<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div class="gmail-cim"><font size="4"><b>Csak komédia? - Százéves a Tanácsköztársaság</b></font></div>
<div class="gmail-lead"><span class="gmail-text"><br></span></div><div class="gmail-lead"><span class="gmail-text"><a href="https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html">https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html</a><br></span></div><div class="gmail-lead"><span class="gmail-text">Másként alakul-e a magyar
történelem, ha <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Kun Béláék 1919. március 21-én </b></span>nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> kaparintják meg a
hatalmat Károlyi Mihálytól? Mitől vált divatossá a baloldali eszme az
első világháború után az értelmiség körében is?</b></span> A kérdésekre, a 133 nap
előzményeire és eseményeire<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Ablonczy Balázs, Hatos Pál és Révész Tamás
történészek</b></span> adnak választ <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a Lugas kerekasztalánál. </b></span></span></div>
<div class="gmail-utolsomod">
</div>
<div class="gmail-megjelenes">
2019. március 23. 12:31
</div>
<div class="gmail-szoveg">
<div class="gmail-ikonok">
<div class="gmail-addthis_toolbox gmail-addthis_default_style">
<a class="gmail-addthis_button_email gmail-at300b" title="E-mail" target="_blank" href="https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(132,132,132);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a></div></div></div>
<a class="gmail-addthis_button_print gmail-at300b" title="Nyomtat" href="https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(115,138,141);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_twitter gmail-at300b" title="Twitter" href="https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(29,161,242);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_gmail gmail-at300b" title="Gmail" target="_blank" href="https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(219,68,55);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_google_plusone" title="Google+">
</a><a class="gmail-addthis_button_pinterest_share gmail-at300b" title="Pinterest" target="_blank" href="https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(203,32,39);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_myspace gmail-at300b" title="MySpace" target="_blank" href="https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(40,40,40);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_favorites gmail-at300b" title="Kedvencek/Könyvjelzők" href="https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(245,202,89);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_expanded gmail-at300m" title="Még több..." href="https://gondola.hu/cikkek/112664-Csak_komedia__-_Szazeves_a_Tanacskoztarsasag.html#" target="_blank"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(255,101,80);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a><div class="gmail-ikonok"><div class="gmail-addthis_toolbox gmail-addthis_default_style">
</div>
<div class="gmail-fb-share-button gmail-fb_iframe_widget" style="float:right"><span style="vertical-align:bottom;width:60px;height:20px"></span></div>
</div>
<div class="gmail-leadkepblokk"><img src="https://gondola.hu/kepek/nyitonagy/115479.jpg" alt="" class="gmail-kep gmail-leadkep" style="margin-right: 0px;" width="471" height="265"></div>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>Hogyan lehetne <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>röviden </b></span>leírni <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Tanácsköztársaság lényegé</b></span>t?</em></p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs: <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Az első radikális társadalomátalakító kísérlet</span></strong> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Magyarországon.</b></span></p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> Olyan rövid életű, radikális baloldali
politikai rendszer, amelyik tágabb európai folyamat részeként jött
létre. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az első világháború utáni hónapokat mindenhol a baloldal
robbanásszerű előretörése, szocialista dominanciájú kormányok, valamint
kommunista felkelések jellemezték. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Magyarország</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>on azonban a kommunisták
át is tudták venni a hatalmat</b></span>, ami <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>még két helyen sikerült:
Szovjet-Oroszországban és Bajorországban</b></span>. A tartósnak bizonyuló
szovjet-orosz után a magyar volt a második leghosszabb ideig tartó
kommunista diktatúra.</p><div id="gmail-billboardbanner"><span class="gmail-banner gmail-banner-">
<ins></ins>
</span>
</div>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Európában, főként ebben a köztes
régióban Tallinntól Fiuméig az első világháború vége után számtalan
különös államalakulat jött létre, amelyek<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a korai fasizmustól a
kommunizmusig</span> tartó furcsa formákat öltöttek. </b></span>A fiumei állam, a
D’Annunzio-féle Carnarói Olasz Kormányzóság például abszurd
kezdeményezés volt: melléálltak az anarchisták, de későbbi fasiszták is,
viszont rögvest elismerte a Szovjetunió létezését. Mint egyfajta
kérészállamot is nézhetjük tehát a Tanácsköztársaságot.</p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> A háború utáni forrongó környezetben
lehetőség nyílt új államokat, rezsimeket létrehozni. Utólag derült ki,
hogy melyek voltak irreális és melyek tartós próbálkozások.</p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Miért lett sikeresebb és hosszabb, még ha csak 133 napos is, a magyar kommün, mint </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a társai?</b></span></em></p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> Bódy Zsombor kollégám gondolatmenete
szerint <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1918 után az tudta megtartani Magyarországon a hatalmat, aki
képes volt megszervezni a közellátást. Ebbe <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a Tanácsköztársaság</span>
belebukott, ahogy a korábbi rezsimek is. Tartósan egyedül a
Horthy-rendszernek sikerült</b></span>. A Tanácsköztársaság képtelen volt saját
bázisát, a szociáldemokrata munkásságot is élelmezni, és a földkérdéssel
sem volt hajlandó foglalkozni. Pedig a földosztás – saját
szempontjukból – okos húzás lett volna, csak úgy gondolták, hogy nem
akarnak sok „elnyomó” kisbirtokost. Inkább a nagyüzemben gondolkodtak.
