, vagy
olyan tehernek, amelyet a család javára viselni kell, hanem Isten
ajándékának kell tartanunk, amely megszépíti a házastársak
találkozását. Mivel a szeretet által szublimált szenvedélyről van
szó, amely csodálja a másik méltóságát, „a szeretet teljes és
legtisztább állításává” válik, amely megmutatja, hogy milyen
csodákra képes az emberi szív, és így egy pillanatra
„megtapasztalják, hogy az emberi létezés siker”.<a name="JB154" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J154">[154]</a><br>
<br>
<a name="AL153"></a> <i>Erőszak és manipuláció</i><br>
153. A szexualitás e pozitív szemléletének összefüggésében jó a
témát a maga teljességében és egészséges realizmussal tárgyalni.
Ugyanis nem tagadhatjuk, hogy a szexualitás néha elszemélytelenedik
és beteges elemekkel telítődik, olyannyira, hogy „egyre inkább a
saját én állításává és eszközévé, illetve a saját ösztönök és vágyak
önző kielégítésévé válik”.<a name="JB155" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J155">[155]</a> Korunkban megnőtt annak a veszélye,
hogy a szexualitáson is eluralkodik a „használd és dobd el” mérgező
szemlélete. A másik testét gyakran mint valami tárgyat manipulálják,
ami arra való, hogy kielégülést nyújtson, s ha már nem vonzó,
elvetendő. Tagadható vagy elkendőzhető-e a szexuális uralkodás,
hatalmaskodás, visszaélés, perverzió és erőszak, amelyek mind a
szexualitás jelentésének eltorzításai, és sötét önkeresés alá
temetik a másik méltóságát és szeretetigényét?<br>
<br>
<a name="AL154"></a> 154. Nem felesleges emlékeztetnünk arra, hogy a
szexualitás a házasságban is szenvedés és manipuláció forrásává
válhat. Ezért világosan hangsúlyoznunk kell, hogy „ha a házasélet
aktusát, figyelmen kívül hagyva állapotát és jogos kívánságait,
ráerőltetik a házastársra, az már nem a szeretet igazi tette, és
ugyancsak megtagadja a helyes erkölcsi rend követelményét a
házastársak kapcsolatában”.<a name="JB156" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J156">[156]</a> A házastársak szexuális
egyesülésének sajátos tettei akkor felelnek meg a szexualitás
Istentől szándékolt természetének, ha „valóban emberi módon hajtják
végre”.<a name="JB157" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J157">[157]</a> Ezért buzdított Szent Pál: „Senki se károsítsa meg és ne
csalja meg (...) a testvérét” (ITessz 4,6). Jóllehet ő olyan korban
írt, amikor patriarchális kultúra uralkodott, amelyben a nőt
teljesen a férfi alárendeltjeként szemlélték, mégis azt tanította,
hogy a szexualitásnak a házastársak között megtárgyalandó kérdésnek
kell lennie: számolt a szexuális kapcsolatról való lemondás
lehetőségével bizonyos időre, de csakis „közös megegyezéssel” (1Kor
7,5).<br>
<br>
<a name="AL155"></a> 155. Szent II. János Pál pápa nagyon halvány
figyelmeztetést adott, amikor azt állította, hogy a férfit és a nőt
„a kielégíthetetlenség fenyegeti”.<a name="JB158" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J158">[158]</a> Azaz egyre intenzívebb
egységre hivatottak, de fennáll a veszély, hogy el akarják tüntetni
a különbségeket és a kettőjük közti elkerülhetetlen távolságot.
