[Grem] Müller bíb. kritikája, figyelmeztetése a német egyházról és a pán-amazóniai szinódusról

2019. Aug. 22., Cs, 20:32:25 CEST

 Müller bíboros a német egyházról és a pán-amazóniai szinódusról
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/08/20/muller_biboros_a_nemet_egyhazrol_es_a_pan-amazoniai_szinodusrol>
„Az
Egyházból való tömeges kilépés és az egyházi élet hanyatlásának válságát
nem lehet az Egyház ön-szekularizációjával orvosolni.”

*https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/08/20/muller_biboros_a_nemet_egyhazrol_es_a_pan-amazoniai_szinodusrol
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/08/20/muller_biboros_a_nemet_egyhazrol_es_a_pan-amazoniai_szinodusrol>*

*Még július 29-én egy újabb kritikai dolgozat jelent meg
<http://kath.net/news/68696> az osztrák kath.net <http://kath.net>
katolikus hírportálon Gerhard Müller
<https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/M%C3%BCller> bíborostól, a Hittani
Kongregáció előző prefektusától*. *A bíboros ebben is a pán-amazóniai
szinódus <https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/p%C3%A1n-amaz%C3%B3nia>
munkadokumentumának felvetéseit veszi górcső alá, kiegészítve a
németországi katolikus egyházban
<https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/N%C3%A9metorsz%C3%A1g> zajló
folyamatok kritikájával.*

*Az alábbiakban Müller bíboros e második dolgozatát adjuk közre teljes
terjedelmében, magyar nyelven. A bíboros első dolgozata, amely július 27-én
jelent meg a Katolikus Válaszon, ide kattintva
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/07/27/muller_biboros_senki_sem_epithet_mas_alapra_mint_a_mar_meglevore_jezusra>
olvasható.-*

*[image: unnamed-11.jpg]*
*„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok
át” (Róm 12, 2).*

*1. Az Egyház elvilágiasítása a válság oka, nem pedig megoldása*

Aki hiszi, hogy *„Krisztus [...] szerette az Egyházat, és feláldozta magát
érte, hogy [...] megszentelje”* (Ef 5, 25 sk.), csak megrendüléssel
fogadhatja a legújabb hírt *Németországból. 2018-ban több, mint 216 000
katolikus hagyta el hivatalosan
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/07/19/rekordszamu_kilepot_eredmenyeztek_a_nemet_egyhazban_az_elmult_evek_reformjai>
az Egyházat,* vagyis ennyien adták fel lelki hazájukat, és fordítottak
hátat hitbéli Édesanyjuknak.* Az okok egyénenként persze eltérőek,* mint
ahogy azok az emberek is különbözők, akik a keresztség által Krisztus
testének tagjaivá váltak. Az azonban világos, hogy* a legtöbben olyan
lelkülettel lépnek ki az Egyházból, mintha valamilyen világi egyesületben
szüntetnék meg a tagságukat vagy elfordulnának attól a politikai párttól,*
amely szellemiségétől eltávolodtak, esetleg amelyben csalódtak. Egyáltalán *nem
tudatosul bennük **vagy talán soha nem is hallottak* *róla, hogy bár az
Egyház, legmagasabb képviselőit is beleértve, tökéletlen emberekből áll,
lényegét és megbízatását illetően isteni eredetű.* *Hiszen Krisztus az
Egyházát a világ üdvösségére alapította, *amely *„szentsége, azaz jele és
eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem
egységének”* (Lumen gentium 1).

A Zsidókhoz írt levél szerzője minden bizonnyal tudatában volt az ilyen
emberek pasztorálásával járó nehézségeknek: *„Azt ugyanis, aki egyszer már
részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a
Szentlelket, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő
élet erőit, aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani.
Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz
belőle.”* (Zsid 6, 4-6).

