[Grem] A tusványosi OV beszéd gondolatisága

[Emoke Greschik]

 Útravalók Orbán Viktor tusnádfürdői beszédéből
<https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190729_utravalok_az_orban_beszedbol>
2019. július 29. 14:59
https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190729_utravalok_az_orban_beszedbol

*Kiterjedt demokráciavita zajlik a világban, amelybe Orbán Viktor is
bekapcsolódott tusnádfürdői beszédével. Egymás mellé tettük a beszéd négy
legfontosabb gondolatát. *





*„Az emberek életét nem lehet csak az anyagi világtörvényei szerint
megítélni. Mikor a történelem nagy erői összecsapnak, rá kell ébrednünk, az
ember szellemi lény, nem pedig pusztán állati létező. Van valami az időben
és térben, sőt túl az időn és téren, ami, ha tetszik, ha nem, erkölcsi
kötelességet ró mindannyiunkra.”*


*(Ronald Reagan Winston Churchillt idézve 1964-es, Barry Goldwatert
támogató kampány beszédében.)*



Egy politikai beszédnek nem feladata, hogy a tudományos rendszeresség
igényével fejtse ki mondanivalóját. Orbán Viktor miniszterelnök idei,
Bálványosi Szabadegyetemen elmondott beszédében mégis sok olyan
eszmetörténeti elem volt, amelyek a beszéd laza és spontán szerkezete
ellenére szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ráadásul, ezek az eszmetörténeti
gondolatok szintén kapcsolódnak ahhoz a demokrácia mibenlétét, a nemzetközi
kapcsolatok helyes viszonyait taglaló hazai és nemzetközi vitához, amelynek
kimenetele jó eséllyel kiemelt hatással lesz a 21. század történelmére.

Történelmi időkben van leginkább helye a történelemről való elmélkedésnek.
Ebben a cikkben arra teszünk kísérletet, hogy a beszéd spontaneitásából
fakadó laza összefüggésrendszert egy logikai láncra húzzuk fel. Ilyen
értelemben a feladat hermeneutikai jellegű, annak minden nehézségével
együtt: bármelyik ponton lépjünk is be a hermeneutikai körbe, az első
gondolati elem alátámasztása csak a teljes gondolatlánc megértésével jöhet
el. Azaz, önkényesen ki kell ragadnunk egy gondolatot, amelyből a többit
magyarázva jutunk csak el az eredeti gondolat indoklásáig. Ilyen értelemben
jelen cikk is önkényes módon rendezi át azt a logikai láncot, amely a
beszédben elhangzott.

*Az univerzalizmus igényéből gyűlölet fakad*

*A miniszterelnök univerzalizmussal szemben megfogalmazott kritikája *az a
pont, amelyen érdemes bekapcsolódni a beszéd gondolatiságába. Orbán Viktor
abban látja *az egyetemességre törekvő politikai ideológiák legnagyobb
problémáját, hogy az egyetemesség szükségképpen kizárólagosságot is jelent.
Ez a kizárólagosságra vonatkozó igény azonban elkerülhetetlenül kirekesztő
és gyűlölködő gondolkodásmódot eredményez**. Az univerzális igazságok a
világ minden pontján, a történelem bármelyik pillanatában, minden ember
számára érvényesek, és az ebből levezethető morális és életvezetési
eszmerendszer követését tartják egyedül üdvözítőnek. Ebből fakadóan minden
ettől eltérő megoldás csak az univerzalisztikus rendszer tévedhetetlenségét
kérdőjelezi meg, és az ezek elleni fellépés nem egy egyszerű vita, hanem
egzisztenciális harc.*

