<div dir="ltr">
<h1><a href="https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190729_utravalok_az_orban_beszedbol" target="_blank">Útravalók Orbán Viktor tusnádfürdői beszédéből</a></h1>
<div class="m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-m_2013851101461560530gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px">2019. július 29. 14:59</div><div class="m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-m_2013851101461560530gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190729_utravalok_az_orban_beszedbol" target="_blank">https://precedens.mandiner.hu/cikk/20190729_utravalok_az_orban_beszedbol</a></div>
<div class="m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-m_2013851101461560530gmail-info">
<div>
</div>
<div>
</div>
</div>
<p class="m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-m_2013851101461560530gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Kiterjedt demokráciavita zajlik a világban, amelybe Orbán
Viktor is bekapcsolódott tusnádfürdői beszédével. Egymás mellé tettük a
beszéd négy legfontosabb gondolatát.
</b></span></p>
<p align="right"><i>„Az emberek életét nem lehet csak az anyagi világtörvényei szerint megítélni.<br>
Mikor a történelem nagy erői összecsapnak, rá kell ébrednünk,<br>
az ember szellemi lény, nem pedig pusztán állati létező.<br>
Van valami az időben és térben, sőt túl az időn és téren, ami,<br>
ha tetszik, ha nem, erkölcsi kötelességet ró mindannyiunkra.”</i></p>
<p align="right"><i>(Ronald Reagan Winston Churchillt idézve 1964-es,<br>
Barry Goldwatert támogató kampány beszédében.)</i></p>
<p align="right"> </p>
<p>Egy politikai beszédnek nem feladata, hogy a tudományos rendszeresség
igényével fejtse ki mondanivalóját. Orbán Viktor miniszterelnök idei,
Bálványosi Szabadegyetemen elmondott beszédében mégis sok olyan
eszmetörténeti elem volt, amelyek a beszéd laza és spontán szerkezete
ellenére szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ráadásul, ezek az
eszmetörténeti gondolatok szintén kapcsolódnak ahhoz a demokrácia
mibenlétét, a nemzetközi kapcsolatok helyes viszonyait taglaló hazai és
nemzetközi vitához, amelynek kimenetele jó eséllyel kiemelt hatással
lesz a 21. század történelmére.</p>
<p>Történelmi időkben van leginkább helye a történelemről való
elmélkedésnek. Ebben a cikkben arra teszünk kísérletet, hogy a beszéd
spontaneitásából fakadó laza összefüggésrendszert egy logikai láncra
húzzuk fel. Ilyen értelemben a feladat hermeneutikai jellegű, annak
minden nehézségével együtt: bármelyik ponton lépjünk is be a
hermeneutikai körbe, az első gondolati elem alátámasztása csak a teljes
gondolatlánc megértésével jöhet el. Azaz, önkényesen ki kell ragadnunk
egy gondolatot, amelyből a többit magyarázva jutunk csak el az eredeti
gondolat indoklásáig. Ilyen értelemben jelen cikk is önkényes módon
rendezi át azt a logikai láncot, amely a beszédben elhangzott.</p>
<p><b>Az univerzalizmus igényéből gyűlölet fakad</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A miniszterelnök<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> univerzalizmus</span>sal szemben megfogalmazott kritikája
</b></span>az a pont, amelyen érdemes bekapcsolódni a beszéd gondolatiságába. Orbán
Viktor abban látja <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">az egyetemességre törekvő politikai ideológiák </span>
legnagyobb problémáját, hogy az egyetemesség szükségképpen
kizárólagosságot is jelent. Ez a kizárólagosságra vonatkozó igény
azonban elkerülhetetlenül <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kirekesztő és gyűlölködő gondolkodásmódot
</span>eredményez</b><b>. Az univerzális igazságok a világ minden pontján, a
történelem bármelyik pillanatában, minden ember számára érvényesek, és
az ebből levezethető morális és életvezetési eszmerendszer követését
tartják egyedül üdvözítőnek. Ebből fakadóan <span style="background-color:rgb(255,242,204)">minden ettől eltérő megoldás
</span>csak az univerzalisztikus rendszer tévedhetetlenségét kérdőjelezi meg,
és az ezek elleni fellépés nem egy egyszerű vita, hanem egzisztenciális
harc.</b></span></p>
