[Grem] A baloldal ideológiai elvakultsága a Vár rekonstrukcióját kizárólag politikai szempontból értékelni

2019. Jan. 6., V, 17:23:21 CET

 *Városi legendák újratöltve*
https://gondola.hu/cikkek/111954-Varosi_legendak_ujratoltve.html
*Ideológiai elvakultság, hogy a Vár rekonstrukcióját kizárólag politikai
szempontból értékelik. *
2019. január 5. 17:19
<https://gondola.hu/cikkek/111954-Varosi_legendak_ujratoltve.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/111954-Varosi_legendak_ujratoltve.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/111954-Varosi_legendak_ujratoltve.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/111954-Varosi_legendak_ujratoltve.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/111954-Varosi_legendak_ujratoltve.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/111954-Varosi_legendak_ujratoltve.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/111954-Varosi_legendak_ujratoltve.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/111954-Varosi_legendak_ujratoltve.html#>

A szóbeszédet, a pletykaként terjedő hiedelmeket angol nyelvterületen
városi legendának nevezik, ami arra utal, hogy az efféle kétes
valóságtartalmú történetek többnyire nagyvárosokban születnek, és gyakran
valamely kiemelt fontosságú épülethez, illetve helyhez kötődnek. Budapesten
ilyen a Vár, pontosabban a Várhegyen álló egykori palota, amely fennállása
óta kiemelt szerepet játszott a magyar történelemben, és a sorsa
napjainkban is foglalkoztatja a közvéleményt. Ez senkit nem lephet meg
azután, hogy csellel elfoglalták (1541-ben), háromszor megostromolták
(1686-ban, 1849-ben és 1944–45-ben), és védői még 1956-ban, a forradalom
alatt is napokig harcoltak a szovjet csapatokkal.

*A budai Várhegyen álló óriási palota* ráadásul* úgy vált emlékezetes
események helyszínévé, hogy évszázadokon át üresen állt, soha nem volt
valódi funkciója. **Amikor a XIX. század végén Ybl Miklós és Hauszmann
Alajos tervei alapján a mai nagyságára bővült, az volt az építtetők célja,
hogy I. Ferenc József, illetve az utódai ide, az Osztrák–Magyar Monarchia
földrajzi központjába tegyék át székhelyüket, vagyis a császári és királyi
udvar költözzön be a falai közé.*

*Ez, mint köztudott, soha nem következett be, 1920-ban Horthy Miklós
kormányzó is csak a vendégszárny egyik lakosztályában rendezkedett be*. A
koronás fők közül egyedül az olasz király, III. Viktor Emánuel töltött
néhány éjszakát a királyi lakosztályban 1937 májusában. Nem sokkal ezután*
következett a szörnyű ostrom, és a palota több mint két évtizeden át
kiégett romként tornyosult a főváros felett.*

1957 őszén Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet akkori főszerkesztője hirdette
meg lapjának vezércikkében (természetesen az MSZMP vezetőinek
jóváhagyásával), hogy „Legyen a budai Vár a kultúra vára!” Ez a grandiózus,
sok tekintetben megalapozatlan program vezetett azután oda, hogy *a
hetvenes közepén a Várpalotában három múzeum nyílt meg (a Nemzeti Galéria,
a Budapest Történeti Múzeum és a Munkásmozgalmi Múzeum), valamint a
nyolcvanas évek elején a krisztinavárosi szárnyba költözött az Országos
Széchényi Könyvtár is.*

A demokratikus legitimációt nélkülöző Kádár-rendszer azért kultúrával
próbálta megtölteni az ódon épületeket, mert ezen a helyen, alapvetően
ideologikus megfontolásból nem akart hatalmi, politikai központot
létrehozni. Előzőleg* Rákosi Mátyásnak még nem voltak ilyen gátlásai, az
ötvenes években készült tervek szerint itt lett volna a pártfőtitkár
rezidenciája, és ide költözött volna a Külügyminisztérium is.** Az 1957
őszén meghirdetett koncepció magába foglalta azt is, hogy a Szent György
tér nyugati oldalán álló romos paloták vagy a hasonlóan súlyosan sérült
királyi lovarda, illetve a testőrségi épület felesleges, le is bontották
őket, napjainkig elcsúfítva ezt kiemelt fontosságú, történelmi területet.*