Ugyanis mindkettőjüknek megvan a maga sajátos és megismételhetetlen
méltósága. Amikor az értékes, kölcsönös összetartozás uralommá
válik, „lényegében megváltozik a közösség struktúrája a személyek
közti kapcsolatban”.<a name="JB159" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J159">[159]</a> Az uralkodás logikájában végül az uralkodó
fél is megtagadja saját méltóságát,<a name="JB160" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J160">[160]</a> és véglegesen megszűnik
„azonosulni a tulajdon testével”,<a name="JB161" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J161">[161]</a> lévén hogy megfosztja azt
minden jelentésétől. A nemiséget úgy éli meg, mint menekülést
önmagától, és mint az egyesülés szépségéről való lemondást.<br>
<br>
<a name="AL156"></a> 156. Fontos hogy világosan elutasítsuk a
szexuális alávetettség minden formáját. Ezért kell kerülni az
Efezusiaknak írt levél azon versének minden helytelen értelmezését,
ahol arról van szó, hogy „az asszonyok legyenek alávetettek a
férjüknek” (5,22). Szent Pál itt kora saját kulturális kategóriáiban
fejezi ki magát, de nekünk nem ezt a kulturális köntöst kell
átvennünk, hanem a kinyilatkoztatott üzenetet, amit a levél ide
vonatkozó része tartalmaz. Idézzük Szent II. János Pál pápa bölcs
magyarázatát: „A szeretet kizárja az alávetettség minden formáját,
amelyek miatt az asszony a férj szolgálója vagy rabszolganője lenne.
(...) A közösség, vagy egység, amelyet a házasság okán kell
alkotniuk, kölcsönös önátadás által valósul meg, amely kölcsönös
alávetettség is.”<a name="JB162" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J162">[162]</a> Ezért mondja Szent Pál azt is, hogy „a férj is
köteles szeretni feleségét, mint saját testét” (5,28). A bibliai
szöveg valójában arra hív, hogy győzzük le a kényelmes
individualizmust, annak érdekében, hogy mások felé fordulva
élhessünk: „Legyetek egymásnak alárendeltjei” (5,21). A házastársak
között ez a kölcsönös „alárendeltség” sajátos értelmet nyer, és úgy
értelmezhetjük, mint szabadon választott kölcsönös összetartozást,
amely magán viseli a hűség, a tisztelet és gondoskodás
ismertetőjegyeit. A szexualitás elválaszthatatlanul a házastársak
közti barátság szolgálatában áll, mert arra irányul, hogy a másik
beteljesült életét szolgálja.<br>
<br>
<a name="AL157"></a> 157. A szexualitás és erotizmus eltorzulásainak
elutasítása mindazonáltal nem vezethet ezek lebecsüléséhez vagy
mellőzéséhez. A házasság eszménye nem állítható fel pusztán úgy,
mint nagylelkű és áldozatos önátadás, amelyben mindketten lemondanak
minden személyes szükségletről, és csak azzal törődnek, hogy a
másikkal tegyenek jót, mindenféle kielégülés nélkül. Emlékeztetünk
rá, hogy az igaz szeretet képes elfogadni is a másiktól. Sebezhető
és rászoruló lényként képes kapni, nem mond le arról, hogy őszinte
és boldog hálával fogadja a szeretet testi megnyilvánításait a
simogatásban, ölelésben, a csókban és a szexuális egyesülésben. E
tekintetben XVI. Benedek világosan fogalmazott: „Ha az ember csupán
lélek akar lenni, és a testet mint valami puszta állati örökséget
kezeli, a lélek és a test elveszíti a maga méltóságát.”<a name="JB163" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J163">[163]</a> Ezért
„lehetetlen az ember számára, hogy csupán az ajándékozó, lehajló
szeretetben éljen. Képtelen mindig csak adni, kapnia is kell. Aki
ajándékozni akarja a szeretetet, annak magának is kapnia kell
ajándékba a szeretetet.”<a name="JB164" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J164">[164]</a> Ezért semmiképpen nem feledkezhetünk meg
arról, hogy az ember egyensúlya törékeny, mindig marad benne valami,
ami ellenáll a humanizálásnak, és bármely pillanatban újra
elszabadulhat, felöltve leginkább primitív és önző hajlamait.<br>
<br>
<a name="AL158"></a> <i>Házasság és szüzesség</i><br>
158. „Sok ember, aki nem házasodott meg, nemcsak azt a családot
segíti, amelyből származik, hanem gyakran nagy szolgálatokat tesz
baráti körében, az egyházi közösségben és szakmai életében. (...)
