[Grem] Külföldi hungarológiai műhelyekre lenne szükség, h. Magyaro-ról az igazságot lehessen terjeszteni

2019. Júl. 24., Sze, 17:01:27 CEST

 Szellemi erőforrásaink kiaknázása
https://gondola.hu/cikkek/113816-Szellemi_eroforrasaink_kiaknazasa.html

*Külföldi hungarológiai műhelyekre van szükség, hogy a még meglévő
jóindulatú külföldi kutatóknak legyen hova fordulniuk, ha Magyarországról
tudni akarnák az igazságot. Nem **panaszkodni kell,* hogy a külföldiek nem
ismernek minket, hanem tenni is kellene ez ellen.
2019. július 23. 22:04
<https://gondola.hu/cikkek/113816-Szellemi_eroforrasaink_kiaknazasa.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113816-Szellemi_eroforrasaink_kiaknazasa.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113816-Szellemi_eroforrasaink_kiaknazasa.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113816-Szellemi_eroforrasaink_kiaknazasa.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113816-Szellemi_eroforrasaink_kiaknazasa.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113816-Szellemi_eroforrasaink_kiaknazasa.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113816-Szellemi_eroforrasaink_kiaknazasa.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/113816-Szellemi_eroforrasaink_kiaknazasa.html#>
Fotó: MTVA

Tekintettel arra, *hogy harminchét éven át voltam a római La Sapienza
tudományegyetem magyar tanszékének vezetője*, nagy érdeklődéssel követem a
Magyar Nemzet Hírünk a világban című cikksorozatát. Megítélésem szerint *
annak egyik okára, hogy miért alakult ki Nyugaton az utóbbi három
évtizedben (elsősorban az Antall József, majd az Orbán Viktor által
vezetett kormányok idején) az egyre rosszabb Magyarország-imázs, Schöpflin
György mutatott rá július 11-i cikkében* (Mi magunk vagyunk az
alternatíva), amikor felvetette, *nem érti, hogy a jobboldalinak nevezett
(néha megbélyegzett) kormányok miért nem támogatják a külföldi egyetemi
magyar tanszékeket.*

A nyugati közhangulat az 1960-as évek elején kezdett belenyugodni abba,
hogy Magyarország lett a szovjet láger legvidámabb barakkja, ahol
megvalósult a gulyáskommunizmus, ahova érdemes volt elmenni szórakozni,
kalandokat keresni, mert minden olcsóbb, mint otthon, és lassanként jó
üzleteket is lehetett kötni az úgynevezett reformok és az ország
kiárusítására szakosodott állami vállalatok vezetőivel.

Az ’56-os magyar emigráció baloldali képviselői pedig egyre inkább keresték
a kapcsolatokat hazai elvbarátaikkal, és a külföldi politikai
spekulánsokkal együtt kezdtek közösen felkészülni arra, hogy a gorbacsovi
Szovjetunió előbb vagy utóbb várható összeomlása után ha nem is ők, de
legalább az általuk támogatott ellenzéki barátaik kaparintsák meg a
hatalmat. És amikor ez nem sikerült, mert a magyar nép 1990 áprilisában
megismételte a háború utáni első szabad választás eredményét, akkor a
nyugati baloldali értelmiségiek a hazai ellenzékkel összefogva azonnal
elkezdték az új kormányt, támogatóikat, sőt a magyar népet jobboldalinak, a
Horthy-rendszer restaurálóinak nevezni, amit ma a „populista”
megbélyegzéssel szoktak helyettesíteni. Ez határozta meg 1989–1990-től
kezdve a legtöbb nyugati ország baloldali értelmiségének gondolkodásmódját,
de akkor még nem terjedt ki majdnem a teljes értelmiségi gondolkodásra,
mint ma.

Mert az 1980-as években Európában már létezett egy szűk, de igen jól
képzett nyugati értelmiségi réteg, angol, francia, német, olasz, skandináv
írók, irodalmárok, történészek, közgazdászok, politológusok,
kultúrtörténészek, akik szembeszálltak ezzel a ma liberálisnak nevezett,
posztkommunisták által elterjesztett Magyarország-képpel. Ezek voltak a
nyugat-európai nagyvárosok egyetemi magyar tanszékeinek oktatói és a magyar
történelemmel és irodalommal foglalkozó kollégáik, volt tanítványaik. Egy
új értelmiségi generáció, melynek képviselői konferenciák és publikációk
sorozatában szállt szembe ezzel az eltorzított történelem- és
kultúraszemlélettel.

*A római La Sapienza Egyetemen 1985-ben alapított, tizenkét olasz egyetemet
összefogó Hungarológiai Központ szervezésében 1989 és 2000 között húsznál
több nemzetközi konferenciát rendeztünk, kötetet jelentettünk meg a XX.
századi magyar történelem, kultúra fő kérdéseiről és támogattuk a modern
magyar irodalmi művek kiadását.*

*Sajnos **ez a kezdeti lelkesedés a külföldi közvéleményben a magyar és a
közép-európai változások iránt **a ma liberálisnak nevezett posztkommunista
pártok hatalomba való visszatérésével csökkent*, főleg mert a nyugati
üzleti körök is ennek örültek, hiszen könnyebb volt a már korábban
kialakított üzleti kapcsolataikat a régi emberekkel, illetve fiaikkal,
üzlettársaikkal folytatni. *Ezért a nyugati média is elkezdte hangoztatni
és terjeszteni, hogy **a választásokat megnyert pártok jobboldaliak,
nacionalisták, nem lehet velük együttműködni, szemben az ’56-os
forradalmárnak és demokratának nem nevezhető Horn Gyulával és pártjával,
illetve a velük összeálló, magukat merészen mindent tudóknak beállított
liberálisokkal.* (Na és? – mondhatnánk Horn Gyula után szomorúan.)

