[Grem] Böjte Cs. gyerekei előadták 'A Muzsika hangja!' musicalt + sok magvas gondolat !!!

[Emoke Greschik]

 Öltözzünk szeretetbe! – Böjte Csaba adventi estje Diósdon a dévai
gyerekekkel
Hazai <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2019. december 9., hétfő | 11:29

42
A dévai Kolostori Kölyökszínház szereplői egy estére színházat varázsoltak
Diósdra: december 7-én a focipályán felállított színpadon felcsendült *A
muzsika hangja*. Az otthonban élő gyerekek és fiatalok elkísérték a Pest
megyei kisvárosba Böjte Csaba ferences rendi szerzetest, aki adventi
gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Szendéné Kiss Nóra beszámolóját
szerkesztve közöljük.

Szép számmal gyűltünk össze a legfiatalabbaktól kezdve az idősekig a
rendezvénynek helyet biztosító DNS Szabadidő- és Sportközpontban. Dizseri
András, a rendezvényt szervező Pro Civitate – A Városért Egyesület
házigazdájaként bevezetőjében köszönetet mondott többek közt a rendezvény
helyszínéül szolgáló sportközpont Székelyföldről elszármazott, de Diósdon
élő tulajdonosának.* Diósd polgármestere levélben köszöntötte Böjte Csabát
és a rendezvény résztvevőit.*

*Csaba testvér elmondta, hogy a dévai Szent Ferenc Alapítványnál nevelkedő
gyerekek – a Kolostori Kölyökszínház tagjai – másnap koncerten és
klipforgatáson vesznek részt, és ha már itt vannak, elkísérték Diósdra.*

Adventi gondolatait a gyerekek által színpadra állított *A muzsika hangja
című musical* mondanivalójával állította párhuzamba a ferences szerzetes. *Ez
a darab szerinte épp arról szól, hogyan kellene a családjainkat, a
közösségeinket jókedvvel, vidámsággal, énekszóval, mosollyal jobbá, szebbé
tenni.*

Majd az adventi gondolatkört nemzeti gondolatokkal továbbfűzve Böjte Csaba
elmondta, úgy látja, hogy *a magyar nemzet „nagy fazekában” pénzből,
autóból, ruhából, házból van elég, **de mintha jókedvből, derűből, hitből,
reményből kevesebb lenne.* *Lehetne ezekből is több? Csaba testvér szerint
igen*. Megosztotta, hogy *ő minden évben ír az angyalnak leveleket. Jézus
ugyanis azt mondta: Nem kaptok, ha nem kértek! *A dévai ferences szerint ez
ilyen egyszerű.* A levélben minden évben kér magának valamit, megsúgta,
szinte minden évben ugyanaz a kívánsága: hogy egy kicsit türelmesebb,
nyugodtabb, szentebb lehessen.*

Csaba testvér emlékeztetett, Jézus nem hozott „bodyguardokat”, sem
lángpallosos kerubot, hogy ha valami nagy baj van, akkor kimentsék. Mennyei
ejtőernyővel sem készült, hogy majd kiugrik közülünk, ha „gáz van”. Eljött
közénk, mert bízott bennünk. Gondolta, hogy ha döcögve is, de *csak
megtanulják az emberek a szeretet parancsát. *„Hitt abban, hogy ha a
mennyei Atya 4,5 milliárd évvel ezelőtt beindította ezt a Föld nevű
projektet, akkor ez működni fog. Legyünk őszinték: döglött lóra ő se ver
patkót, nem igaz?”

„Van egy szomorú hírem: aki arra fogad, hogy itt a világvége, hogy a
globális felmelegedésben megsülünk, hát veszíteni fog.” Böjte Csaba szerint
van remény, van holnap és van jövő.* „Érdemes gyereket vállalni, érdemes
vállalkozásba kezdeni, érdemes tartós tejet venni!” –* biztatta a
jelenlévőket, mert nincs olyan probléma, amit ne lehetne megoldani.

A problémákról egy történet jutott eszébe. *„Nálunk december 1-je nemzeti
ünnep (Románia születésnapja, amikor Erdély is az ország része lett – a
szerk.), nem kell menni iskolába. *A gyerekek megkérdezték tőlem: mit
ünneplünk? Hát, mondom, gyerekek, ti azt a napot, amikor apu anyutól
elvált, megünneplitek?... Hát mit ünnepelnétek meg? Azt a napot, amikor
kibékülnek a szüleitek, igaz?” *A gondolatmenetben Csaba atya egészen a
honfoglalásig kanyarodott vissza. Arról mesélt, hogy Árpád vezér úgy hitte,
a Kárpát-medence nagy hazáját az itt élő népek együttesen „tündérkertté”
tudják tenni. „És mertek ezek a fiúk vérszerződést kötni”, béke volt a
Kárpát-medencében. De ez az Árpád-kori álom **Trianonra megkopott: a népek
úgy érezték, hogy külön-külön jobb lesz, mint **együtt. *„A száz év magány
után azt kell mondanom, hogy se a magyaroknak, se a szerbeknek, se a
románoknak nem volt ez egy nagyon nyerő évszázad. Több volt a fájdalom, a
szomorúság, mint az öröm.” *Milyen jó lenne, ha erre a száz évre az lenne
az ünnepi válasz, hogy újra egy asztalhoz ülünk – javasolta Csaba testvér.
– Nem kell határokat húzogatni sehova, de a bizalmat, az egymás iránti
szeretetet, figyelmet el kellene kezdeni *– mondta.