De a közellátás akadozott, a háború óta a sorban állás a hétköznapi élet
része lett.</p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> Nem meglepő, hogy a háborús vereséget
elszenvedő országok első forradalmi kormányai megbuknak. Nemcsak
Magyarországon, hanem Németországban és Ausztriában is. <b>A politika erős
balra tolódása – legalábbis 1919-ig – szintén általános jelenség</b>. Így
nem csoda, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nálunk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a Károlyi-kormány</span> működése alatt a
szociáldemokraták mind-mind erősebbek lettek. Magyarországon azonban –
Ausztriával ellentétben – ez csak látszólagos erősödés volt.</b></span><br>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A szociáldemokrata párt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>gyenge maradt, ezért tudták a kommunisták
átvenni a hatalmat</b></span>. Mivel 1918 előtt nem volt általános választójog
Magyarországon, a szociáldemokratáknak nem épülhetett ki a hierarchikus
pártstruktúrájuk, és a választókerületekben sem voltak helyi
csoportjaik. Valójában a párt egy sereg egymástól többé-kevésbé
független szakszervezet ernyőszervezeteként működött. Ezeknek a vezetői
pedig meglehetősen önjáróak voltak. A szakszervezeti tagok száma
1916-tól, de különösen 1918-tól rendkívüli mértékben megnőtt. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1919
tavaszára már közel másfél millió szakszervezeti tag volt. Ez
gyakorlatilag azt jelentette, hogy majdnem minden dolgozó városi férfi
szakszervezeti tag lett.</b></span></p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/115480.jpg" alt="" class="gmail-kep gmail-C"></p>
<p>
<em>Daru emeli le a Tanácsköztársaság-szobrot a talapzatáról
Debrecenben 1990. március 20-án. Kádár Jánosék a „proletárforradalommal”
diszkreditálták 1956-ot Fotó: MTI Oláh Tibor</em></p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><em>Minek köszönhető a szakszervezetek felfutása?</em></b></span></p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> Főként annak,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> hogy meg tudták
szervezni a közellátást, és részben a kormányzat is rájuk támaszkodot</b></span>t.