<p>A legtöbb idealista filozófia végső soron ebbe a hibába esik. Orbán
Viktor is utalt arra, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az univerzalizáló liberális ideológiának
kantiánus gyökerei vannak. </b></span>Ennél azonban <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>még általánosabb hátérről is
beszélhetünk, hiszen <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a 18. század „felivilágosítóinak”</span> gondolatmenete
már teljes mértékben elővételezi<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a kommunista, majd liberális
progresszivista </span>ideológia alapvető jellegzetességeit</b></span>. Ahogyan Reinhart
Koselleck a <i>Kritika és válság</i>ban megállapította<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, az isteni
üdvterv </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>helyébe a felvilágosodott elit jövőtervezése lép, amely ellen
nincs fellebbezés</b></span>, hiszen a kritikus felvilágosító Isten ítéletéhez
hasonlóan képes alávetni a világegyetemet döntéseinek. Ez az az attitűd,
amit közvetlen közelről is volt/van alkalmunk megtapasztalni minden
evilági üdvtörténeti ideológiában. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ez a gondolkodási séma - egyes
kivételektől eltekintve - eredendően baloldali gyökerű, legmélyén pedig <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
Isten szerepé</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">nek a kisebbítése/teljes tagadása áll, többek között új
bálványok, különösen a racionális ész oltárra emelése révén. </span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A társadalomjobbító liberálisok által kínált ideális megoldás
mindezek után csak egyféle lehet, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">minden más megoldás </span>rossz</b></span>. Az egyén
sajátosságait, illetve a közösségek történelmi tapasztalatit figyelembe
vevő (azaz az egyénre és közösségre optimalizált) életszervezési
módszerek szükségképpen rosszak.<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Így egy egyetemesség igényével
megfogalmazódott filozófiai rendszer ugyanazt várja el a Föld minden
lakójától,</span> függetlenül attól, hogy az adott személy Dél-Amerikában,
Nyugat-Európában, Kelet-Ázsiában, vagy Észak-Afrikában él. Nem nehéz
azonban belátni, hogy teljesen más szituációban élnek emberek a világ
különböző tájain, ezért az egyik helyen bevett megoldás nem feltétlenül
alkalmazható a világ másik országában. „Ha Rómában jársz, viselkedj úgy,
mint a rómaiak” – tarja a közismert mondás.</p>
<p>Nem véletlen tehát, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az egyetemességre törekvő politikai
ideológiák</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>kritikája ilyen markánsan jelent meg a miniszterelnök
beszédében</b></span>. Egy egyre jobban látható politikai filozófiai vita folyik a
nemzetközi jobboldali gondolkodók és politikusok körében. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ennek a
vitának vált egyik vezéregyéniségévé az izraeli történész és filozófus,
Yoram Hazony. Hazony több cikket és könyvkötetet szánt annak
vizsgálatára, mik<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a nacionalizmus</span> értékei és mit veszít az emberiség, ha
ez az eszme kiveszik a kurrens emberi gondolkodásból.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hazony a Nacionalizmus erénye című kötetében a nyugati civilizáción
belül két ellentétes törekvést, az unverzalizáló birodalmak eszméjét és a
nemzeti lét elsőbbségét hirdető nacionalizmust állítja szembe
egymással. </b></span>Teszi ezt úgy, hogy mindkét eszmét az ószövetségi
tanításokból igyekszik levezetni. Hazony <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nacionalizmus (és így a
nemzetállamok eszméjé</span>nek) előnyére írja, hogy az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem akarja
megváltoztatni lakosai életvitelét.</span> A <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nemzet </span>Hazony-nál ugyanis a
legnagyobb természetes módon létrejött politikai közösség, amely <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
adott közösség hagyományaiból szervesen táplálkozva alakítja ki