A legtöbb idealista filozófia végső soron ebbe a hibába esik. Orbán Viktor
is utalt arra, hogy *az univerzalizáló liberális ideológiának kantiánus
gyökerei vannak. *Ennél azonban *még általánosabb hátérről is beszélhetünk,
hiszen a 18. század „felivilágosítóinak” gondolatmenete már teljes
mértékben elővételezi a kommunista, majd liberális progresszivista
ideológia alapvető jellegzetességeit*. Ahogyan Reinhart Koselleck a *Kritika
és válság*ban megállapította*, az isteni üdvterv **helyébe a
felvilágosodott elit jövőtervezése lép, amely ellen nincs fellebbezés*,
hiszen a kritikus felvilágosító Isten ítéletéhez hasonlóan képes alávetni a
világegyetemet döntéseinek. Ez az az attitűd, amit közvetlen közelről is
volt/van alkalmunk megtapasztalni minden evilági üdvtörténeti ideológiában. *Ez
a gondolkodási séma - egyes kivételektől eltekintve - eredendően baloldali
gyökerű, legmélyén pedig Isten szerepének a kisebbítése/teljes tagadása
áll, többek között új bálványok, különösen a racionális ész oltárra emelése
révén. *

*A társadalomjobbító liberálisok által kínált ideális megoldás mindezek
után csak egyféle lehet, minden más megoldás rossz*. Az egyén
sajátosságait, illetve a közösségek történelmi tapasztalatit figyelembe
vevő (azaz az egyénre és közösségre optimalizált) életszervezési módszerek
szükségképpen rosszak. Így egy egyetemesség igényével megfogalmazódott
filozófiai rendszer ugyanazt várja el a Föld minden lakójától, függetlenül
attól, hogy az adott személy Dél-Amerikában, Nyugat-Európában,
Kelet-Ázsiában, vagy Észak-Afrikában él. Nem nehéz azonban belátni, hogy
teljesen más szituációban élnek emberek a világ különböző tájain, ezért az
egyik helyen bevett megoldás nem feltétlenül alkalmazható a világ másik
országában. „Ha Rómában jársz, viselkedj úgy, mint a rómaiak” – tarja a
közismert mondás.

Nem véletlen tehát, hogy *az egyetemességre törekvő politikai
ideológiák* *kritikája
ilyen markánsan jelent meg a miniszterelnök beszédében*. Egy egyre jobban
látható politikai filozófiai vita folyik a nemzetközi jobboldali
gondolkodók és politikusok körében. *Ennek a vitának vált egyik
vezéregyéniségévé az izraeli történész és filozófus, Yoram Hazony. Hazony
több cikket és könyvkötetet szánt annak vizsgálatára, mik a nacionalizmus
értékei és mit veszít az emberiség, ha ez az eszme kiveszik a kurrens
emberi gondolkodásból.*

*Hazony a Nacionalizmus erénye című kötetében a nyugati civilizáción belül
két ellentétes törekvést, az unverzalizáló birodalmak eszméjét és a nemzeti
lét elsőbbségét hirdető nacionalizmust állítja szembe egymással. *Teszi ezt
úgy, hogy mindkét eszmét az ószövetségi tanításokból igyekszik levezetni.
Hazony *a nacionalizmus (és így a nemzetállamok eszméjének) előnyére írja,
hogy az nem akarja megváltoztatni lakosai életvitelét. A nemzet Hazony-nál
ugyanis a legnagyobb természetes módon létrejött politikai közösség, amely
az adott közösség hagyományaiból szervesen táplálkozva alakítja ki
játékszabályait*. *Ezzel szemben a birodalmak egy olyan, nemzetek feletti
szabályrendszert akarnak létrehozni, amelyek átalakítják a polgárok
hátköznapjait, eltörlik azok hagyományait*. (A birodalmak és liberalizmus
kapcsolatáról lásd lentebb.)

*Yoram Hazony és Orbán Viktor. Fotó: Szecsődi Balázs/Miniszterelnöki
Sajtóiroda*

Nem lehet véletlen, hogy Hazony gondolatai visszaköszönnek a miniszterelnök
beszédében. *Hazony maga is járt a magyar miniszterelnöknél még 2019
márciusában. *A több mint egy órásra nyúló beszélgetés során Hazony szóban
forgó könyve is téma volt. *Hazony egyébként aktívan szervezi
<https://newrepublic.com/article/154531/man-behind-national-conservatism?fbclid=IwAR0-1WgZ-jfGTHGBZU1wkplLZ14TWFID4StIOouW5IQsRtkU5TxeGthaxB0&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907>
azt a nyugati értelmiségeikből álló szellemi hátországot, amely a nemzeti
konzervativizmus értékeinek érvényre juttatását tűzte ki célul. A Hazony
által alapított Edmund Burke Foundation épp a hetekben tartott egy több
napos konferenciát National Conservatism Conference
<https://nationalconservatism.org/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907>
címen,* amely az alapítvány első nagyszabású rendezvénye volt.