1917–18-ban tízezrével léptek be az emberek a különféle
szakszervezetekbe, mert a szakszervezetek felügyelte <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>különböző
szövetkezetek révén lehetett liszthez vagy tojáshoz jutni.</b></span></p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> Mindez azonban nem járt együtt egységes
pártszervezet kiépülésével, így közel sem tudtak olyan magabiztosan
fellépni, mint Ausztriában vagy Németországban. Ez részben
megmagyarázza, hogy ezekkel az országokkal ellentétben miért nem a
„polgári”, jobboldali, esetleg egyenesen a szélsőjobboldali erőket,
hanem a kommunistákat választották szövetségesül. Ehhez hozzátartozik,
hogy Magyarországon nem is volt kivel összefogniuk.<b> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Károlyi Mihály
pártja pár száz embert jelentett, nem tudott mozgósítani, tüntetést
szervezni; klasszikus XIX. század végi nacionalista-liberális „klubpárt”
volt. Magyarországon ekkor még olyan igazi agrármozgalom se nagyon
létezett, amelyben a szociáldemokraták szövetségest találhattak volna.</span></b></p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A kommunisták viszont hihetetlen
gyorsasággal építették ki néhány hónap alatt szatellitszervezeteiket.</b></span> A
Hadirokkantak Szövetségétől kezdve seregnyi területet megszálltak,
folyamatos nyomás alatt tartották a Károlyi-kormányt. Nem válogattak az
eszközökben, megtámadták a Népszava szerkesztőségét is. Tüntetésekkel
kikényszerítették a Hadigondozó Hivatal elnökének, Teleki <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Pálnak a
leváltását. A Vörös Újság példányszáma meredeken emelkedett, és egyre
nagyobb lett a társadalmi bázisuk is.</b></span></p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> Ugyanakkor azt is látni kell, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Kun
Bélához csatlakozóknak általában kevés fogalmuk volt arról, mi az a
bolsevik kommunizmus</b></span>. Ők nem azért léptek be a Kommunisták Magyarországi
Pártjába, mert egyetértettek az ideológiájával, hanem mert
elégedetlenek voltak a majd’ harmincéves Szociáldemokrata Párt
teljesítményével, és<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> valami más, friss, új baloldali dolog mellé akartak
állni</b></span>.</p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A hatalomátvételhez, illetve a
megtartásához hozzájárult a területveszteségek </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>miatti hatalmas
társadalmi elkeseredés</b>.</span> A kommunisták azt ígérték, hogy szembeszállnak
az antanttal, nem hagyják, hogy a „kizsákmányoló burzsoázia”
megállapodjon a fejünk fölött. Ezért aztán <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a Magyarországon lévő nyugati
antantmegfigyelők</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>eleinte azt jelentették, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a Tanácsköztársaság nem
is kommunizmus</span>, hanem a magyar nacionalizmus újabb megnyilvánulása</b></span>. A
szociáldemokraták a wilsoni elvekben reménykedtek, de hamar kiderült,
hogy hiába. Ezzel szemben jelentett látszólagos alternatívát a
kommunisták kínálta lenini béke.</p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>A magyar kommunisták azért tudtak
százharminchárom napig uralmon maradni, mert felkészültebbek voltak,
mint a németek vagy a csehek?</em></p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Kun Béláék valóban kész know-how-val
érkeztek Szovjet-Oroszországból, de a belpolitikai közeg is hozzájárult a
sikerükhöz</b></span>. Például a szociáldemokraták gyengesége és közigazgatási
kérdésekben való járatlansága. Ha megnézzük a diplomáciai iratokat, azt
látjuk: ahhoz képest, hogy politikai szerepvállalása előtt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Kun Béla a
kolozsvári munkásbiztosító pénztár sikkasztó tisztviselője, kiugrott
újságíró és nem mellékesen jelentős intellektuális csirkefogó volt, elég
ügyesen tárgyalt például a Budapestre látogató Smuts búr tábornokkal.
És viszonylag jó szónok volt.</b></span></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> Meggyőzőereje kétségtelenül volt, de sok
baloldali értékelő is inkább vidéki hordószónokként jellemzi Kun Bélát<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>.
Stratégiai döntésein viszont látszik a politikai képzetlenség. Amikor
június közepén a Vörös Hadsereg visszafoglalta <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Felvidéket</span>, úgy
rendelte el a visszavonulást, hogy Lenin példája lebegett a szeme előtt</b></span>.
