[Grem] A 105. születésnapját ünneplő Patay Pál, régész

[Emoke Greschik]

"Nem érdem, hanem kegyelem” – Ünnepi interjú a 105. születésnapját ünneplő
Patay Pál régésszel
https://kepmas.hu/nem-erdem-hanem-kegyelem-unnepi-interju-a-105-szuletesnapjat-unneplo-patay-pal-regesszel?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=617838-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20122%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20122

*„…Egyébként nézze, a hosszú életkor nem érdem, hanem kegyelem” –
jelentette ki Patay Pál, a magyar régészet doyenje, aki idén, 2019.
december 8-án ünnepli százötödik(!) születésnapját. Pál apostol sorai
jutottak eszembe: Isten irgalma „nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut,
hanem a könyörülő Istené.” (Róm. 9.16) Ezt a bibliai idézetet írták a
harangokra a sárospataki öntőműhely mesterei – erről Patay Pál Corpus
Campanarum című művében olvastam. Pali bácsi nevéhez fűződik a történelmi
Magyarország szinte összes mai és egykori harangjának és harangöntőjének
számbavétele, kutatása és feldolgozása. És ez a kivételesen gazdag
életpályának csak az egyik állomása volt…*
Patay Pál


*– Hogyan jött az ötlet, hogy bronzkoros, rézkoros régészként, az ötvenes
években a harangokkal foglalkozzon?– 1951-ben a balassagyarmati múzeum
kapott egy értesítést, hogy valami nagy csontot találtak Nógrádszakál
településen. Gyakorlatilag ketten voltunk, az igazgató és jómagam, a
múzeumból tehát nekem kellett kiszállnom.* A reggeli vonattal ki is mentem
Szakálba: *egy kútásásnál az Ipoly rétjén kb. három méter mélyből egy
mamutfogat hoztak elő. A mamut a zápfogait időnként kiköpte és újat
növesztett.* Mivel hordalékföldben volt, a jó ég tudja, mikor és hol köpte
ki egy mamut, az Ipoly honnan hozta oda – jelentősége nem volt. *A munkások
kérdezték, mivel foglalkozom. Mondtam, hogy régiségekkel. Mire az egyik
munkás megszólalt, jó palócosan: „Hát, há volomi igen régit akór látni,
akkór menjen föl a toronybá!” Vonat csak este ment vissza Gyarmatra, hát
mit csináljak? Fölkapaszkodtam a kis dombra, ahol a templom állt a falu
mellett (utáltam a hegymászást!), jött a harangozó, fölkapaszkodtam vele a
toronyba, és ahogy fölmásztunk a felső szintre, a szemben lévő harangon
ujjnyi nagyságú számjegyeket láttam: 1523. Tehát három évvel Mohács
előtt... ez már valami!*

*Legközelebbi pesti utam alkalmával bementem a Nemzeti Múzeum akkori
főigazgató-helyetteséhez, Mihalik Sándorhoz, aki kiváló művészettörténész
vol*t: *„Sándor, ki, melyik ipartörténész foglalkozik Magyarországon
harangokkal?” „Azzal senki. Nem is jó azzal foglalkozni, azok
templomtoronyban vannak!” **(1951-et írtunk.) Hát, gondoltam magamban, ha
senki nem foglalkozik, akkor érdemes ezzel foglalkozni. Mert ez egy
speciális, nem mindennapi kézműipar, és ennek a magyarországi történetével
foglalkozni érdemes.* Ezután Nógrádban, miután elég sokat kellett nekem
vidékre kiszállnom, ha volt időm,* elmentem a plébániára, parókiára, és két
kérdéssel fordultam a lelkészhez: 1. En**gedjen föl a toronyba. 2. Ha
megvan az egyházlátogatási jegyzőkönyv, azt átnézhessem, kiírhassam a
harangok adatait. Ebből kifolyólag aztán Nógrádban az összes községet
bejártam. Amikor fölkerültem Pestre, a Nemzeti Múzeumba, szintén rengeteget
kellett a beosztásom miatt vidékre járnom. Ha volt időm, akkor a
templomtorony szintén az aznapi munkáim közé tartozott.*

* – Mikor mászott fel utoljára Pali bácsi harangtoronyba?*
– * 2000-ben infarktust kaptam, a feleségemnek megígértem, hogy toronyba
már nem mászom, viszont Baranya megyét még bejártam. Az egyik pécsi
kápolnában lévő harang egy olyan pécsi harangöntő műve volt 1687-ből, egy
évvel Pécsnek a törököktől való visszafoglalása után, akinek a nevével
addig nem találkoztunk. Ennek elolvasására felmásztam, de csak egy emelet
magas volt, ez 2001-ben volt.*

*Patay Pál*

*– Van-e legkedvesebb harangja?*
– Hát a nógrádszakáli.

*– Az első?*
– Természetesen. Mert az vitt rá erre az útra.


