[Grem] Százéves az Első kommün - történészi kerekasztal

[Emoke Greschik]

 *Csak komédia? - Százéves a Tanácsköztársaság*

https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html
Másként alakul-e a magyar történelem, ha *Kun Béláék 1919. március 21-én *
nem* kaparintják meg a hatalmat Károlyi Mihálytól? Mitől vált divatossá a
baloldali eszme az első világháború után az értelmiség körében is?* A
kérdésekre, a 133 nap előzményeire és eseményeire* Ablonczy Balázs, Hatos­
Pál és Révész Tamás történészek* adnak választ *a Lugas kerekasztalánál. *
2019. március 23. 12:31
<https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#>

*Lugas:* *Hogyan lehetne röviden leírni a Tanácsköztársaság lényegét?*

*Ablonczy Balázs: Az első radikális társadalomátalakító kísérlet*
*Magyarországon.*

*Révész Tamás:* Olyan rövid életű, radikális baloldali politikai rendszer,
amelyik tágabb európai folyamat részeként jött létre. *Az első világháború
utáni hónapokat mindenhol a baloldal robbanásszerű előretörése, szocialista
dominanciájú kormányok, valamint kommunista felkelések jellemezték. *
*Magyarország**on azonban a kommunisták át is tudták venni a
hatalmat*, ami *még
két helyen sikerült: Szovjet-Oroszországban és Bajorországban*. A tartósnak
bizonyuló szovjet-orosz után a magyar volt a második leghosszabb ideig
tartó kommunista diktatúra.

*Ablonczy Balázs:* *Európában, főként ebben a köztes régióban Tallinntól
Fiuméig az első világháború vége után számtalan különös államalakulat jött
létre, amelyek a korai fasizmustól a kommunizmusig tartó furcsa formákat
öltöttek. *A fiumei állam, a D’Annunzio-féle Carnarói Olasz Kormányzóság
például abszurd kezdeményezés volt: melléálltak az anarchisták, de későbbi
fasiszták is, viszont rögvest elismerte a Szovjetunió létezését. Mint
egyfajta kérészállamot is nézhetjük tehát a Tanácsköztársaságot.

*Révész Tamás:* A háború utáni forrongó környezetben lehetőség nyílt új
államokat, rezsimeket létrehozni. Utólag derült ki, hogy melyek voltak
irreális és melyek tartós próbálkozások.

*Lugas:* *Miért lett sikeresebb és hosszabb, még ha csak 133 napos is, a
magyar kommün, mint a társai?*

*Ablonczy Balázs:* Bódy Zsombor kollégám gondolatmenete szerint *1918 után
az tudta megtartani Magyarországon a hatalmat, aki képes volt megszervezni
a közellátást. Ebbe a Tanácsköztársaság belebukott, ahogy a korábbi
rezsimek is. Tartósan egyedül a Horthy-rendszernek sikerült*. A
Tanácsköztársaság képtelen volt saját bázisát, a szociáldemokrata
munkásságot is élelmezni, és a földkérdéssel sem volt hajlandó foglalkozni.
Pedig a földosztás – saját szempontjukból – okos húzás lett volna, csak úgy
gondolták, hogy nem akarnak sok „elnyomó” kisbirtokost. Inkább a
nagyüzemben gondolkodtak. De a közellátás akadozott, a háború óta a sorban
állás a hétköznapi élet része lett.