Arra gondolt, hogy a breszt-litovszki béke vesztes béke volt ugyan, a
szovjethatalomnak le kellett mondania Ukrajnáról és a Baltikumról,
cserébe viszont stabilizálni tudták a rezsim helyzetét. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha a „nagy
testvérnek” sikerült, nekünk is menni fog</b></span>. Nem ment. Ha Kun kicsit
okosabban viselkedik, nem vesztegeti el azonnal a Vörös Hadsereg
nagyszerű hadműveleti eredményeit. És <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mindez azért történt így, mert Kun
ideológiavezérelt politikus volt, csupán Lenint másolta</b></span>. Egyébként
saját politikája számára sem tudta kiaknázni a győzelmeket. Kun arra
számított, hogy Kassa felszabadítása után hatalmas, százezres tömeg
gyűlik majd össze az Országház előtt, és ehhez képest csak néhány ezren
jöttek össze, ők is fásultak voltak – és éhesek.</p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/115481.jpg" alt="" class="gmail-kep gmail-C" style="margin-right: 0px;" width="162" height="188"></p>
<p>
<em>Ablonczy Balázs</em></p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>Milyen kép alakult ki a háború végére Magyarországról és a Tanácsköztársaság politikusairól?</em></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> A magyarságról rendkívül torz, negatív kép
alakult ki a nyugati közvéleményben, és 1919 márciusában, amikor hírét
vette a kommunista hatalomátvételnek, Lloyd George brit kormányfő úgy
gondolta, hogy a feudális magyar urakra bizony „ráfér” egy kis
forradalom.</p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> És ez a kép összefügg azzal, miért
látták a nyugatiak Kun Bélát nacionalistának. Nagyjából a
századfordulótól kezdve a nyugati közvélemény a magyarokat fanatikus
nacionalistának látta, akiknek csak egy céljuk van: a nemzetiségek
elnyomásán keresztül fenntartani uralmukat a Kárpát-medencében. 1918
ősze számukra nem hozott változást: Károlyi és Kun ebből a szempontból
semmiben nem különbözött Tisza Istvántól.</p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> A párizsi békekonferenciák alatt
kicsit úgy tekintettek a kommunistákra, mint egy középkori eretnek
mozgalomra vagy valami Walking Dead-féle zombihadseregre. Látták, hogy
nagyon akarnak valamit, tűz ég a szemükben, és megszállottak. David
Lloyd George brit miniszterelnök valami olyasmit mondott Leninről, hogy
ő a világtörténelemben a valaha volt legnagyobb vezető. Párizsban
rettegtek tőlük, de csodálták is az elszántságukat. Az új, dinamikus
vezetőket, akik leváltják a „korhadt” nyugati világot.</p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>Miért bizonyult sikertelennek a magyar diplomácia a béketárgyalások során?</em></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> A Károlyi-kormányzat nem akart és nem is
tudott erős nemzeti tényezőre támaszkodni – szemben az osztrák
baloldallal. Otto Bauer osztrák szociáldemokrata politikus valódi célja a
nagynémet szocializmus létrehozása volt. A szocialista Ausztria
egyesüljön a szocialista Németországgal. Ezzel az adott körülmények
között a nagynémet nacionalisták is azonosulni tudtak. A párizsi
döntéshozók viszont nagyon nem akartak a széttört gyenge liberális
Monarchia romjain egy Ausztriával kiegészült erős Nagy-Németországot
látni. Burgenland csupán szépségtapasz volt egy korai anschluss
megakadályozása érdekében.</p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> Az osztrák kormány nagyon ügyesen
zsarolt. Miközben már a Károlyi-kormány is igyekezett a kommunista
kártyával játszani a párizsi békekonferencia felé, az osztrák kormány a
német egyesüléssel tartotta sakkban az antant képviselőit, amelyet azok
mindenáron meg akartak akadályozni. A német kártya nagyobbat ütött, mint
a kommunista.<br>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>A párizsi békekonferencián március 21. után meg is döbbentek, hogy Károlyi nem blöffölt, tényleg itt vannak a kommunisták.</b></span></span></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> Viszont <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Károlyi ettől kezdve már nem volt
politikai tényező: a Hangya Szövetkezet politikai biztosa lett. </b></span>De Kun
Béláék sem sokáig. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Megítélésem szerint </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Tanácsköztársaság a kommunizmus
hazai történetében inkább volt komédia, mint tragédia: </b></span>Karl Marx
bonmot-ját megfordítva, hogy a történeti események először tragédia
formájában jelennek meg, majd komédiaként ismétlődnek, azt mondhatjuk,
hogy ez esetben a kommunista kísérlet először komédiaként, majd 1945
után tragédiaként jelent meg. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A Tanácsköztársaság sok abszurditása
között az egyik legkomikusabb intézkedés a szesztilalom volt. Hiába<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
figyelmeztetett Garbai Sándor szociáldemokrata politikus, hogy a magyar
parasztság ötöde szőlőművelésből él, illetve, hogy a Duna–Tisza közén,
miután nincs ivóvíz, az aratók csak borért arattak.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <b>Nem hallgattak rá.
