<div dir="ltr"><div class="gmail-main-container gmail-container"><div class="gmail-row"><div class="gmail-region gmail-region-content"><div class="gmail-panel-display gmail-panel--kepmas-2col gmail-clearfix" id="gmail-kepmas-cikk"><div class="gmail-panel-panel gmail-panel-col-last gmail-col-md-3 gmail-col-md-push-9"><div class="gmail-inside"><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-views gmail-pane-pr-content"><div class="gmail-pane-content"><div class="gmail-view gmail-view-pr-content gmail-view-id-pr_content gmail-view-display-id-block_second gmail-view-dom-id-7ba851bb4a042c042a36dd339cfc9cfa"><div class="gmail-view-content"><div class="gmail-views-row gmail-views-row-1 gmail-views-row-odd gmail-views-row-first gmail-views-row-last"><div class="gmail-pane-content"><h1><font size="4">"Nem érdem, hanem kegyelem” – Ünnepi interjú a 105. születésnapját ünneplő Patay Pál régésszel</font></h1></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div><a href="https://kepmas.hu/nem-erdem-hanem-kegyelem-unnepi-interju-a-105-szuletesnapjat-unneplo-patay-pal-regesszel?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=617838-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20122%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20122">https://kepmas.hu/nem-erdem-hanem-kegyelem-unnepi-interju-a-105-szuletesnapjat-unneplo-patay-pal-regesszel?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=617838-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20122%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20122</a><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-entity-field gmail-pane-node-field-osszegzes"><div class="gmail-pane-content"><div class="gmail-field gmail-field-name-field-osszegzes gmail-field-type-text-long gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even"><p><strong><em>„…Egyébként nézze,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> a hosszú életkor nem érdem, hanem kegyelem”</span></em><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> – jelentette ki <em>Patay Pál</em>, a magyar régészet doyenje, aki idén, 2019. december 8-án ünnepli százötödik(!) születésnapját.</span> <em>Pál apostol</em> sorai jutottak eszembe:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> <em>Isten irgalma „nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”</em> </span>(Róm. 9.16) Ezt a bibliai idézetet írták a harangokra a sárospataki öntőműhely mesterei – erről Patay Pál <em>Corpus Campanarum</em>
című művében olvastam<span style="background-color:rgb(255,242,204)">.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Pali bácsi nevéhez fűződik a történelmi
Magyarország szinte összes mai és egykori harangjának és harangöntőjének
számbavétele, kutatása és feldolgozása. És ez a kivételesen gazdag
életpályának csak az egyik állomása volt…</span></span></strong></p></div></div></div></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-entity-field gmail-pane-node-field-image gmail-img-responsive gmail-cikknagykep"><div class="gmail-pane-content"><div class="gmail-field gmail-field-name-field-image gmail-field-type-image gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even" rel="og:image rdfs:seeAlso"><img class="gmail-img-responsive" src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/cikk_nagykep/public/field/alapkep/20191208/pataypal12.jpg?itok=boZmhgQZ&c=36fd8a6e656de601771f5344adb9dfa5" alt="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"></div></div></div></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-entity-field gmail-pane-node-field-cikk-kepfelirat"><div class="gmail-pane-content"><div class="gmail-field gmail-field-name-field-cikk-kepfelirat gmail-field-type-text gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even">Patay Pál</div></div></div></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-block gmail-pane-kepmas-banner-adverticum-kba-5307851"><div class="gmail-pane-content"><div class="gmail-clearfix gmail-kepmas-adv-block gmail-kepmas-adv-block-adverticum gmail-kepmas-adv-block-adverticum-cikk-fejlec"><div class="gmail-adv-block-content"><div id="gmail-zone5307851" class="gmail-goAdverticum gmail-goa-embedded"><div style="line-height:0"><span style="display:block;color:rgb(128,128,128);font-weight:normal;font-style:normal;font-size:10px"><br></span></div></div></div></div></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-node-content"><div class="gmail-pane-content"> <div class="gmail-field gmail-field-name-body gmail-field-type-text-with-summary gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even"><p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Hogyan jött az ötlet, hogy bronzkoros, rézkoros régészként, az ötvenes években a harangokkal foglalkozzon?<br>–
1951-ben a balassagyarmati múzeum kapott egy értesítést, hogy valami
nagy csontot találtak Nógrádszakál településen. Gyakorlatilag ketten
voltunk, az igazgató és jómagam, a múzeumból tehát nekem kellett
kiszállnom.</span></strong> A reggeli vonattal ki is mentem Szakálba: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egy kútásásnál az
Ipoly rétjén kb. három méter mélyből egy mamutfogat hoztak elő. A mamut a
zápfogait időnként kiköpte és újat növesztett.</b></span> Mivel hordalékföldben
volt, a jó ég tudja, mikor és hol köpte ki egy mamut, az Ipoly honnan
hozta oda – jelentősége nem volt. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A munkások kérdezték, mivel
foglalkozom. Mondtam, hogy régiségekkel. Mire az egyik munkás
megszólalt, jó palócosan: <em>„Hát, há volomi igen régit akór látni, akkór menjen föl a toronybá!”</em>
Vonat csak este ment vissza Gyarmatra, hát mit csináljak?