*Az emberek* *azért nem érzik, hogy az Egyház elhagyásával súlyosan vétenek
Megváltó Urunk, Krisztus szeretete ellen, és örök üdvösségüket teszik
kockára, mert úgy vélik, az Egyház nem több, mint egy világi egyesület.*
Semmit sem tudnak arról, hogy* a katolikus hitre tértek üdvösségéhez
nélkülözhetetlen
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/02/27/jezus_krisztus_egyhaza_egy_es_az_udvozuleshez_szukseges>
a földön vándorló Egyház. „Az viszont nem üdvözül, aki beépül ugyan az
Egyházba, de nem tart ki a szeretetben, és így ’teste szerint’ az Egyház
kebelében marad, ’szíve szerint’ azonban nem.” (Lumen gentium 14).*

Az Egyházból való tömeges kilépés és *az egyházi élet* *hanyatlásának *(a
templomba járók csekély száma, kevesebb keresztelés és bérmálás, üres papi
szemináriumok, a szerzetesrendek elnéptelenedése) *válságát nem lehet **az
Egyház** további elvilágiasításával, ön-szekularizációjával
orvosolni.* Nem *azért
térnek vissza az emberek Krisztus üdvözítő közösségébe, *vesznek részt a
Szent Liturgián és részesülnek a szentségekben, mert a püspök olyan kedves,
vállveregető, emberközeli, és semmilyen banalitástól nem riad vissza,
hanem *mert
felismerik a kegyelem ezen eszközeinek valós értékét.* * Legitimálhatja
magát az Egyház az elkeresztényietlenedett világ előtt az ökológiai
mozgalom egyfajta természetvallási lobbijaként vagy a migránsoknak adakozó
segélyszervezetként, de így aztán igazán elveszíti önazonosságát,* *amely a
Krisztusban való üdvösség egyetemes szentsége*, *és mégsem nyeri el azt az
elismerést, amelyet a baloldali-zöld fősodortól remél.* *Az Egyház csak
akkor szolgálja az emberek Isten és a hitből való élet utáni törekvését, ha
az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében minden embernek hirdeti az
evangéliumot és a keresztség által Jézus tanítványaivá teszi őket. **Az
Egyház Krisztus teste, tehát a fő, Jézus Krisztus általa és benne van jelen
az idők végezetéig *(V.ö. Mt 28, 19 sk.). Ő szól hozzánk a szentbeszédben, *Ő
keresztel, bérmál, jeleníti meg keresztáldozatát a szentmisében és
ajándékozza magát az örök élet eledeleként,* *Ő bocsátja meg a bűnöket és
küldi az Egyház szolgálóinak a Szentlelket, aki által a felszentelt
püspökök és papok Krisztus, az Újszövetség főpapja nevében cselekednek, és
teszik őt láthatóvá a közösségben* (Sacrosanctum concilium 41). *A német
egyház felsőbb vezetésében preferált ún. „szinódusi út”
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/05/27/kisajatitja_a_nemet_puspoki_kar_kommunikaciojat_a_reformer_tobbseg>
célja azonban az Egyház további elvilágiasítása. *Az evangéliumban való
megújulás, úgy mint katekézis, misszió, lelki gondozás, a szentségekbe való
beavatás helyett már vagy fél évszázada olyan témákat helyez előtérbe,
amelyekkel jó pontot vél szerezni magának a nyugati világ közvéleményénél
és reméli, hogy eljut egy, a materialista emberképre redukált
gondolkodásmódhoz.

*Alapjában véve (1) a papság szentségének jól fizetett funkcionáriusok
professzionális rendszerévé való átalakításáról, és (2) a püspökök és papok
politikai értelemben vett „hatalmának” átruházásáról van szó egy
világiakból álló vezető szervezetre azzal a megkötéssel, hogy azonos
végzettség esetén a nőket illeti az elsőbbség.*

*Ami zavarja őket (3*),* az **a „testtel szemben ellenségesnek” bélyegzett
és a modern szexuális kutatásokkal állítólag* *nem kompatibilis* *keresztény
erkölcs*, ahogyan az a Krisztusban való új életből következik (V.ö. Gal 5,
13-25).

