<div dir="ltr">
<h1 class="m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-post-title">Hívom a családokat 2019 júliusában – Bíró László püspök levele</h1>
<div class="m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-lead"> <p>Hívom a családokat, házaspárokat,
jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és
paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!</p><p><a href="https://csaladhalo.hu/szinek/hivom-a-csaladokat-2019-juliusaban-biro-laszlo-puspok-levele/" target="_blank">https://csaladhalo.hu/szinek/hivom-a-csaladokat-2019-juliusaban-biro-laszlo-puspok-levele/</a></p>
</div>
<div class="m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-single m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-post-100302 m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-post m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-type-post m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-status-publish m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-format-standard m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-has-post-thumbnail m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-hentry m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-category-szinek m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-tag-biro-laszlo m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-tag-csalad m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-tag-hazassag m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-tag-hivom-a-csaladokat">
<div class="m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-post-top">
<span class="m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-author">Hívom a családokat</span>, <span class="m_-429481060538488901m_-1823883835238420156gmail-post-date">2019. július 2.</span>
</div><p>A tudományos egyesület ünnepi ülést tartott megalapításának 30.
évfordulóján. Az ünnepségre érkező főmérnöknek feltűnt, hogy volt
évfolyamtársnője, aki most az egyetemen tanszéki adjunktus, a tanszék
egyik tudományos kutatójának oldalán lépett be, pedig jelen volt az a
közös évfolyamtársuk is, akivel a kolléganőjük már az egyetemi évek
alatt váltakozó intenzitású kapcsolatban volt, később pedig – mindnyájuk
nagy örömére, hiszen jó barátok voltak –, összeházasodtak, majd
gyerekeik is születtek. A főmérnök a terem hátsó részén foglalt helyet,
jól látta az első sorban ülő adjunktusnőt és a tudományos kutatót.
Megállapította, hogy valószínűleg nem csak munkatársak. Közös
évfolyamtársuk, az adjunktusnő (volt?) férje, aki szintén eljött az
ünnepségre, ügyet sem vetett rájuk. „Majd az ünnepség után, az
állófogadáson – gondolta a főmérnök – megpróbálok beszélgetni velük,
talán sikerül megértenem, hogy ki kivel milyen kapcsolatban van.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az ember társas lény, a világon mindenütt valamilyen
kapcsolatrendszerben él. Kapcsolatban áll önmagával, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Istennel</span> és a többi
emberrel</b></span>. Az ember önmagával való kapcsolatát a saját magára vonatkozó
igazság föltétel nélküli megismerésének vágya határozza meg,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> szeretné
megérteni, megismerni önmagát, helyét a világban, és létének értelmét és
célját.</b></span> Az első fölismerés, melyre az önismeretnek épülnie kell, maga a
teremtettség, a lét esetlegessége, végessége, és az a tény, hogy az
ember egyszerre testi és szellemi lény, és Istentől kap ajándékba
mindent: testét és lelkét, képességeit és lehetőségeit, tehetségét,
testi-lelki adottságait, legfőképpen a túláradó kegyelmeket<span style="background-color:rgb(217,234,211)">. <b>Az embert <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
Isten</span> azzal, hogy a saját képmására teremtette, személyi méltósággal
ruházta föl. Az emberi személyt Isten értelmesnek teremtette, ami azt
jelenti, hogy <u>ura tetteinek, és felelős értük</u>.</b></span><b> </b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>„Isten ugyanis az embert a
saját döntésére akarta bízni,</b> hogy </span><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>a maga elhatározásából<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> keresse
Teremtőjét, és hozzá ragaszkodva, szabadon</span> jusson el a teljes és boldog
tökéletességre.</b></span></span>” (GS 17.)</p>
<p><b><i>Hogyan ébredtél annak tudatára, hogy felelős vagy
tetteidért? Hogyan tudod gyerekeiddel megértetni: az, hogy tetteikről
maguk dönthetnek, egyúttal azt is jelenti, hogy vállalniuk kell értük a
felelősséget?</i></b></p>
<p>Az önismeret és istenismeret kölcsönösen föltételezik egymást, az
egyik nincs a másik nélkül.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Istennel </span>való kapcsolat döntő tényezője a
helyes istenkép kialakítása és állandó tökéletesítése.</b></span> A valóság