Aztán júliusban kénytelenek voltak eltörölni a szesztilalmat, elég
későn, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egyáltalán megkezdődhessen a betakarítás</span></b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">. </span></span>De akkor meg a nők
boradagját csökkentették, csak feleannyit kaphattak, mert azt
gondolták, hogy úgyis odaadják a férjüknek. Ez a kor még nem az unalmas
pártkongresszusok kora, hanem <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">véres, de végeredményben abszurd
tragikomédia.</span></b></p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/115482.jpg" alt="" class="gmail-kep gmail-C" style="margin-right: 0px;" width="125" height="188"></p>
<p>
<em>Hatos Pál</em></p>
<p>
<strong>Lugas:</strong><em>Lehet komédiának tekinteni, de ahhoz túl sok volt az áldozat.</em></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Persze csak ahhoz képest komédia, ami aztán
1948-tól következik. 1919 baljós innovációja: először jelenik meg a
terror, a rögtönítélő bíráskodás, a gyilkosság mint politikai eszköz,
méghozzá <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egy olyan szabadelvű rendszert</span> követően, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">amelyben alig szabtak
ki halálos ítéletet</span>.</b></span></p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>Ismert az áldozatok pontos száma is?</em></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> Ötszáz körüli áldozatról beszélhetünk.</p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>És a fehérterrorban?</em></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> Ott körülbelül ezerről.</p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> A kommunista történetírás számai nem stimmelnek, a fehérterror öt-hat-, sőt tízezer áldozatáról írtak.</p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> A több száz ártatlanul legyilkolt emlékét
méltó módon őrizni kell, de azt is látni kell: a harmadannyi lakosú
Finnországban 1918 tavaszán 36 ezer ember, a lakosság egy százaléka halt
meg a vörös- és fehérterrorban. És tegyük az ötszáz mellé, hogy az első
világháborúból 660 ezer magyar katona nem tért haza. Pontos számokat a
statáriális kivégzésekről nem ismerünk, de ismereteink szerint a
politikai erőszaknak 1918–1919-ben Magyarországon összesen háromezer
ember esett áldozatul.</p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> Sajnos nem tudjuk, hogy a románok elleni
harcokban hányan estek el, mert a Vörös Hadseregben ezt vagy nem
regisztrálták, vagy a dokumentumok megsemmisültek. A harcoknak
bizonyosan nagy számban voltak civil áldozatai is. A román hadsereg
ebben az időben körülbelül hatezer embert veszített, ebből 2500-an
haltak meg vagy tűntek el. Tudván, hogy a magyar csapatok a
csehszlovákokkal és a románokkal is harcoltak, nem tűnik túlzónak, ha
itt is legalább ekkora veszteséggel számolunk.</p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> Haiczl Kálmán garamszentbenedeki plébános
1938-ban arra emlékezik, hogy a Felvidéket visszafoglaló vörösök
mindenért rendesen fizettek, senkit nem bántottak, ellenben a csehek
izgattak és fosztogattak, sok szlovák dezertált is a soraikból. Ezért is
lehetett az egyébként a társadalmi támogatottságát elveszített Kun
Béla-rendszernek 1919 júliusában még mindig 40 ezres serege a Tiszántúl
felszabadítására.</p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>A diktatúrával való ideológiai azonosulás volt az oka?</em></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> Nem, a magyar katonák csak mentek az övéiket felszabadítani.</p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/115483.jpg" alt="" class="gmail-kep gmail-C" style="margin-right: 0px;" width="139" height="188"></p>
<p>
<em>Révész Tamás</em></p>
<p>
<strong>Lugas<span style="background-color:rgb(217,234,211)">: </span></strong><em><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Volt-e maradó vívmánya </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Tanácsköztársaságnak?</b></span></em></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> A lillafüredi kisvasútnál gondosan
karbantartott emléktábla hirdeti, hogy a Tanácsköztársaság alatt
született meg a terve. Félretéve az iróniát<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>: a 133 nap alatt alig
valamire jutott csak idő, nagyszabású elképzelések azonban akadtak szép
számmal. Ilyen volt például a vasutak villamosítása és számos más
modernizációs ötlet. Ezeket aztán rendre a Horthy-rendszerben
valósították meg. Csatlakozott a Tanácsköztársasághoz néhány igazi
tudományos „nagyágyú” is, például Kármán Tódor, akinek a közoktatási
népbiztos-helyettesi pozíciója miatt menekülnie kellett, de mint a
repüléstechnika és rakétagyártás nemzetközi sztárja, a NATO magas rangú
tanácsadójaként fejezte be a pályáját.</b></span></p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> A Tanácsköztársaság politikai öröksége
igen erősnek bizonyult. A két világháború közötti rendszer magát
ellenforradalomnak nevezte, az öndefiníciójuk ugyanis az volt, hogy nem
vagyunk sem Károlyi Mihály, sem Kun Béla. Eközben persze sokan – például
a vezető katonatisztek – integrálódni tudtak az új rezsimbe. 1945, de
főleg ’56 után a Kádár-rendszerben újra előkerül a Tanácsköztársaság, és
a rendszer immár önmaga legitimálására használta a „dicsőséges 133 nap”
emlékét.</p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> Sokan azért távoztak, mert rokonszenvet
éreztek a baloldali gondolattal, egyesek a kommunizmus eszméjével is.