Azután sokan karitatív tevékenységgel és önkéntes munkát vállalva
bocsátják képességeiket a keresztény közösség szolgálatára. Vannak
olyanok is, akik nem házasodnak meg, mert Krisztus és a testvérek
iránti szeretetből a megszentelt életet választják. Odaadásuk
nagymértékben gazdagítja a családot az Egyházban és a
társadalomban.”<a name="JB165" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J165">[165]</a><br>
<br>
<a name="AL159"></a> 159. A szüzesség a szeretet egyik formája.
Jelként arra emlékeztet, hogy a mennyek országát keressük, hogy
sürgető feladat vonakodás nélkül az evangelizáció szolgálatára
szentelni magunkat (vö. 1Kor 7,32), és tükrözni a mennyországot,
ahol „nem nősülnek, férjhez sem mennek” (Mt 22,30). Szent Pál azért
ajánlotta a szüzességet, mert Jézus közeli visszatértét várta, és
azt akarta, hogy mindenki csak az evangelizációra koncentráljon: „Az
idő rövid” (1Kor 7,29). Azonban világos, hogy ez személyes véleménye
és kívánsága (vö. 1Kor 7,6-8), nem pedig Krisztus követelménye volt:
„Nincs külön parancsom az Úrtól” (1Kor 7,25). Ugyanakkor elismerte a
különböző hivatások értékét: „Mindenki saját ajándékát kapta
Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat” (1Kor 7,7). Ebben az
értelemben tanította Szent II. János Pál pápa, hogy a bibliai
szövegek „nem adnak alapot arra, hogy a házasságot «alacsonyabb
rangúnak«, a szüzességet és a cölibátust «magasabb rangúnak«
tartsuk”<a name="JB166" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J166">[166]</a> a szexuális megtartóztatás miatt. Ahelyett, hogy a
szüzesség mindennél értékesebb voltáról beszélnénk, helyesnek
látszik bemutatni, hogy a különböző életállapotok komplementárisak,
oly módon, hogy az egyik egy bizonyos szempontból tökéletesebb lehet
a másiknál, más szempontból azonban a másik tökéletesebb. Halesi
Sándor például azt tanította, hogy bizonyos értelemben a házasságot
a többi szentség fölött állónak lehet tekinteni, mert valami igen
nagy dolgot szimbolizál: „Krisztus és az Egyház egységét, vagy az
isteni és emberi természet egységét.”<a name="JB167" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J167">[167]</a><br>
<br>
<a name="AL160"></a> 160. Éppen ezért „nem a házasság értékének
csökkentéséről van szó a megtartóztatás javára”,<a name="JB168" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J168">[168]</a> és „nincs semmi
alapja a feltételezett szembeállításnak. (...) Ha egy bizonyos
teológiai hagyományt követve a tökéletesség állapotáról (status
perfectionis) beszélünk, azt nemcsak a megtartóztatás miatt tesszük,
hanem az evangéliumi tanácsokra alapuló egész életre való
tekintettel.”<a name="JB169" href="https://katolikus.hu/dokumentumtar/3991#J169">[169]</a> Egy házasságban élő személy a legmagasabb fokon
élheti meg a szeretetek Tehát „eléri a szeretetből fakadó
tökéletességet az evangéliumi tanácsok szelleméhez való hűséggel. Ez
a tökéletesség minden ember számára elérhető.”170<br>
<br>
<a name="AL161"></a> 161. A szüzesség annak a szeretetnek a
szimbóluma, amelynek nincs szüksége a másik birtoklására, és így