ateista megközelítése az embert egyik alapvető összetevőjétől, a
lélektől fosztja meg. Az az ember, aki magát Istentől és az ő
törvényeitől függetlennek tartja, önmaga és önzése rabjává lesz, és
megfosztja magát a boldogító emberi kapcsolatok kialakításától.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A többi
emberrel való kapcsolat kulcskérdése ugyanis az, hogy tudunk-e<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> minden </span>
emberhez úgy közeledni, hogy mindenben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a javát akarjuk szolgálni</span>, még
akkor is, ha ő <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ilyen szándékkal </span></span>közeledik hozzánk.</b></span> Más szóval az,
hogy követi-e a krisztusi parancsot: „Új parancsot adok nektek, hogy
szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is
egymást.” (Jn 13,34)</p>
<p><i><b>Korunk egyre szekularizálódó világában hogyan tudjátok a
kisgyermekkori istenképet a gyermekek fejlődésével lépést tartva felnőtt
istenképpé alakítani? Óvodás és iskolatársakkal való kapcsolatukban
hogyan lehet megértetni velük a szeretet parancsát?</b></i></p>
<p>Az Isten-képmás <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ember személyi méltósága megnyilvánul <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szabad
akarat</span>ában is. A személy szabadon dönthet<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a jó</span> és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a rossz </span>között, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten
mellett </span>vagy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellene</span>. Isten az embert <span style="background-color:rgb(255,242,204)">saját döntés</span>ére bízta, döntése a
földi életében történik, de döntő befolyása van <span style="background-color:rgb(255,242,204)">üdvösség</span>ére</b></span>. Ha
döntéseinek alapját a sínai kőtáblákon (Kiv 20; MTörv 5), a hegyi beszéd
tanításában (Mt 5-7), a Jézus követésére való fölszólításban (Mk 1-től;
Jn 21) összefoglalt erkölcsi törvények képezik, akkor a jó, az igaz és a
szép mellett dönt, megindul Isten felé<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. Szent II. János Pál pápa <i>Veritatis splendor</i>
kezdetű enciklikájában figyelmeztet, hogy óvakodjunk attól <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a hamis
fölfogás</span>ától, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">amely szerint</span> a teremtett<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">dolgok</span> függetlenek lennének </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span>Istentől és az igazság</span>tól, az ember<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> tehát anélkül dönthet </span>velük
kapcsolatban, hogy döntését <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">összefüggésbe hozná </span>a Teremtővel és a tőle
kapott törvénnyel</span>. Isten ugyanis szándékosan hagyta<u> </u>az embert a saját
döntésére, hogy így az a maga elhatározásából <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresse a Teremtőjét</span></b></span>.
Ebben az értelemben mondható, hogy a felebaráti szeretet mindenekelőtt
és kizárólagosan a másik ember önmagára vonatkozó szabad döntésének
tiszteletben tartását jelenti.</p>
<p>Az ember személyisége fejlődése során keresi önmagát, szeretne
önmagával azonossá válni. Minél jobban sikerül a külső életet a belső
indítékokkal összhangba hozni, annál erősebb lesz a személyiség, és
annál fogékonyabb lesz az ember a szellem által (belülről) irányított
életre. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az identitás formálódása egy életen át tartó folyamat</b></span>, az egyén
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>azonosul különböző – gyakran nehezen összeegyeztethető – szerepekkel
(anyai és apai szerep, nagyszülői szerep, szakmában betöltött szerep
stb.) </b></span>Ebben a belső folyamatban is <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>döntő szerepe van a hitnek, mert aki
felismerte, hogy mindent Istentől kapott ajándékb<span style="background-color:rgb(255,242,204)">a</span></b><b>, az nem</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy
elképzelt, vagy valamilyen külső hatásra kialakult élettervvel igyekszik
azonosulni,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hanem </b></span>lelkiismeretére hagyatkozik, mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tudja, hogy „az
igazság Lelke elvezet a teljes igazságra”.</b></span> (Jn 16, 13)</p>
<p>Nehéz helyzetbe kerülünk akkor, amikor egy számunkra új szerepben
szeretnénk tevékenykedni. Aki családot szeretne alapítani, annak
párkapcsolatot kell létesítenie, de még nem azonosulhat a férj vagy a
feleség szerepével. Ugyanakkor fontos, hogy a leendő házastársak
megbeszéljék, hogy milyenek szeretnének lenni mint férj vagy feleség.