*Révész Tamás:* Nem meglepő, hogy a háborús vereséget elszenvedő országok
első forradalmi kormányai megbuknak. Nemcsak Magyarországon, hanem
Németországban és Ausztriában is. *A politika erős balra tolódása –
legalábbis 1919-ig – szintén általános jelenség*. Így nem csoda, hogy *nálunk
a Károlyi-kormány működése alatt a szociáldemokraták mind-mind erősebbek
lettek. Magyarországon azonban – Ausztriával ellentétben – ez csak
látszólagos erősödés volt.*
*A szociáldemokrata párt **gyenge maradt, ezért tudták a kommunisták
átvenni a hatalmat*. Mivel 1918 előtt nem volt általános választójog
Magyarországon, a szociáldemokratáknak nem épülhetett ki a hierarchikus
pártstruktúrájuk, és a választókerületekben sem voltak helyi csoportjaik.
Valójában a párt egy sereg egymástól többé-kevésbé független szakszervezet
ernyőszervezeteként működött. Ezeknek a vezetői pedig meglehetősen önjáróak
voltak. A szakszervezeti tagok száma 1916-tól, de különösen 1918-tól
rendkívüli mértékben megnőtt. *1919 tavaszára már közel másfél millió
szakszervezeti tag volt. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy majdnem
minden dolgozó városi férfi szakszervezeti tag lett.*

*Daru emeli le a Tanácsköztársaság-szobrot a talapzatáról Debrecenben 1990.
március 20-án. Kádár Jánosék a „proletárforradalommal” diszkreditálták
1956-ot Fotó: MTI Oláh Tibor*

*Lugas:* *Minek köszönhető a szakszervezetek felfutása?*

*Ablonczy Balázs:* Főként annak,* hogy meg tudták szervezni a közellátást,
és részben a kormányzat is rájuk támaszkodot*t. 1917–18-ban tízezrével
léptek be az emberek a különféle szakszervezetekbe, mert a szakszervezetek
felügyelte *különböző szövetkezetek révén lehetett liszthez vagy tojáshoz
jutni.*

*Révész Tamás:* Mindez azonban nem járt együtt egységes pártszervezet
kiépülésével, így közel sem tudtak olyan magabiztosan fellépni, mint
Ausztriában vagy Németországban. Ez részben megmagyarázza, hogy ezekkel az
országokkal ellentétben miért nem a „polgári”, jobboldali, esetleg
egyenesen a szélsőjobboldali erőket, hanem a kommunistákat választották
szövetségesül. Ehhez hozzátartozik, hogy Magyarországon nem is volt kivel
összefogniuk.* Károlyi Mihály pártja pár száz embert jelentett, nem tudott
mozgósítani, tüntetést szervezni; klasszikus XIX. század végi
nacionalista-liberális „klubpárt” volt. Magyarországon ekkor még olyan
igazi agrármozgalom se nagyon létezett, amelyben a szociáldemokraták
szövetségest találhattak volna.*

*Ablonczy Balázs:* *A kommunisták viszont hihetetlen gyorsasággal építették
ki néhány hónap alatt szatellitszervezeteiket.* A Hadirokkantak
Szövetségétől kezdve seregnyi területet megszálltak, folyamatos nyomás
alatt tartották a Károlyi-kormányt. Nem válogattak az eszközökben,
megtámadták a Népszava szerkesztőségét is. Tüntetésekkel kikényszerítették
a Hadigondozó Hivatal elnökének, Teleki *Pálnak a leváltását. A Vörös Újság
példányszáma meredeken emelkedett, és egyre nagyobb lett a társadalmi
bázisuk is.*

*Révész Tamás:* Ugyanakkor azt is látni kell, hogy *a Kun Bélához
csatlakozóknak általában kevés fogalmuk volt arról, mi az a bolsevik
kommunizmus*. Ők nem azért léptek be a Kommunisták Magyarországi Pártjába,
mert egyetértettek az ideológiájával, hanem mert elégedetlenek voltak a
majd’ harmincéves Szociáldemokrata Párt teljesítményével, és* valami más,
friss, új baloldali dolog mellé akartak állni*.

