[Grem] Bíró L. püsp. júliusi családlevele

2019. Júl. 6., Szo, 11:59:38 CEST

 Hívom a családokat 2019 júliusában – Bíró László püspök levele

Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat
szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet
mellett áll!

https://csaladhalo.hu/szinek/hivom-a-csaladokat-2019-juliusaban-biro-laszlo-puspok-levele/
Hívom a családokat, 2019. július 2.

A tudományos egyesület ünnepi ülést tartott megalapításának 30.
évfordulóján. Az ünnepségre érkező főmérnöknek feltűnt, hogy volt
évfolyamtársnője, aki most az egyetemen tanszéki adjunktus, a tanszék egyik
tudományos kutatójának oldalán lépett be, pedig jelen volt az a közös
évfolyamtársuk is, akivel a kolléganőjük már az egyetemi évek alatt
váltakozó intenzitású kapcsolatban volt, később pedig – mindnyájuk nagy
örömére, hiszen jó barátok voltak –, összeházasodtak, majd gyerekeik is
születtek. A főmérnök a terem hátsó részén foglalt helyet, jól látta az
első sorban ülő adjunktusnőt és a tudományos kutatót. Megállapította, hogy
valószínűleg nem csak munkatársak. Közös évfolyamtársuk, az adjunktusnő
(volt?) férje, aki szintén eljött az ünnepségre, ügyet sem vetett rájuk.
„Majd az ünnepség után, az állófogadáson – gondolta a főmérnök –
megpróbálok beszélgetni velük, talán sikerül megértenem, hogy ki kivel
milyen kapcsolatban van.”

*Az ember társas lény, a világon mindenütt valamilyen kapcsolatrendszerben
él. Kapcsolatban áll önmagával, Istennel és a többi emberrel*. Az ember
önmagával való kapcsolatát a saját magára vonatkozó igazság föltétel
nélküli megismerésének vágya határozza meg,* szeretné megérteni, megismerni
önmagát, helyét a világban, és létének értelmét és célját.* Az első
fölismerés, melyre az önismeretnek épülnie kell, maga a teremtettség, a lét
esetlegessége, végessége, és az a tény, hogy az ember egyszerre testi és
szellemi lény, és Istentől kap ajándékba mindent: testét és lelkét,
képességeit és lehetőségeit, tehetségét, testi-lelki adottságait,
legfőképpen a túláradó kegyelmeket. *Az embert Isten azzal, hogy a saját
képmására teremtette, személyi méltósággal ruházta föl. Az emberi személyt
Isten értelmesnek teremtette, ami azt jelenti, hogy ura tetteinek, és
felelős értük.* *„Isten ugyanis az embert a saját döntésére akarta bízni,*
hogy *a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragaszkodva,
szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre.*” (GS 17.)

*Hogyan ébredtél annak tudatára, hogy felelős vagy tetteidért? Hogyan tudod
gyerekeiddel megértetni: az, hogy tetteikről maguk dönthetnek, egyúttal azt
is jelenti, hogy vállalniuk kell értük a felelősséget?*

Az önismeret és istenismeret kölcsönösen föltételezik egymást, az egyik
nincs a másik nélkül.* Az Istennel való kapcsolat döntő tényezője a helyes
istenkép kialakítása és állandó tökéletesítése.* A valóság ateista
megközelítése az embert egyik alapvető összetevőjétől, a lélektől fosztja
meg. Az az ember, aki magát Istentől és az ő törvényeitől függetlennek
tartja, önmaga és önzése rabjává lesz, és megfosztja magát a boldogító
emberi kapcsolatok kialakításától.* A többi emberrel való kapcsolat
kulcskérdése ugyanis az, hogy tudunk-e minden emberhez úgy közeledni, hogy
mindenben a javát akarjuk szolgálni, még akkor is, ha ő nem ilyen
szándékkal közeledik hozzánk.* Más szóval az, hogy követi-e a krisztusi
parancsot: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én
szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13,34)