Bizony Szabó Dezső vezércikkben írta le 1919 március végén: forradalom
csak egy lehet: proletárforradalom. Más kérdés, hogy a kommün bukása
után két héttel már azzal támadja Babits Mihályt, miért nem lép be az
ellenforradalmi Magyar Írók Szövetségébe. Negatív következménye ennek
Babitsra nézve lesz, aki nem hajlandó eljátszani a konjunktúralovagot,
és nem csak a Horthy-korszak elején hurcolják meg, de 1945–1990 között
az összes Babits-kötetből kihagyják a Szíttál-e lassú mérgeket című nagy
versét, amely a veszélyes utópiákból való kiábrándulás megrendítő
költészeti dokumentuma. Ma a kommunizmus bűneinek ismeretében nem
látszik, de <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1919-ben hódító eszme volt intellektuálisan, sok jó szándékú
ember került a hatása alá.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Leninnek nagyon nagy presztízse volt, de nem
a kommunizmus miatt, hanem mert sikerült<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> kiléptetnie a cári Oroszország
maradékát </span>a háborúból.</span></b></p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs<span style="background-color:rgb(234,209,220)">: Nem a Tanácsköztársaság, hanem a
román megszállás a mélypont. Előtte legalább van magyar állam, más
kérdés, hogy kiknek a kezében. 1919 szeptember–októberében, amikor
bevonul a román hadsereg, már tényleg a lét-nemlét kérdése vetődik fel.</span></strong></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Horthy Miklós és Teleki Pál 1919 nyarán egy
pancsovai biliárdasztalon éjszakázva azon gondolkodnak, felajánlják-e a
magyar koronát a szerb régensnek, Bethlen István pedig játszik a
gondolattal, hogy Magyarország és Erdély megmentése érdekében a román
koronát viselő Hohenzollernokkal perszonáluniót hoznának létre. Katonai
erő és diplomáciai lehetőség híján.</span></strong></p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> Jól látszik, hogy a húszas évek
elején a kormányok azért próbálják leállítani az új határokon túlról
érkező menekültáradatot, mert az ország nem tudja kezelni a helyzetet,
valamint, ha mindenki eljön, megszűnik a revízió reménye. De benne van
az is, és ez <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kommün elrettentő öröksége, hogy nem lehet emberek
lakását elvenni, és oda menekülteket beköltöztetni, mert az
kommunisztikus állapotokat teremt.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A másik félelem, hogy a kommünt olyan
értelmiségi figurák vezették, akik a korabeli magyarázat szerint az
egyetemi túlképzés következtében nem tudtak elhelyezkedni, és a
társadalom felforgatásában találták meg a feladatukat.</b></span> És most őket
vizionálják a menekültekben is, a várhatóan állás nélkül maradó művelt,
középosztálybeli menekülttömegben. A rendszer mindenképpen el akarta
kerülni az újabb társadalmi felfordulást, márpedig 1918–19, ideológiától
függetlenül, a felfordulást szimbolizálta.</p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><em>Mikor és mitől ábrándult ki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a baloldali gondolatokból a kommünnel is</span> rokonszenvező magyar értelmiség?</em></b></span></p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ebben a vörösterrornak komoly szerepe
volt</span>.</b> Sokan, akik addig a kommunizmusban még legitim alternatívát
láttak,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a kegyetlenkedések hatására <span style="background-color:rgb(255,242,204)">végleg hátat fordítottak</span> az
ideológiának.</b></span></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> 1919 augusztusa után <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nagyon kevés
</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elkötelezett kommunista<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b><b>maradt.</b></span> Még azok is elpártoltak, akik 1945 után
aztán megint rájöttek, hogy mégiscsak azok.</p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> A Tanácsköztársaság bukásába
belejátszott az erős és nagyon ostoba<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyház</span>ellenessége is. A