A protestáns reformáció és a felvilágosodás naturalizmusa óta a *botránykő
természetesen *(4) *a papi cölibátus, és az Istennek szentelt élet
evangéliumi tanácsai, a szegénység, a tisztaság, és az engedelmesség.*

Egy olyan Egyházban, amely tisztán evilági célokkal rendelkező emberi
szervezetként már feladta küldetését mint a Krisztusban való üdvösség
közvetítője, és amely már minden transzcendens és eszkatologikus
kapcsolatot elvesztett az eljövendő Úrral, *az, hogy valaki **„a mennyek
országáért önként mond le a házasságról”* (Mt 19, 12),* ill. egészen „arra
van gondja, ami az Úré” * (1 Kor 7, 32), *kínos, mint egy idegen test vagy
örökölt teher,* amelytől a lehető leggyorsabban meg kell szabadulni.
*Legföljebb
**néhány csodabogár esetében elfogadható, egy extrém mértékben autonóm
önmeghatározás mazochisztikus formájaként.*

*2. Németek és amazóniaiak egy hajóban*

Ahogy már a családszinódusoknál is megtapasztaltuk, *a „német egyház”
hegemóniára törekszik a világegyházban, büszkén és fensőbbrendűen tetszeleg
*a modern kor és a kereszténység kibékítőjének úttörő szerepében
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/06/30/muller_biboros_az_egyhaz_mai_reformerjeirol_teljes_interju>,
Ferenc pápa *„Isten németországi zarándok népéhez”*
<http://w2.vatican.va/content/francesco/de/letters/2019/documents/papa-francesco_20190629_lettera-fedeligermania.html>
címzett 2019. június 29-i levele
<https://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-levele-sulyos-belso-valsaggal-kuzdo-nemet-katolikus-egyhazhoz>
ellenére. Az még nem derült ki, és az érdeklődő megfigyelőnek nehezen is
érthető, miért érzik magukat hivatottnak arra, hogy példaként szolgáljanak
másoknak*, amikor a saját országuk egyháza ilyen sivár, reménytelen
helyzetben van. **Olyan semlegesen és szépen hangzó kifejezéseket
használnak, mint **„gyógyító decentralizáció” *(Instrumentum Laboris 126) *vagy
**a katolikus egyház ’rómátlanítása’ * (azelőtt ezt Róma-ellenes
affektusnak nevezték), *amelyek alatt valójában a kinyilatkoztatás helyett
egy Amazonas-mitológia és ökoteológia, az apostolutód püspököknek egyházi
tekintélye helyett pedig saját ideológusaik egyeduralmának kizárólagos
érvényességét értik. *De a katolikus egyháztanban nem a centrum és a
periféria közötti hatalmi egyensúlyról van szó, hanem a pápa és az őt
támogató bíborosi kollégium, valamint római kúria és az egyetemes Egyház
részegyházait vezető és képviselő püspökök közös felelősségéről (Lumen
gentium 23).

Javaslatom: *Ha mindkét irányból valóban valami jót akarnak tenni *az
Egyházzal, akkor pl.* tartózkodni kellene * *attól, hogy rendes kánoni
eljárás (a védelem jogának biztosítása) nélkül váltsanak le püspököket,
vagy nem kellene indoklás nélkül bezárni kolostoroka*t, ill. a
részegyháznak sem szabadna aláásni a pápa tanítói és joghatósági primátusát
azzal az ürüggyel, hogy ő nem Róma filiája
<http://www.ncregister.com/daily-news/german-bishops-we-are-not-just-a-subsidiary-of-rome>.
*Ide tartozik még** a keresztény bánásmód azokkal a testvéreinkkel és
munkatársainkkal, akiknek nincs más ’bűnük’, csak az, hogy – a vélemények
és stílusok legitim pluralitása keretén belül **– elöljáróik privát
véleményétől* *eltérő pozíciót képviselnek.*

*A Német Püspöki Konferencia vonatkozásában a szinódusi folyamat
egyházpolitikailag összefonódik az Amazónia-szinódussal, és eszközként
szolgál a világegyház átalakításához*. A vezető személyiségek is szinte
teljesen azonosak mindkét eseménynél, és a Német Püspöki Konferencia
segélyszervezetein keresztül anyagi és szervezeti összefonódások is vannak.
Azonban nem lehet tudni, hogy a nehéz kő hol áll meg. Azután már semmi sem
lesz olyan, mint amilyen volt, az Egyházra senki sem fog ráismerni - mondta
az egyik illetékes.* De lehet, hogy elszámítják magukat, mint* *a lüdiai
Krőzus király (Kr.e. 590-541), aki fatális módon félreértette *a* perzsák
elleni támadáskor kapott delphoi jóslatot: **„Ha átléped a Halüszt, egy
nagy birodalom fog megdőlni.”* *A mi Halüszunk a katolikus egyház
tanításának, életének, kultuszának isteni rendje (Lumen gentium).*