*Ablonczy Balázs:* *A hatalomátvételhez, illetve a megtartásához
hozzájárult a területveszteségek **miatti hatalmas társadalmi elkeseredés*.
A kommunisták azt ígérték, hogy szembeszállnak az antanttal, nem hagyják,
hogy a „kizsákmányoló burzsoázia” megállapodjon a fejünk fölött. Ezért
aztán *a Magyarországon lévő nyugati antantmegfigyelők* *eleinte azt
jelentették, hogy a Tanácsköztársaság nem is kommunizmus, hanem a magyar
nacionalizmus újabb megnyilvánulása*. A szociáldemokraták a wilsoni
elvekben reménykedtek, de hamar kiderült, hogy hiába. Ezzel szemben
jelentett látszólagos alternatívát a kommunisták kínálta lenini béke.

*Lugas:* *A magyar kommunisták azért tudtak százharminchárom napig uralmon
maradni, mert felkészültebbek voltak, mint a németek vagy a csehek?*

*Ablonczy Balázs:* *Kun Béláék valóban kész know-how-val érkeztek
Szovjet-Oroszországból, de a belpolitikai közeg is hozzájárult a sikerükhöz*.
Például a szociáldemokraták gyengesége és közigazgatási kérdésekben való
járatlansága. Ha megnézzük a diplomáciai iratokat, azt látjuk: ahhoz
képest, hogy politikai szerepvállalása előtt* Kun Béla a kolozsvári
munkásbiztosító pénztár sikkasztó tisztviselője, kiugrott újságíró és nem
mellékesen jelentős intellektuális csirkefogó volt, elég ügyesen tárgyalt
például a Budapestre látogató Smuts búr tábornokkal. És viszonylag jó
szónok volt.*

*Hatos Pál:* Meggyőzőereje kétségtelenül volt, de sok baloldali értékelő is
inkább vidéki hordószónokként jellemzi Kun Bélát*. Stratégiai döntésein
viszont látszik a politikai képzetlenség. Amikor június közepén a Vörös
Hadsereg visszafoglalta a Felvidéket, úgy rendelte el a visszavonulást,
hogy Lenin példája lebegett a szeme előtt*. Arra gondolt, hogy a
breszt-litovszki béke vesztes béke volt ugyan, a szovjethatalomnak le
kellett mondania Ukrajnáról és a Baltikumról, cserébe viszont stabilizálni
tudták a rezsim helyzetét. *Ha a „nagy testvérnek” sikerült, nekünk is
menni fog*. Nem ment. Ha Kun kicsit okosabban viselkedik, nem vesztegeti el
azonnal a Vörös Hadsereg nagyszerű hadműveleti eredményeit. És *mindez
azért történt így, mert Kun ideológiavezérelt politikus volt, csupán Lenint
másolta*. Egyébként saját politikája számára sem tudta kiaknázni a
győzelmeket. Kun arra számított, hogy Kassa felszabadítása után hatalmas,
százezres tömeg gyűlik majd össze az Országház előtt, és ehhez képest csak
néhány ezren jöttek össze, ők is fásultak voltak – és éhesek.

*Ablonczy Balázs*

*Lugas:* *Milyen kép alakult ki a háború végére Magyarországról és a
Tanácsköztársaság politikusairól?*

*Hatos Pál:* A magyarságról rendkívül torz, negatív kép alakult ki a
nyugati közvéleményben, és 1919 márciusában, amikor hírét vette a
kommunista hatalomátvételnek, Lloyd George brit kormányfő úgy gondolta,
hogy a feudális magyar urakra bizony „ráfér” egy kis forradalom.

*Révész Tamás:* És ez a kép összefügg azzal, miért látták a nyugatiak Kun
Bélát nacionalistának. Nagyjából a századfordulótól kezdve a nyugati
közvélemény a magyarokat fanatikus nacionalistának látta, akiknek csak egy
céljuk van: a nemzetiségek elnyomásán keresztül fenntartani uralmukat a
Kárpát-medencében. 1918 ősze számukra nem hozott változást: Károlyi és Kun
ebből a szempontból semmiben nem különbözött Tisza Istvántól.