Fölkapaszkodtam a kis dombra, ahol a templom állt a falu mellett
(utáltam a hegymászást!), jött a harangozó, fölkapaszkodtam vele a
toronyba, és ahogy fölmásztunk a felső szintre, a szemben lévő harangon
ujjnyi nagyságú számjegyeket láttam: 1523. Tehát három évvel Mohács
előtt... ez már valami!</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Legközelebbi pesti utam alkalmával bementem a Nemzeti Múzeum akkori főigazgató-helyetteséhez, <em>Mihalik Sándor</em>hoz, aki kiváló művészettörténész vol</b></span>t: <em>„Sándor,
ki, melyik ipartörténész foglalkozik Magyarországon harangokkal?”
„Azzal senki. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem is jó azzal foglalkozni, azok templomtoronyban
vannak!” </b></span></em><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>(1951-et írtunk.) Hát, gondoltam magamban, ha senki nem
foglalkozik, akkor érdemes ezzel foglalkozni. Mert ez egy speciális, nem
mindennapi kézműipar, és ennek a magyarországi történetével foglalkozni
érdemes.</b></span> Ezután Nógrádban, miután elég sokat kellett nekem vidékre
kiszállnom, ha volt időm,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> elmentem a plébániára, parókiára, és két
kérdéssel fordultam a lelkészhez: 1. En</b><b>gedjen föl a toronyba. 2. Ha
megvan az egyházlátogatási jegyzőkönyv, azt átnézhessem, kiírhassam a
harangok adatait. Ebből kifolyólag aztán Nógrádban az összes községet
bejártam. Amikor fölkerültem Pestre, a Nemzeti Múzeumba, szintén
rengeteget kellett a beosztásom miatt vidékre járnom. Ha volt időm,
akkor a templomtorony szintén az aznapi munkáim közé tartozott.</b></span></p><p><strong> – Mikor mászott fel utoljára Pali bácsi harangtoronyba?</strong><br>–
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> 2000-ben infarktust kaptam, a feleségemnek megígértem, hogy toronyba
már nem mászom, viszont Baranya megyét még bejártam. Az egyik pécsi
kápolnában lévő harang egy olyan pécsi harangöntő műve volt 1687-ből,
egy évvel Pécsnek a törököktől való visszafoglalása után, akinek a
nevével addig nem találkoztunk. Ennek elolvasására felmásztam, de csak
egy emelet magas volt, ez 2001-ben volt.</b></span></p><div class="gmail-dnd-widget-wrapper gmail-context-embedded_image_horizontal gmail-type-image gmail-atom-align-center"><div class="gmail-dnd-atom-rendered"><div class="gmail-field gmail-field-name-scald-thumbnail gmail-field-type-image gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even"><span class="gmail-img-responsive"><img class="gmail-img-responsive gmail-lazyloaded" src="https://kepmas.hu/sites/default/files/thumbnails/image/2019/12/06/pataypal2.jpg?timestamp=1575627673" alt="" title="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="159"></span></div></div></div></div><div class="gmail-dnd-caption-wrapper"><div class="gmail-meta gmail-rtecenter"><p><em>Patay Pál</em></p></div></div></div><p><strong>– Van-e legkedvesebb harangja?</strong><br>– Hát a nógrádszakáli.</p><p><strong>– Az első?</strong><br>– Természetesen. Mert az vitt rá erre az útra.</p><p><strong>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Létezik egy legenda, miszerint ezüstöt kell tenni a harang anyagához, hogy szépen szóljon.<br>–
Ez egy általános és Európa-szerte elterjedt legenda része, amelynek
különböző változatai vannak.</span></strong><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> A kiindulási alap, hogy a község régi
harangját egy sertés túrta ki a mocsárból, forrásból. Másik: a község
számára öntöttek egy harangot, amit vízen át hoztak volna, de a csónak
felborult, vagy a harang kiesett a csónakból, és még most is a tóban
lappang. Vagy egy mocsárban, kútban el van rejtve a község régi
harangja, és kinccsel, pénzzel van tele. További: már megtalálták, ki
akarták húzni, már majdnem a föld felszínén volt, de akkor az ökrök vagy
lovak, akik húzták, megijedtek, a harang visszaesett, és azóta sem
találják. A Jeges-tengertől az Adriáig, a Rajnától a Keleti-Kárpátokig
vannak erről adataim.</span></p><p><strong>– Szép története van Magyarországon a harangöntésnek. Európa első harangöntő műhelye is hazánkban került elő.</strong><br>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az első harangöntő műhely, amit ismerünk, Zalavárott működött.</b></span></p><p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A Csolnoknál előkerült harang pedig Európa legrégibb harangja?<br>– Európa megszólaltatható legrégibb harangját 1966-ban egy traktor szántotta ki Csolnok határában. Amikor <em>II. János Pál</em>