Megjegyzendő, hogy *a „létező szocializmus” idején hasonló ideológiai
fenntartások érvényesültek*, *egy másik, patinás XIX. századi
épületegyüttessel, a ma Nemzeti Közszolgálati Egyetemként működő
Ludovikával* *kapcsolatban is*. Az egykori tisztképzőt nem merték ugyan
lebontani, de *elhanyagoltan, omladozva állt évtizedeken keresztül,* csak
egy részét, a lovardát hasznosították kulturális célra. (Az Alfa mozi
működött benne, ha valaki még emlékszik rá.)

Jellemző, hogy 1994-ben, a Horn-kormány idején határozatot hoztak arról,
hogy itt helyezzék el a Magyar Természettudományi Múzeumot, vagyis a
politikailag stigmatizált épület* a szocialista-szabad demokrata koalíció
alatt** is csak kulturális funkciót kaphatott,* még akkor is, ha az az
igényeket jócskán meghaladta, azaz „lötyögött rajta a kabát”.

*Aztán az 1998-ban koalíciós kormány élére került Orbán Viktor
miniszterelnök elhatározta, hogy a Miniszterelnökség székhelyét a
Sándor-palotába helyezi, amit **nyomban hevesen támadtak.** Végül oda a
köztársasági elnök hivatala került, amit az ellenzék nagy nehezen, de
elfogadott. 2010-ben az országgyűlési választásokon kétharmados többséget
szerzett Fidesz–KDNP-kormány úgy döntött, hogy új funkcióval tölti meg az
egykori királyi rezidenciát és a körülötte álló épületeket. * 

*Emiatt az ellenzéki pártok részéről heves, máig tartó ideológiai pergőtűz
zúdult* a rekonstrukcióra. Különböző médiumok napjainkban is * táplálják
azt a városi legendát, hogy** az egész, nagy léptékű beruházás célja, hogy
a hatalom „építészeti díszleteket” hozzon létre a maga számára.*

*2019. január elsején a Miniszterelnökség az egykori karmelita kolostor
épületébe költözött.* E mellé, a második világháborús ostrom óta üresen
álló telekre *még új szárny is épült. Mindez **az ellenzék szemében* *Orbán
Viktor nagyzási mániájának bizonyítéka*, amit már jó ideje a fejére
olvasnak. Emlékezetes a Heti Világgazdaság című hetilap 2018. novemberi
15-i címlapja, amely egyesen a Horthywood feliratot montírozta a
Várnegyedre, azt sugallva, hogy a tetején az egykori kormányzó kultuszát
újjáélesztő „díszletváros” áll majd. Ezt a képtelen vádaskodást
elevenítette fel 2019. második napján V. Naszály Márta, a Párbeszéd
Magyarországért párt önkormányzati képviselője is a Miniszterelnökség
épülete előtt ácsorgó tucatnyi tüntető előtt.

Pedig a Hvg.hu Fülke című hangos mellékletében még novemberben elhangzott
egy interjú, amely visszafogottságra inthette volna a Hauszmann-terv ádáz,
vagdalkozó ellenfeleit. N. Kósa Juditot, a Népszava szerkesztőjét, a
főváros ügyeinek jó ismerőjét kérdezték a Várról, ezzel a címmel: Budapest
még akár nyerhet is.

Persze az ellenzéki beállítottságú újságírónő nem dicsérte az elmúlt nyolc
év összes fővárosi fejlesztését, de legalább nem ideológiai szemüvegen
keresztül szemlélte azokat. Jót mondott a Szépművészeti Múzeum újjáépített
belső termeiről, sőt egyes sportberuházásról is. Ami pedig a Várat illeti:
értékelte az ellenzéki orgánumok által következetesen lefitymált Várkert
Bazárt, azt állítva, hogy a fővárosiak örömére több mint egy évszázad után
sikerült hasznos, kulturális, idegenforgalmi és kereskedelmi funkciókat
találni a számára.