*A liberális demokrácia a birodalomépítés eszköze lett*

Szinte már alaptételnek számít a Hazony körül szerveződő értelmiségi
körben, hogy *1990 után valami megváltozott mind a nyugati liberálisok,
mind a nyugati konzervatívok gondolkodásában. *Ez pedig az a mozzanat, hogy
mind a liberálisok és mind a konzervatívok az univerzalizmus igényével
léptek fel. Tették mindezt annak ellenére, hogy épp egy univerzalizáló
politikai ideológia, a kommunizmus legyőzését ünnepelték.

Hazony egy cikkében
<https://jerusalemletters.com/is-classical-liberalism-conservative/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907>
hosszasan elemzi, milyen eszmetörténeti alapjai lehetnek a két világnézet
univerzalizáló jellegének.* Szerinte a liberalizmus egyetemességre törekvő
jellege nem meglepő, hiszen a klasszikus liberalizmus legnagyobb alakjai,
John Locke és Thomas Hobbes már a modern liberalizmus megjelenésekor a
racionalisták sorát erősítették. A racionalizmus pedig – hiszen a
gondolkodás szabályai függetlenek a tapasztalatoktól – jellegénél fogva
egyetemességre törekszik, mivel az ész szabályainak elméletben mindenkire
egyformán érvényesnek kell lenniük.*

Más kérdés, hogy *miként válhatott a kortárs konzervativizmus is
univerzalizálóvá*. Hazony szerint úgy, hogy *a konzervatív gondolkodók – *
mivel az is az európai gondolkodás örökségének része – *saját hagyományként
kezdtek tekinteni a klasszikus liberalizmusra.* *Ez jól tetten érhető a
Bush-adminisztráció demokráciaexportot propagáló külpolitikáján, vagy az
európai jobboldal egyre föderalistább politikai hitvallásán. *Hogy mennyire
nem életképes mindez, ahhoz elég csak Irak vagy Afganisztán példájára,
illetve az európai politika korábban nem tapasztalt megosztottságára
gondolni.

Ilyen alapon tartja *birodalomépítési törekvés*nek a magyar miniszterelnök *az
1990 utáni liberális világrend hívei által kijelölt ut*at. Hiszen habár
mind az USA, mind az Európai Unió keletkezése épp a birodalmi törekvésekkel
szembeni fellépésére vezethető vissza, mégis *egy, a nemzetek felett álló
egyetemes norma nevében lépnek fel akkor, ha liberális vagy az USA esetében
neokonzervatív vezetés alatt állnak*. Ez egy olyan gondolat, amely
egyébként a National Conservativism konferencián is többször elhangzott.
Hasonlóan érvelt Patrick Deneen, a University of Notre Dame politológus
professzora és Rusty Reno, a *First Things* nevű konzervatív portál
szerkesztője is. Mindketten elsősorban* az amerikai politika republikánusai*t
kritizálták azért, mert* felültek a progresszív liberális kánonnak, s maguk
is támogatták az USA birodalmi törekvéseit.*

*Jordan B. Peterson és Orbán Viktor. Fotó: Szecsődi Balázs/Miniszterelnöki
Sajtóiroda*

*Orbán Viktor liberalizmuskritikájának van még egy sarkalatos pontja.
Nevezetesen az, hogy a liberalizmus nem képes közösségként tekinteni a
nemzetre, egyedül esetleg a politikai nemzet fogalmát képes értelmezni.
Hasonlóan érvel Jordan B. Peterson, híres klinikai pszichológus is, *
akivel szintén tavasszal találkozott a magyar miniszterelnök. A *12 szabály
az élethez* című könyvében *úgy érvel, hogy a progresszív liberálisok a
nemzeti hagyományokban pusztán csak a hatalmi struktúra fenntartásának
módját látják.*

Azaz, szerintük a hagyomány összességében azt határozza meg, kik állnak a
társadalom élén. Pedig – *ahogy arra Roger Scruton is rámutat – a hagyomány
több ennél: a hagyomány intézményesült társadalmi bölcsesség. *Nagyon
hosszú szerves fejlődés eredménye, amely fejlődés során kristályosodik ki,
hogy az adott közösség miként válaszoljon a felmerülő problémákra.