kommunisták nem próbálták meg kihasználni például <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az alsópapság és a
nagyjavadalmasok</span> között meglévő feszültséget, hanem elvágólag
ítélkeztek</b></span>. És <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ez </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a társadalom alsó, egyébként hívő rétegei, így a
földművesek számára <span style="background-color:rgb(234,209,220)">is </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>taszító volt</b></span>.</p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/115484.jpg" alt="" class="gmail-kep gmail-C"></p>
<p>
<em>Hirdetőoszlop a Tanácsköztársaság idején a budapesti Eskü (Március 15.) téren Fotó: Fortepan</em></p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>Minden egyházzal szemben?</em></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> Igen, egyformán. Pedig Debrecenben, a
„kálvinista Rómában” kezdetben még sokan püspöki jóváhagyással
üdvözölték a kommünt. Bereczky Albert későbbi református püspök nem egy
pásztortársa véleményét fejezte ki, amikor azt írta: nehezen tud
haragudni arra a rendszerre, amelyik az egyszerű hívek legfőbb
kísértőjét, az alkoholt betiltotta. Tehát vannak itt különös vonzások és
választások.</p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> Ezek a különös társulások azért jöhettek
létre, mert ezek az emberek – bár nagyon különböző alapállásból, de –
igen hasonlóan gondolkodtak a kor kulcskérdéseiről, a modernitásról és a
szociális kérdésről.<br>
A korban nemcsak a szélsőbaloldal vélte úgy, hogy progresszív állami
szabályozással orvosságot lehet találni a legfontosabb társadalmi
problémákra, hanem például számos fiatal jobboldali gondolkodó is. Az
eszközök pedig a két oldalon sokszor megegyezhettek. Az alkoholtilalom
bevezetésének is a leghangosabb támogatói a vallásos, protestáns
egyesületek voltak Amerikában.</p>
<p>
<strong>Hatos Pál:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> A Tanácsköztársaság a baloldal Mohácsa</span></strong>.<span style="background-color:rgb(246,178,107)"><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Az
elfelejtett szociáldemokrácia az 1910-es években polgárosodást kínált:
antialkoholizmus, kultúrkörök, munkásdalárda, Csepeli Munkásotthon. A
piarista Fáber Oszkár azt képzeli, hogy Pannonhalmán az emberiség
szellemi arisztokráciája világnézetre való tekintet nélkül vitatkozik
majd. Laborokat rendeznek be orvosi kísérletekre. Tehát egyfajta új
szekuláris vallásként képzelik a szocializmust. Csakhogy a magyar
szociáldemokrácia húszéves vezérszólamát, az általános választójogot</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a
proletárdiktatúra végérvényesen diszkreditálta.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A kommunisták kezdettől
ellenezték <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a nemzetgyűlési választásokat</span>. Nem kell <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a demokratikus
legitimáció, </span>mert az burzsoá hazugság.</b></span></p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>Milyen hatása volt a Tanácsköztársaságnak a későbbi politikai döntésekre?</em></p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> Szerintem zárvány a magyar
történelemben. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nevezhetjük zsákutcának vagy tragikus kísérletnek. Benne
van a háború végére felgyűlt indulatok tömege, az ideológiai katyvasz,
az országvesztés feletti kétségbeesés, a messianizmussá érett baloldali
radikalizmus. </b></span>Az 1947–48 után berendezkedő kommunista diktatúra ennek a
történetnek bizonyos értelemben nem szerves folytatása. Egy máshogyan
