[Grem] interjú a hetente "randizó" már több ezer párt felkészítő 38 éve házas párral

[Emoke Greschik]

 Randevú egy életen át – Interjú a házasság hete arcaival
2019. február 10. vasárnap, 19:58
http://www.magyarkurir.hu/hirek/randevu-egy-eleten-at-interju-hazassag-hete-arcaival
*A harmincnyolc éve házas Gorove László és Kriszta, a Családok Jézusban
közösség magyarországi vezetői *képviselik idén a médiában a házasság hete
rendezvénysorozatot, amely február 10. és 17. között lesz.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94104&v=1&img=o_IMG_9770.jpg>

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

*A házasság hete két nagykövetével kapcsolatukról beszélgettünk, és a
jegyesfelkészítésről, amelynek során több mint ezer házaspár számára váltak
a házasság arcaivá az elmúlt negyedszázad során.*

*– Randevú egy életen át – ez az idei házasság hete jelmondata, amelyen
keresztül igyekeznek eljuttatni az emberekhez a házasságról szóló
üzenetüket. Ha jól sejtem, ebben a szlogenben sűrítve ott van az
alapfilozófiájuk, miszerint a pároknak minden héten egy estét kettesben
kell tölteniük ahhoz, hogy a kapcsolatuk megfelelően működhessen.*

*László:* Valóban, és ez a meggyőződésünk a személyes tapasztalatunkból
fakad*. Amikor nagyjából tízéves házasok voltunk, mélypontra jutott a
kapcsolatunk. *Velünk is megesett az a sokak számára ismerős történet,
amikor a feleség morogni kezd, hogy sosem vagyunk együtt, nem is
kommunikálunk. „Nem beszélsz velem” – mondja a nő, amire a férfi így
válaszol: „Miért mondod, hiszen most is beszélünk?!” Elmentünk a
lelkivezetőnkhöz, és elmondtuk neki, hogy a feleségemnek ez a gondja,
számomra viszont ez nem jelent problémát. Akkor most mit csináljunk? –
kérdeztük.* Azt a tanácsot kaptuk tőle, hogy válasszunk ki egy estét, és
azt minden héten tegyük szabaddá, mindig töltsük együtt. *A közösségben a
jegyesek közül ma sokan randiestének hívják ezt.* Mi már lassan harminc éve
randevúzunk a feleségemmel.*

Elterjesztettük a barátaink, ismerőseink körében, hogy azon az estén nem
vagyunk elérhetők. Akkor még nem voltak éjjel-nappal nyitva tartó boltok*.
Az általunk kísért pároknak ma már azt is elmondjuk: az együtt töltött
két-három óra ne arról szóljon, hogy egy szupermarketben vásárolnak. Mi
egyébként éveken keresztül nem is este randevúztunk: reggel uszodába
mentünk, és a jacuzziban ülve beszélgettünk.*

Eleinte nekünk is tanulnunk kellett, miről beszéljünk ilyenkor. Nyilván nem
úgy kell elképzelni ezt, hogy egy teljes héten át gyűjtögetem a
problémákat, aztán a randevún hirtelen ráöntöm az egészet a másikra.* Ez a
kettesben töltött idő lehetőség arra, hogyha van valami gond, akkor
megbeszéljük. Ha pedig nincs semmi probléma, annál jobb, akkor a randevú
tényleg a kettőnk estéje lehet, elmehetünk mondjuk sétálni vagy színházba.*

*Kriszta: *A kamaszgyerekek miatt is fontos volt meghatározni, hogy a hét
melyik estéjét töltjük kettesben. Így ők is megtanultak alkalmazkodni
ehhez. Megértették, hogy ha minőségi kapcsolatot szeretnénk, akkor időt
kell szánnunk egymásra. Azt is látták, hogy ez végső soron nekik is jó,
mert a kettesben töltött este után kiegyensúlyozottabbak vagyunk,
mosolyogva jövünk haza, másnap nyugodtan indul a nap, nem kiabálunk, nem
veszítjük el a türelmünket.