Mindegyiküknek fel kell mérnie, hogy a másik mennyire felel meg
elvárásainak, illetve hogy ő maga tudja-e azt nyújtani, amit a másik
tőle szeretne kapni. Különösen nehéz dönteni annak, aki magányosan, nem
egy közösség tagjaként keresi párját. Ha a párkeresés nem egy
közösségben történik, a feleknek nem is lehet összehasonlítási alapjuk,
példák sincsenek a közvetlen közelben. Nagy szerepe van ilyenkor a
lelkiismeretnek; a valóságnak az elképzelésekkel, vágyakkal és álmokkal
való ütköztetése alapján szabadon, felelősségünk teljes tudatában kell
meghoznunk a döntést. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Az a közösség, amely figyel a szeretet apró
részleteire, amelynek tagjai törődnek egymással, és nyitott evangelizáló
teret alkotnak, olyan hely, ahol <span style="background-color:rgb(255,242,204)">jelen van</span> a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Föltámadott, aki az Atya
terve szerint megszenteli </span>ezt a közösséget. (…) A<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> fogyasztói
individualizmus</span>sal szemben, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">amely </span>arra törekszik, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a mások által
nyújtott jólét keresésében elszigeteljen,</span> a<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> mi megszentelődésünk</span>nek
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(208,224,227)">állandóan azonosulnia kell Jézusnak azzal a vágyával, hogy</span> »mindnyájan
egyek legyenek, amint te, Atyám bennem vagy és én benned«</span> (Jn 17, 21)” (<i>Gaudete et exultate</i> 145–146)</b></span></p>
<p><i><b>A mai gyorsan változó világban sokan kényszerülnek
nemzeti, etnikai identitásukat megváltoztatni. Milyen hatással lehet ez
keresztény identitásukra? Beszéljétek meg, hogy miben nyilvánul meg az
erős keresztény személyiség identitása!</b></i></p>
<p>„De régen láttalak – fordult az adjunktusnő a főmérnökhöz a fogadáson
–, mondd, mi van veled? Azt tudom, hogy hol dolgozol, hogy milyen
komoly pozíciód van, hogy kitüntetéseid vannak, és egyébként?” „Én is
örülök, hogy végre egyszer sikerült találkoznunk – válaszolt a főmérnök
–, köszönöm kérdésedet, jól vagyok, szakmailag és egyébként is. Azt nem
tudom, tudod-e, hogy megnősültem, van három fantasztikus gyerekünk (két
fiú, egy lány), az ősszel lesz az ezüstlakodalmunk. Egyszóval: jól
vagyunk, és azon vagyunk, hogy jól is maradjunk. De veled mi van? Rólad
alig lehet hallani valamit…” „Amint látod – vette át a szót az
adjunktusnő –, megvagyok. Sajnos nincs mindenkinek olyan szerencséje,
mint neked, nekem se sikerült jól választanom. Emlékszel, kivel kerestem
egyetemi éveinkben a kapcsolatot (mellesleg most látom, hogy erre a
fogadásra át se jött, pedig az ünnepségen itt volt), mindig magának való
volt, a saját elgondolásai szerint akart élni. Amikor úgy láttam, hogy
sikerült a kettőnk elgondolásait összeegyeztetni, pontosabban a
megfelelő kompromisszumokat megkötni, összeházasodtunk. Rövidesen
megszületett a lányom, aztán a fiam. A férjem pedig egy idő után
elköltözött, mondván, arról nem volt szó, hogy a gyerekek körül forogjon
a világ, erre ő minden jó szándéka ellenére sem alkalmas. Anyagilag
természetesen továbbra is nagyvonalúan támogatta a »gyerekvircsaftot«.
Azóta a gyerekek is kirepültek, a lányom férjhez ment, a fiam Amerikában
él, én meg egyedül élek, de nem magányosan, mert van, akivel jól
megértjük egymást. Ha netán nem ismernétek egymást, hadd mutassalak be
titeket egymásnak” – fejezte be az adjunktusnő, és bemutatta egymásnak a
főmérnököt és a tanszéki tudományos kutatót. „Értem – jegyezte meg a
főmérnök –, és nagyon köszönöm a bemutatkozást is. Tudod, én úgy látom,
hogy az életben egy-egy lépés sikere nem a szerencsén múlik. Mindazt,
amink van, ajándékba kapjuk, nem szerencse kérdése, nem a mi
ügyeskedésünk vagy szorgalmunk eredménye. A siker azon múlik,
észrevesszük-e, hogy ajándékot kaptunk, és ha észrevettük, ki tudjuk-e
bontakoztatni. Őszintén kívánom neked és mindazoknak, akiket említettél,
hogy megtaláljátok az igaz boldogság felé vezető utat.” Még néhány
percig szakmai meg általános dolgokról beszélgettek, aztán elbúcsúztak
egymástól. Hazafelé ballagva a főmérnöknek eszébe jutott az az öreg
falusi néni nagyszülei falujából, aki amikor meghallotta, hogy ő
hamarosan vőlegény lesz, azt mondta neki: „Aranyoskám, csak a szívére
hallgasson, ha tiszta a szíve, az megdobban akkor, amikor azzal
találkozik, akit a Jóisten magának szánt.”</p>
<p><i>Bíró László tábori püspök,</i><br>
<i>az MKPK Családbizottságának elnöke,</i><br>
<i>a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke</i></p></div>
</div>