*Sajnos* Németországhoz hasonlóan *az egykor majdnem tisztán katolikus**
Dél-Amerikában is milliószámra lépnek ki **a katolikus egyház**bó*l, mégsem
keresik e katasztrófa okait, sem komoly elhatározást nem látunk az Egyház
Krisztusban való megújítására. *A megoldás* *itt sem az Egyház
’pünkösdösítése’, vagyis liberál-protestánssá való átalakítása
latin-amerikai módra*, *hanem éppen az, hogy újra felfedezze katolicitását*.
Kívánatos tehát, hogy miként a „Szent Zsinat”, úgy a püspökök
közössége is *„elsősorban
a katolikus hívők felé fordul. A Szentírás és a hagyomány alapján azt
tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert
egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az
Egyház, jelenik meg számunkra; [...] Az Egyház közösségébe azok épülnek be
teljesen, akik Krisztus Lelkének birtokában az Egyház egész berendezését és
az üdvösség minden eszközét benne elfogadják, és látható közösségében -- a
hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség
kötelékeivel -- kapcsolódnak Krisztushoz, aki Egyházát a pápa és a püspökök
által kormányozza.”* (Lumen gentium 14).* Nem* *az ellentmondó vélemények
tarka diverzitása vagy Isten szent akaratával szemben a lelkiismereti
döntés önkénye **katolikus, hanem a népek egysége a hitben, amely
beleilleszt minket az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való egységbe.
„Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám bennem vagy és én benned, úgy
legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” *(Jn
17, 21). És ezért figyelmeztet minket Szent Pál: *„Törekedjetek rá, hogy a
béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek,
mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a
keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll,
mindent áthat és mindenben benne van.”* (Ef 4, 3-6). *Az Instrumentum
Laboris és a németországi szinódusi folyamat egyaránt* *az Egyház* *további
elvilágiasítását tartja a válságból való kiútnak*. *Ha* a kereszténység
egyetemes értelmezésében* már nem *I*sten Krisztusban való történelmi
önkinyilatkoztatását tekintjük alapnak*, *hanem az Egyházat és liturgiáját
beillesztjük a világ egész mitologikus perspektívájába, vagy egy a bolygónk
megmentésére szolgáló ökológiai program funkciójává tesszük, akkor a
szentségi lét, különösen az apostoli utódlás püspöki és papi hivatalának
szentsége elveszti a lába alól a talajt.* Ugyan ki akarna egy ilyen ingó
talapzatra egy életet felépíteni, amely teljes odaadást követel?