*– Létezik egy legenda, miszerint ezüstöt kell tenni a harang anyagához,
hogy szépen szóljon.– Ez egy általános és Európa-szerte elterjedt legenda
része, amelynek különböző változatai vannak.* A kiindulási alap, hogy a
község régi harangját egy sertés túrta ki a mocsárból, forrásból. Másik: a
község számára öntöttek egy harangot, amit vízen át hoztak volna, de a
csónak felborult, vagy a harang kiesett a csónakból, és még most is a tóban
lappang. Vagy egy mocsárban, kútban el van rejtve a község régi harangja,
és kinccsel, pénzzel van tele. További: már megtalálták, ki akarták húzni,
már majdnem a föld felszínén volt, de akkor az ökrök vagy lovak, akik
húzták, megijedtek, a harang visszaesett, és azóta sem találják. A
Jeges-tengertől az Adriáig, a Rajnától a Keleti-Kárpátokig vannak erről
adataim.

*– Szép története van Magyarországon a harangöntésnek. Európa első
harangöntő műhelye is hazánkban került elő.*
– *Az első harangöntő műhely, amit ismerünk, Zalavárott működött.*


*– A Csolnoknál előkerült harang pedig Európa legrégibb harangja?– Európa
megszólaltatható legrégibb harangját 1966-ban egy traktor szántotta ki
Csolnok határában. Amikor II. János Pál pápa 1991-ben Magyarországon járt,
és Esztergomban a bazilika előtt celebrált egy misét, akkor a javaslatomra
egy kis állványon ott volt ez a harang, és amikor a pápa bevonult, ezzel
harangoztak.*

*– A magyarországi harangöntés középkori virágzása után a kora újkorban, a
hódoltsági területeken visszaesett a haranggyártás.*
– Mohács nem állította meg azonnal a harangöntést. Nógrádban találunk
1532-es harangot is. A nógrádszakáli testvérei között is lehet esetleg
Mohács utáni. A törökök által birtokolt terület határához közel nem volt
olyan város, ahol harangot öntöttek, viszont a falvaknak szükségük volt
harangra. *A falusi élet ritmusát az óra előtt a harang adta meg: az
ébredést, a déli munkaszünetet és az esti elnyugvást a harangszó jelezte.
Ha valami miatt riasztani kellett a falut, a harangszó riasztotta, de ha
valaki meghalt, arról is a harang adott hírt. *Mindig voltak ezermesterek,
nem is feltétlenül tanult emberek, akik vállalkoztak arra, hogy egy kisebb
harangot készítenek.

*– Nem szándékozott soha tudományos fokozatot szerezni Pali bácsi?*
– * Tudományos minősítést nem szereztem, mert az 1970-es években*, amikor
erre pályáztam, negyvenéves szakmai múlttal a hátam mögött, a Nemzetközi
Régészeti Unió Állandó Tanácsának tagjaként, *az akkori tudományos
bizottság se az ideológiai, se a szakmai vizsgát nem engedélyezte…*

*Patay Pál *

*– Pali bácsi szerint van-e jövője a múzeumnak a 21. században, amikor az
ifjabb generációk inkább a virtuális valóságot preferálják?*
– Az 1920-as években élt még egy idős nagynéném, aki azt mondta: „Jaj, a
múzeum a legunalmasabb hely a világon, mindegyik a kőkorral kezdődik!”
Annyiból igaza volt, hogy *a 19. század múzeumi anyagbemutatása abból állt,
hogy vitrinekbe egymás mellé tették a múzeum egész anyagát, és különösebb
magyarázat nélkül bemutatták. A második világháború után a muzeológusok
átlátták, hogy nem ez a múzeum feladata, hanem az ismeretterjesztés. A
hatvanas években a Nemzeti Múzeum alkalmanként, egy-egy vasárnapon,
rendkívüli kiállításokat rendezett.* Volt pl. „Aranyvasárnap”: a múzeum
kincsanyagát mutatták be egy napra. A jegykiadás fél hatkor megszűnt, de
még fél nyolckor is Arany János szobra mellett várakoztak az emberek, és
türelmesen várták, hogy bejöhessenek*. Egy jól megrendezett kiállításnak
van értelme és tanító ereje. Ez a múzeum feladata. De ezt csak megfelelő
képzettséggel, gyakorlattal és értelemmel rendelkező muzeológusok
állíthatják össze, akik nem állnak meg a saját ismereteikkel az egyetemi
szinten, hanem utána is továbbképzik magukat, és kutatómunkát végeznek. De
nemcsak bent a múzeumban, hanem a terepen is. A régész helye nem az
íróasztal mellett van...*

*Ez utóbbit Patay Pál életművével is igazolta. Nevéhez fűződik számos
rézkori temető feltárása, részt vett a Csörsz árkának nevezett sáncrendszer
ásatásában, és a kora középkori várkutatást is fontos eredményekkel
gazdagította. Miközben az ünnepelt hosszú pályafutásáról mesélt nekem,
amelyet minduntalan átrajzolt a történelem, azon tűnődtem, hogy Patay Pált
kivételesen erős és nemes anyagból alkotta meg a Jóisten: mint a harangöntő
mester, aki ezüstöt kevert az érchez, hogy a harang szépen szóljon.*

*Legalábbis így szól a legenda.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191215/7e4bb6b4/attachment.html>