[Grem] Böjte Cs. Afrikából hazatérve ....

[Emoke Greschik]

 Csaba testvér Afrikából hazatérve: Kevesebb dolog van, de könnyebb Istent
megtalálni
2019. március 15. péntek 19:55
http://www.magyarkurir.hu/hirek/csaba-testver-afrikabol-hazaterve-kevesebb-dolog-van-de-konnyebb-istent-megtalalni
*Böjte Csaba ferences és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, Hölvényi György
EP-képviselő és Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért
felelős államtitkár március 1. és 10. között Kongóba és Kenyába utaztak,
hogy felmérjék a humanitárius segítségnyújtás lehetőségeit.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_398A7261.jpg>

*– Csaba testvér ugyanazzal a csapattal utazott Afrikába, mint korábban
Irakba, Egyiptomba és Szíriába; illetve ezúttal Azbej Tristannal, a Hungary
Helps Program megvalósításáért is felelős államtitkárral egészült ki az
utastársaság. Milyen világ tárult fel a szemeik előtt?*

– Azt tudtam, hogy a Jóisten csodaszép világot teremtett, a
Kárpát-medencében sincs két egyforma ember, virág, állat, de *hogy ennyire
sok izgalmas dolog legyen a világban, nem gondoltam volna. Afrika egészen
más kontinens, lassan egymilliárd emberrel, hihetetlen nagy országokkal.*

Nekünk, római katolikusoknak jó tudni, hogy *mindenütt jól kiépített
egyházmegyék, plébániák, templomok, szerzetesrendek vannak. Voltunk egy
teológián Kenyában, a Nyeri egyházmegyében. Egy hegy tetején fekszik,
eldugott helyen, alig tudtunk autóval kimenni oda, a terepjáró is leállt, a
legvégén gyalogolnunk kellett jókorát. Az intézményben háromszáz kispap
tanul, nagyon vagány gyerekek; több mint két órát vártak ránk, mégis
énekszóval, szeretettel fogadtak minket. Az intézmény 27 éve működik, azóta
több mint háromezer papot szenteltek fel – igen, egy vidéki teológián.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_kenyaikeresztut.jpg>

*Teli a templom a kenyai Nyeriben a pénteki keresztúton*

Ráadásul *valamennyi megkeresztelt minden vasárnap szépen elmegy a
templomba.* Nyeriben, ahol Boden-Powell, a cserkészet atyja van egyébként
eltemetve, *egy kis faluban templomot építenek közösségi összefogással. *A
magassága biztos kisebb, mint az összes európaié, de a szélessége,
hosszúsága az megvan: ezerkétszáz ülőhelyet terveznek bele. A
nőszövetséggel együtt egy csapat várt bennünket, táncoltak, énekeltek. Az
emberek büszkén mutogatják a hat éve épülő templomukat. Ha mi ilyen büszkék
tudnánk lenni a Szent István-bazilikára, a nagy templomainkra!

Farsang utolsó vasárnapján *Kongóban voltunk szentmisén. Mivel rekkenő
meleg van, és a templomnak csak bádogból van a teteje, ezért a reggeli 6-os
napfelkelte után már fél 7-kor kezdődik a szentmise, ami három órán
keresztül tart. *Csak néztem, hogy amikor az evangélium előtt a pap
szavára – „Az Úr legyen veletek!” – a feleletet – „És a te lelkeddel!” –
körülbelül két percig énekelte a gyülekezet. *Római katolikusok, tehát
ugyanaz a rítusuk, de a szertartás meg van spékelve tánccal, énekkel,
jókedvvel, mosollyal, örömmel.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_kongoimise3.jpg>

*Szentmise Kongóban*

*– A látogatásnak azért nemcsak ilyen jellegű tapasztalatszerzés volt a
célja, hanem például Kongóban a már több mint két évtizede ott szolgáló
Hardi Richárd testvért is meglátogatták.*

*– Mbuyi-Myinban látogattuk meg a szemorvost, aki a Nyolc Boldogság
Közösségnek a tagja. Hardi Richárd 22 éve hihetetlen elkötelezettséggel
szolgálja azt a nyolcmillió embert, akiknek számára csak ő biztosít
szemészeti ellátást. *Először bérelt épületben dolgozott, aztán épített két
kisebb rendelőt, amelyekben műtéteket is végeznek. *Több mint hatvanezer
beteg kartotékát láttam az intézetében. Most a magyar kormány a Hungary
Helps Program keretében egymillió dollárt ajándékozott ennek a nagyszerű
embernek, hogy megépíthesse álmai kórházát annak a Szent Raphaelnek a
tiszteletére, aki Tóbiásnak is visszaadta a szeme világát.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_hardicsodaauto.jpg>

*A csodaautó, amivel Richárd testvér minden útviszonyra fel van készülve*

*Amikor a fővárosból, Kinshasából megérkeztünk Richárd testvérrel együtt, a
kórháznál a harmincvalahány alkalmazott szépen felöltözve, virággal,
díszsorfalat állva, énekelve, táncolva fogadta a főnökét, pedig csak egy
hétig volt távol.* Egy-egy nap száz sorszám van kirakva a betegeknek, 6-kor
nyit a kórház, 8-kor kezdődik a rendelés. 8-ra, mire mi odaértünk, minden
sorszám elkelt. M*inden hétfőn összeül körbe az egész kórház személyzete –
nővérek, egy pár orvos is, takarítók –, imádkoznak, énekelnek; a betegek
pedig közben türelmesen várnak.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_hardiricharddal.jpg>

*Böjte Csaba, Hardi Richárd, Hölvényi György, Azbej Tristan és Sajgó
Szabolcs*

Az ember azt hinné, hogy ilyen csak valamikor az 1800-as években lehetett,
de ebben a kétmilliós városban, ahol amúgy gyémántbánya van, nincs víz,
nincs villany, nincsenek utak.* Amikor elkezdték a leendő új szárny
építését, kézi erővel ástak egy hatalmas gödröt víztárolónak: lapáttal
csinálták, nincsenek gépek. Nincs betonkavics sem: nagy köveket törnek
össze felnőtt férfiak nagy bottal, majd azokat a gyerekek még kisebbekre
aprítják, úgy lesz a beton. Richárd atya elve, hogy az építkezéshez
ugyanúgy helybeli embereket alkalmaz, mint személyzetnek, mert azt
szeretné, hogyha majd eljön Kongóból, csak a saját helyére kelljen valakit
keresni, a struktúra maga megmaradjon.*

*– Az emberek mennyire vannak tisztában azzal, hogy ekkora szegénység veszi
őket körül, hogyan viszonyulnak ehhez?*

– Kongóban háborúk, polgárháborúk is voltak, arról a részről, ahol voltunk,
a belgákat elzavarták. Megdöbbenten láttam, hogy a belgák által épített
vízierőmű tizennégy turbinája közül jelenleg összesen kettő üzemel, az is
olyan gyenge hatásfokkal, hogy az egész városban nincs villany. Hogy miért
van ez, abba most nem mennék bele. Amit fontosnak tartok, hogy *az emberek
ennek ellenére vidámak, jókedvűek.*

* <http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_repuloter.jpg>*

*A szegénységről egy kis történet: leszállunk ezen a vidéki repülőtéren,
kimegyünk az épület elé, és a rendőrök mutatják, hogy éhesek és pénzt
kérnek. Mondom: „Te, Riki, ezek itt koldulnak?” „Igen.*” Nálunk is vannak
rendőrök, akik az embert egy kis baksisért megállítják, de nem koldusok.

Nagyon sok szépségszalon van különben, *a kongói nők nagyon szeretik a
hajukat befonni: rövid, göndör hajuk van, de ebbe nagyon hosszú
hajtincseket fonnak be. Húsz dollárt is adnak egy ilyen hajkölteményért,
ami több órás, kemény munkával jár, akkor, amikor van, hogy csak
harminc-negyven dollár az egész havi keresetük.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_atanazzal.jpg>

*Sajgó Szabolcs Radványi Atanázzal*

*– Kenyában találkoztak egy most rövid ideig ott szolgáló rendtársával is.*

– Atanáz testvért a fővárosba, Nairobiba küldte ki a magyar provincia. Az
ottani, olasz ferencesek által vezetett provinciához nyolc-kilenc országnyi
terület tartozik, és próbálnak ide is, oda is szerzeteseket kinevelni.*
Voltunk egy nyomornegyedben is, nehéz leírni a csatornák nélküli, bádogból
összetákolt városrészt, ahol alig lehet elférni az utcákon. Nekünk
nyomornegyed, de ott ez az átlag.*

*Egy helybéli mondta: értsük meg, egy darab cérnának is nagy ára van,
minden érték. Eközben pedig a közbiztonság nem rózsás: magas kerítések
vannak, szögesdrót hálóval körbevéve. Voltunk egy osztályteremben, ahol pár
négyzetméteren száz gyerek volt, mint a szardínia; ennek ellenére mindkét
országban fehér ingecskében, fekete nadrágban, szoknyában, szépen
megfésülve mentek a gyermekek az iskolába.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_nyomornegyed2.jpg>