*3. A válság gyújtópontja az egyházi rend szentsége*

Mivel Krisztus *„saját fölszenteltségének és küldetésének részeseivé tette”*
(Lumen gentium 28) az apostolokat és püspöki hivatásban őket követőket,
akik a papokkal, diakónusokkal és minden megkeresztelt hívővel a helyi
egyházak egységének elvét testesítik meg, a püspökök isteni küldetésként,
Krisztustól kapott megbízásként (Lumen gentium 20) gyakorolják hatalmukat.
Ez nem valamiféle politikai-szociológiai hatalom, hanem a Szentlélekben
adományozott spirituális felhatalmazás arra, hogy Isten népét
megszenteljék, tanítsák és vezessék. *„A püspökök tehát segítőikkel, az
áldozópapokkal és a szerpapokkal együtt átvették a közösség szolgálatát,
Isten helyett állnak a nyáj élén, melynek -- mint tanítómesterek, az
istentisztelet papjai és a kormányzás szolgái -- pásztorai.” (Lumen gentium
20). Itt nem **három különböző hivatalról van szó, amelyek a történelem
véletlenszerűségei folytán összefonódtak, tehát újra szét lehet őket szedni
vagy másképpen összerakni.* *Hibás az összehasonlítás **az abszolút
uralkodók világi hatalmával is, amellyel Montesquieu nyomán jogosan
állítják szembe a hatalmi ágak (közigazgatás, törvényhozás,
igazságszolgáltatás) szétválasztásának modelljét*. *Mert az apostolok és
utódaik Krisztus nevében és a Szentlélek erejéből Krisztus, a tanító, a
pásztor és a főpap egyszemélyi szolgálatát végzik, amely nem mások fölött
gyakorolt hatalom, hanem mások üdvéért való szolgálat *(Mt 23, 11). Ezért
azok a püspökök, akik nyíltan deklarálják, hogy önként lemondanak
„hatalmukról”, nem szerénységükről tesznek tanúbizonyságot, hanem inkább
arról, hogy nem értik, mit jelent katolikus püspöknek lenni. *Azt a fajta
„hatalmat” ugyanis, amely**ről le akarnak mondani, jobb, ha egyáltalán nem
birtokolják, a szenteléskor Krisztustól rájuk ruházott spirituális
teljhatalomról azonban nem mondhatnak le, mivel az nem a saját tulajdonuk*.
Persze kérhetik felmentésüket püspökségük joghatósági hatalmának gyakorlása
alól, ha nem képesek az ezzel járó felelősségnek megfelelni.

Jellemző, hogy *sem a pán-amazóniai szinódus munkadokumentuma, sem a német
szinódusi atyák nem* *a bibliai alapelvekből* *indulnak ki és nem* *a
hagyományokon, valamint a kötelező érvényű zsinati és pápai
hithatározatokon nyugvó egyházi tanításhoz ** igazodnak. Ehelyett a
globális világ szociológiai szükségszerűségeiből, ill. az amazóniai törzsi
népek hagyományos szervezeti formáiból vezetik le a normákat és
szabályokat.*

*Ha ott a közösség szentségekkel való ellátása(!) céljából teológiai
tanulmányok nélkül is (IL 129, 2) pappá szentelnek stabil (vajon egyházilag
érvényes?) párkapcsolatban élő, tekintélyes férfiakat, akkor miért ne
lehetne ez ürügy arra, hogy a viri probati
<https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/viri_probati> intézményét végre
Németországban is bevezessék, ahol a cölibátusnak nincs már társadalmi
elfogadottsága, és a házas teológusok készen állnának arra, hogy
felszentelt papként betöltsék a cölebsz klérusban keletkezett hiányt. *A *„hét
jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfi”* (ApCsel 6, 3) kiválasztásából
az asztal szolgálatának ellátására (ApCsel 6, 1-7), amiből később a
felszentelt diakónusok egyházi rendi fokozata kialakult, *nem lehet azt a
teológiai következtetést levonni*, *hogy az egyház szociológiai
szükségszerűségből bármikor és egyáltalán az egyházi rend szentségének
újabb formáit hozhatná létre *(IL 129). Az egyházi rend szentségének három
fokozata egyrészt az apostolok utódainak megbízatásából adódik, amely az
evangélium hirdetéséből, a kegyelem szentségi közvetítéséből, és a
krisztusi nyáj jó pásztorként való vezetéséből áll, másrészt a
rész-egyházak kialakulásából, amelyek az egyetemes egyházat képviselik
helyi szinten. Itt egy kiválasztott pap a presbiterek és diakónusok
kollégiumának elöljárója, akit a 2. századtól kezdve egyre gyakrabban
illetnek az exkluzív „püspök” elnevezéssel (Antióchiai Szent Ignác, Mag.
6,1). *A püspök a helyi egyház egységének szentségi képviselője, és ő
jeleníti meg az apostoli eredettel való egységet, mivel a püspökök
közössége, élükön a pápával a Péter által vezetett apostolok közösségének
utóda *(1. Kelemen-levél 42-44; Lumen gentium 20 skk.).