A biztatást, a lelkesítést tovább folytatva Csaba testvér hangsúlyozta,
szerinte *az aranykor, Isten országa nem mögöttünk, hanem előttünk van.*
Ebben hisz és *szeretné ezt a hitet, ezt a reményt és bizalmat mindenki
szívében feléleszteni. *Ebben segítenek a gyermekvédelmi otthonból érkezett
dévai gyerekek is, akik minden alkalommal vidáman, bizalommal, reménnyel
állnak színpadra.

*Szűnni nem akaró vastaps köszönte meg a dévai Kolostori Kölyökszínház kis
művészeinek előadását. A muzsika hangja című musicalt hozták el, énekkel,
tánccal, csodás kosztümökkel.* A két részben, egy szünettel előadott
produkciót látva a nézők valódi színházban érezhették magukat. „Mi a
legfontosabb, amit megtanultál, Mária?” – tette fel a kérdést a darabban a
rendfőnöknő a cserfes főszereplőnek. „Tudnunk kell, mi a Jóisten akarata,
és e szerint cselekedni” – hangzott a válasz a fiatal, bájos lánytól.

*Aki pedig a színdarabban Máriát játszotta, a valóságban is a Mária nevet
viseli*. Ezt már a musicalt követően tudtuk meg, amikor Csaba testvér
megkérte a szereplőket, mutatkozzanak be és mondjanak magukról néhány
szót. *„Jó
estét kívánok! Én Varga Mária Zita vagyok” – a tizennyolc éves lány
turizmust és vendéglátást tanul, jövőre érettségizik. Szeret énekelni,
táncolni, van három húga és egy öccse. Marosvásárhelyről származik, és
januárban lesz 13 éve, hogy a Szent Ferenc Alapítványnál él Déván. Jövőre a
Színművészeti Egyetemre szeretne jelentkezni.*

Talán ez volt az a pont, amikor – Csaba testvér biztosan nem haragszik meg,
hogy így érzem – a gyerekek lettek az este igazi főszereplői.
Bemutatkozásukat könnyek, csönd és taps fogadták.

*Egy másik szereplő, akit szintén Máriának hívnak, tizenhét éves,
természettudományt tanul és öt éve él Déván. Heten vannak testvérek: „hat
bátyám van”. Mária orvos szeretne lenni. Emese tizenhárom éves, ők kilencen
vannak testvérek és ebből hatan nevelkednek az alapítványnál.
Szabadidejében szeret „rózsafüzért csinálni”, színjátszókörben szerepelni,
szavalni. *A legfiatalabb bemutatkozó hat-, a legidősebb tizennyolc éves
volt. Sokan tanulnak turizmus szakon, de van köztük matematika–informatika
szakos, sokan épp az érettségire készülnek, és mindenki szeretne egyetemre
menni. Szinte valamennyi fiatal megemlítette, hogy szeret olvasni,
énekelni, rajzolni és a színjátszókörben lenni a többiekkel. Róbert a blues
és a jazz zenét, az állatokat is nagyon szereti, Szilárd pedig a focit.
Júlia filozófia szakon szeretne majd továbbtanulni, miután jövőre
leérettségizik. Egytől egyig csillogó szemű és csilingelő hangú gyerekek
szóltak a nézőkhöz. A jelen lévő szülők közül pedig talán nem csak nekem
tűnt fel, hogy hobbiként egyik dévai gyermek sem említette a manapság menő
számítógépes játékokat, a telefonozást vagy hasonló „kütyüs” dolgokat.
Mégis, vagy talán épp ezért is,* boldogság és öröm sugárzott belőlük.*

A darab tizenhét gyermekszereplője után *a művészeti vezető, Páll Éva is
bemutatkozott. „Lánycsaládom van” – mondta a tíz éve Déván élő nevelőnő.
Éva hét saját gyermeke mellett tizenegy lányt nevel a Szent Ferenc
Alapítvány dévai házánál.*

„Adja az Úr, hogy az az öröm, jókedv, az a gyermeki pajkosság, amivel
Krisztus közénk jött, amit valamilyen módon ezek a gyerekek önökkel
megéreztettek, legyen a mindennapi viseletünk. Öltözzünk szeretetbe!” –
kérte *Böjte Csaba, majd a színdarab legfiatalabb szereplőjét magasba
emelve „gyerekáldással”, és a nézőkkel közösen elmondott esti imával
búcsúzott. *

*Fotó: Merényi Zita*

*Magyar K*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20191209/f0b246e2/attachment.html>