[Grem] Böjte Csaba csángó szentmiséje tegnap Bákóban

[Emoke Greschik]

 A béke ünnepe – Böjte Csaba mutatott be szentmisét a moldvai csángóknak
Bákóban
Külhoni <https://www.magyarkurir.hu/kulhoni> – 2019. július 29., hétfő |
10:46
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-beke-unnepe-bojte-csaba-mutatott-be-szentmiset-moldvai-csangoknak-bakoban

44
A jászvásári egyházmegye területén élő moldvai csángó magyarok január óta
minden hónap utolsó vasárnapján anyanyelvükön ünnepelhetnek szentmisét a
bákói Szent Miklós-templomban. Július 28-án a közösségben szolgáló
lelkipásztorok meghívására Böjte Csaba ferences szerzetes celebrált
szentmisét és mondott szentbeszédet.

Nagyon messziről érkezünk erre a különleges ünnepre, a Gyimeseken, az
ezeréves határon túl fekvő Bákóba. *Belépve a Szent Miklós tiszteletére
szentelt kis templomba, szentségimádásba csöppenünk. A padok tele fejkendős
asszonyokkal, s amit hallunk, épp olyan gyönyörű, mint a látvány. „Tebenned
van reményünk, életünk és épségünk. Egyedül csak téged* kérünk, légy
segítségünk.”* Szól az ének az Oltáriszentség előtt, de nem is szól, hanem
zeng. *Nem is lehet szavakkal kifejezni, amit tapasztalunk. Még a mise
kezdete előtt f*elhangzik a Szűz Mária tiszteletére kezdetű szép csángó
népdal is*. Ebben azt kérik ezek a templomfalakat zengető éneklők, hogy*
drágalátos szent kezével ölelje őket keblére a Szűzanya.*

*Az olvasmány arról szól, hogy Szodoma és Gomorra bűne égbe kiált. *Arra
gondolok, hogy itt most az imádság kiált az égbe. *A válaszos zsoltár*ban
felhangzó könyörgés pedig éppen ehhez a gondolathoz kapcsolódik: *„Amely
napon hozzád kiáltok, hallgass meg engem, Istenem!”*

*Az evangéliumi szakaszban a tanítványok arra kérik Jézust, hogy tanítsa
meg őket imádkozni. Az Úr pedig megtanítja őket arra az imádságra, ami
azóta is szakadatlanul hangzik a Krisztust követők ajkáról.*

*Böjte Csaba *arról elmélkedik, hogy vajon mit is kérünk a Miatyánk e
kérésével: „Jöjjön el a te országod.” Szemléletes példát hallunk. *Képzeljük
csak el, amint az Egyiptomból hazatérő Szent Család betoppan Szent Annához.
Hogy örvend Anna az unokájának! Asztalt terít, körülülik mind, az Isten az
emberek között, és beszélgetnek. És Anna mondja: „József, mesélj!” *Milyen
szép ez! *Az Isten országa valami ilyesmit jelent: egy asztalhoz ülünk,
bizalommal, szeretette*l, mondja Csaba testvér, s hozzáteszi: itt, *Romániában
is, magyaroknak és románoknak így kell együtt építeni Isten országát.*

Aztán egy történet következik, *Csaba testvér felidézi, hogy néhány éve
Sepsiszentgyörgyre hívták, ahol egymásnak feszült román és magyar. Nem
tudta, mit mondhatna egy ilyen helyzetben, csak az Úr ígérete járt a
fejében: majd abban az órában eszetekbe juttatom… Uram, ez az az óra,
mondogatta, és akkor mintha hallotta volna: egyetlen parancsot adtam, az a
dolgod, hogy szeress. És akkor így szólt, ott, a két sorfal között állva:
„Drága jó székely atyafiak! Aki nem tudja a vele együtt élő román embert
tisztelni, szeretni, az nem jó keresztény, az nem jó magyar, az nem Erdély
javát akarja.” S fordítva ugyanígy: „Aki nem tudja a vele együtt élő magyar
embert tisztelni, szeretni, az nem jó keresztény, az nem jó román, az nem
Erdély javát akarja.” Aztán elmondták a Miatyánkot, előbb magyarul, majd
románul.*

*Egy fiatal lány történetét is *megismerjük. *Mihaela Déván nevelkedett, a
Szent Ferenc Alapítvány otthonában. Felnőve ott maradt, hogy nevelőként ő
is segítsen, ahogy rajta segítettek. Ekkor talált rá az édesapjára, de
először nem tudott örülni, csak keserűség volt a szívében, amiért elhagyta
őt egészen kicsi korában. Böjte Csabához fordult ezzel a fájdalommal, s ő
arra biztatta, hogy ne adja fel. Mihaela felismerte, hogy egymás bűneiért
is lehetséges a vezeklés. S egy hosszú, sok fáradsággal járó utat vállalt
az édesapjáért. Mikor a végére ért, ki tudta mondani, hogy
megbocsátott*. *„Mindig
lehetséges az újrakezdés. Mindig lehetséges a megbocsátás. Itt, Moldvában
is. **Dicsérjük Istent, épüljön az ő szép országa! Én hiszem, hogy van
remény! Mihaela legyen a példakép” *– mondja a ferences szónok. Aztán azt
kéri, hogy *aki hisz abban, hogy van kiengesztelődés, az álljon fel. „Na
lássuk!” S amikor mindenki áll már a templomban, akkor boldogan szól:
„Létrejött a béke! Isten szent színe előtt.”*