pápa 1991-ben Magyarországon járt, és Esztergomban a bazilika előtt
celebrált egy misét, akkor a javaslatomra egy kis állványon ott volt ez a
harang, és amikor a pápa bevonult, ezzel harangoztak.</span></strong></p><p><strong>– A magyarországi harangöntés középkori virágzása után a kora újkorban, a hódoltsági területeken visszaesett a haranggyártás.</strong><br>–
Mohács nem állította meg azonnal a harangöntést. Nógrádban találunk
1532-es harangot is. A nógrádszakáli testvérei között is lehet esetleg
Mohács utáni. A törökök által birtokolt terület határához közel nem volt
olyan város, ahol harangot öntöttek, viszont a falvaknak szükségük volt
harangra. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A falusi élet ritmusát az óra előtt a harang adta meg: az
ébredést, a déli munkaszünetet és az esti elnyugvást a harangszó
jelezte. Ha valami miatt riasztani kellett a falut, a harangszó
riasztotta, de ha valaki meghalt, arról is a harang adott hírt. </b></span>Mindig
voltak ezermesterek, nem is feltétlenül tanult emberek, akik
vállalkoztak arra, hogy egy kisebb harangot készítenek.</p><p><strong>– Nem szándékozott soha tudományos fokozatot szerezni Pali bácsi?</strong><br>–
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Tudományos minősítést nem szereztem, mert az 1970-es években</b></span>, amikor
erre pályáztam, negyvenéves szakmai múlttal a hátam mögött, a Nemzetközi
Régészeti Unió Állandó Tanácsának tagjaként, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az akkori tudományos
bizottság se az ideológiai, se a szakmai vizsgát nem engedélyezte…</b></span></p><div class="gmail-dnd-widget-wrapper gmail-context-embedded_image_horizontal gmail-type-image gmail-atom-align-center"><div class="gmail-dnd-atom-rendered"><div class="gmail-field gmail-field-name-scald-thumbnail gmail-field-type-image gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even"><span class="gmail-img-responsive"><img class="gmail-img-responsive gmail-lazyloaded" src="https://kepmas.hu/sites/default/files/thumbnails/image/2019/12/06/pataypal1.jpg?timestamp=1575627729" alt="" title="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="170"></span></div></div></div></div><div class="gmail-dnd-caption-wrapper"><div class="gmail-meta gmail-rtecenter"><p><em>Patay Pál </em></p></div></div></div><p><strong>–
<span style="background-color:rgb(208,224,227)">Pali bácsi szerint van-e jövője a múzeumnak a 21. században, amikor az
ifjabb generációk inkább a virtuális valóságot preferálják?</span></strong><br>–
Az 1920-as években élt még egy idős nagynéném, aki azt mondta: „Jaj, a
múzeum a legunalmasabb hely a világon, mindegyik a kőkorral kezdődik!”
Annyiból igaza volt, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a 19. század múzeumi anyagbemutatása abból
állt, hogy vitrinekbe egymás mellé tették a múzeum egész anyagát, és
különösebb magyarázat nélkül bemutatták. A második világháború után a
muzeológusok átlátták, hogy nem ez a múzeum feladata, hanem az
ismeretterjesztés. A hatvanas években a Nemzeti Múzeum alkalmanként,
egy-egy vasárnapon, rendkívüli kiállításokat rendezett.</b></span> Volt pl.
„Aranyvasárnap”: a múzeum kincsanyagát mutatták be egy napra. A
jegykiadás fél hatkor megszűnt, de még fél nyolckor is Arany János
szobra mellett várakoztak az emberek, és türelmesen várták, hogy
bejöhessenek<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. Egy jól megrendezett kiállításnak van értelme és tanító
ereje. Ez a múzeum feladata. De ezt csak megfelelő képzettséggel,
gyakorlattal és értelemmel rendelkező muzeológusok állíthatják össze,
akik nem állnak meg a saját ismereteikkel az egyetemi szinten, hanem
utána is továbbképzik magukat, és kutatómunkát végeznek. De nemcsak bent
a múzeumban, hanem a terepen is. A régész helye nem az íróasztal
mellett van...</b></span></p><p><em>Ez utóbbit <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Patay Pál</b></span> életművével is igazolta.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nevéhez fűződik számos rézkori temető feltárása, részt vett a Csörsz
árkának nevezett sáncrendszer ásatásában, és a kora középkori
várkutatást is fontos eredményekkel gazdagította</b></span>. Miközben az ünnepelt
hosszú pályafutásáról mesélt nekem, amelyet minduntalan átrajzolt a
történelem, azon tűnődtem, hogy Patay Pált kivételesen erős és nemes
anyagból alkotta meg a Jóisten: mint a harangöntő mester, aki ezüstöt
kevert az érchez, hogy a harang szépen szóljon.</em></p><p><em>Legalábbis így szól a legenda.</em></p></div></div></div></div></div>
</div>