*Korunk egyre szekularizálódó világában hogyan tudjátok a kisgyermekkori
istenképet a gyermekek fejlődésével lépést tartva felnőtt istenképpé
alakítani? Óvodás és iskolatársakkal való kapcsolatukban hogyan lehet
megértetni velük a szeretet parancsát?*

Az Isten-képmás *ember személyi méltósága megnyilvánul szabad akaratában
is. A személy szabadon dönthet a jó és a rossz között, Isten mellett vagy
ellene. Isten az embert saját döntésére bízta, döntése a földi életében
történik, de döntő befolyása van üdvösségére*. Ha döntéseinek alapját a
sínai kőtáblákon (Kiv 20; MTörv 5), a hegyi beszéd tanításában (Mt 5-7), a
Jézus követésére való fölszólításban (Mk 1-től; Jn 21) összefoglalt
erkölcsi törvények képezik, akkor a jó, az igaz és a szép mellett dönt,
megindul Isten felé*. Szent II. János Pál pápa Veritatis splendor kezdetű
enciklikájában figyelmeztet, hogy óvakodjunk attól a hamis fölfogásától,
amely szerint a teremtett dolgok függetlenek lennének Istentől és az
igazságtól, az ember tehát anélkül dönthet velük kapcsolatban, hogy
döntését összefüggésbe hozná a Teremtővel és a tőle kapott törvénnyel.
Isten ugyanis szándékosan hagyta az embert a saját döntésére, hogy így az a
maga elhatározásából keresse a Teremtőjét*. Ebben az értelemben mondható,
hogy a felebaráti szeretet mindenekelőtt és kizárólagosan a másik ember
önmagára vonatkozó szabad döntésének tiszteletben tartását jelenti.

Az ember személyisége fejlődése során keresi önmagát, szeretne önmagával
azonossá válni. Minél jobban sikerül a külső életet a belső indítékokkal
összhangba hozni, annál erősebb lesz a személyiség, és annál fogékonyabb
lesz az ember a szellem által (belülről) irányított életre. *Az identitás
formálódása egy életen át tartó folyamat*, az egyén *azonosul különböző –
gyakran nehezen összeegyeztethető – szerepekkel (anyai és apai szerep,
nagyszülői szerep, szakmában betöltött szerep stb.) *Ebben a belső
folyamatban is *döntő szerepe van a hitnek, mert aki felismerte, hogy
mindent Istentől kapott ajándékba**, az nem* *egy elképzelt, vagy
valamilyen külső hatásra kialakult élettervvel igyekszik azonosulni,* *hanem
*lelkiismeretére hagyatkozik, mert *tudja, hogy „az igazság Lelke elvezet a
teljes igazságra”.* (Jn 16, 13)

Nehéz helyzetbe kerülünk akkor, amikor egy számunkra új szerepben
szeretnénk tevékenykedni. Aki családot szeretne alapítani, annak
párkapcsolatot kell létesítenie, de még nem azonosulhat a férj vagy a
feleség szerepével. Ugyanakkor fontos, hogy a leendő házastársak
megbeszéljék, hogy milyenek szeretnének lenni mint férj vagy feleség.
Mindegyiküknek fel kell mérnie, hogy a másik mennyire felel meg
elvárásainak, illetve hogy ő maga tudja-e azt nyújtani, amit a másik tőle
szeretne kapni. Különösen nehéz dönteni annak, aki magányosan, nem egy
közösség tagjaként keresi párját. Ha a párkeresés nem egy közösségben
történik, a feleknek nem is lehet összehasonlítási alapjuk, példák
sincsenek a közvetlen közelben. Nagy szerepe van ilyenkor a
lelkiismeretnek; a valóságnak az elképzelésekkel, vágyakkal és álmokkal
való ütköztetése alapján szabadon, felelősségünk teljes tudatában kell
meghoznunk a döntést. *„Az a közösség, amely figyel a szeretet apró
részleteire, amelynek tagjai törődnek egymással, és nyitott evangelizáló
teret alkotnak, olyan hely, ahol jelen van a Föltámadott, aki az Atya terve
szerint megszenteli ezt a közösséget. (…) A fogyasztói individualizmussal
szemben, amely arra törekszik, hogy a mások által nyújtott jólét
keresésében elszigeteljen, a mi megszentelődésünknek állandóan azonosulnia
kell Jézusnak azzal a vágyával, hogy »mindnyájan egyek legyenek, amint te,
Atyám bennem vagy és én benned« (Jn 17, 21)” (Gaudete et exultate 145–146)*