játékszabályait</span></b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezzel szemben a birodalmak egy olyan, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nemzetek </span>feletti
szabályrendszert akarnak létrehozni, amelyek átalakítják <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a polgárok
hátköznapjait, eltörlik azok <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hagyományait</span></span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span> (A birodalmak és liberalizmus
kapcsolatáról lásd lentebb.)</p>
<p><img alt="" src="https://precedens.mandiner.hu/gallery/2019/Tusbeszed/h2.jpg" style="margin-right:0px" class="m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-CToWUd m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-a6T" width="471" height="314"></p>
<p><i>Yoram Hazony és Orbán Viktor. Fotó: Szecsődi Balázs/Miniszterelnöki Sajtóiroda</i></p>
<p>Nem lehet véletlen, hogy Hazony gondolatai visszaköszönnek a
miniszterelnök beszédében. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hazony maga is járt a magyar
miniszterelnöknél még 2019 márciusában. </b></span>A több mint egy órásra nyúló
beszélgetés során Hazony szóban forgó könyve is téma volt. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hazony
egyébként aktívan <a href="https://newrepublic.com/article/154531/man-behind-national-conservatism?fbclid=IwAR0-1WgZ-jfGTHGBZU1wkplLZ14TWFID4StIOouW5IQsRtkU5TxeGthaxB0&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907" target="_blank">szervezi</a>
azt a nyugati értelmiségeikből álló szellemi hátországot, amely a
nemzeti konzervativizmus értékeinek érvényre juttatását tűzte ki célul. A
Hazony által alapított Edmund Burke Foundation épp a hetekben tartott
egy több napos konferenciát <a href="https://nationalconservatism.org/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907" target="_blank">National Conservatism Conference</a> címen,</b></span> amely az alapítvány első nagyszabású rendezvénye volt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A liberális demokrácia a birodalomépítés eszköze lett</b></span></p>
<p>Szinte már alaptételnek számít a Hazony körül szerveződő értelmiségi
körben, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1990 után valami <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megváltozott mind a nyugati liberálisok,
mind a nyugati konzervatívok gondolkodásában.</span> </b></span>Ez pedig az a mozzanat,
hogy mind a liberálisok és mind a konzervatívok az univerzalizmus
igényével léptek fel. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Tették mindezt annak ellenére, hogy épp egy
univerzalizáló politikai ideológia, a kommunizmus legyőzését ünnepelték.</span></p>
<p>Hazony egy <a href="https://jerusalemletters.com/is-classical-liberalism-conservative/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907" target="_blank">cikkében</a>
hosszasan elemzi, milyen eszmetörténeti alapjai lehetnek a két
világnézet univerzalizáló jellegének.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Szerinte a liberalizmus
egyetemességre törekvő jellege nem meglepő, hiszen a klasszikus
liberalizmus legnagyobb alakjai, John Locke és Thomas Hobbes már a
modern liberalizmus megjelenésekor a racionalisták sorát erősítették. A
racionalizmus pedig – hiszen a gondolkodás szabályai függetlenek a
tapasztalatoktól – jellegénél fogva egyetemességre törekszik, mivel az
ész szabályainak elméletben mindenkire egyformán érvényesnek kell
lenniük.</b></span></p>
<p>Más kérdés, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>miként válhatott a kortárs konzervativizmus is
univerzalizálóvá</b></span>. Hazony szerint úgy, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a konzervatív gondolkodók – </b></span>
mivel az is az európai gondolkodás örökségének része – <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>saját
hagyományként kezdtek tekinteni a klasszikus liberalizmusra.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ez jól
tetten érhető <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a Bush-adminisztráció demokráciaexportot propagáló
