<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<p><em></em></p>
<h5 style="text-align:justify"><a href="https://777blog.hu/2019/02/13/a-papp-valaszol-felelem-a-mise-fontossaga-eucharisztia/">https://777blog.hu/2019/02/13/a-papp-valaszol-felelem-a-mise-fontossaga-eucharisztia/</a><br></h5><h5 style="text-align:justify">kérdés:   Nemrég hallottam Miklós atyától, hogy a
 szentáldozás olyan, mintha „parazsat ennénk”. Meghökkent a hasonlat, 
van ennek bibliai alapja is, vagy jól hangzó kép?</h5>
<p style="text-align:justify">
</p><h5 style="text-align:justify">Papp Miklós válasza:<br></h5>

<p style="text-align:justify">Az Eucharisztikus világkongresszus felé 
közeledve szeretem azt a képet mindenfelé hangoztatni<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>: a szentáldozás 
olyan, mintha parazsat ennénk</b></span>. Természetesen ennek <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>van biblikus alapja. 
Izajás próféta beszél arról a meghívástörténetében (Iz 6), hogy egy 
angyal csípővasat ragad, majd azzal parazsat vesz az oltárról (!), és 
megérinti vele a próféta tisztátalan ajkát. Aztán a próféta előáll: „Itt
 vagyok, engem küldj!”</b></span> A próféta nem önmegvalósításra törekszik, hanem 
küldetésre az isteni tervben. A próféta nem azt mond, amit akar, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
 parázs jegyet hagy rajta. </b></span>A próféta nem csak emberi lelkesedésből 
beszél, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a Lélek tüze lesz ajkán. <em>Ebből a parázsból él későbbi egész prófétai küldetése</em>:
 nemesen válogatja a szavait, alázatosan figyel Isten hangjára, bátran 
mondja az Úr igazságait, s ebből képes elviselni is a prófétasága miatti
 <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bántalmazásokat</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span> A görögkatolikus Liturgián kiskanállal áldoztatunk meg
 mindenkit, s ez a <em>kiskanál a bizánci szimbolikában az angyal csípővasa</em>. De akkor parazsat adunk mi is!</p>
<p style="text-align:justify">Ezt azért tartom fontosnak, mert az 
Eucharisztia vételében egyoldalúan mintha csak a megbékélést, Isten 
elfogadását hangsúlyoznánk. Azt mondjuk: amikor megáldozunk, földi 
életünkben akkor vagyunk a legközelebb Istenhez. S valóban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megilletődve,
 meghatódva megyünk a helyünkre, és próbáljuk megélni Istennek ezt a 
velünk létét, átölelését, békességét. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mindez igaz, de<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> egyoldalú</span>.</span></b></span> Egy 
Fülöp-szigeteki misszionárius tanítványomat kérdeztem, hogy milyennek 
találja az európai, a magyar kereszténységet, mire azt mondta: „Itt 
mintha túlságosan bealtatna a kereszténység”. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kereszténységet 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">meghamisítja, aki csak </span>a békességet keresi, de a küldést, a prófétai 
életet<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nem.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>Ezért tartom fontosnak, hogy <u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a szentáldozáskor jusson 
eszünkbe a próféta ajkát érintő parázs. Isten küldeni akar, prófétai 
sorsra hív, Lelke tüzét akarja adni.</b></span></u></p>
<p style="text-align:justify">Bocsánat a profán hasonlatért, de <span style="background-color:rgb(255,255,255)">akik a
 népmeséken nőttünk fel, eszünkbe jut a sarokban fekvő mesebeli gebe is,
 akit titokban parázzsal kell etetni, s paripa lesz belőle. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A 
s</b></span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>zentáldozás</b></span> (még egyszer bocsánat a profán hasonlatért) <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>titokban 
történik: intimen belső világunkba fogadjuk Krisztust, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">minden 
sápadtságunk, kiégésünk, bűnünk, betegségünk</span> ellenére </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">is ne paripákká, 
hanem</span><b> prófétákká váljunk.</b></span></p>

</div></div>