[Grem] R. Scruton Sorosról, az iszlámról, a homoszexualitás abnormalitásáról, Kínáról, a brit állapotokról

[Emoke Greschik]

 Elnézést, hogy gondolkodom
<https://mandiner.hu/cikk/20190412_roger_scruton_elnezest_hogy_gondolkodom>
https://mandiner.hu/cikk/20190412_roger_scruton_elnezest_hogy_gondolkodom

Roger Scruton
The Spectator
<https://blogs.spectator.co.uk/2019/04/roger-scruton-an-apology-for-thinking/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201904>

Ami a Soros-birodalmat illeti, én vagyok az egyetlen, aki tudja, ki volt
az, aki megpróbálta meggyőzni Orbán Viktort e birodalom jelenlétének
elfogadásáról Magyarországon, külön kiemelve a CEU-t.

Roger Scruton írása a Spectatorben annak kapcsán, hogy a New Statesman
interjúcikke után a brit kormány kirúgta őt
<https://mandiner.hu/cikk/20190410_kirugta_es_elhatarolodott_a_brit_konzervativ_kormany_roger_scrutontol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201904>
nem fizetett építésügyi esztétikai bizottsági vezető posztjáról, és el is
határolódott kijelentéseitől.

***

„Adtam egy interjút mostanában a New Statesmannek, azzal a feltételezéssel,
hogy a lap, amibe korábban borkritikákat írtam, tisztelettel kezel engem,
és munkatársa, George Eaton komolyan akar beszélgetni velem szellemi
életemről. Nem először fordul elő, hogy be kell látnom, mekkora hiba a
fiatal balosokat úgy kezelni, mintha felelős emberi lények volnának. Itt
van rövid válaszom megjegyzéseim lelkiismeretlen, kontextusából kiragadott
közlésére, amelyek közül némelyik arra szolgált csak, hogy gondolatbűnnel
gyanúsítsanak meg és meggyőzzék a kormányt, hogy alkalmatlan vagyok arra
bizottsági elnöki posztra, amellyel nemrég megbíztak.

Eaton megismétli azt a rágalmat, amely eredetileg parlamenti védettséget
élvezve mondatott ki, hogy valamiféle zsidó összeesküvés-elméletet vallok
magaménak. Itt van, amit ebben a beszédben mondtam (a nemzetállamról, a
magyar akadémián) erről a témáról:

*„A zsidó kisebbség (itt, Magyarországon), ami túlélte a náci megszállást,
továbbra is üldöztetést szenvedett a kommunisták alatt, kétségtelenül tesz
érte, hogy jelenléte látható legyen. A budapesti értelmiség jelentős része
zsidó, és részint a Soros-birodalom hálózatához tartoznak. Ezekben a
körökben sokan joggal viseltetnek gyanúval a nacionalizmussal kapcsolatban,
a nacionalizmust a huszadik századi tragédiáinak egyik fő okának tartva, és
nem különböztetve meg ezt a nacionalizmust attól a nemzeti lojalitástól,
amelyet megvédtem ebben a beszédben. Ráadásul, mint a világ is tisztában
van vele, az antiszemitizmus ma is jelen van a magyar társadalomban és
politikában, és akadályt jelent a közösen vallott nemzeti lojalitás
kialakulásában magyarok és zsidók között.”*

Utólag nézve talán óvatosabban kellett volna fogalmaznom. A célom viszont
az volt, hogy rámutassak, az antiszemitizmus témává vált Magyarországon,
ami akadályozza a közös nemzeti lojalitást. Ami a Soros-birodalmat illeti,
én vagyok az egyetlen, aki tudja, ki volt az, aki megpróbálta meggyőzni
Orbán Viktor e birodalom jelenlétének elfogadásáról Magyarországon, külön
kiemelve a CEU-t. Nem jártam sikerrel, de ez más kérdés. Hozzá kell tennem,
hogy nem vagyok sem ellensége, sem barátja Orbánnak, de ismerem őt azokból
az időkből, amikor segítettem nekik egy szabadegyetemet létrehozni, még a
kommunizmus alatt.