elborzasztó kísérlet. És főleg: sokkal hosszabb.</p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>De mégis az tette eseménnyé, az emlékét ünneppé.</em></p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> Csak 1956 után, addig nem nagyon emlegették. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Rákosi Mátyás<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> kiretusálta<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a történelem</span>b<span style="background-color:rgb(255,242,204)">ől.</span></b></span></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1956 tavaszán jelenhetett meg először olyan írás, amelyik Kun Bélát pozitív figuraként ábrázolta.</b></span></p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>Mi volt Rákosi baja Kun Bélával?</em></p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> A magyar kommunisták bonyolult viszonyát
a Tanácsköztársasággal pár évvel ezelőtt Apor Péter kiváló monográfiája
világította meg igazán. Ebből kiderül, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor 1945-ben a
kommunisták legitimációs deficittel visszajönnek – összhangban a
sztálini népfrontpolitikával –, először nemzeti színűre próbálták
festeni magukat. Brosúrákban hirdetik, hogy a Tanácsköztársaság nemzeti
alapon állt, hiszen Trianon ellen küzdött, vagyis a kommunisták szálltak
először harcba Nagy-Magyarországért. Aztán ez a vonal háttérbe szorul,
és a kommunisták 1956-ig elsősorban 1848 kultuszát próbálják a saját
képükre formálni. Rákosi mögé az elmaradhatatlan Sztálin mellett
Kossuth, Táncsics és Petőfi képe kerül. 1919 emléke elsősorban a
Tanácsköztársaság vezetői miatt lett problémás. Kun Bélát és számos más
népbiztost ugyanis a sztálini terror során kivégeztek, így dicsőítésük
nem nagyon fért volna bele az 1950-es évek ideológiájába.</b></span></p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Aztán fura módon a konszolidációra
törekvő Kádár-rendszer az, amelyik a radikális Tanácsköztársaság
előzményéhez nyúl, mert ezzel is föl lehet mutatni, miben különbözik <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
1956</span> előtti világtól</span></strong>.</p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>Ennek könyvtárfolyómétereket kitevő irodalma lett.</em></p>
<p>
<strong>Hatos Pál:</strong> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az 1957–58-as párthatározatok arról
szólnak, hogyan biztosítsák a proletárdiktatúra kiváltságos emlékezetét,
amelyhez, mint „testvértüzet”, hozzácsapták a Károlyi-féle őszirózsás
forradalmat is. Akkor indult a Károlyi-kultusz</b></span>, a vörös grófnő, Károlyi
Mihályné pedig előadást tart a Párttörténeti Intézetben, és kifejezi
mély sajnálatát, hogy a férje nem érte meg a szabad szocialista
Magyarországot, ahol senkinek semmitől nem kell félnie.</p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> Szerintem Kádárék 1919-et az
ellenforradalom gondolata miatt veszik elő. Azt leverték az
ellenforradalmárok, a Horthyék, de amikor ugyanezek 1956-ban
visszajöttek, akkor mi győztünk. Így lehet felmutatni, hogy a 19-es
ellenforradalmár és az 56-os Horthy-fasiszta ugyanaz.<br>
Szintén Apor Péter kutatásaiból tudjuk, hogy Kádárék a
Tanácsköztársaságot azért is találják meg, hogy így diszkreditálják az
1956-os forradalmat. Logikájuk lényege, hogy ahogy ők 1919 örökösei, úgy
az 56-os „ellenforradalmárok” pedig a Horthy-fasizmus folytatói, akik
ugyanolyan fehérterrort vezettek volna be, ha szovjet segítséggel nem
győzik le őket.</p>
<p>
<strong>Ablonczy Balázs:</strong> A Bors című tévésorozat is erről szólt: „ezek” korszaktól függetlenül mindig ugyanazok.</p>
<p>
<strong>Lugas:</strong> <em>Ha nincs Tanácsköztársaság, gyökeresen más lett volna a Horthy-rendszer?</em></p>
<p>
<strong>Révész Tamás:</strong> Gyökeresen nem, de azt el tudom
képzelni, hogy lett volna egy erős szociáldemokrata párt a parlamentben,
talán nincs fehérterror, és – legalábbis az 1920-as évek elején – az
antiszemitizmus sem ennyire erős. Azt azonban fontos látni: a
zsidóellenesség, a faji alapú gondolkodás vagy éppen a tekintélyelvű
politikai berendezkedés koncepciója nem a dicsőséges 133 nap miatt
jelent meg a magyar társadalomban. Ezeknek ennél jóval mélyebb gyökereik
voltak, Kun Béláék rövid uralma maximum megkönnyítette a térnyerésüket.</p>
<div class="gmail-szerzo"><a href="http://magyarnemzet.hu">magyarnemzet.hu</a></div>
</div></div>