[Grem] Az Eucharisztia / Papp Miklós morálteol.görögkat.pap

[Emoke Greschik]

https://777blog.hu/2019/02/13/a-papp-valaszol-felelem-a-mise-fontossaga-eucharisztia/
kérdés:   Nemrég hallottam Miklós atyától, hogy a szentáldozás olyan,
mintha „parazsat ennénk”. Meghökkent a hasonlat, van ennek bibliai alapja
is, vagy jól hangzó kép?

Papp Miklós válasza:

Az Eucharisztikus világkongresszus felé közeledve szeretem azt a képet
mindenfelé hangoztatni*: a szentáldozás olyan, mintha parazsat ennénk*.
Természetesen ennek *van biblikus alapja. Izajás próféta beszél arról a
meghívástörténetében (Iz 6), hogy egy angyal csípővasat ragad, majd azzal
parazsat vesz az oltárról (!), és megérinti vele a próféta tisztátalan
ajkát. Aztán a próféta előáll: „Itt vagyok, engem küldj!”* A próféta nem
önmegvalósításra törekszik, hanem küldetésre az isteni tervben. A próféta
nem azt mond, amit akar, hanem *a parázs jegyet hagy rajta. *A próféta nem
csak emberi lelkesedésből beszél, hanem *a Lélek tüze lesz ajkán. Ebből a
parázsból él későbbi egész prófétai küldetése: nemesen válogatja a szavait,
alázatosan figyel Isten hangjára, bátran mondja az Úr igazságait, s ebből
képes elviselni is a prófétasága miatti bántalmazásokat*. A görögkatolikus
Liturgián kiskanállal áldoztatunk meg mindenkit, s ez a *kiskanál a bizánci
szimbolikában az angyal csípővasa*. De akkor parazsat adunk mi is!

Ezt azért tartom fontosnak, mert az Eucharisztia vételében egyoldalúan
mintha csak a megbékélést, Isten elfogadását hangsúlyoznánk. Azt mondjuk:
amikor megáldozunk, földi életünkben akkor vagyunk a legközelebb Istenhez.
S valóban *megilletődve, meghatódva megyünk a helyünkre, és próbáljuk
megélni Istennek ezt a velünk létét, átölelését, békességét. Mindez igaz,
de egyoldalú.* Egy Fülöp-szigeteki misszionárius tanítványomat kérdeztem,
hogy milyennek találja az európai, a magyar kereszténységet, mire azt
mondta: „Itt mintha túlságosan bealtatna a kereszténység”. *A
kereszténységet meghamisítja, aki csak a békességet keresi, de a küldést, a
prófétai életet nem.* Ezért tartom fontosnak, hogy *a szentáldozáskor
jusson eszünkbe a próféta ajkát érintő parázs. Isten küldeni akar, prófétai
sorsra hív, Lelke tüzét akarja adni.*

Bocsánat a profán hasonlatért, de akik a népmeséken nőttünk fel, eszünkbe
jut a sarokban fekvő mesebeli gebe is, akit titokban parázzsal kell etetni,
s paripa lesz belőle. *A s**zentáldozás* (még egyszer bocsánat a profán
hasonlatért) *titokban történik: intimen belső világunkba fogadjuk
Krisztust, hogy minden sápadtságunk, kiégésünk, bűnünk, betegségünk
ellenére *is ne paripákká, hanem* prófétákká váljunk.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190213/9905a043/attachment.html>