külpolitikáján, vagy az európai jobboldal egyre föderalistább politikai
hitvallásán</span>. </b></span>Hogy mennyire nem életképes mindez, ahhoz elég csak Irak
vagy Afganisztán példájára, illetve az európai politika korábban nem
tapasztalt megosztottságára gondolni.</p>
<p>Ilyen alapon tartja <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>birodalomépítési törekvés</b></span>nek a magyar
miniszterelnök <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az 1990 utáni liberális világrend hívei által kijelölt
ut</b></span>at. Hiszen habár mind az USA, mind az Európai Unió keletkezése épp a
birodalmi törekvésekkel szembeni fellépésére vezethető vissza, mégis
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy, a nemzetek felett álló egyetemes norma nevében lépnek fel akkor, ha
liberális vagy az USA esetében neokonzervatív vezetés alatt állnak</b></span>. Ez
egy olyan gondolat, amely egyébként a National Conservativism
konferencián is többször elhangzott. Hasonlóan érvelt Patrick Deneen, a
University of Notre Dame politológus professzora és Rusty Reno, a <i>First Things</i>
nevű konzervatív portál szerkesztője is. Mindketten elsősorban<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> az
amerikai politika republikánusai</b></span>t kritizálták azért, mert<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> felültek a
progresszív liberális kánonnak, s maguk is támogatták az USA birodalmi
törekvéseit.</b></span></p>
<p><img alt="" src="https://precedens.mandiner.hu/gallery/2019/Tusbeszed/peterson.jpg" style="margin-right:0px" class="m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-CToWUd m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-a6T" width="471" height="314"></p>
<p><i>Jordan B. Peterson és Orbán Viktor. Fotó: Szecsődi Balázs/Miniszterelnöki Sajtóiroda</i></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Orbán Viktor liberalizmuskritikájának van még egy sarkalatos pontja.
Nevezetesen az, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a liberalizmus nem képes </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">közösségként tekinteni a
nemzetre</span>, egyedül esetleg a politikai nemzet fogalmát képes értelmezni.
Hasonlóan érvel Jordan B. Peterson, híres klinikai pszichológus is, </b></span>
akivel szintén tavasszal találkozott a magyar miniszterelnök. A <i>12 szabály az élethez</i> című könyvében <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>úgy érvel, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a progresszív liberálisok <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nemzeti hagyományok</span>ban pusztán csak a hatalmi struktúra fenntartásának módját látják.</span></b></span></p>
<p>Azaz, szerintük a hagyomány összességében azt határozza meg, kik
állnak a társadalom élén. Pedig – <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ahogy arra Roger Scruton is rámutat – a
hagyomány több ennél: <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a hagyomány intézményesült társadalmi bölcsesség</span>.
</b></span>Nagyon hosszú szerves fejlődés eredménye, amely fejlődés során
kristályosodik ki, hogy az adott közösség miként válaszoljon a felmerülő
problémákra.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Keresztény szabadság</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A miniszterelnök</b></span>i beszéd egyik legfontosabb eleme az volt, hogy
további értelmezéseket adott ahhoz a vitához, amelyet <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>5 éve ugyancsak
Tusnádfürdőn</b></span> indított el. Ekkor <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>használta először az illiberális
demokrácia fogalmát</b></span>. Orbán Viktor szerint a liberális demokrata
politikusok és értelmiségiek igyekeznek minél sötétebb árnyalatokkal
lefesteni az illiberális demokrácia kifejezést. Ezen a ponton a
miniszterelnök megállapításai nagyrészt egybecsengenek Csizmadia Ervin
és Lakatos Júlia legutóbbi <a href="http://meltanyossag.hu/content/files/Mi%20a%20bajunk%20a%20%E2%80%9Ehibrid%20rendszer%E2%80%9Drel.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907" target="_blank">elemzésével</a>.