*Ablonczy Balázs:* A párizsi békekonferenciák alatt kicsit úgy tekintettek
a kommunistákra, mint egy középkori eretnek mozgalomra vagy valami Walking
Dead-féle zombihadseregre. Látták, hogy nagyon akarnak valamit, tűz ég a
szemükben, és megszállottak. David Lloyd ­George brit miniszterelnök valami
olyasmit mondott Leninről, hogy ő a világtörténelemben a valaha volt
legnagyobb vezető. Párizsban rettegtek tőlük, de csodálták is az
elszántságukat. Az új, dinamikus vezetőket, akik leváltják a „korhadt”
nyugati világot.

*Lugas:* *Miért bizonyult sikertelennek a magyar diplomácia a
béketárgyalások során?*

*Hatos Pál:* A Károlyi-kormányzat nem akart és nem is tudott erős nemzeti
tényezőre támaszkodni – szemben az osztrák baloldallal. Otto Bauer osztrák
szociáldemokrata politikus valódi célja a nagynémet szocializmus
létrehozása volt. A szocialista Ausztria egyesüljön a szocialista
Németországgal. Ezzel az adott körülmények között a nagynémet nacionalisták
is azonosulni tudtak. A párizsi döntéshozók viszont nagyon nem akartak a
széttört gyenge liberális Monarchia romjain egy Ausztriával kiegészült erős
Nagy-Németországot látni. Burgenland csupán szépségtapasz volt egy korai
an­schluss megakadályozása érdekében.

*Ablonczy Balázs:* Az osztrák kormány nagyon ügyesen zsarolt. Miközben már
a Károlyi-kormány is igyekezett a kommunista kártyával játszani a párizsi
békekonferencia felé, az osztrák kormány a német egyesüléssel tartotta
sakkban az antant képviselőit, amelyet azok mindenáron meg akartak
akadályozni. A német kártya nagyobbat ütött, mint a kommunista.
*A párizsi békekonferencián március 21. után meg is döbbentek, hogy Károlyi
nem blöffölt, tényleg itt vannak a kommunisták.*

*Hatos Pál:* Viszont *Károlyi ettől kezdve már nem volt politikai tényező:
a Hangya Szövetkezet politikai biztosa lett. *De Kun Béláék sem
sokáig. *Megítélésem
szerint **a Tanácsköztársaság a kommunizmus hazai történetében inkább volt
komédia, mint tragédia: *Karl Marx bonmot-ját megfordítva, hogy a történeti
események először tragédia formájában jelennek meg, majd komédiaként
ismétlődnek, azt mondhatjuk, hogy ez esetben a kommunista kísérlet először
komédiaként, majd 1945 után tragédiaként jelent meg. *A Tanácsköztársaság
sok abszurditása között az egyik legkomikusabb intézkedés a szesztilalom
volt. Hiába ** figyelmeztetett Garbai Sándor szociáldemokrata politikus,
hogy a magyar parasztság ötöde szőlőművelésből él, illetve, hogy a
Duna–Tisza közén, miután nincs ivóvíz, az aratók csak borért arattak.* *Nem
hallgattak rá. Aztán júliusban kénytelenek voltak eltörölni a
szesztilalmat, elég későn, hogy egyáltalán megkezdődhessen a betakarítás*. De
akkor meg a nők bor­adagját csökkentették, csak feleannyit kaphattak, mert
azt gondolták, hogy úgyis odaadják a férjüknek. Ez a kor még nem az unalmas
pártkongresszusok kora, hanem *véres, de végeredményben abszurd
tragikomédia.*

*Hatos Pál*

*Lugas:**Lehet komédiának tekinteni, de ahhoz túl sok volt az áldozat.*

*Hatos Pál:* *Persze csak ahhoz képest komédia, ami aztán 1948-tól
következik. 1919 baljós innovációja: először jelenik meg a terror, a
rögtönítélő bíráskodás, a gyilkosság mint politikai eszköz, méghozzá egy
olyan szabadelvű rendszert követően, amelyben alig szabtak ki halálos
ítéletet.*

*Lugas:* *Ismert az áldozatok pontos száma is?*

*Hatos Pál:* Ötszáz körüli áldozatról beszélhetünk.

