<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190412_roger_scruton_elnezest_hogy_gondolkodom">Elnézést, hogy gondolkodom</a></h1>
                <div class="gmail-info" style="margin-top:20px;margin-bottom:0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20190412_roger_scruton_elnezest_hogy_gondolkodom">https://mandiner.hu/cikk/20190412_roger_scruton_elnezest_hogy_gondolkodom</a><br></div>
                                <div style="margin:5px 5px 5px 0px"><img src="https://mandiner.hu/attachment/0141/140532_roger-scruton.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);" align="left"><br><span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Roger Scruton</span> <br><span><a href="https://blogs.spectator.co.uk/2019/04/roger-scruton-an-apology-for-thinking/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201904" target="_blank" id="gmail-count130313" class="gmail-count">The Spectator</a></span></div>
                                
        
        <div class="gmail-info">
            <div>
                        </div>
            <div>
               
            </div>
            
            
        </div>
       

                
        <p class="gmail-lead">
            <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ami a Soros-birodalmat illeti, én vagyok az egyetlen, aki 
tudja, ki volt az, aki megpróbálta meggyőzni Orbán Viktort e birodalom 
jelenlétének elfogadásáról Magyarországon, külön kiemelve a CEU-t. 
        </span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
                
        

                                            </span><div id="gmail-article_billboard1" class="gmail-nbanner">
<div id="gmail-zone4695188" class="gmail-goAdverticum gmail-goa-embedded"><div>
</div></div>

</div><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
                            
                
        
        </span><div class="gmail-text"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
            </span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Roger Scruton írása a Spectatorben annak kapcsán, hogy a New Statesman interjúcikke után <a target="_blank" href="https://mandiner.hu/cikk/20190410_kirugta_es_elhatarolodott_a_brit_konzervativ_kormany_roger_scrutontol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201904">a brit kormány kirúgta őt</a> nem fizetett építésügyi esztétikai bizottsági vezető posztjáról, és el is határolódott kijelentéseitől.<img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga1" class="gmail-ga_img"></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">

</span><p style="text-align:center"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">***<img src="https://mandiner.hu/images/ga1.gif" id="gmail-ga2" class="gmail-ga_img"></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">

</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">„Adtam egy interjút mostanában a New Statesmannek, azzal a 
feltételezéssel, hogy a lap, amibe korábban borkritikákat írtam, 
tisztelettel kezel engem, és munkatársa, George Eaton komolyan akar 
beszélgetni velem szellemi életemről. Nem először fordul elő, hogy be 
kell látnom, mekkora hiba a fiatal balosokat úgy kezelni, mintha felelős
 emberi lények volnának. Itt van rövid válaszom megjegyzéseim 
lelkiismeretlen, kontextusából kiragadott közlésére, amelyek közül 
némelyik arra szolgált csak, hogy gondolatbűnnel gyanúsítsanak meg és 
meggyőzzék a kormányt, hogy alkalmatlan vagyok arra bizottsági elnöki 
posztra, amellyel nemrég megbíztak.</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">

</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Eaton megismétli azt a rágalmat, amely eredetileg parlamenti 
védettséget élvezve mondatott ki, hogy valamiféle zsidó 
összeesküvés-elméletet vallok magaménak. Itt van, amit ebben a beszédben
 mondtam (a nemzetállamról, a magyar akadémián) erről a témáról:</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">

</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><em>„A zsidó kisebbség (itt, Magyarországon), ami túlélte a náci 
megszállást, továbbra is üldöztetést szenvedett a kommunisták alatt, 
kétségtelenül tesz érte, hogy jelenléte látható legyen. A budapesti 
értelmiség jelentős része zsidó, és részint a Soros-birodalom 
hálózatához tartoznak. Ezekben a körökben sokan joggal viseltetnek 
gyanúval a nacionalizmussal kapcsolatban, a nacionalizmust a huszadik 
századi tragédiáinak egyik fő okának tartva, és nem különböztetve meg 
ezt a nacionalizmust attól a nemzeti lojalitástól, amelyet megvédtem 
ebben a beszédben. Ráadásul, mint a világ is tisztában van vele, az 
antiszemitizmus ma is jelen van a magyar társadalomban és politikában, 
és akadályt jelent a közösen vallott nemzeti lojalitás kialakulásában 
magyarok és zsidók között.”</em></span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">