*L.:* Nálunk az volt a rend, hogy este a vacsora, a fürdés és az ima után
nyolckor már mindenki ágyban van, akkor is, ha még nem alszik, hanem,
teszem azt, olvas. Mi is csak nemrégiben jöttünk rá, hogy *mi is a
házasságunk másik titka. Valahogy magától alakult ki, hogy a 38 év alatt mi
mindig együtt mentünk lefeküdni. Szokásunkká vált, hogy minden este – még
akkor is, ha nagyon későn érünk haza – leülünk ide, ahol egyébként a
jegyespárokat is fogadni szoktuk, és egy kicsit elbeszélgetünk, akár egy
pohár bor mellett, aztán pedig együtt megyünk lefeküdni.*

*– Mikor fogalmazódott meg Önökben a gondolat, hogy másoknak is segítenének
jó házasságban élni?*

*K.: Laci általános diakónussá szentelésekor* tettük meg az első lépést
ebbe az irányba.* Azon gondolkodtunk, hogy házaspárként mit tehetnénk az
Egyházért, mi az, amiben hiány mutatkozik, és amiben segíthetnénk*. Arra
gondoltunk: a papok nem házasok, mi pedig a krízisen jócskán túljutva
boldogan éljük a házasságunkat. *Úgy éreztük, szívesen segítenénk a
jegyeseknek a felkészülésben, hiszen ez nekünk is nagyon hiányzott annak
idején*.* Fiatalon találkoztunk, így csak hét év ismeretség után
házasodtunk össze, de nem volt senki, aki segített volna minket a
felkészülésben* – pszichológiai tárgyú könyvek akkor még nemigen voltak
hozzáférhetőek, és szakirodalom sem létezett még ebben a témában.

*– Amikor elhatározták, hogy házassági felkészítéssel foglalkoznának, volt
valami támpont, ami segítette a munkájukat, vagy teljesen a saját
tapasztalataik alapján indultak el?*

*L.:* Miután fölszenteltek, szembetaláltuk magunkat azzal a helyzettel,
hogy amíg én a mise fényét emelem az oltárnál, addig Kriszta az öt
gyerekkel küszködik a padban. Nagyon hamar rájöttünk, hogy a Jóistennek nem
az a szándéka, hogy szétválasszon bennünket a szentmise alatt. Valami
közöset kellene csinálnunk, gondoltuk.* Így született meg bennünk az ötlet,
hogy milyen jó lenne házasságra fölkészíteni jegyeseket.** Aztán nagyon
érdekes dolog történt. Talán két hét sem telt el, és becsöngetett hozzánk
egy fiatal pár azzal, hogy úgy tudják, diakónus is eskethet. Azt kérdezték,
nem készítenénk-e fel őket a házasságra. Mi nem hirdettük sehol, hogy mire
készülünk, nem vertük nagy dobra az ötletünket, maguktól találtak meg
bennünket ezzel a kéréssel. *Abból az ifjúsági hittancsoportból jöttek,
amelyet korábban több éven át én vezettem.

*– Egy hagyományos jegyesoktatáshoz képest miben más az Önök felkészítése?*

*K.:* *A felkészítő anyag keresztény, katolikus alapokon nyugszik, de
különböző szintű és mélységű részek vannak benne, így mindenki a magáénak
érezheti. Megpróbálunk gyakorlati oldalról közelíteni a házassághoz. A
célunk, hogy az élet mindennapi dolgairól beszéljünk a szülőkkel való
viszonytól kezdve a lelki életen át az ünneplésig. Szó esik az anyagiakról,
az időbeosztásról, a konfliktuskezelésről, a szexualitásról, a
kommunikációról és nagyon sok minden másról is.*

Eleinte úgy gondoltuk, hogy a jegyesek majd rengeteg kérdéssel érkeznek, mi
pedig megosztjuk velük a tapasztalatainkat. Idővel aztán rá kellett
jönnünk, hogy kevésbé kérdezgetnek, mint ahogyan számítottunk rá.
Ezért *készítettünk
egy – azóta is folyamatosan gazdagodó – anyagot, amit a jegyesek
átolvashatnak, mi pedig kérdezzük őket, ha nekik nincs kérdésük. *Ez jó
módszernek bizonyult arra, hogy sok minden szóba kerüljön, ami
foglalkoztatja őket.