*Lugas:* *És a fehérterrorban?*

*Hatos Pál:* Ott körülbelül ezerről.

*Ablonczy Balázs:* A kommunista történetírás számai nem stimmelnek, a
fehérterror öt-hat-, sőt tízezer áldozatáról írtak.

*Hatos Pál:* A több száz ártatlanul legyilkolt emlékét méltó módon őrizni
kell, de azt is látni kell: a harmadannyi lakosú Finnországban 1918
tavaszán 36 ezer ember, a lakosság egy százaléka halt meg a vörös- és
fehérterrorban. És tegyük az ötszáz mellé, hogy az első világháborúból 660
ezer magyar katona nem tért haza. Pontos számokat a statáriális
kivégzésekről nem ismerünk, de ismereteink szerint a politikai erőszaknak
1918–1919-ben Magyarországon összesen háromezer ember esett áldozatul.

*Révész Tamás:* Sajnos nem tudjuk, hogy a románok elleni harcokban hányan
estek el, mert a Vörös Hadseregben ezt vagy nem regisztrálták, vagy a
dokumentumok megsemmisültek. A harcoknak bizonyosan nagy számban voltak
civil áldozatai is. A román hadsereg ebben az időben körülbelül hatezer
embert veszített, ebből 2500-an haltak meg vagy tűntek el. Tudván, hogy a
magyar csapatok a csehszlovákokkal és a románokkal is harcoltak, nem tűnik
túlzónak, ha itt is legalább ekkora veszteséggel számolunk.

*Hatos Pál:* Haiczl Kálmán garamszentbenedeki plébános 1938-ban arra
emlékezik, hogy a Felvidéket visszafoglaló vörösök mindenért rendesen
fizettek, senkit nem bántottak, ellenben a csehek izgattak és fosztogattak,
sok szlovák dezertált is a soraikból. Ezért is lehetett az egyébként a
társadalmi támogatottságát elveszített Kun Béla-rendszernek 1919 júliusában
még mindig 40 ezres serege a Tiszántúl felszabadítására.

*Lugas:* *A diktatúrával való ideológiai azonosulás volt az oka?*

*Hatos Pál:* Nem, a magyar katonák csak mentek az övéiket felszabadítani.

*Révész Tamás*

*Lugas: **Volt-e maradó vívmánya a Tanácsköztársaságnak?*

*Hatos Pál:* A lillafüredi kisvasútnál gondosan karbantartott emléktábla
hirdeti, hogy a Tanácsköztársaság alatt született meg a terve. Félretéve az
iróniát*: a 133 nap alatt alig valamire jutott csak idő, nagyszabású
elképzelések azonban akadtak szép számmal. Ilyen volt például a vasutak
villamosítása és számos más modernizációs ötlet. Ezeket aztán rendre a
Horthy-rendszerben valósították meg. Csatlakozott a Tanácsköztársasághoz
néhány igazi tudományos „nagyágyú” is, például Kármán Tódor, akinek a
közoktatási népbiztos-helyettesi pozíciója miatt menekülnie kellett, de
mint a repüléstechnika és rakétagyártás nemzetközi sztárja, a NATO magas
rangú tanácsadójaként fejezte be a pályáját.*

*Révész Tamás:* A Tanácsköztársaság politikai öröksége igen erősnek
bizonyult. A két világháború közötti rendszer magát ellenforradalomnak
nevezte, az öndefiníciójuk ugyanis az volt, hogy nem vagyunk sem Károlyi
Mihály, sem Kun Béla. Eközben persze sokan – például a vezető katonatisztek
– integrálódni tudtak az új rezsimbe. 1945, de főleg ’56 után a
Kádár-rendszerben újra előkerül a Tanácsköztársaság, és a rendszer immár
önmaga legitimálására használta a „dicsőséges 133 nap” emlékét.

