[Grem] A hópihécskék matekérettségije
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2019. Május. 16., Cs, 16:35:59 CEST
A hópihécskék matekérettségije
https://kiettemeg.pestisracok.hu/2019/05/a-hopihecskek-matekerettsegije/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201905
*A matematika érettségi nehéz. Ezt emberek tömegei, egyébként normálisnak
tűnő emberek közölték egymással, a világmindenséggel, meg mindenkivel, aki
nem fogta be a fülét, hogy ez az alapvető emberi jogok – még az orbáni
diktatúrában is páratlan – megsértése.*
Ha egy mondattal akarjuk elmagyarázni, hogy *mire vezet a liberalizmus nevű
eszmerendszer elburjánzása*, azt a következő mondattal a tökéletességet nem
reménytelenül hajszolva tehetjük meg:* „Az érettségi célja nem a gyermekünk
tudásszintjének meghatározása egy objektív tudásszintmérés segítségével,
hanem az, hogy az ifjú a vizsga alatt és után a lehető legjobban érezze
magát.”*
Amikor valakinek szemefénye, tökéletes magzata belekavarodik a kamatos
kamat számításába, akkor hajlamos az oktatási rendszert szidalmazni. A
devizahitelesek országában nem azért, mert nem sikerült a lusta kölyöknek
megoldania ezt a feladatot, hanem azért, hogy a való életben nem
használható tudással tömik szegény gyermekek fejecskéjét.
Miért dolga egyáltalán a matek érettséginek, hogy nehéz legyen?
*Egyáltalán miért van szükség bármiféle nehézségek elé állítani a következő
nemzedéket, amikor a robotok úgyis nemsokára megtermelnek mindent, feltétel
nélküli alapjövedelem lesz, és mindenki szabadon önmegvalósíthat, beleértve
a főállású ágyban füvezéstől, egy saját különbejáratú szexuális identitás
kitalálásáig. *A füvet úgyis egy repülő drón hozza, az önműködően nyíló
ablakon keresztül, sőt rá is gyújt helyettünk, majd be is helyezi a jointot
a vevő szájába. Miközben, egy másik drón, tűzoltó készülékkel felszerelve
lebeg az ágy felett, ha véletlenül felgyulladna az ágynemű, mert hamuzni is
„nehéz”. De addigra már lesz éghetetlen ágynemű úgyis.
*Hát milyen fasiszta rohadék az a szülő, aki nem ilyen csodás életet szán a
gyermekének*,* hanem azt akarja, hogy a gyerek a „nehéz” matematika
érettségit jól abszolválja és valami rendes szakmát arra alapozva
elsajátítson. Vagyis újabb nehéz vizsgák során kelljen átverekednie magát.*
Az érettségi értelme az, hogy minden évben egy nemzedékek óta alapvetően
változatlan, habár természetesen folyamatosan korszerűsített tudásanyag
mentén objektíven megmérje az érettségizők tudásszintjét. Nyilván
lehetetlen, hogy minden évben tökéletesen azonos nehézségűek legyenek a
feladatsorok, de a néhány százalékos eltérés az átlagtól az
esélyegyenlőséget érdemben nem befolyásolja.
*A vizsgaeredmény egy eszköz az egyetemi felvétel eldöntésére is, habár
miután manapság szinte mindenkit felvesznek egyetemre, tulajdonképpen a
jelentősége csökkent az utóbbi időben**. De eredeti értelmében egy belépő
volt az életbe, megléte azt mondta el egy emberről, hogy képes felnőtté
válni, erőfeszítést tenni, *túllépni a saját kényelmi szempontjain, a
szokásos teljesítménykorlátján. E legutóbbi időkig* azért érettségiztünk,
hogy megtudjuk, képesek-e vagyunk rá? Olyan tantárgyakból is, amelyek nem
érdekelnek bennünket, amelyek érdekelnek, de nem vagyunk jók benne, és
amelyet szeretünk és jók vagyunk benne*. Ez utóbbi esetben azt is akartuk
tudni, hogy mire vagyunk képesek a többiekhez képest.
Persze szidtuk a feladatokat, a tantervet, az iskolát, a tanárokat, de
néhány jól megalapozott kivétellel nem vontuk kétségbe senkinek a jó
szándékát, a kompetenciáját, azt, hogy a rendszer logikája azt célozza,
hogy a lehető legtöbbet kihozzák belőlünk. *Az egyetemen aztán az ember
megtanulta, mekkora tapasztalat, hogy az ember egyre nagyobb teljesítményre
képes, addig elképzelhetetlen mennyiséget tud megtanulni és addig
felfoghatatlan összefüggéseket képes átlátni*. Persze jó lett volna
kevesebbet tanulni, de *az ember, ha komolyan vette a szakmáját, akkor
megértette, hogy a több tényleg több, és szükséges is. *
Az érettségi az első igazi vizsga az átlagos ember életében, az első
találkozás a valósággal.
*Az érettségizők általában ekkor kényszerülnek először komoly
stresszhelyzetben nagy szellemi erőfeszítésre, aminek jelentős tétje is
van. Ez a vizsga nem csak egy teljesítményfelmérés, hanem egy nagyon fontos
része is a felnőtté válás tapasztalatszerzésének. Ez a csúcspontja a
tanításnak. Kulturális rítus, beavatás*. Az ilyesmi sosem közvetlenül
kellemes, nem célja, hogy igazságos legyen, ez egy ízelítő a valóságból. A
vizsga az adott napon van, nem számít, hogy milyen lábbal keltél fel, az
aznapi teljesítményed örökre megmarad. Ahogy a valóságban is majd mindig.
A valóság azonban mindig valóság marad, nem lehet megkönnyíteni.
*A mai közgondolkodásban, sokszor a szülők között is egyre terjed az a
vélekedés, hogy jó ötlet a gyermekek útját az életben a lehető legjobban
megkönnyíteni. Sőt, ha nem megfelelő egy vizsga eredménye, akkor
értelemszerűen az értékelési rendszert kell megváltoztatni. Ezt a
gondolkodásmódot sikerült már megtanítani a „mai fiataloknak” is. *De a
valóságnak erről még nem szólt senki.
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190516/39bf915c/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról