<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1 class="m_-445788377295899663gmail-cim">Csaba testvér Afrikából hazatérve: Kevesebb dolog van, de könnyebb Istent megtalálni </h1>
<div class="m_-445788377295899663gmail-datum">2019. március 15. péntek 19:55</div><div class="m_-445788377295899663gmail-datum"><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/csaba-testver-afrikabol-hazaterve-kevesebb-dolog-van-de-konnyebb-istent-megtalalni" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/csaba-testver-afrikabol-hazaterve-kevesebb-dolog-van-de-konnyebb-istent-megtalalni</a><br></div>
<h3 class="m_-445788377295899663gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>Böjte Csaba ferences és Sajgó Szabolcs jezsuita
szerzetes, Hölvényi György EP-képviselő és Azbej Tristan, az üldözött
keresztények megsegítéséért felelős államtitkár március 1. és 10. között
Kongóba és Kenyába utaztak, hogy felmérjék a humanitárius
segítségnyújtás lehetőségeit.</u></span></h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_398A7261.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_398A7261.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Csaba testvér ugyanazzal a csapattal utazott Afrikába, mint
korábban Irakba, Egyiptomba és Szíriába; illetve ezúttal Azbej
Tristannal,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u> a Hungary Helps Program megvalósításáért </u></span>is felelős
államtitkárral egészült ki az utastársaság. Milyen világ tárult fel a
szemeik előtt?</b></p>
<p>– Azt tudtam, hogy a Jóisten csodaszép világot teremtett, a
Kárpát-medencében sincs két egyforma ember, virág, állat, de <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>hogy
ennyire sok izgalmas dolog legyen a világban, nem gondoltam volna.
Afrika egészen más kontinens, lassan egymilliárd emberrel, hihetetlen
nagy országokkal.</b></span></p>
<p>Nekünk, római katolikusoknak jó tudni, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>mindenütt jól kiépített
egyházmegyék, plébániák, templomok, szerzetesrendek vannak. Voltunk egy
teológián Kenyában, a Nyeri egyházmegyében. Egy hegy tetején fekszik,
eldugott helyen, alig tudtunk autóval kimenni oda, a terepjáró is
leállt, a legvégén gyalogolnunk kellett jókorát. Az intézményben
háromszáz kispap tanul, nagyon vagány gyerekek; több mint két órát
vártak ránk, mégis énekszóval, szeretettel fogadtak minket. Az intézmény
27 éve működik, azóta több mint háromezer papot szenteltek fel – igen,
egy vidéki teológián.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_kenyaikeresztut.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_kenyaikeresztut.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Teli a templom a kenyai Nyeriben a pénteki keresztúton</i></p>
<p>Ráadásul <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>valamennyi megkeresztelt minden vasárnap szépen elmegy a
templomba.</b></span> Nyeriben, ahol Boden-Powell, a cserkészet atyja van egyébként
eltemetve, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egy kis faluban templomot építenek közösségi összefogással. </b></span>A
magassága biztos kisebb, mint az összes európaié, de a szélessége,
hosszúsága az megvan: ezerkétszáz ülőhelyet terveznek bele. A
nőszövetséggel együtt egy csapat várt bennünket, táncoltak, énekeltek.
Az emberek büszkén mutogatják a hat éve épülő templomukat. Ha mi ilyen
büszkék tudnánk lenni a Szent István-bazilikára, a nagy templomainkra!</p>
<p>Farsang utolsó vasárnapján <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Kongóban voltunk szentmisén. Mivel rekkenő
meleg van, és a templomnak csak bádogból van a teteje, ezért a reggeli
6-os napfelkelte után már fél 7-kor kezdődik a szentmise, ami három órán
keresztül tart. </b></span>Csak néztem, hogy amikor az evangélium előtt a pap
szavára – „Az Úr legyen veletek!” – a feleletet – „És a te lelkeddel!” –
körülbelül két percig énekelte a gyülekezet. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Római katolikusok, tehát
ugyanaz a rítusuk, de a szertartás meg van spékelve tánccal, énekkel,
jókedvvel, mosollyal, örömmel.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_kongoimise3.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_kongoimise3.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Szentmise Kongóban</i></p>
<p><b>– A látogatásnak azért nemcsak ilyen jellegű
tapasztalatszerzés volt a célja, hanem <span style="background-color:rgb(208,224,227)">például Kongóban a már több mint
két évtizede ott szolgáló Hardi Richárd testvért is meglátogatták.</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Mbuyi-Myinban látogattuk meg a szemorvost, aki a Nyolc Boldogság
Közösségnek a tagja. Hardi Richárd 22 éve hihetetlen elkötelezettséggel
szolgálja azt a nyolcmillió embert, akiknek számára csak ő biztosít
szemészeti ellátást. </b></span>Először bérelt épületben dolgozott, aztán épített
két kisebb rendelőt, amelyekben műtéteket is végeznek. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Több mint
hatvanezer beteg kartotékát láttam az intézetében. Most a magyar kormány
a Hungary Helps Program keretében egymillió dollárt ajándékozott ennek a
nagyszerű embernek, hogy megépíthesse álmai kórházát annak a Szent