*Add meg, Urunk, hogy hinni tudjunk abban, hogy föl tudjuk építeni
szereteted országát. Ne hibáinkat, a történelemben egymás ellen elkövetett
bűneinket nézzed, hanem jó szándékunkat, hogy békében akarunk továbbmenni.
Ilyen könyörgések hangzanak el a szentmise további részében.*

A végén, az áldás előtt egy igen messziről, a nyugati végekről a keleti
végekre érkezett domonkos atya *a rózsafüzér imádkozására és az imádságban
való kitartásra biztat. **Csaba testvér pedig meghívja a csángókat
Budapestre, a nemzetközi eucharisztikus kongresszusra.*

*A különleges ünneplés ugyanúgy zárul, ahogyan kezdődött: a templomot
egészen megtöltő, szépen zengő énekszóval. *Augusztus végén majd újra
magyar nyelven ünneplik a szentmisét a moldvai csángók Bákóban.

* * *

Rövid erdélyi és moldvai tartózkodásunk élményei között a csángókkal
ünnepelt szentmise mellett ott van a hétfő reggeli szentmise a csíksomlyói
kegytemplomban; ott a lujzikalagori röpke megálló, a találkozások a gyimesi
puliszka és a bákói ebéd mellett.

*Gyimesbükkben ellátogattunk a Vigasztaló Szentlélek Gyermekvédelmi
Központba, Bákóban az egy éve működő csángó magyar kollégiumba, Csíksomlyón
a Szent István Otthonba. Mindhárom intézmény a dévai Szent Ferenc
Alapítványhoz tartozik.*

*Lujzikalagorban*, ebben a nagy csángó faluban odaérkeztünkkor *mindenfelől
csángó asszonyok igyekeztek a templom felé. Egyikükkel szóba is
elegyedtünk, megtudtuk, rózsafüzért imádkozni mennek*. *Eduard,* a
Gyulafehérváron tanuló, de most vakáción otthon tartózkodó csángó fiú is
barátsággal fogadott minket*. Ő jól tud magyarul, de a generációjában a
legtöbben nem, mondja. Viszont vannak most már tanárok ott, a faluban, akik
az iskola után, délutánonként magyarul olvasni-írni tanítják a gyerekeket*.*
A bákói magyar mise is fontos.* Eduard is ott volt. Legközelebb talán a
most a templom felé igyekvő magyar anyanyelvű asszonyok közül is ott
lesznek néhányan. Hiszen itt, Lujzikalagorban románul imádkozzák a
rózsafüzért és románul ünneplik a szentmisét. Így volt ez egész életükben.

A római katolikus vallású, mélyen hívő moldvai csángók helyzete, története
igen összetett, mélyre, régre kell visszamenni az időben, ha meg akarjuk
érteni valamelyest a jelent. A katolikus vagy a néprajzi lexikonok rövid
szócikkeiben olvasva történetükről, arról, hogy az elmúlt évszázadokban kik
és milyen okokból akarták elrománosodásukat, s hallva a 20. századi
megpróbáltatásaikról (Csaba testvér beszélt nekünk a II. világháború alatti
szenvedéseikről, a fenyegetettségről, a kilátástalanságról, amiben
éltek), *csodának
tetszik, hogy van még moldvai csángó, aki magyarul beszél. De hiszen több
tízezren vannak.*

A moldvai Magyarfaluból származó költő, néprajzkutató, Iancu Laura úgy
fogalmazott egy, a Vigiliában 2013-ban megjelent interjúban, hogy* ha
Istennek terve van ezzel a népcsoporttal, akkor nem kell félni a jövőtől.
„Úgy érzem, Istennél van a labda” – mondta. A magyar nyelvű szentmise is a
terv része lehet. A moldvai csángók kértek, s most kaptak.* Az a bizonyos
labda mindig Istennél van.

*„Hogy milyen nagy dolog, hogy itt, Bákóban magyar mise van, ezt nehéz
kintről megérteni” *– mondta Csaba testvér még a szentmise előtt. S
hozzátette*: „Ünnepelek, hogy egyáltalán párbeszéd van. Nagy bizalommal
kell közelítenünk egymás felé.”*

*A rendszeres bákói magyar nyelvű szentmisékről szóló híradásunkat ITT
olvashatják
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/tortenelmi-esemenyre-keszulve-rendszeres-magyar-nyelvu-romai-katolikus-mise-moldvaban>.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190729/2ff92aea/attachment.html>