A Csizmadia-Lakatos szerzőpáros amellett érvel, hogy az olyan
kifejezések használata, mint a hibrid rezsim vagy az illiberális
demokrácia pusztán arra valók, hogy az elemzők kirekesszék az ilyen
jelzővel illetett államokat vagy vezetőket a demokráciák/demokraták
köréből. Az Indexnek adott angol nyelvű interjújában Bernard-Henri Lévy –
aki egyébként szintén <a href="https://mandiner.hu/cikk/20190408_tobb_mint_ket_orat_targyalt_bernard_henry_levy_orban_viktorral?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907" target="_blank">találkozott</a>
Orbán Viktorral ez év tavaszán - egy katasztrófával felérő járványnak
nevezte az illiberalizmust. Az ilyen megállapítások azonban csak arra
alkalmasak, hogy hátráltassák az egyes országok politikai rendszerének
pontos megértését, ami nem véletlen.</p>
<div class="m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-m_2013851101461560530gmail-keretes">Hiszen éppen az a cél, hogy minden másként gondolkodó a „szalonképtelen” vagy „sátáni” kategóriába kerüljön.</div>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A másik gondolatainak tényleges megértése pedig általában megnehezíti
a démonizálást (ahog</span>yan ezt egyébként elméleti szinten a liberálisok is
dogmaként hirdetik, csak éppen aktorként tesznek meg mindent ideológiai
ellenfeleik teljes körű megbélyegzéséért és démonizálásáért).</p>
<p><img alt="" src="https://precedens.mandiner.hu/gallery/2019/Tusbeszed/bernard-henri-levy.jpg" style="margin-right:0px" class="m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-CToWUd m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101m_2286655591810266828gmail-a6T" width="471" height="314"></p>
<p><i>Bernard-Henri Lévy. Forrás: <a href="http://mandiner.hu" target="_blank">mandiner.hu</a></i></p>
<p>Persze, a jelzős demokráciákról szóló vita jóval régebbre nyúlik
vissza. Az 1970-es évek végével indult, és egészen a szovjet blokk
egykori államainak demokratizálódásával zárult a demokratizálódás
úgynevezett harmadik hulláma. Ez egyaránt érintette a dél-amerikai
országokat, az arab világ és Ázsia egyes államait, valamint térségünk
országait. Könnyű belátni, hogy ennyi demokratizálódó ország átalakulási
folyamatai eltérnek egymástól.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Nem egyformán ment végbe a
demokratizálódás Spanyolországban, Costa Ricában, Lengyelországban vagy
Kambodzsában. A probléma az, hogy a demokratikus minták átvételére
szükségképpen hatással vannak a helyi szokások, az adott ország
történelme, kulturális sajátosságai. Ráadásul nem mindegyik átalakulási
kísérlet mondható sikeresnek, számos országban visszarendeződés is
történt. </b></span>Az egyes országok demokráciamodelljei pedig oly mértékben
eltértek egymástól, hogy elindult egy vita arról, milyen modellek
léteznek, mit nevezhetünk még demokráciának. A Journal of Democracy című
folyóirat több cikket is közölt a témában.</p>
<p>Philippe C. Schmitter az említett folyóiratban megjelent, <i>Crisis and Transition, but not Decline</i>
című cikkében úgy véli, hogy a demokráciák többsége posztliberális
állapotba érkezett, ahol a népszuverenitás gyakorlása feletti
hagyományos intézményi kontroll helyét új formák veszik át: ilyenek
lehetnek a népszavazások, az internetes voksolások, de akár a pártok
előválasztási folyamatai is. Bár Schmitter egyértelműen a liberális
demokrácia híve, cikke jól mutatja, hogy a demokrácia liberális elemének
gyengülése nem feltétlen jelenti a demokrácia diszfunkcióját.</p>
<p>Beszédében <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Orbán Viktor is úgy érvelt, hogy a liberális demokrácia
hívei abból indulnak ki, hogy a demokrácia szükségképpen liberális</b></span>. Ez
lényegében ugyanaz a mozzanat, amelyre a fenti szerzők is felhívják a
figyelmet. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Orbán Viktor </b></span>szerint azonban ez a liberálisok által
tételezett szükségszerű logikai kapcsolat nem létezik. Az ő
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>értelmezésében a demokrácia attól még demokrácia maradhat, mert nem