*Nekünk nyomornegyed, nekik átlagos lakóhely*

Ezekben az államokban *80% fölött van a katolikusok aránya. Kongóban szinte
egymást érik a kis templomocskák: négy-öt fa van leszúrva, rajta kis
bádogtető, s vasárnap ez alatt prédikálnak, énekelnek, táncolnak.*

*– Hamvazószerdán a kenyai parlamentben vettek részt a szertartáson. Nem
nagyon hallani olyanról, hogy egy parlamentnek lenne kápolnája…*

– *A kápolnához tartozik egy lelkész is, aki rendszeresen misézik. Hogy a
hamvazószerdai misén mennyien voltak képviselők, és mennyien alkalmazottak,
azt nem tudom, de tele volt a kápolna. *Ott nemcsak úgy jelképesen hintenek
hamut a fejükre, hanem nagy keresztet rajzolnak mindenki homlokára. Később
még az ebédkor is találkoztunk olyan parlamenti képviselővel, aki nem mosta
le a fejéről a hamut – ott ez így szokás.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_kenyaiparlament.jpg>

*Nők napján pedig egy fegyházban volt igazán izgalmas tapasztaltunk, az
ezerkétszáz-ezernégyszáz rab számára – férfiak és nők vegyesen – az udvaron
nagyon szép sátrakat állítottak fel. Mind a férfiak a nőknek, mind a nők a
férfiaknak előadtak egy-egy darabot, mindkettőn sokat derültek, fogták a
hasukat a nevetéstől. Ezután bementünk a női rabok kápolnájába, és mikor
jövünk ki imádkozás után, az udvaron egy rabnő énekel mikrofonba, s szépen
mindenki táncol. Mondtam is, hogy ha valamit összepakolhatnék magamnak
Afrikából, az nem gyémánt vagy leopárdbőr lenne, hanem az a vidám, jókedvű,
gyermeki tiszta lélek, ami a felnőttek szeméből is állandóan kikandikál,
még a börtön sem tudja kiirtani.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_398A7475.jpg>

*– Vajon ezt a boldog, gyermeki lelkületet, azt, **hogy a kicsinek is
örüljünk,** mi, európaiak is ki tudjuk magunkban alakítani?*

– Egyik ismerősöm mondta, hogy gyermekkorában milyen finom volt a húsvéti
sonka, a kolbász meg a tojás, s most valahogy nincsen meg az az íze.
Mondtam: ha előtte negyven napot böjtölne, meglenne most is a zamata. *A
már említett kolostorban többen is élnek egy szobában, nincs víz, nincs
villany, ellenben van szúnyog, nagy szögesdrótok mögött alszanak, tudjuk,
hogy elég gyakori az erőszak, ilyen körülmények között magától jön, hogy az
ember hálát adjon a Jóistennek. Ha a fizikai létünk veszélyben van, akkor
az arc sokkal jobban ragyog. Az a sok jó, a kényelem, amit Isten irgalmából
mi megvalósítottunk, kicsit meg is véd, de el is zár a teremtő Istenünktől.
Ezért is van, hogy amikor a fiatalokat elviszem zarándokolni, kirándulni,
észrevesszük, hogy ahol kevesebb dolog van, ott könnyebb Istent megtalálni*.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_szkander.jpg>

*Szkanderpárbaj a kenyai Nairobiban Szabolcs atyával*

*– Magyarország a Hungary Helps Programmal segít, de mi, személyesen hogyan
tudunk segíteni az afrikaiakon?*

*– A ferences atyák mondták, hogy aki tud angolul, szívesen várják
önkéntesnek: munka van bőven, ők adnak szállást. Maximum három hónapot
lehet ott tölteni turistavízummal, de azt hiszem, nagyon nagy élmény lehet
mindenkinek, aki vállalkozik erre.*

Jó lenne, ha mernénk kilépni a mi kis saját gettónkból, és mernénk
távolabbi embertársaink felé fordulni. Mindezt testvérplébániai,
testvéregyházközségi, testvériskolai kapcsolatokon keresztül lehet a
legjobban megtenni.* Én például ösztöndíjjal segítek jópár gyermeken:
húsz-harminc euró évente nekik már nagyon sokat jelent. Egy helyütt a
ferences nővérek az iskolájukat szeretnék bővíteni, tízezer euró kellene,
hogy megvegyék azt a telket, ami mellettük fekszik. Például ehhez is hozzá
lehet járulni.*

Fotó: Merényi Zita; Hölvényi György és Sajgó Szabolcs Facebook-oldala

Agonás Szonja/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190316/dc0badcb/attachment.html>