Raphaelnek a tiszteletére, aki Tóbiásnak is visszaadta a szeme világát.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_hardicsodaauto.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_hardicsodaauto.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>A csodaautó, amivel Richárd testvér minden útviszonyra fel van készülve</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Amikor a fővárosból, Kinshasából megérkeztünk Richárd testvérrel
együtt, a kórháznál a harmincvalahány alkalmazott szépen felöltözve,
virággal, díszsorfalat állva, énekelve, táncolva fogadta a főnökét,
pedig csak egy hétig volt távol.</b></span> Egy-egy nap száz sorszám van kirakva a
betegeknek, 6-kor nyit a kórház, 8-kor kezdődik a rendelés. 8-ra, mire
mi odaértünk, minden sorszám elkelt. M<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>inden hétfőn összeül körbe az
egész kórház személyzete – nővérek, egy pár orvos is, takarítók –,
imádkoznak, énekelnek; a betegek pedig közben türelmesen várnak.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_hardiricharddal.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_hardiricharddal.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Böjte Csaba, Hardi Richárd, Hölvényi György, Azbej Tristan és Sajgó Szabolcs</i></p>
<p>Az ember azt hinné, hogy ilyen csak valamikor az 1800-as években
lehetett, de ebben a kétmilliós városban, ahol amúgy gyémántbánya van,
nincs víz, nincs villany, nincsenek utak.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Amikor elkezdték a leendő új
szárny építését, kézi erővel ástak egy hatalmas gödröt víztárolónak:
lapáttal csinálták, nincsenek gépek. Nincs betonkavics sem: nagy köveket
törnek össze felnőtt férfiak nagy bottal, majd azokat a gyerekek még
kisebbekre aprítják, úgy lesz a beton. Richárd atya elve, hogy az
építkezéshez ugyanúgy helybeli embereket alkalmaz, mint személyzetnek,
mert azt szeretné, hogyha majd eljön Kongóból, csak a saját helyére
kelljen valakit keresni, a struktúra maga megmaradjon.</b></span></p>
<p><b>– Az emberek mennyire vannak tisztában azzal, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)">ekkora szegénység veszi őket körül, hogyan viszonyulnak ehhez?</span></b></p>
<p>– Kongóban háborúk, polgárháborúk is voltak, arról a részről, ahol
voltunk, a belgákat elzavarták. Megdöbbenten láttam, hogy a belgák által
épített vízierőmű tizennégy turbinája közül jelenleg összesen kettő
üzemel, az is olyan gyenge hatásfokkal, hogy az egész városban nincs
villany. Hogy miért van ez, abba most nem mennék bele. Amit fontosnak
tartok, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az emberek ennek ellenére vidámak, jókedvűek.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_repuloter.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_repuloter.jpg" alt="" border="0"></a></b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A szegénységről egy kis történet: leszállunk ezen a vidéki
repülőtéren, kimegyünk az épület elé, és a rendőrök mutatják, hogy
éhesek és pénzt kérnek. Mondom: „Te, Riki, ezek itt koldulnak?” „Igen.</b></span>”
Nálunk is vannak rendőrök, akik az embert egy kis baksisért megállítják,
de nem koldusok.</p>
<p>Nagyon sok szépségszalon van különben, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a kongói nők nagyon szeretik a
hajukat befonni: rövid, göndör hajuk van, de ebbe nagyon hosszú
hajtincseket fonnak be. Húsz dollárt is adnak egy ilyen hajkölteményért,
ami több órás, kemény munkával jár, akkor, amikor van, hogy csak
harminc-negyven dollár az egész havi keresetük.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_atanazzal.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_atanazzal.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Sajgó Szabolcs Radványi Atanázzal</i></p>
<p><b>– Kenyában találkoztak egy most rövid ideig ott szolgáló rendtársával is.</b></p>
<p>– Atanáz testvért a fővárosba, Nairobiba küldte ki a magyar
provincia. Az ottani, olasz ferencesek által vezetett provinciához
nyolc-kilenc országnyi terület tartozik, és próbálnak ide is, oda is
szerzeteseket kinevelni.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Voltunk egy nyomornegyedben is, nehéz leírni a
csatornák nélküli, bádogból összetákolt városrészt, ahol alig lehet
elférni az utcákon. Nekünk nyomornegyed, de ott ez az átlag.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egy helybéli mondta: értsük meg, egy darab cérnának is nagy ára van,
minden érték. Eközben pedig a közbiztonság nem rózsás: magas kerítések
vannak, szögesdrót hálóval körbevéve. Voltunk egy osztályteremben, ahol
pár négyzetméteren száz gyerek volt, mint a szardínia; ennek ellenére
mindkét országban fehér ingecskében, fekete nadrágban, szoknyában,
szépen megfésülve mentek a gyermekek az iskolába.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_nyomornegyed2.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_nyomornegyed2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Nekünk nyomornegyed, nekik átlagos lakóhely</i></p>
<p>Ezekben az államokban <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>80% fölött van a katolikusok aránya. Kongóban
szinte egymást érik a kis templomocskák: négy-öt fa van leszúrva, rajta
kis bádogtető, s vasárnap ez alatt prédikálnak, énekelnek, táncolnak.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Hamvazószerdán a kenyai parlamentben vettek részt a
szertartáson. </span>Nem nagyon hallani olyanról, hogy egy parlamentnek lenne
kápolnája…</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A kápolnához tartozik egy lelkész is, aki rendszeresen misézik.