tükrözi a mennyek országának szabadságát. Felhívás ez a házastársak
irányában, hogy házastársi szeretetüket a Krisztus iránti szeretet
távlatában éljék meg, mint közös utat az ország teljessége felé. A
házastársak sze-retete más értékek szimbóluma: egyrészt a
Szentháromság különleges tükörképe. A Szentháromság ugyanis teljes
egység, amelyben különbözőség is létezik. Ezenfelül a család
krisztológiai jel, mert megjeleníti Isten közelségét, aki megosztja
az emberi életet úgy, hogy egyesül vele a Megtestesülésben, a
kereszten és a feltámadásban: minden házastárs „egy test” lesz a
másikkal, és felajánlja magát, hogy teljesen osztozzon a másikkal
mindvégig. Míg a szüzesség a feltámadt Krisztus „eszkatologikus”
jele, addig a házasság „történeti” jel a földön járók számára, a
földi Krisztus jele, aki elfogadta, hogy egy legyen velünk, és vére
ontásáig nekünk adta önmagát. A szüzesség és a házasság a szeretés
különféle módjai, és annak is kell lenniük, mert „az ember nem élhet
szeretet nélkül. Érthetetlen marad önmaga számára, élete értelmét
veszti, ha nem nyilatkoztatják ki neki a szeretetet.”171<br>
<br>
<a name="AL162"></a>162. A cölibátust az a veszély fenyegeti, hogy
kényelmes magánnyá lesz, amely szabadságot kínál a szabad mozgásra,
a hely-, feladat- és döntésváltoztatásokra, a saját pénz feletti
szabad rendelkezésre, a pillanatnyi vonzódás szerinti személyekkel
való találkozásokra. Ilyenkor ragyog fel a házasok tanúságtétele.
Akik a szüzességre kaptak meghívást, bizonyos házaspárokban világos
jelét kaphatják Isten nagylelkű és megbonthatatlan szövetségi
hűségének, ami konkrétebb és áldozatkészebb engedelmességre
késztetheti a szívüket. Vannak ugyanis házas emberek, akik - annak
ellenére, hogy sok alkalom kínálkozik a hűtlenségre vagy elhagyásra
- megőrzik a hűségüket akkor is, ha a párjuk testileg nem vonzó,
vagy nem elégíti ki szükségleteiket. Egy asszony ápolhatja beteg
férjét, és ott, a kereszt terhe alatt ismétli meg halálig tartó
szeretetének „igen”-jét. Az ilyen szeretetben ragyogóan
megmutatkozik annak méltósága, aki szeret. A méltóság a szeretet
tükröződéseként áll elénk, mivel „a szeretet sajátossága inkább az,
hogy szeret, mintsem az, hogy őt szeretik”.172 Sok családban
találkozhatunk az önfeláldozó és gyöngéd szolgálat képességével, még
a nehéz és hálátlan gyermekek irányában is. Ezek a szülők ily módon
Jézus önzetlen és szabad szeretetének lesznek a tanúi. Mindez
felhívás a cölebsz személyek számára, hogy nagylelkűb-ben és nagyobb
engedelmességben éljék meg odaadottságukat a mennyek országáért.
Napjainkban a szekularizáció elhomályosította az egész életre szóló
egység értékét és csorbította a házassági odaadás gazdagságát, ezért
„el kell mélyíteni a házastársi szeretet pozitív szempontjait”.173<br>
<br>
<div align="center"><b><a name="AL163"></a>A szeretet átalakulása</b><br>
</div>
163. Az élet meghosszabbodásával fellép valami, ami korábban nem
volt elterjedt: a bensőséges kapcsolatot és összetartozást meg kell
őrizni negyven, ötven, hatvan éven át, és ez magával hozza annak
szükségességét, hogy többször is megújítsák egymás választását.