*A mai gyorsan változó világban sokan kényszerülnek nemzeti, etnikai
identitásukat megváltoztatni. Milyen hatással lehet ez keresztény
identitásukra? Beszéljétek meg, hogy miben nyilvánul meg az erős keresztény
személyiség identitása!*

„De régen láttalak – fordult az adjunktusnő a főmérnökhöz a fogadáson –,
mondd, mi van veled? Azt tudom, hogy hol dolgozol, hogy milyen komoly
pozíciód van, hogy kitüntetéseid vannak, és egyébként?” „Én is örülök, hogy
végre egyszer sikerült találkoznunk – válaszolt a főmérnök –, köszönöm
kérdésedet, jól vagyok, szakmailag és egyébként is. Azt nem tudom, tudod-e,
hogy megnősültem, van három fantasztikus gyerekünk (két fiú, egy lány), az
ősszel lesz az ezüstlakodalmunk. Egyszóval: jól vagyunk, és azon vagyunk,
hogy jól is maradjunk. De veled mi van? Rólad alig lehet hallani valamit…”
„Amint látod – vette át a szót az adjunktusnő –, megvagyok. Sajnos nincs
mindenkinek olyan szerencséje, mint neked, nekem se sikerült jól
választanom. Emlékszel, kivel kerestem egyetemi éveinkben a kapcsolatot
(mellesleg most látom, hogy erre a fogadásra át se jött, pedig az
ünnepségen itt volt), mindig magának való volt, a saját elgondolásai
szerint akart élni. Amikor úgy láttam, hogy sikerült a kettőnk
elgondolásait összeegyeztetni, pontosabban a megfelelő kompromisszumokat
megkötni, összeházasodtunk. Rövidesen megszületett a lányom, aztán a fiam.
A férjem pedig egy idő után elköltözött, mondván, arról nem volt szó, hogy
a gyerekek körül forogjon a világ, erre ő minden jó szándéka ellenére sem
alkalmas. Anyagilag természetesen továbbra is nagyvonalúan támogatta a
»gyerekvircsaftot«. Azóta a gyerekek is kirepültek, a lányom férjhez ment,
a fiam Amerikában él, én meg egyedül élek, de nem magányosan, mert van,
akivel jól megértjük egymást. Ha netán nem ismernétek egymást, hadd
mutassalak be titeket egymásnak” – fejezte be az adjunktusnő, és bemutatta
egymásnak a főmérnököt és a tanszéki tudományos kutatót. „Értem – jegyezte
meg a főmérnök –, és nagyon köszönöm a bemutatkozást is. Tudod, én úgy
látom, hogy az életben egy-egy lépés sikere nem a szerencsén múlik.
Mindazt, amink van, ajándékba kapjuk, nem szerencse kérdése, nem a mi
ügyeskedésünk vagy szorgalmunk eredménye. A siker azon múlik,
észrevesszük-e, hogy ajándékot kaptunk, és ha észrevettük, ki tudjuk-e
bontakoztatni. Őszintén kívánom neked és mindazoknak, akiket említettél,
hogy megtaláljátok az igaz boldogság felé vezető utat.” Még néhány percig
szakmai meg általános dolgokról beszélgettek, aztán elbúcsúztak egymástól.
Hazafelé ballagva a főmérnöknek eszébe jutott az az öreg falusi néni
nagyszülei falujából, aki amikor meghallotta, hogy ő hamarosan vőlegény
lesz, azt mondta neki: „Aranyoskám, csak a szívére hallgasson, ha tiszta a
szíve, az megdobban akkor, amikor azzal találkozik, akit a Jóisten magának
szánt.”

*Bíró László tábori püspök,*
*az MKPK Családbizottságának elnöke,*
*a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190706/1cf4ed25/attachment.html>