*Hatos Pál:* Sokan azért távoztak, mert rokonszenvet éreztek a baloldali
gondolattal, egyesek a kommunizmus eszméjével is. Bizony Szabó Dezső
vezércikkben írta le 1919 március végén: forradalom csak egy lehet:
proletárforradalom. Más kérdés, hogy a kommün bukása után két héttel már
azzal támadja Babits Mihályt, miért nem lép be az ellenforradalmi Magyar
Írók Szövetségébe. Negatív következménye ennek Babitsra nézve lesz, aki nem
hajlandó eljátszani a konjunktúralovagot, és nem csak a Horthy-korszak
elején hurcolják meg, de 1945–1990 között az összes Babits-kötetből
kihagyják a Szíttál-e lassú mérgeket című nagy versét, amely a veszélyes
utópiákból való kiábrándulás megrendítő költészeti dokumentuma. Ma a
kommunizmus bűneinek ismeretében nem látszik, de *1919-ben hódító eszme
volt intellektuálisan, sok jó szándékú ember került a hatása alá. **Leninnek
nagyon nagy presztízse volt, de nem a kommunizmus miatt, hanem mert
sikerült kiléptetnie a cári Oroszország maradékát a háborúból.*

*Ablonczy Balázs: Nem a Tanácsköztársaság, hanem a román megszállás a
mélypont. Előtte legalább van magyar állam, más kérdés, hogy kiknek a
kezében. 1919 szeptember–októberében, amikor bevonul a román hadsereg, már
tényleg a lét-nemlét kérdése vetődik fel.*

*Hatos Pál: Horthy Miklós és Teleki Pál 1919 nyarán egy pancsovai
biliárdasztalon éjszakázva azon gondolkodnak, felajánlják-e a magyar
koronát a szerb régensnek, Bethlen István pedig játszik a gondolattal, hogy
Magyarország és Erdély megmentése érdekében a román koronát viselő
Hohenzollernokkal perszonáluniót hoznának létre. Katonai erő és diplomáciai
lehetőség híján.*

*Ablonczy Balázs:* Jól látszik, hogy a húszas évek elején a kormányok azért
próbálják leállítani az új határokon túlról érkező menekültáradatot, mert
az ország nem tudja kezelni a helyzetet, valamint, ha mindenki eljön,
megszűnik a revízió reménye. De benne van az is, és ez *a kommün elrettentő
öröksége, hogy nem lehet emberek lakását elvenni, és oda menekülteket
beköltöztetni, mert az kommunisztikus állapotokat teremt.* *A másik
félelem, hogy a kommünt olyan értelmiségi figurák vezették, akik a korabeli
magyarázat szerint az egyetemi túlképzés következtében nem tudtak
elhelyezkedni, és a társadalom felforgatásában találták meg a feladatukat.*
És most őket vizionálják a menekültekben is, a várhatóan állás nélkül
maradó művelt, középosztálybeli menekülttömegben. A rendszer mindenképpen
el akarta kerülni az újabb társadalmi felfordulást, márpedig 1918–19,
ideológiától függetlenül, a felfordulást szimbolizálta.

*Lugas:* *Mikor és mitől ábrándult ki a baloldali gondolatokból a kommünnel
is rokonszenvező magyar értelmiség?*

*Révész Tamás:* *Ebben a vörösterrornak komoly szerepe volt.* Sokan, akik
addig a kommunizmusban még legitim alternatívát láttak,* a kegyetlenkedések
hatására végleg hátat fordítottak az ideológiának.*

*Hatos Pál:* 1919 augusztusa után *nagyon kevés **elkötelezett kommunista *
*maradt.* Még azok is elpártoltak, akik 1945 után aztán megint rájöttek,
hogy mégiscsak azok.