Lehet, hogy a házastársat már nem vonzza olyan intenzív szexuális
vágy a másikhoz, ám mégis örömét leli abban, hogy hozzá tartozik, s
hogy a másik őhozzá tartozik, hogy tudja, nincs egyedül, hogy van
egy „cinkosa”, aki ismeri egész életét, tudja a teljes történetét,
és megoszt vele mindent. Ő a társa az élet útján, akivel együtt meg
lehet küzdeni a nehézségekkel és örülni lehet a szép dolgoknak. Ez
is kielégülést kelt, amely kíséri a házastársi szeretet sajátos
vágyát. Nem ígérhetjük, hogy érzelmeink egy életen át ugyanolyanok
lesznek. De lehet egy erős, közös tervünk, hogy elköteleződünk
egymás szeretetére, és egységben élünk mindaddig, amíg a halál el
nem választ bennünket egymástól, és mindig gazdag bensőségességben
fogunk élni. A szeretet, amit ígérünk egymásnak, felülmúl minden
érzelmet, érzést és lelkiállapotot, még ha magába foglalja is
ezeket. Mélyebb szeretet ez, a szív döntésével, amely bevonja az
egész létezést. Ezáltal egy meg nem oldott konfliktus közepette is,
jóllehet zavaros érzések kavarognak a szívben, mindennap életben
tartják a szeretés, az összetartozás, az egész élet megosztásának a
döntését, a szeretet folytatásának és a megbocsátásnak a szándékát.
Mindketten a személyes növekedés és változás útját járják. És ezen
az úton a szeretet megünnepel minden lépést és minden új szakaszt.<br>
<br>
<a name="AL164"></a> 164. Egy házasság történetében változnak a
testi adottságok, ám ez nem ok arra, hogy gyengüljön a szerető
vonzódás. Ha valakit megszeretnek, akkor az egész személyt szeretik
meg, teljes mivoltában, nem csak a testében, bár ez a test, túl az
idők során bekövetkező elnyűvődésen, valahogyan mindig kifejezi azt
a személyes identitást, amely meghódította a szívet. Amikor mások
már nem tudják felismerni ennek az identitásnak a szépségét, a
szerelmes házastárs továbbra is képes a szeretet ösztönével
felfogni, és a szeretet nem tűnik el. Újra megerősíti döntését, hogy
hozzá akar tartozni, újra őt választja, és ezt a választását hűséges
közelséggel és a gyengédséggel telten fejezi ki. E döntésének
nemessége, mert intenzív és mély, új érzést ébreszt benne a
házastársi küldetés teljesítése közben. Mert „egy személyként
elfogadott másik emberi lény által keltett érzelem (...) nem eleve a
házastársi aktusra irányul”.174 Más, érzékelhető kifejezéseket nyer,
mert a szeretet „egyetlen valóság, de különféle dimenziói vannak -
hol az egyik, hol a másik oldal lép határozottabban előtérbe”.175 A
kötelék új módokon mutatkozik meg, és igényli a döntést, hogy mindig
újra vállalják és megerősítsék. Nemcsak azért, hogy megőrizzék,
hanem hogy növeljék. Ez a napról napra épülés útja. De mindez
lehetetlen, ha nem hívjuk segítségül a Szentlelket, ha nem kérjük
mindennap az ő kegyelmét, ha nem keressük az ő természetfeletti
erejét, ha nem könyörgünk buzgón azért, hogy árassza tüzét a
szeretetünkre, hogy erősítse, irányítsa és formálja minden új
helyzetben.<br>
<br>
<div align="center"> <a name="AL165"></a>ÖTÖDIK FEJEZET<br>
A TERMÉKENNYÉ VÁLÓ SZERETET<br>
</div>
<br>
165. A szeretet mindig életet ad. Ezért a házastársi szeretet „nem
merül ki csupán a házastársak egymás közti kapcsolatában. (...) Így
tehát a házastársak, amikor egymásnak adták önmagukat, ön-magukon
túl magát a gyermeket ajándékozzák egymásnak mint szerelmük eleven
képét, a házastársi egyesülés örök jelét, továbbá saját állapotuknak
azt az élő és feloldhatatlan bizonyságát, melynek következtében apa
és anya lettek.”176</div><div>stb...<br>


</div><div>...<br></div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com">greschem@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2019. nov. 11., H, 15:20):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div>......... kiegészítés: Ha valakinek a fentiekhez képest pontosabb információja, kérem, írja meg. Most nem néztem utána, csak a korábbi olvasmányaim alapján írtam a fentieket.<br></div><div>Köszönettel,</div><div>Emőke / Mőci<br></div></div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>