Amit azután Orbán tett, az az első lépés volt országa felszabadulása felé,
és Soros György egyike volt azoknak, akik segítették őt. Szomorú
Magyarországra nézve, hogy a két személyiség egymásnak esett, és hogy
összeütközésük kapcsán feléledt az antiszemitizmus kísértete. Tekintve
ugyanakkor, hogy mindkettő agresszív személyiség, mindez nem meglepő.

Aztán ott van az iszlamofóbia kérdése. Úgy tűnik, hogy a kifejezés
megkérdőjelezésével és azzal, hogy rámutattam, eredete a Muszlim
Testvériség propagandakampányaiban van, magam is valamiképp bűnös lettem
abban a sértegetésben, amit leír. Nem értek egyet a kifejezés jelenlegi
használatával, tekintve, hogy azt sugallja, hogy egy sajátos, irracionális
észjárás az, amiből az iszlám iránti ellenvetéses táplálkoznak. A magam
részéről megkülönböztetem az iszlámot mint hitet és életmódot, valamint a
radikálisokat, akik bűncselekményeket követnek el az iszlám nevében.
Tisztelem az elsőt és gyűlölöm a másodikat. Ugyanakkor – tekintve a ma
divatos, nyelvvel való visszaélésekre –  egyre nehezebb ez a
megkülönböztetés, és egyre nehezebb a muszlimokat is rávenni erre a
különbségtételre.

A homofóbiát hasonló kifejezésnek tartom, amit arra használnak, hogy véget
vessenek minden vitának egy olyan ügyben, amiben csak egy álláspont
fogadható el. Látszólag egyszer azt írtam, hogy a homoszexualitás „nem
normális”, de senki nem mondta meg nekem soha, hogy miért is annyira sértő
ezt mondani. A vörös haj sem normális, ahogy a tisztesség sem normális a
balos újságírók között. Sexual Desire (1986) című kötetemben úgy érveltem,
hogy a homoszexualitás különbözik a heteroszexualitástól, de önmagában nem
perverzió. És megpróbáltam más kifejezésekkel megmagyarázni, miért is
éreznek olyan sokan negatívan a homoszexualitással kapcsolatban.

Végül itt vannak a Kínával kapcsolatos megjegyzéseim: A Kínai Kommunista
Párt azon erőfeszítéseit igyekeztem körvonalazni, amelyekkel el akarja
érni, hogy minden olyan ügyben, ami veszélyeztetheti átható politikai
ellenőrzését a dolgok felett, neki tetsző módon viselkedjenek a kínaiak, és
úgy gondolom, hogy ezt igenis le lehet úgy leírni, mint a kínaiak
robotizálása. A kommunista párt mindenkitől elvárja, hogy ezt a viselkedést
sajátítsa el, ne kérdőjelezze meg vezető szerepét és az utánzásában
találjon biztonságot. Sokan veszélyt látnak abban, hogy Peking így
viszonyul Hongkonghoz. De ennél sokkal fontosabb, hogy az ujgur muszlimok
millióit internálják, hogy agymosásnak vessék alá őket, és a veszélyesnek
talált Isten-eszme helyett átprogramozzák őket a párt-eszmére. Ha nincs
megengedve, hogy mindezt az áldozatok robotizálásaként írjuk le, akkor mit
lehet kritizálni és hogy?

Veszélyes helyzet van kialakulóban Britanniában, amelyben az olyan
vélemények egyenes kifejtését, amelyek nincsenek összhangban – vagy csak
látszólag nincsenek összhangban – egy szűk látókörű ortodoxiával, azonnal
bünteti az önjelölt igazságtevők bandája. Meghunyászkodunk a kétes
értékű hivatalos álláspontok előtt, és el kell fogadnunk egy világlátást,
amelyet nem elemezhetünk anélkül, hogy ne félnénk attól, hogy nyilvánosan
megaláznak minket a cenzorok. Ez a világlátás talán új és felszabadított
társadalmi rendhez vezet; vagy elvezethet hazánk társadalmi és spirituális
megsemmisüléséhez is. Honnan tudhatnánk, melyikhez, ha félünk, hogy
megvitassuk?”
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20190412/dd664774/attachment.html>