*Keresztény szabadság*

*A miniszterelnök*i beszéd egyik legfontosabb eleme az volt, hogy további
értelmezéseket adott ahhoz a vitához, amelyet *5 éve ugyancsak Tusnádfürdőn*
indított el. Ekkor *használta először az illiberális demokrácia fogalmát*.
Orbán Viktor szerint a liberális demokrata politikusok és értelmiségiek
igyekeznek minél sötétebb árnyalatokkal lefesteni az illiberális demokrácia
kifejezést. Ezen a ponton a miniszterelnök megállapításai nagyrészt
egybecsengenek Csizmadia Ervin és Lakatos Júlia legutóbbi elemzésével
<http://meltanyossag.hu/content/files/Mi%20a%20bajunk%20a%20%E2%80%9Ehibrid%20rendszer%E2%80%9Drel.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907>.
A Csizmadia-Lakatos szerzőpáros amellett érvel, hogy az olyan kifejezések
használata, mint a hibrid rezsim vagy az illiberális demokrácia pusztán
arra valók, hogy az elemzők kirekesszék az ilyen jelzővel illetett
államokat vagy vezetőket a demokráciák/demokraták köréből. Az Indexnek
adott angol nyelvű interjújában Bernard-Henri Lévy – aki egyébként szintén
találkozott
<https://mandiner.hu/cikk/20190408_tobb_mint_ket_orat_targyalt_bernard_henry_levy_orban_viktorral?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907>
Orbán Viktorral ez év tavaszán - egy katasztrófával felérő járványnak
nevezte az illiberalizmust. Az ilyen megállapítások azonban csak arra
alkalmasak, hogy hátráltassák az egyes országok politikai rendszerének
pontos megértését, ami nem véletlen.
Hiszen éppen az a cél, hogy minden másként gondolkodó a „szalonképtelen”
vagy „sátáni” kategóriába kerüljön.

A másik gondolatainak tényleges megértése pedig általában megnehezíti a
démonizálást (ahogyan ezt egyébként elméleti szinten a liberálisok is
dogmaként hirdetik, csak éppen aktorként tesznek meg mindent ideológiai
ellenfeleik teljes körű megbélyegzéséért és démonizálásáért).

*Bernard-Henri Lévy. Forrás: mandiner.hu <http://mandiner.hu>*

Persze, a jelzős demokráciákról szóló vita jóval régebbre nyúlik vissza. Az
1970-es évek végével indult, és egészen a szovjet blokk egykori államainak
demokratizálódásával zárult a demokratizálódás úgynevezett harmadik
hulláma. Ez egyaránt érintette a dél-amerikai országokat, az arab világ és
Ázsia egyes államait, valamint térségünk országait. Könnyű belátni, hogy
ennyi demokratizálódó ország átalakulási folyamatai eltérnek egymástól.*
Nem egyformán ment végbe a demokratizálódás Spanyolországban, Costa
Ricában, Lengyelországban vagy Kambodzsában. A probléma az, hogy a
demokratikus minták átvételére szükségképpen hatással vannak a helyi
szokások, az adott ország történelme, kulturális sajátosságai. Ráadásul nem
mindegyik átalakulási kísérlet mondható sikeresnek, számos országban
visszarendeződés is történt. *Az egyes országok demokráciamodelljei pedig
oly mértékben eltértek egymástól, hogy elindult egy vita arról, milyen
modellek léteznek, mit nevezhetünk még demokráciának. A Journal of
Democracy című folyóirat több cikket is közölt a témában.