*A beszélgetésekben nagyon sok a tanúságtétel.* Mi nem akarjuk megmondani,
mit hogyan kell csinálni, csak *elmeséljük, hogy a saját tapasztalataink
szerint mi az, ami bevált, és mi az, ami nem*. *Elmondjuk, hogyan másztunk
ki egy-egy nehéz helyzetből, és arra biztatjuk a jegyeseket, meséljenek a
mindennapi gondjaikról, hogy aztán meg tudjuk beszélni, miként lehetne az
adott helyzetet megoldani.* Kezdetben természetesen senkinek nincs
problémája, mindenki úgy gondolja, hogy nagyon sokat beszélgetnek, de aztán
két-három alkalom után kiderül, hogy annyira mégsem. Például az
esküvőszervezéssel kapcsolatos problémák vagy a szülőkkel való egyeztetés
nehézségei mindig szóba kerülnek.

*L.:* A felkészítés, amit most már mintegy hetven házaspár végez a
közösségünkből, nagyon személyes.* Látszik a jegyeseken, hogy felcsillan a
szemük, amikor kiderül, hogy 38 év házasság után mi is küzdünk bizonyos
problémákkal, de ettől még lehet az ember boldog.* Az elsődleges célunk
más, mint a jegyesoktatásoknak általában. Ez az egész folyamat arról szól,
hogy a pár minél inkább felkészüljön arra, hogy boldog házasságban tudjon
élni. Persze előfordulhat, hogy mindeközben valakinek esetleg megváltozik
az istenképe vagy az Egyházhoz való viszonya, de számunkra nem ez az
elsődleges*. Ha a felkészítés során valaki azzal fordul hozzánk, hogy ő még
nincs megbérmálva vagy akár megkeresztelve sem, és szeretne ez ügyben is
tenni, akkor általában azt szoktuk mondani: „Figyeljetek, most a házasságra
készülünk, ezen legyünk túl, és ha utána tényleg azt gondoljátok, hogy
szeretnétek ebben a dologban is továbblépni, akkor segítünk.”*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94104&v=1&img=o_IMG_9750.jpg>

*– Nagyszerű dolog a jegyesek felkészítése, de később, a házasság során is
fontos, hogy a pár tagjai meg tudják beszélni valakivel a mindennapok során
felmerülő gondjaikat, és így fejlődhessenek a kapcsolatukban.*

*L.:* *A házasok segítésére háromféle módon is törekszünk. *Egyrészt *a
párok bármikor visszajöhetnek hozzánk, ha úgy érzik, hogy jó lenne
beszélgetni valakivel.* Ehhez nem kell semmilyen nagy katasztrófának
történnie, elég, ha van egy-két kérdésük. *Mindig nyitva áll előttük az
ajtónk, és a másik felkészítő páré is, akikkel hat-nyolc alkalommal
találkoznak.*

Kezdettől fogva úgy terveztük, hogy nemcsak felkészítjük a párokat a
házasságra, hanem kísérjük is őket közös életük során. Ezért *kezdtük el
már több mint húsz évvel ezelőtt lelkigyakorlatokat tartani. Ez is a
kísérés egy módja, amelyre óriási az igény: az évi három-négy
lelkigyakorlatunkon összesen két-háromszáz pár vesz részt. Az idei
wellness-lelkigyakorlatunkra már száz pár jelentkezett.*

*A kísérés harmadik formája pedig a házasok közösségében valósul meg, ahol
a párok megbeszélhetik egymással a problémáikat.* *A Családok Jézusban
közösség *annyiban különbözik egy plébániai házascsoporttól, hogy* mi Jean
Vanier-nek, a Bárka közösség alapítójának A közösség című könyvében
megfogalmazottak nyomán nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy ne csak belső,
hanem külső célunk is legyen. **A belső célunk természetesen az, hogy meg
tudjuk beszélni valakivel a házasságunk során felmerülő kérdéseinket,
problémáinkat. A külső cél pedig, amire a közösségi tagsággal minden
házaspár ígéretet tesz, az, hogy másokért is dolgozik: házassági
felkészítést végez, segít a lelkigyakorlatokon, plébániai jegyesoktatást
tart.*