hordozza magán a liberalizmus univerzalizáló igényét. Csak éppen nem
liberális, hanem illiberális demokrácia.</b></span></p>
<p>Az is elhangzott a tusnádfürdői gondolatmenetben, hogy az illiberális
jelző egy fosztóképzős kifejezés, ezért könnyen félremagyarázható és
egyszerűbb negatív konnotációkat párosítani hozzá. Tartalmi értelemben
azonban egyértelmű választ adott arra, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mit jelent az illiberális
demokrácia. Egyfelől <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a közösségi értékek </span>markánsabb megjelenését annak
megállapításakor, mi a helyes és mi a helytelen cselekvés, másrészt az
adott politikai közösség <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hagyományainak (kereszténység, történelmi
tapasztalatok) tiszteletét,</span> megfelelő helyen kezelését.</b></span></p>
<p>Orbán Viktor arra is felhívta a figyelmet, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a liberális demokrácia eszméje sem létezhet a nyugati gondolkodás keresztény gyökerei nélkül.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az egy polgár, egy szavazat elv egalitárius jellege abban a régi
igazságban gyökerezik, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Isten mindenkit a saját képére teremtett</span></b></span>.
Bár e felfogást sok liberális, baloldali vagy csak egyszerűen
„felvilágosult” gondolkodó meglepően heves érzelmi átéléssel támadja,
arra történeti alapon egyikük sem tudna megnyugtató választ adni, hogy
honnan máshonnan lehetne levezetni ezt az alapvető előfeltevést. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
Hasonlóan érvel Rezsőházy Rudolf, a PPKE professzor emeritusa, aki <a href="https://btk.ppke.hu/uploads/collection/224/file/0eloadas.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_precedens_201907" target="_blank">szerint</a>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">korunk legfontosabb értékei mind keresztény ihletésűek. </span></b><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az emberi
méltóság és egyenlőség eszméje a keresztény tanításban, közelebbről az
Isten általi teremtettségben gyökerezik</span>. Így amikor korunk liberális
demokratái elvetik a nyugati kultúrkör keresztény hagyományait, éppen a
saját ideológiájuk mélyén meghúzódó szellemi alapokat próbálják
megtagadni.</b></span></p>
<p>Orbán Viktor szerint <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az illiberális demokrácia kifejezéshez fűződő
negatív konnotációk egyik lehetséges ellenszere lehet, ha az illiberális
jelzőt lecseréljük<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a keresztény szabadság demokráciájá</span>ra, elvéve ezzel a
negatív kicsengésű szerkezetet.</b></span></p>
<p><b>A történelemnek nincs célja</b></p>
<p>Mint a cikk elején már felmerült, egyetlen gondolatsor sem érthető
meg anélkül, hogy a saját maga megalapozására szolgáló tételről is
számot ne adnánk. Jelen esetben ez a tétel <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a magyar miniszterelnök
történelemszemléleté</b></span>ben keresendő.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Szerinte politikai ellenfelei és
közte az a legnagyobb különbség, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellenfelei a történelemnek
valamiféle végső célt, esetükben a liberális demokráciák világkormányzás
alatti egyesülését tételezik</span>. Ezzel szemben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a keresztény gondolkodás</span>tól
távol áll, hogy ilyen immanens végső célt lásson a <i>történelem végére.</i>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> A kereszténység eszkatológiai megállapításai egy történelmen kívüli
mozzanatra (Krisztus második eljövetele) utalhatnak leginkább.</span></b></span></p>
<p>Orbán Viktor szerint <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a teleologikus történelemszemlélet legnagyobb
problémája, hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egyéni életünk, de még egy nemzet sorsa is pusztán
mozzanata a nagy végcélnak, önálló értékkel nem bír. Ez a megállapítás