Philippe C. Schmitter az említett folyóiratban megjelent, *Crisis and
Transition, but not Decline* című cikkében úgy véli, hogy a demokráciák
többsége posztliberális állapotba érkezett, ahol a népszuverenitás
gyakorlása feletti hagyományos intézményi kontroll helyét új formák veszik
át: ilyenek lehetnek a népszavazások, az internetes voksolások, de akár a
pártok előválasztási folyamatai is. Bár Schmitter egyértelműen a liberális
demokrácia híve, cikke jól mutatja, hogy a demokrácia liberális elemének
gyengülése nem feltétlen jelenti a demokrácia diszfunkcióját.

Beszédében *Orbán Viktor is úgy érvelt, hogy a liberális demokrácia hívei
abból indulnak ki, hogy a demokrácia szükségképpen liberális*. Ez
lényegében ugyanaz a mozzanat, amelyre a fenti szerzők is felhívják a
figyelmet. *Orbán Viktor *szerint azonban ez a liberálisok által tételezett
szükségszerű logikai kapcsolat nem létezik. Az ő *értelmezésében a
demokrácia attól még demokrácia maradhat, mert nem hordozza magán a
liberalizmus univerzalizáló igényét. Csak éppen nem liberális, hanem
illiberális demokrácia.*

Az is elhangzott a tusnádfürdői gondolatmenetben, hogy az illiberális jelző
egy fosztóképzős kifejezés, ezért könnyen félremagyarázható és egyszerűbb
negatív konnotációkat párosítani hozzá. Tartalmi értelemben azonban
egyértelmű választ adott arra, *mit jelent az illiberális demokrácia.
Egyfelől a közösségi értékek markánsabb megjelenését annak
megállapításakor, mi a helyes és mi a helytelen cselekvés, másrészt az
adott politikai közösség hagyományainak (kereszténység, történelmi
tapasztalatok) tiszteletét, megfelelő helyen kezelését.*

Orbán Viktor arra is felhívta a figyelmet, hogy *a liberális demokrácia
eszméje sem létezhet a nyugati gondolkodás keresztény gyökerei nélkül.*

*Az egy polgár, egy szavazat elv egalitárius jellege abban a régi
igazságban gyökerezik, hogy Isten mindenkit a saját képére teremtett*. Bár
e felfogást sok liberális, baloldali vagy csak egyszerűen „felvilágosult”
gondolkodó meglepően heves érzelmi átéléssel támadja, arra történeti alapon
egyikük sem tudna megnyugtató választ adni, hogy honnan máshonnan lehetne
levezetni ezt az alapvető előfeltevést. * Hasonlóan érvel Rezsőházy Rudolf,
a PPKE professzor emeritusa, aki szerint
<https://btk.ppke.hu/uploads/collection/224/file/0eloadas.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907>
korunk legfontosabb értékei mind keresztény ihletésűek. **Az emberi
méltóság és egyenlőség eszméje a keresztény tanításban, közelebbről az
Isten általi teremtettségben gyökerezik. Így amikor korunk liberális
demokratái elvetik a nyugati kultúrkör keresztény hagyományait, éppen a
saját ideológiájuk mélyén meghúzódó szellemi alapokat próbálják megtagadni.*

Orbán Viktor szerint *az illiberális demokrácia kifejezéshez fűződő negatív
konnotációk egyik lehetséges ellenszere lehet, ha az illiberális jelzőt
lecseréljük a keresztény szabadság demokráciájára, elvéve ezzel a negatív
kicsengésű szerkezetet.*

*A történelemnek nincs célja*

Mint a cikk elején már felmerült, egyetlen gondolatsor sem érthető meg
anélkül, hogy a saját maga megalapozására szolgáló tételről is számot ne
adnánk. Jelen esetben ez a tétel *a magyar miniszterelnök
történelemszemléleté*ben keresendő.* Szerinte politikai ellenfelei és közte
az a legnagyobb különbség, hogy ellenfelei a történelemnek valamiféle végső
célt, esetükben a liberális demokráciák világkormányzás alatti egyesülését
tételezik. Ezzel szemben a keresztény gondolkodástól távol áll, hogy ilyen
immanens végső célt lásson a történelem végére. A kereszténység
eszkatológiai megállapításai egy történelmen kívüli mozzanatra (Krisztus
második eljövetele) utalhatnak leginkább.*