Nem értem, miért nem fogják fel a Nemzeti Hauszmann-terv, illetve a
beruházási projekt bírálói, hogy a kormány és Budapest vezetése a budai Vár
felújítása során hasonló, de persze sokkal nagyobb léptékű célokat valósít
meg, mint amelyeket a Várkert Bazár felújítása során követett? Azaz: nem
egyetlen „hatalmi” funkció kiszolgálására szánja a Vár rekonstruált,
illetve újraemelt épületeit, hanem többre.

*A nagyszabású beruházások adminisztratív, kulturális és idegenforgalmi
célokat szolgálnak majd. Tény, hogy odaköltözik a Miniszterelnökség, és
távlatilag a palotában tervezik megépíteni a köztársasági elnök
rezidenciáját is. Egyidejűleg a „polgárvárosba” települ a
Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium is.*

* Attól azonban, hogy a Vár kormányzati negyedként újjászületik, nem
csorbul a kulturális funkciója.* *Bár a Városligetben nyitja meg kapuit a
Nemzeti Galéria, bővül a Budapesti Történeti Múzeum, marad az Országos
Széchényi Könyvtár. Nem tudni, a beruházók milyen funkciót szánnak az
egykori Honvéd Főparancsnokságnak, illetve a Szent György tér újjáépítendő
épületeinek, de vélhetően ezekben is lesznek kulturális intézmények. Végül
pedig jelentős idegenforgalmi fejlesztések, éttermek, kávéházak is helyet
kapnak ugyanott, vagyis a történelmi Szent György tér élettel telik meg a
jövőben.*

És miért ne lehetne például a hajdani lovardából újra lovarda? Tekintettel
arra, hogy Budapest idegenforgalma rohamosan növekszik, elképzelhető, hogy
sokan kíváncsiak lesznek a lipicai lovak és lovasaik mutatványaira,
ugyanúgy, mint Bécsben, ahol több hónapra előre eladják jegyeket a spanyol
lovasiskola rendezvényeire. Az egykori királyi Várban lehet majd
nosztalgiázni, művelődni, őrségváltást csodálni, enni-inni, korzózni stb.

*Nagyfokú korlátoltságra és ideológiai elvakultságra **vall,* *hogy** a
budai Vár rekonstrukciójának, tartalommal való megtöltésének tervét**
kizárólag politikai szempontból nézi az ellenzéki média, nem fogva fel,**
hogy Budapest „akár még nyerhet is” ezeken az óriási beruházásokon. *Képtelen
vagyok felfogni:* míg az újjáépített varsói vár közmegegyezéssel, minden
további nélkül kormányzati központtá válhatott, ahogy a szerencsére épen
maradt prágai Hradzsin is az maradt,* honnan ered a magyar baloldali
értelmiség ellenszenve az iránt, hogy újra a Várból irányítsák az országot?
Hiszen *a kormányzati rendszer nem attól demokratikus, illetve
EU-kompatibilis, hogy hol székel a miniszterelnök és az államelnök.*

Ideje szembenézni és leszámolni az ellenzéki politika által felépített
városi legendákkal*. Az „új királyi rezidenciá**ról” szóló szóbeszédek, a
képtelen vádak elvakultak és ostobák.* Arról tanúskodnak, hogy *a baloldal*,
amely a Vár hasznosításáról fél évszázad alatt sem tudott jobb koncepcióval
előállni, mint amit Mihályfi Ernő 1957 őszén felvázolt, * képtelen** a
szellemi megújulásra*. Régi reflexeinek továbbélését látva tartok tőle,
hogy a 2019 őszén esedékes budapesti főpolgármester-választásokra sem lesz
képes eredeti elgondolásokat tartalmazó programmal előrukkolni.

*Pelle János*

*A szerző újságíró*
magyaridok.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190106/7ec05c4c/attachment.html>