[Grem] Fricz Tamás az ellenzékről, a helyzetről, sajtószabadságról, stb.

[Emoke Greschik]

 Az ellenzék átlépte a Rubicont
<https://mandiner.hu/cikk/20190203_fricz_tamas_az_ellenzek_atlepte_a_rubicont>

Fricz Tamás
https://mandiner.hu/cikk/20190203_fricz_tamas_az_ellenzek_atlepte_a_rubicont

Emelni fogják a tétet a teljes széthullásig, mert nem maradt más
választásuk.

„Amit a jelenlegi ellenzék az álcivilekkel együtt próbál, az leginkább arra
hasonlít, amit Lenin és Trockij Oroszországgal művelt: egy olyan
társadalomra kényszerítették világmegváltó elképzeléseiket, amelynek
elsöprő többsége a háta közepére sem kívánta a bolsevizmust. Igaz, nem
szabad elfelejtenünk, hogy Lenint a német Warburg család (konkrétan Max
Warburg) pénzelte, míg Trockijt a Rockefeller család (nevezetesen Jacob
Schiff), s „forradalmukat” ez a globális pénzügyi elit segítette
győzelemre. S ez az összefüggés itt és most is fontos és figyelmeztető
lehet nekünk: a nyílt társadalmat hirdető neoliberális hálózat sokféle
formában és módon támogatja napjaink modern Leninjeit és Trockijait.

Leninék is a népre hivatkoztak, de valójában egy szűk, önmagát
világmegváltónak gondoló elit erőltette rá akaratát az orosz népre. A
hasonlóság a két kísérlet között szembeszökő. Jelenleg a neoliberalizmus az
az ideológia, amelyik kívülről és felülről akarja megmondani az embereknek,
hogy mostantól kezdve hogyan és miként éljenek. S az eszközökben sem
válogat: látható, hogy egyre kényelmetlenebbé válik nekik a parlamenti
választás intézménye, mert hiszen egyre gyakrabban nem azt az eredményt
hozza, amire számítanak, amire szükségük lenne „nemes” céljaik elérése
érdekében. Ezért egyre többször fogalmazzák meg a közvéleménynek külföldön
és itthon is, hogy a választások nem meghatározók, mert a többségi hatalom
„meghekkeli” azokat azáltal, hogy korlátozza a sajtószabadságot, elnyomja
az ellenzéki hangokat, megszünteti a fékek és ellensúlyok rendszerét, s így
a választások eleve nem tisztességesek és fairek.

Ilyenkor fel kell tenni a kérdést: vajon hol szabad a vélemény, hol szabad
a sajtó és média? Ott, azaz a „fejlett” Nyugaton, ahol, ha valaki a
migránsáramlattal és migránsokkal szemben felemeli a hangját, jogi
következményekre számíthat, vagy blokkolják a Facebook-oldalát? Ott, ahol
újságírók álriportokat készítenek a „szerencsétlen” menekültek nehéz
sorsáról, félrevezetve a nemzetközi közvéleményt (lásd Spiegel)? Ott, ahol
a főáramú vélemény mellett gyakorlatilag másféle nézet, kritika nem
jelenhet meg, miként így van ez a nyugati média szinte egészében? Vagy
abban az országban van sajtó- és szólásszabadság, ahol a regnáló
miniszterelnökről a legdurvább szavak, jelzők elhangozhatnak következmények
nélkül, ahol tizenéves lányok undorító nyelvhasználatát dicsérhetik meg
kórusban a magyar politikai kultúra olyan női bajnokai, mint Kunhalmi
Ágnes, Szél Bernadett vagy éppen Bangóné Borbély Ildikó? Elárulom: az
utóbbiban. Magyarországon van szólás- és sajtószabadság. Az úgynevezett
Nyugaton már régen megszűnt. Ennyit erről.

A magyar ellenzék tehát átlépte a Rubicont – amit az elmúlt harminc évben
még senki! –, és ezzel újra óriási károkat okoz a magyar demokráciának.
Akárcsak 2006-ban, amikor véresre verte és kínozta az ellene teljes joggal
tüntetőket az akkori erőszakszervezetével.
És ennek nem lesz vége, nincs vége. Ugyanis elindultak egy olyan úton,
ahonnan nincs visszaút: innentől kezdve újra és újra ­emelniük kell a
tétet.”
*Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el
<https://magyaridok.hu/velemeny/az-ellenzek-atlepte-a-rubicont-3894845/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201902>.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190203/248291c3/attachment.html>