<div dir="ltr">
<h1>Öltözzünk szeretetbe! – Böjte Csaba adventi estje Diósdon a dévai gyerekekkel</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai" target="_blank">Hazai</a> – 2019. december 9., hétfő | 11:29<div> <br> </div></div><div><a rel="lightbox['g102063']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102063&v=1&img=c_398A7752.jpg" style="margin-right: 0px;" width="471" height="314"><span title="42 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 42</span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
dévai Kolostori Kölyökszínház szereplői egy estére színházat
varázsoltak Diósdra: december 7-én a focipályán felállított színpadon
felcsendült <i>A muzsika hangja</i>.</span> Az otthonban élő gyerekek és
fiatalok elkísérték a Pest megyei kisvárosba Böjte Csaba ferences rendi
szerzetest, aki adventi gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel.
Szendéné Kiss Nóra beszámolóját szerkesztve közöljük.</h3><div><p>Szép
számmal gyűltünk össze a legfiatalabbaktól kezdve az idősekig a
rendezvénynek helyet biztosító DNS Szabadidő- és Sportközpontban.
Dizseri András, a rendezvényt szervező Pro Civitate – A Városért
Egyesület házigazdájaként bevezetőjében köszönetet mondott többek közt a
rendezvény helyszínéül szolgáló sportközpont Székelyföldről
elszármazott, de Diósdon élő tulajdonosának.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Diósd polgármestere
levélben köszöntötte Böjte Csabát és a rendezvény résztvevőit.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Csaba testvér elmondta, hogy a dévai Szent Ferenc Alapítványnál
nevelkedő gyerekek – a Kolostori Kölyökszínház tagjai – másnap koncerten
és klipforgatáson vesznek részt, és ha már itt vannak, elkísérték
Diósdra.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102063']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102063&v=1&p=1&img=c_398A6581.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>Adventi gondolatait a gyerekek által színpadra állított <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><i>A muzsika hangja</i>
című musical</b></span> mondanivalójával állította párhuzamba a ferences
szerzetes. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ez a darab szerinte épp arról szól, hogyan kellene a
családjainkat, a közösségeinket jókedvvel, vidámsággal, énekszóval,
mosollyal jobbá, szebbé tenni.</b></span></p>
<p>Majd az adventi gondolatkört nemzeti gondolatokkal továbbfűzve Böjte
Csaba elmondta, úgy látja, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a magyar nemzet „nagy fazekában”
pénzből, autóból, ruhából, házból van elég, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>de mintha <span style="background-color:rgb(255,242,204)">jókedvből,
derűből, hitből, reményből</span> kevesebb lenne.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Lehetne ezekből is több?
Csaba testvér szerint igen</b></span>. Megosztotta, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><font size="4"> </font><b><font size="4">ő minden évben ír az
angyalnak leveleket.</font> Jézus ugyanis azt mondta: <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Nem</span> kaptok, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ha nem
</span>kértek! </b></span>A dévai ferences szerint ez ilyen egyszerű.<font size="4"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A levélben minden
évben kér magának valamit, megsúgta, szinte minden évben ugyanaz a
kívánsága: hogy egy kicsit türelmesebb, nyugodtabb, szentebb lehessen.</b></span></font></p>
<p>Csaba testvér emlékeztetett, Jézus nem hozott „bodyguardokat”, sem
lángpallosos kerubot, hogy ha valami nagy baj van, akkor kimentsék.
Mennyei ejtőernyővel sem készült, hogy majd kiugrik közülünk, ha „gáz
van”. Eljött közénk, mert bízott bennünk. Gondolta, hogy ha döcögve is,
de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>csak megtanulják az emberek a szeretet parancsát. </b></span>„Hitt abban, hogy
ha a mennyei Atya 4,5 milliárd évvel ezelőtt beindította ezt a Föld nevű
projektet, akkor ez működni fog. Legyünk őszinték: döglött lóra ő se
ver patkót, nem igaz?”</p>
<p>„Van egy szomorú hírem: aki arra fogad, hogy itt a világvége, hogy a
globális felmelegedésben megsülünk, hát veszíteni fog.” Böjte Csaba
szerint van remény, van holnap és van jövő.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> „Érdemes gyereket vállalni,
érdemes vállalkozásba kezdeni, érdemes tartós tejet venni!” –</b></span> biztatta a
jelenlévőket, mert nincs olyan probléma, amit ne lehetne megoldani.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102063']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102063&v=1&p=1&img=c_398A7098.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>A problémákról egy történet jutott eszébe. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„Nálunk december 1-je
nemzeti ünnep (Románia születésnapja, amikor<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Erdély</span> is az ország része
lett <i>– a szerk.</i>), nem kell menni iskolába. </b></span>A gyerekek
megkérdezték tőlem: mit ünneplünk? Hát, mondom, gyerekek, ti azt a
napot, amikor apu anyutól elvált, megünneplitek?... Hát mit ünnepelnétek
meg? Azt a napot, amikor kibékülnek a szüleitek, igaz?” <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
gondolatmenetben Csaba atya egészen a honfoglalásig kanyarodott vissza.