Orbán Viktor szerint *a teleologikus történelemszemlélet legnagyobb
problémája, hogy* *egyéni életünk, de még egy nemzet sorsa is pusztán
mozzanata a nagy végcélnak, önálló értékkel nem bír. Ez a megállapítás sok
hasonlóságot mutat azzal a kritikával, amellyel a 19. század irracionalista
gondolkodóit (Schopenhauer, Kierkegaard, Nietzsche, és az ő örökükben
Heidegger) illették a szintén teleologikus szemlélettel operáló német
idealistákat, különösen Hegelt.*

Akárcsak az egykori irracionalisták, Orbán Viktor is a történelmi idő
személyes megélése mellett tette le a voksát. Ezzel a miniszterelnök * egy
létező eszmetörténeti anomáliá*ra helyezte a hangsúlyt*. A mai nyitott
társadalom fogalma szorosan összefügg a liberális demokráciával: egyrészt a
„hívek” személye is leginkább egybeesik, másrészt a szabad társadalom
megvalósulását annak hívei a liberális demokráciától várják.*

*A nyitott társadalom eszméjének atyja, Karl Popper programadó művében, A
nyitott társadalom és ellenségeiben épp amellett érvel, hogy a teleologikus
történelemszemlélet okozta a legtöbb szenvedést és önkényt. Ebből a
nézőpontonból is jól látszik, hogy a nyitott társadalom eredetileg messze
nem azt a liberális demokrácia-felfogást jelentette, mint amit manapság
értenek rajta. Ezt a teleologikus szemléletet Popper historicizmusnak
nevezi. Popper a mindenkori idealizmusokban látta teleologikus
történelemszemlélet „hordozóideológiáit”.** Popper könyvét még az 1930-as
években kezdte írni, amikor a kontinenst egyszerre fenyegette a nácizmus és
kommunizmus,* mint két, teleologikus történelemszemléttel bíró ideológia.*
Popper ezekkel az elnyomó rezsimekkel szemben tette le voksát a nyugati
típusú liberalizmus mellett, amely állítása szerint nem feltételez immanens
célt.*

Ezt a kérdést azonban nemcsak Popper járta körbe, hanem más hangsúlyokkal
második világháború utáni olyan meghatározó, *nem baloldali német
filozófusok és történészek, mint Odo Marquard vagy Reinhart Koselleck.** A
hangsúlyok lehetnek eltérőek, de a teleologikus történelemszemléleten
alapuló progresszív és univerzális érvényességre törekvő ideológiák
kulcsszerepét mindannyian kiemelik a több tízmillió emberáldozattal járó
20. századi társadalmi „kísérletek” megalapozásában.*

*Talán épp Fukuyama híres-hírhedt műve, A történelem vége és az utolsó
ember az, amely megmutatja, hogy a nyugati liberalizmus is célvezéreltnek
tételezi a történelmet. A cél a liberális demokráciák maradéktalan
megvalósulása az egyes országokban, és ezek egyesítése egy világkormányzat
alatt.*

Erre érzett rá *a magyar miniszterelnök *is, amikor* nem hajlandó a
progresszív ideológiának megfelelően egy végső célnak alárendelni a
történelem menetét.** Ezért lehet az egyéni szabadság, a kereszténység, a
közösség és a nemzet olyan érték, amelyet érdemes megőrizni. Mert ezek
sorsa nem az elmúlás, hanem épp a mi sorsunk függ azok megőrzésétől.*

*Palkó Attila és Joób Kristóf írása*

*Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök a Karmelita kolostorban fogadta
Yoram Hazony izraeli filozófust, a jeruzsálemi Herzl Intézet elnökét 2019.
március 25-én *

*Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs*

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_2311811028193633123_m_5857537259052017400_m_283797402447320522_m_2044092095925757101_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190730/ac32a73d/attachment.html>