*4. A nők pappá szentelése?*

A történelmileg a Krisztus alapította apostoli rendből a korai egyházban
kialakuló háromfokozatú egyházi rend *„isteni küldetés”* (Lumen gentium 20)
által áll fenn, és azok gyakorolják, akiket az érvényes terminológia
szerint *„püspököknek, áldozópapoknak, diákonusoknak hívnak”* (Lumen
gentium 28). Boldogabb időkben a német püspökök egy emberként szögezték le
a kultúrharcot kirobbantó Bismarckkal szemben: *"Az Egyház alkotmánya
minden lényeges pontban Istentől elrendelt, mentes minden emberi
önkénytől.”* (DH 3114). Ehhez kapcsolódik az a felismerés, hogy a püspöki,
papi és diakónusi hivatal az egyházi rend egyetlen szentségének csupán
különböző fokozatai. *„[...] senki sem kételkedhet abban, hogy az egyházi
rend igazi és szoros értelemben vett szentség, egy az Egyház hét szentsége
közül”* (Tridenti zsinat, Tanítás és kánonok az egyházi rend szentségéről,
DH 1766, 1773).

Ezért nincs értelme az *"Ordinatio sacerdotalis"* (1994) vonatkozásában az
olyan leleményes interpretációnak, miszerint nem az osztatlan egyházi rend
szentségéről mint egészről van szó, hanem csupán a püspöki és a papi
hivatalról, melyek csak a férfiaknak vannak fenntartva. *Ha teológiailag
elemezzük a dogma- és egyháztörténeti megállapításokat az egyházi rend
szentségéről szóló kijelentésekkel összefüggésben, egyértelműen
megállapítható, hogy a diakónusi hivatal szentségét a katolikus egyház soha
sem szolgáltatta ki nőnek
<https://katolikusvalasz.blog.hu/tags/diakonissza>.** II. János Pál pápa
kötelező érvényű döntést hozott arról, hogy az „isteni eredetű” egyháznak
nincs hatalma arra, hogy nőket pappá szenteljen.* Ez nem a történelmi
körülményeken múlik, hanem* az Egyház imént említett Istentől származó
rendjéből következik, és egyértelműen vonatkozik mind a három szentségi
fokozatra.* Mivel az Egyház általános felfogásában és nyelvhasználatában a
*„szolgáló”* kifejezésre a görög eredetű *„diakonos”* honosodott meg
terminus technicusként az egyházi rend első fokozatára, nincs értelme nem
felszentelt női diakónusokról beszélni, és azt a fikciót terjeszteni,
mintha az ősegyházban csupán rövid ideig és lokálisan jellemző, megszűnt
diakonissza feladatkör újraélesztéséről lenne szó. *Ellentmond a püspöki és
a papi szolgálat lényegének az is, ha csak az Eucharisztia liturgiájára
korlátozzuk, és az általuk bemutatott szentmisén laikusok, vagyis nem
felszentelt férfiak vagy nők is tarthatnának szentbeszédet
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/07/21/marx_biboros_vilagi_hivek_is_vegezhessek_a_homiliat>.
*Így a papok ’oltáros papokká’ válnának, ami egykor a reformátorok
tiltakozását is kiváltotta. *„A szentmise két része, az Ige liturgiája és
az Eucharisztia liturgiája oly szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy egy
istentiszteleti cselekményt alkot.” (Sacrosanctum concilium 56). Ezért a
prédikáció a püspökök és a papok dolga, esetleg adott alkalommal a
felszentelt diakónus is közvetítheti azt. Az Ige és az Eucharisztia
liturgiája tehát belső egészet alkot*. A püspökök legfőbb hivatala az
evangélium hirdetése, és ebből következnek a szentségi feladatok is (Lumen
gentium 25). Amint az apostolok *„szolgái [...] az isteni szónak”* (Lk 1,2;
v.ö. ApCsel 6,2), ugyanúgy a papoknak (püspökök, presbitereknek) is *„az
evangélium hirdetésében és a tanításban”* (1Tim 5, 17) kell fáradozniuk. A
felszentelésben nem egyes, belső rend nélküli feladatokat és
felhatalmazásokat kapnak meg. Az Ige egységes szolgálata által válik az
Egyház a hit közösségévé, ebben a szolgálatban ünnepli a szentségeket, és
általa vezetik a választott pásztorok Isten nyáját Krisztus nevében és az Ő
hatalmával. Ezért azonos tőről fakadnak a papság tanítói, liturgikus és
vezetői feladatai, és csak teológiai szempontból különböztetjük meg őket
(Presbyterorum ordinis 4-6). A római miserítus Kr.u. 160-ból származó első
leírásában Jusztinusz vértanú és filozófus úgy fogalmaz, hogy a vasárnapi
liturgiában a bibliai könyvekből származó olvasmányok után az elöljáró
(püspök, presbiter) prédikál, majd offertóriummal, konszekrációval és
kommunióval ünnepli az Eucharisztiát (V.ö. Jusztinusz, II. Apológia, 65-67).