Arról mesélt, hogy Árpád vezér úgy hitte, a Kárpát-medence nagy hazáját
az itt élő népek együttesen „tündérkertté” tudják tenni. „És mertek ezek
a fiúk vérszerződést kötni”, béke volt a Kárpát-medencében. De ez az
Árpád-kori álom </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Trianonra megkopott: a népek úgy érezték, hogy
külön-külön jobb lesz, mint<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>együtt. </b></span>„A száz év magány után azt kell
mondanom, hogy se a magyaroknak, se a szerbeknek, se a románoknak nem
volt ez egy nagyon nyerő évszázad. Több volt a fájdalom, a szomorúság,
mint az öröm.” <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Milyen jó lenne, ha erre a száz évre az lenne az ünnepi
válasz, hogy újra egy asztalhoz ülünk – javasolta Csaba testvér. – Nem
kell határokat húzogatni sehova, de a bizalmat, az egymás iránti
szeretetet, figyelmet el kellene kezdeni </b></span>– mondta.</p>
<p>A biztatást, a lelkesítést tovább folytatva Csaba testvér
hangsúlyozta, szerinte <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az aranykor, Isten országa nem mögöttünk, hanem
előttünk van.</b></span> Ebben hisz és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szeretné ezt a hitet, ezt a reményt és
bizalmat mindenki szívében feléleszteni. </b></span>Ebben segítenek a
gyermekvédelmi otthonból érkezett dévai gyerekek is, akik minden
alkalommal vidáman, bizalommal, reménnyel állnak színpadra.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102063']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102063&v=1&p=1&img=c_398A7072.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szűnni nem akaró vastaps köszönte meg a dévai Kolostori Kölyökszínház kis művészeinek előadását. <i>A muzsika hangja</i>
című musicalt hozták el, énekkel, tánccal, csodás kosztümökkel.</b></span> A két
részben, egy szünettel előadott produkciót látva a nézők valódi
színházban érezhették magukat. „Mi a legfontosabb, amit megtanultál,
Mária?” – tette fel a kérdést a darabban a rendfőnöknő a cserfes
főszereplőnek. „Tudnunk kell, mi a Jóisten akarata, és e szerint
cselekedni” – hangzott a válasz a fiatal, bájos lánytól.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Aki pedig a színdarabban Máriát játszotta, a valóságban is a Mária
nevet viseli</b></span>. Ezt már a musicalt követően tudtuk meg, amikor Csaba
testvér megkérte a szereplőket, mutatkozzanak be és mondjanak magukról
néhány szót. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Jó estét kívánok! Én Varga Mária Zita vagyok” – a
tizennyolc éves lány turizmust és vendéglátást tanul, jövőre
érettségizik. Szeret énekelni, táncolni, van három húga és egy öccse.
Marosvásárhelyről származik, és januárban lesz 13 éve, hogy a Szent
Ferenc Alapítványnál él Déván. Jövőre a Színművészeti Egyetemre szeretne
jelentkezni.</b></span></p>
<p>Talán ez volt az a pont, amikor – Csaba testvér biztosan nem
haragszik meg, hogy így érzem – a gyerekek lettek az este igazi
főszereplői. Bemutatkozásukat könnyek, csönd és taps fogadták.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102063']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102063&v=1&p=1&img=c_398A7509.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy másik szereplő, akit szintén Máriának hívnak, tizenhét éves,
természettudományt tanul és öt éve él Déván. Heten vannak testvérek:
„hat bátyám van”. Mária orvos szeretne lenni. Emese tizenhárom éves, ők
kilencen vannak testvérek és ebből hatan nevelkednek az alapítványnál.
Szabadidejében szeret „rózsafüzért csinálni”, színjátszókörben
szerepelni, szavalni. </b></span>A legfiatalabb bemutatkozó hat-, a legidősebb
tizennyolc éves volt. Sokan tanulnak turizmus szakon, de van köztük
matematika–informatika szakos, sokan épp az érettségire készülnek, és
mindenki szeretne egyetemre menni. Szinte valamennyi fiatal
megemlítette, hogy szeret olvasni, énekelni, rajzolni és a
színjátszókörben lenni a többiekkel. Róbert a blues és a jazz zenét, az
állatokat is nagyon szereti, Szilárd pedig a focit. Júlia filozófia
szakon szeretne majd továbbtanulni, miután jövőre leérettségizik. Egytől
egyig csillogó szemű és csilingelő hangú gyerekek szóltak a nézőkhöz. A
jelen lévő szülők közül pedig talán nem csak nekem tűnt fel, hogy
hobbiként egyik dévai gyermek sem említette a manapság menő számítógépes
játékokat, a telefonozást vagy hasonló „kütyüs” dolgokat. Mégis, vagy
talán épp ezért is,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> boldogság és öröm sugárzott belőlük.</b></span></p>
<p>A darab tizenhét gyermekszereplője után <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a művészeti vezető, Páll Éva
is bemutatkozott. „Lánycsaládom van” – mondta a tíz éve Déván élő
nevelőnő. Éva hét saját gyermeke mellett tizenegy lányt nevel a Szent
Ferenc Alapítvány dévai házánál.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102063']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102063&v=1&p=1&img=c_398A7161.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>„Adja az Úr, hogy az az öröm, jókedv, az a gyermeki pajkosság, amivel
Krisztus közénk jött, amit valamilyen módon ezek a gyerekek önökkel
megéreztettek, legyen a mindennapi viseletünk. Öltözzünk szeretetbe!” –
kérte <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Böjte Csaba, majd a színdarab legfiatalabb szereplőjét magasba
emelve „gyerekáldással”, és a nézőkkel közösen elmondott esti imával
búcsúzott. </b></span></p>
<p><b>Fotó: Merényi Zita</b></p>
<p><b>Magyar K</b></p></div>
</div>