sok hasonlóságot mutat azzal a kritikával, amellyel a 19. század
irracionalista gondolkodóit (Schopenhauer, Kierkegaard, Nietzsche, és az
ő örökükben Heidegger) illették a szintén teleologikus szemlélettel
operáló német idealistákat, különösen Hegelt.</b></span></p>
<p>Akárcsak az egykori irracionalisták, Orbán Viktor is a történelmi idő
személyes megélése mellett tette le a voksát. Ezzel a miniszterelnök <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
egy létező eszmetörténeti anomáliá</b></span>ra helyezte a hangsúlyt<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. A mai <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nyitott
társadalom </span>fogalma szorosan összefügg a liberális demokráciával:
egyrészt a „hívek” személye is leginkább egybeesik, másrészt a szabad
társadalom megvalósulását annak hívei a liberális demokráciától várják.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A nyitott társadalom eszméjének atyja, Karl Popper programadó művében, <i>A nyitott társadalom és ellenségei</i>ben
épp amellett érvel, hogy a teleologikus történelemszemlélet okozta a
legtöbb szenvedést és önkényt. Ebből a nézőpontonból is jól látszik,
hogy a nyitott társadalom eredetileg messze nem azt a liberális
demokrácia-felfogást jelentette, mint amit manapság értenek rajta. Ezt a
teleologikus szemléletet Popper historicizmusnak nevezi. Popper a
mindenkori idealizmusokban látta teleologikus történelemszemlélet
„hordozóideológiáit”<span style="background-color:rgb(217,234,211)">.</span></b><b> Popper könyvét még az 1930-as években kezdte írni,
amikor a kontinenst egyszerre fenyegette a nácizmus és kommunizmus,</b></span>
mint két, teleologikus történelemszemléttel bíró ideológia.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Popper
ezekkel az elnyomó rezsimekkel szemben tette le voksát a nyugati típusú
liberalizmus mellett, amely állítása szerint nem feltételez immanens
célt.</b></span></p>
<p>Ezt a kérdést azonban nemcsak Popper járta körbe, hanem más
hangsúlyokkal második világháború utáni olyan meghatározó, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nem baloldali
német filozófusok és történészek, mint Odo Marquard vagy Reinhart
Koselleck.</b><b> A hangsúlyok lehetnek eltérőek, de a teleologikus
történelemszemléleten alapuló progresszív és univerzális érvényességre
törekvő ideológiák kulcsszerepét mindannyian kiemelik a több tízmillió
emberáldozattal járó 20. századi társadalmi „kísérletek”
megalapozásában.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Talán épp Fukuyama híres-hírhedt műve, <i>A történelem vége</i> <i>és az utolsó ember</i>
az, amely megmutatja, hogy a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nyugati liberalizmus is célvezéreltnek
tételezi a történelmet. A cél a liberális demokráciák maradéktalan
megvalósulása az egyes országokban, és ezek egyesítése egy
világkormányzat alatt.</span></b></span></p>
<p>Erre érzett rá <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a magyar miniszterelnök </b></span>is, amikor<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem hajlandó </span>a
progresszív ideológiának megfelelően egy végső célnak alárendelni a
történelem menetét.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ezért lehet az egyéni szabadság, a kereszténység, a
közösség és a nemzet olyan érték, amelyet érdemes megőrizni. Mert ezek
sorsa nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az elmúlás</span>, hanem épp a mi sorsunk függ azok megőrzésétől.</b></span></p>
<p><i>Palkó Attila és Joób Kristóf írása</i></p>
<p><i>Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök a Karmelita kolostorban
fogadta Yoram Hazony izraeli filozófust, a jeruzsálemi Herzl Intézet
elnökét 2019. március 25-én </i></p>
<p><i>Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs</i></p>
<div id="m_2311811028193633123m_5857537259052017400m_283797402447320522m_2044092095925757101DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_2311811028193633123_m_5857537259052017400_m_283797402447320522_m_2044092095925757101_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>