A szentségek az isteni kegyelem jelei és eszközei: általuk építi fel Isten
úgy az egyes keresztényeket, mint az Egyház egészét. Ezért nem követelheti
senki az emberi jogokra hivatkozva világi emberek (legyenek férfiak vagy
nők) felszentelését, hiszen az emberi jogok emberi természetűek. Azonban a
kegyelem és az Isten alapította Egyház rendjére a civil hatalomnak nincs
semmilyen kompetenciája.* Felszentelni csak katolikus férfit lehet, ha
elhivatott, és az Egyház, akit a püspök képvisel, ezt az elhivatottságot
valódinak ismeri el, és az alkalmas jelöltet diakónusnak, papnak vagy
püspöknek felszenteli. Ezzel a felfogás**sal csak azoknak vannak
nehézségeik, akik az Egyházban egyfajta világi képződményt látnak,
következésképpen az egyházi rend szentségét nem ismerik el isteni
alapításúnak, és a keresztény hivatalok viselőit egy vallási-szociális
szervezet funkcionáriusi szerepére redukálják.* Ha így lenne, Szent Pál nem
inthette volna a hívőket: *„Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek
őket, mert ők vigyáznak rátok, annak tudatában, hogy számot adnak
lelketekről. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem
válnék javatokra.”* (Zsid 13,17).

*Mivel a pápai és püspöki tanítóhivatalnak nincs teljhatalma **a szentségek
lényege* *fölött (*Tridenti Zsinat: Tanítás és kánonok a mindkét szín
alatti áldozásról és a kisgyermekek áldozásáról, DH 1728; Sacrosanctum
concilium 21), *sem egy szinódus a pápával vagy nélküle, sem egy ökumenikus
zsinat
<https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/04/06/schonborn_biboros_zsinat_kell_hogy_dontson_a_nok_pappa_szenteleserol>,
sem egyedül a pápa ex cathedra
<http://katolikusvalasz.blogspot.com/2016/08/a-papa-tevedhetetlensege.html>
nem rendelheti el a nők püspökké, pappá vagy diakónussá szentelését.** Ez
ellentétben állna** az Egyház kinyilatkoztatott tanításával **és
érvénytelen lenne. *Azonban a fentiek nem érintik a megkereszteltek
egyenjogúságát a kegyelmi életben és az összes olyan egyházi hivatal
betöltésében, amelyek ellátásához nincs szükség a felszentelt állapotra.

*5. A papi szolgálat lényege*

Az elmúlt 2000 évben folyamatosan, néha drámaian változtak az Egyház
életére hatást gyakoroló kulturális konstellációk, politikai-szociológiai
feltételek. Ezzel szemben a papi szolgálat lényegében nem változott, lett
légyen az a feudális társadalom körülményei között, a germán magánegyház
intézményében, az udvari- és hercegérsekségek idejében, vagy az 1870-ig
független Egyházi Állam a péteri szolgálatra kiható előnyei és hátrányai
közepette. A mai napig lényegében az Ige és a szentségek szolgálatát
jelenti a világ üdvössége javára ez a pásztori munka*. A pap, Jézushoz
hasonlóan, „lelketek pásztor[a] és oltalmazój[a]” (1 Pét 2, 25), a „legfőbb
pásztor”, életét adja a rá bízott juhokért (1 Pét 5, 1-4). A szentségek
lényege az Egyház hatalma fölött áll. *A Szentírás és a Hagyomány néhány
elszigetelt eleméből, valamint a kötelező dogmatikai határozatok és a
kevésbé fontos dolgok fejlődési tendenciái közti különbségtétel hiánya
miatt *nem lehet összebarkácsolni a papi hivatás újabb és újabb aktuális
modelljét.* *Nem** azok a papi képek fontosak, amelyeket a
pasztorálteológia stratégái alakítottak ki*, *hanem egyedül Krisztusnak, az
Újszövetség főpapjának képe, amely kitörölhetetlenül belevésődött a
felszentelt papok lelkébe, és akinek nevében és erejéből a püspökök és a
papok a híveket megszentelik, tanítják és kormányozzák *(Presbyterorum
ordinis 2; 12).