*– Wellness-lelkigyakorlat? Mit jelent ez pontosan?*

*K.:* *Wellnessközpontban tartjuk ezeket az alkalmakat. A lényeg, hogy a
lelkigyakorlat során a házaspár kellemes körülmények között lazíthasson, és
lelki muníciót is kapjon*. A házasoknak ilyenkor rengeteg idejük van
egymásra, és jó társaságban lehetnek együtt. A lelkigyakorlatnak ez a
formája különösen kedvelt a kezdők körében, mert *itt nem kötelező
megnyilatkozni, ha úgy gondolják, nyugodtan a háttérben maradhatnak, és
élvezhetik a program megkapó légkörét. Ezeken a lelkigyakorlaton a
házassággal kapcsolatos könnyedebb témák kerülnek elő, csupa olyasmi, ami
lendületet és reményt ad a hétköznapokhoz.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=94104&v=1&img=o_IMG_9493.jpg>

*– A hazai statisztikák szerint a házaspároknak több mint a fele elválik.
Az Önök által felkészített párok esetében ez az arány 5 százalék körüli. Mi
a sikerük titka?*

*L.:* Egy jegyespár könnyen találhat olyan plébániát, ahol egy rövid
felkészítés után összeadják őket. Ha a fiatalok vállalják, hogy több
hónapon keresztül eljárnak beszélgetni a házasságról, és elolvassák az
alkalmakon kapott anyagokat, abból látszik, hogy *komolyan veszik a
felkészülést. A házasság sikere azon is múlik, hogy mennyi energiát
hajlandó befektetni valaki a készületbe.  *

*K.:* A saját házasságunk sikerének is az a titka, hogy* komolyan vesszük
egymást.* Ez persze nem azt jelenti, hogy Laci minden felvetésemre azt
mondja: „Persze, drágám, én is így gondolom.” Van, hogy évekig kell várnom
bizonyos dolgokra, de tudom, hogy amit mondok, arra odafigyel. Ha a másik
tiszteletét, csodálatát ápolnánk magunkban, mint annak idején, amikor
összeházasodtunk, és ha a hétköznapokban is azt keresnénk, hogyan tehetjük
őt boldoggá, akkor sokkal több pár maradna együtt. A gyermekek ilyen
szempontból nagy kihívást jelentenek. Kedvesek, aranyosak, könnyű szeretni
őket, mert mosolyognak, és odaszaladnak, odabújnak hozzád: „Jaj, mama!”,
„Jaj, papa!” De melyik feleség vagy férj csinálja ugyanezt?

*L.:* Szoktuk is mondani, hogy *az első gyermek születése komoly feladat
elé állítja a házastársi kapcsolatot. Nagyon kell vigyázni arra, hogy a
szülők házastársként is megmaradjanak egymás számára. Akár négy-öt
gyermeket is fölnevelhetnek a párok, s ha sok-sok éven át mindig a gyerekek
vannak a családi élet középpontjában, akkor a kirepülésük után a szülők nem
tudnak mit kezdeni egymással. **Nagyon sokan ilyenkor válnak el. Vagy nem
válnak el, mert már ahhoz is lusták, csak élnek tovább egymás mellett. *Nemrég
egy lelkigyakorlaton megfogalmaztuk, hogy *sajnos a keresztény házasságok
is eltolódtak a „team” irányába*. * Fölneveljük a gyerekeket, felépítünk
egy házat, megházasítjuk a gyermekeinket, és nagyon jó csapatot alkotunk, **de
vagyunk-e egy pár?* *A környezetünk, a családunk, a gyerekek azt kívánják
tőlünk, hogy jó csapat legyünk. Ám ha csak teamként működünk, és közben
elfelejtjük*, *milyen is párként létezni*, *akkor nem tudunk mit kezdeni
egymással, ha a gyerekek már nincsenek velünk**. Ezért kell a folyamatos
randi, hogy a párkapcsolat is megmaradjon.*

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190212/a0adbf00/attachment.html>