*Ablonczy Balázs:* A Tanácsköztársaság bukásába belejátszott az erős és
nagyon ostoba *egyházellenessége is. A kommunisták nem próbálták meg
kihasználni például az alsópapság és a nagyjavadalmasok között meglévő
feszültséget, hanem elvágólag ítélkeztek*. És *ez **a társadalom alsó,
egyébként hívő rétegei, így a földművesek számára is **taszító volt*.

*Hirdetőoszlop a Tanácsköztársaság idején a budapesti Eskü (Március 15.)
téren Fotó: Fortepan*

*Lugas:* *Minden egyházzal szemben?*

*Hatos Pál:* Igen, egyformán. Pedig Debrecenben, a „kálvinista Rómában”
kezdetben még sokan püspöki jóváhagyással üdvözölték a kommünt. Bereczky
Albert későbbi református püspök nem egy pásztortársa véleményét fejezte
ki, amikor azt írta: nehezen tud haragudni arra a rendszerre, amelyik az
egyszerű hívek legfőbb kísértőjét, az alkoholt betiltotta. Tehát vannak itt
különös vonzások és választások.

*Révész Tamás:* Ezek a különös társulások azért jöhettek létre, mert ezek
az emberek – bár nagyon különböző alapállásból, de – igen hasonlóan
gondolkodtak a kor kulcskérdéseiről, a modernitásról és a szociális
kérdésről.
A korban nemcsak a szélsőbaloldal vélte úgy, hogy progresszív állami
szabályozással orvosságot lehet találni a legfontosabb társadalmi
problémákra, hanem például számos fiatal jobboldali gondolkodó is. Az
eszközök pedig a két oldalon sokszor megegyezhettek. Az alkoholtilalom
bevezetésének is a leghangosabb támogatói a vallásos, protestáns
egyesületek voltak Amerikában.

*Hatos Pál: A Tanácsköztársaság a baloldal Mohácsa*.* Az elfelejtett
szociáldemokrácia az 1910-es években polgárosodást kínált:
antialkoholizmus, kultúrkörök, munkásdalárda, Csepeli Munkásotthon. A
piarista Fáber Oszkár azt képzeli, hogy Pannonhalmán az emberiség szellemi
arisztokráciája világnézetre való tekintet nélkül vitatkozik majd.
Laborokat rendeznek be orvosi kísérletekre. Tehát egyfajta új szekuláris
vallásként képzelik a szocializmust. Csakhogy a magyar szociáldemokrácia
húszéves vezérszólamát, az általános választójogot a proletárdiktatúra
végérvényesen diszkreditálta.** A kommunisták kezdettől ellenezték a
nemzetgyűlési választásokat. Nem kell a demokratikus legitimáció, mert az
burzsoá hazugság.*

*Lugas:* *Milyen hatása volt a Tanácsköztársaságnak a későbbi politikai
döntésekre?*

*Ablonczy Balázs:* Szerintem zárvány a magyar történelemben. *Nevezhetjük
zsákutcának vagy tragikus kísérletnek. Benne van a háború végére felgyűlt
indulatok tömege, az ideológiai katyvasz, az országvesztés feletti
kétségbeesés, a messianizmussá érett baloldali radikalizmus. *Az 1947–48
után berendezkedő kommunista diktatúra ennek a történetnek bizonyos
értelemben nem szerves folytatása. Egy máshogyan elborzasztó kísérlet. És
főleg: sokkal hosszabb.

*Lugas:* *De mégis az tette eseménnyé, az emlékét ünneppé.*

*Ablonczy Balázs:* Csak 1956 után, addig nem nagyon emlegették. *Rákosi
Mátyás kiretusálta a történelemből.*

*Hatos Pál:* *1956 tavaszán jelenhetett meg először olyan írás, amelyik Kun
Bélát pozitív figuraként ábrázolta.*