*Ha* *azt az alaptételt, hogy** a papok a szentelésben a Szentlélektől
kapott pecsét erejénél fogva, az apostolokhoz hasonlóan „in Persona
Christi”, tehát Krisztus, az Egyház feje **„követségében”* (2Kor 2, 10;
2Kor 5, 20) *cselekszenek* (Presbyterorum ordinis 2), *lekicsinylően a
klerikalizmus okának tartják, amely - ahogy a szinódusi folyamat vezető
gondolkodói állítják - ráadásul állítólag a fiatalokon elkövetett szexuális
visszaélésekhez vezet, akkor ez nem csak rendkívül nagy sértés **a számos
buzgó lelkipásztorra* *nézve. Sokkal inkább** Jézust ** hazudtolják meg,* *aki
a 12 apostol után a 72 tanítványnak is ezt mondta: **„Aki titeket hallgat,
engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem
elutasít, azt utasítja el, aki küldött engem.”* (Lk 10, 16). Egy német
liturgiaprofesszor az akaratán kívül rossz fényben tüntette fel magát, és
nyíltan ellentmondásba került a II. Vatikáni Zsinattal, amikor azt állította
<https://www.lifesitenews.com/blogs/german-theologian-claims-catholic-liturgy-promotes-clericalism-fosters-sex-abuse>,
hogy a napi szentmise, amely Jézus az emberek iránti szeretetből végzett
keresztáldozatának szentségi megjelenítése, a pedofil és homofil szexuális
visszaélések oka. A zsinat ugyanis így fogalmaz: *„Az eucharisztikus
áldozat misztériumában, melyben a papok legfőbb feladatukat végzik,
megváltásunk műve folytatódik; ezért nagyon ajánlatos a naponkénti
bemutatása”* (Presbyterorum ordinis 13).

*Ha a németországi szinódusi folyamatban nem foglalkoznak *a* hit
átadásának témájával, az Egyház** hanyatlása egyre gyorsabb lesz.*

Talán a „maroknyi nyáj” felé haladunk. De ez a jézusi kifejezés nem
szociológiai jellegű, és semmi köze a kis vagy nagy tömeghez. *Isten azt
akarja, hogy Jézus Krisztus, az egyetlen üdvözítő által „minden ember
üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4), és hogy ott éljen
„Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos
alapja” (1Tim 3, 15). Az Egyház Isten népe a népek közösségében. És ha egy
nemzet túlnyomó része katolikus, és ezért a közösséget és az államot is
áthatja a katolikus kultúra, akkor ez mindenképpen Isten akarata. *De
többségben vagy diaszpórában egyaránt mindig „maroknyi nyáj” vagyunk, mert
kereszténynek lenni a megfeszített Úr nyomában nem azt jelenti, hogy
alkalmazkodunk-e a vezető kultúrához vagy szemben állunk vele, hanem
személyes döntés, a megfeszített és feltámadott Úrjézus szabad akaratból
való követése.

Biztosan nagyon jó [*ahogy egy közismert német népdal mondja - a ford.*] a
Rajnánál élni és az Amazonasról álmodozni. De a fenséges folyamok látványa
nem tudja csillapítani szívünk vágyát a megnyugvásra Istenben, és a vizük
sem csillapítja szomjunkat az örök élet után.* Csak az a víz, amit Jézus,
Isten testté lett Igéje ad, lesz bennünk „örök életre szökellő vízforrás”
(Jn 4, 14).*

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_8278483819135660509_m_7826488944863606879_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190822/7b81ecb9/attachment.html>