Hogy a hamvazószerdai misén mennyien voltak képviselők, és mennyien
alkalmazottak, azt nem tudom, de tele volt a kápolna. </b></span>Ott nemcsak úgy
jelképesen hintenek hamut a fejükre, hanem nagy keresztet rajzolnak
mindenki homlokára. Később még az ebédkor is találkoztunk olyan
parlamenti képviselővel, aki nem mosta le a fejéről a hamut – ott ez így
szokás.</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_kenyaiparlament.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_kenyaiparlament.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nők napján pedig egy fegyházban volt igazán izgalmas tapasztaltunk,
az ezerkétszáz-ezernégyszáz rab számára – férfiak és nők vegyesen – az
udvaron nagyon szép sátrakat állítottak fel. Mind a férfiak a nőknek,
mind a nők a férfiaknak előadtak egy-egy darabot, mindkettőn sokat
derültek, fogták a hasukat a nevetéstől. Ezután bementünk a női rabok
kápolnájába, és mikor jövünk ki imádkozás után, az udvaron egy rabnő
énekel mikrofonba, s szépen mindenki táncol. Mondtam is, hogy ha valamit
összepakolhatnék magamnak Afrikából, az nem gyémánt vagy leopárdbőr
lenne, hanem az a vidám, jókedvű, gyermeki tiszta lélek, ami a felnőttek
szeméből is állandóan kikandikál, még a börtön sem tudja kiirtani.</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_398A7475.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_398A7475.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Vajon ezt a boldog, gyermeki lelkületet, azt, </b><b>hogy a kicsinek is örüljünk,</b><b> mi, európaiak is ki tudjuk magunkban alakítani?</b></p>
<p>– Egyik ismerősöm mondta, hogy gyermekkorában milyen finom volt a
húsvéti sonka, a kolbász meg a tojás, s most valahogy nincsen meg az az
íze. Mondtam: ha előtte negyven napot böjtölne, meglenne most is a
zamata. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A már említett kolostorban többen is élnek egy szobában, nincs
víz, nincs villany, ellenben van szúnyog, nagy szögesdrótok mögött
alszanak, tudjuk, hogy elég gyakori az erőszak, ilyen körülmények között
magától jön, hogy az ember hálát adjon a Jóistennek. Ha a fizikai
létünk veszélyben van, akkor az arc sokkal jobban ragyog. Az a sok jó, a
kényelem, amit Isten irgalmából mi megvalósítottunk, kicsit meg is véd,
de el is zár a teremtő Istenünktől. Ezért is van, hogy amikor a
fiatalokat elviszem zarándokolni, kirándulni, észrevesszük, hogy ahol
kevesebb dolog van, ott könnyebb Istent megtalálni</b></span>.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&img=o_szkander.jpg" rel="lightbox['g95209']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=95209&v=1&p=1&img=c_szkander.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Szkanderpárbaj a kenyai Nairobiban Szabolcs atyával</i></p>
<p><b>– Magyarország a Hungary Helps Programmal segít, de<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> mi, személyesen hogyan tudunk segíteni az afrikaiakon?</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– A ferences atyák mondták, hogy aki tud angolul, szívesen várják
önkéntesnek: munka van bőven, ők adnak szállást. Maximum három hónapot
lehet ott tölteni turistavízummal, de azt hiszem, nagyon nagy élmény
lehet mindenkinek, aki vállalkozik erre.</b></span></p>
<p>Jó lenne, ha mernénk kilépni a mi kis saját gettónkból, és mernénk
távolabbi embertársaink felé fordulni. Mindezt testvérplébániai,
testvéregyházközségi, testvériskolai kapcsolatokon keresztül lehet a
legjobban megtenni.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Én például ösztöndíjjal segítek jópár gyermeken:
húsz-harminc euró évente nekik már nagyon sokat jelent. Egy helyütt a
ferences nővérek az iskolájukat szeretnék bővíteni, tízezer euró
kellene, hogy megvegyék azt a telket, ami mellettük fekszik. Például
ehhez is hozzá lehet járulni.</b></span></p>
<p>Fotó: Merényi Zita; Hölvényi György és Sajgó Szabolcs Facebook-oldala</p>
<p>Agonás Szonja/Magyar Kurír</p>
</div></div>