Hogy mindez megtörténhetett, annak az is oka volt, hogy a rendszerváltás
utáni jobboldali kormányok az ellenzékkel folytatott harcaik közben nem
fordítottak elég gondot arra, hogy kapcsolatban legyenek magyarszimpatizáns
külföldi értelmiségiekkel és azok kulturális centrumaival.

Határozott meggyőződésem, hogy *ma Nyugaton nem a magyar diaszpóra számának
csökkenése és átalakulása a fő probléma, hanem az, hogy míg a XX. század
utolsó két évtizedében az összes nyugati ország legalább egy egyetemén
komoly magyar tanszék működött, ezek **mind megszűntek vagy csak
nyelvtanítással foglalkozó lektorátussá alakultak át.*

*Olaszországban a rendszerváltáskor még kilenc egyetemen (Bologna, Firenze,
Milánó, Nápoly, Padova, Pavia, Róma, Torino, Udine) létezett magyar
tanszék, **ma már csak két intézményben működik kinevezett egyetemi tanár
által vezetett magyar tanszék (Firenzében és Padovában), míg Nápolyban,
Rómában és Udinében csak szerződéses tanársegédek és lektorok biztosítják
(még egy ideig) a magyar oktatást*. Ez pedig nem valami természeti
katasztrófa vagy Magyarország-ellenes aknamunka eredménye volt, hanem *annak
következménye, hogy egyik kormánynak sem volt átgondolt kulturális
külpolitikája, mely *a magyar diaszpóra mellett *támogatta volna a 80-as
években a nagy európai egyetemeken kialakult komoly hungarológiai
tevékenységet kifejtő egyetemi kutatóhelyek, folyóiratok, magyar tanszékek
tevékenységét.*

2011-ben, a kolozsvári hungarológiai konferencián és a Hitel folyóiratban
megjelent cikkeimben erre a veszélyre hívtam fel a figyelmet, hogy
amennyiben a magyar állam nem tesz baráti lépéseket, gesztusokat a külföldi
egyetemeknek és a tudományos intézményeknek (lektorok küldése,
könyvadományok, az egyetem vezetőinek magyarországi meghívása, a
nagykövetségek állandó udvarias figyelme a befolyásos kultúrpolitikusok
iránt stb.), akkor a már idős magyar tanárok közelgő nyugdíjba vonulása
után a szintén veszélybe került nagyobb idegen nyelvi és irodalmi tanszékek
fogják maguknak megszerezni a magyar tanárok bérkeretét, és a magyar
tanszékek a legjobb esetben csak a magyar nyelv tanításával foglalkozó
lektorátussá alakulnak át.

Sajnos Kasszandra-jóslatom majdnem teljesen bevált.* A nyugat-európai és az
amerikai kontinens magyar tanszékei sorban megszűntek, egyre kevesebb az
igazi hungarológus külföldi egyetemi kutató, és aki még maradt, az sem kap
segítséget a munkájához.*

*Pedig csak ők védhetnék meg jó hírünket a világban,* mert az semmit sem
ér, ha egy külföldön ismeretlen magyar publicista egy magyar újságban jól
megmondja magyar nyelven, hogy a nyugati újságok magyarországi híreikben
legtöbbször csúsztatnak, magyarul: hazudnak. Ezt eredményesen csak egy
külföldi szakember teheti meg a saját országa nyelvén, újságaiban, országa
kulturális légkörének és történeti tudatának ismeretében, a tények pontos
dokumentálásával. Ehhez *külföldi hungarológiai műhelyekre van szükség,
hogy a még meglévő jóindulatú külföldi kutatóknak legyen hova fordulniuk,
ha Magyarországról tudni akarnák az igazságot.* Nem panaszkodni kell, hogy
a külföldiek nem ismernek minket, hanem tenni is kellene ez ellen.

*El kellene érni, hogy az Európa nagy kulturális központjainak számító
városok egyetemein, ahol a XX. században hagyományosan magyar tanszékek
működtek, továbbra is egyetemi tanszéki szinten (tudományos színvonalon)
folytatódjék vagy újrakezdődjék a magyar történelem, irodalom, nyelv és
nyelvészet oktatása, valamint a külföldi magyar intézetek tudományos
tevékenysége. Nem ártana megfogadni Ady Endre intését: „S akik még vagytok,
őrzőn, árván, / Őrzők: vigyázzatok a strázsán”.*

*Sárközy Péter, a római La Sapienza Egyetem magyar tanszékének nyugdíjas
professzora*
magyarnemzet.hu

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190724/38d8439a/attachment.html>