*Lugas:* *Mi volt Rákosi baja Kun Bélával?*

*Révész Tamás:* A magyar kommunisták bonyolult viszonyát a
Tanácsköztársasággal pár évvel ezelőtt Apor Péter kiváló monográfiája
világította meg igazán. Ebből kiderül, hogy *amikor 1945-ben a kommunisták
legitimációs deficittel visszajönnek – összhangban a sztálini
népfrontpolitikával –, először nemzeti színűre próbálták festeni magukat.
Brosúrákban hirdetik, hogy a Tanácsköztársaság nemzeti alapon állt, hiszen
Trianon ellen küzdött, vagyis a kommunisták szálltak először harcba
Nagy-Magyarországért. Aztán ez a vonal háttérbe szorul, és a kommunisták
1956-ig elsősorban 1848 kultuszát próbálják a saját képükre formálni.
Rákosi mögé az elmaradhatatlan Sztálin mellett Kossuth, Táncsics és Petőfi
képe kerül. 1919 emléke elsősorban a Tanácsköztársaság vezetői miatt lett
problémás. Kun Bélát és számos más népbiztost ugyanis a sztálini terror
során kivégeztek, így dicsőítésük nem nagyon fért volna bele az 1950-es
évek ideológiájába.*

*Ablonczy Balázs: Aztán fura módon a konszolidációra törekvő Kádár-rendszer
az, amelyik a radikális Tanácsköztársaság előzményéhez nyúl, mert ezzel is
föl lehet mutatni, miben különbözik az 1956 előtti világtól*.

*Lugas:* *Ennek könyvtárfolyómétereket kitevő irodalma lett.*

*Hatos Pál:* *Az 1957–58-as párthatározatok arról szólnak, hogyan
biztosítsák a proletárdiktatúra kiváltságos emlékezetét, amelyhez, mint
„testvértüzet”, hozzácsapták a Károlyi-féle őszirózsás forradalmat is.
Akkor indult a Károlyi-kultusz*, a vörös grófnő, Károlyi Mihályné pedig
előadást tart a Párttörténeti Intézetben, és kifejezi mély sajnálatát, hogy
a férje nem érte meg a szabad szocialista Magyarországot, ahol senkinek
semmitől nem kell félnie.

*Révész Tamás:* Szerintem Kádárék 1919-et az ellenforradalom gondolata
miatt veszik elő. Azt leverték az ellenforradalmárok, a Horthyék, de amikor
ugyanezek 1956-ban visszajöttek, akkor mi győztünk. Így lehet felmutatni,
hogy a 19-es ellenforradalmár és az 56-os Horthy-fasiszta ugyanaz.
Szintén Apor Péter kutatásaiból tudjuk, hogy Kádárék a Tanácsköztársaságot
azért is találják meg, hogy így diszkreditálják az 1956-os forradalmat.
Logikájuk lényege, hogy ahogy ők 1919 örökösei, úgy az 56-os
„ellenforradalmárok” pedig a Horthy-fasizmus folytatói, akik ugyanolyan
fehérterrort vezettek volna be, ha szovjet segítséggel nem győzik le őket.

*Ablonczy Balázs:* A Bors című tévésorozat is erről szólt: „ezek”
korszaktól függetlenül mindig ugyanazok.

*Lugas:* *Ha nincs Tanácsköztársaság, gyökeresen más lett volna a
Horthy-rendszer?*

*Révész Tamás:* Gyökeresen nem, de azt el tudom képzelni, hogy lett volna
egy erős szociáldemokrata párt a parlamentben, talán nincs fehérterror, és
– legalábbis az 1920-as évek elején – az antiszemitizmus sem ennyire erős.
Azt azonban fontos látni: a zsidóellenesség, a faji alapú gondolkodás vagy
éppen a tekintélyelvű politikai berendezkedés koncepciója nem a dicsőséges
133 nap miatt jelent meg a magyar társadalomban. Ezeknek ennél jóval
mélyebb gyökereik voltak, Kun Béláék rövid uralma maximum megkönnyítette a
térnyerésüket.
magyarnemzet.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190324/e1b5508c/attachment.html>