</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Utólag nézve talán óvatosabban kellett volna fogalmaznom. A célom 
viszont az volt, hogy rámutassak, az antiszemitizmus témává vált 
Magyarországon, ami akadályozza a közös nemzeti lojalitást. Ami a 
Soros-birodalmat illeti, én vagyok az egyetlen, aki tudja, ki volt az, 
aki megpróbálta meggyőzni Orbán Viktor e birodalom jelenlétének 
elfogadásáról Magyarországon, külön kiemelve a CEU-t. Nem jártam 
sikerrel, de ez más kérdés. Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok sem 
ellensége, sem barátja Orbánnak, de ismerem őt azokból az időkből, 
amikor segítettem nekik egy szabadegyetemet létrehozni, még a 
kommunizmus alatt.</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">

</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Amit azután Orbán tett, az az első lépés volt országa felszabadulása 
felé, és Soros György egyike volt azoknak, akik segítették őt. Szomorú 
Magyarországra nézve, hogy a két személyiség egymásnak esett, és hogy 
összeütközésük kapcsán feléledt az antiszemitizmus kísértete. Tekintve 
ugyanakkor, hogy mindkettő agresszív személyiség, mindez nem meglepő.</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">

</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Aztán ott van az iszlamofóbia kérdése. Úgy tűnik, hogy a kifejezés 
megkérdőjelezésével és azzal, hogy rámutattam, eredete a Muszlim 
Testvériség propagandakampányaiban van, magam is valamiképp bűnös lettem
 abban a sértegetésben, amit leír. Nem értek egyet a kifejezés jelenlegi
 használatával, tekintve, hogy azt sugallja, hogy egy sajátos, 
irracionális észjárás az, amiből az iszlám iránti ellenvetéses 
táplálkoznak. A magam részéről megkülönböztetem az iszlámot mint hitet 
és életmódot, valamint a radikálisokat, akik bűncselekményeket követnek 
el az iszlám nevében. Tisztelem az elsőt és gyűlölöm a másodikat. 
Ugyanakkor – tekintve a ma divatos, nyelvvel való visszaélésekre –  
egyre nehezebb ez a megkülönböztetés, és egyre nehezebb a muszlimokat is
 rávenni erre a különbségtételre.</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">

</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A homofóbiát hasonló kifejezésnek tartom, amit arra használnak, hogy 
véget vessenek minden vitának egy olyan ügyben, amiben csak egy 
álláspont fogadható el. Látszólag egyszer azt írtam, hogy a 
homoszexualitás „nem normális”, de senki nem mondta meg nekem soha, hogy
 miért is annyira sértő ezt mondani. A vörös haj sem normális, ahogy a 
tisztesség sem normális a balos újságírók között. Sexual Desire (1986) 
című kötetemben úgy érveltem, hogy a homoszexualitás különbözik a 
heteroszexualitástól, de önmagában nem perverzió. És megpróbáltam más 
kifejezésekkel megmagyarázni, miért is éreznek olyan sokan negatívan a 
homoszexualitással kapcsolatban.</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">

</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Végül itt vannak a Kínával kapcsolatos megjegyzéseim: A Kínai 
Kommunista Párt azon erőfeszítéseit igyekeztem körvonalazni, amelyekkel 
el akarja érni, hogy minden olyan ügyben, ami veszélyeztetheti átható 
politikai ellenőrzését a dolgok felett, neki tetsző módon viselkedjenek a
 kínaiak, és úgy gondolom, hogy ezt igenis le lehet úgy leírni, mint a 
kínaiak robotizálása. A kommunista párt mindenkitől elvárja, hogy ezt a 
viselkedést sajátítsa el, ne kérdőjelezze meg vezető szerepét és az 
utánzásában találjon biztonságot. Sokan veszélyt látnak abban, hogy 
Peking így viszonyul Hongkonghoz. De ennél sokkal fontosabb, hogy az 
ujgur muszlimok millióit internálják, hogy agymosásnak vessék alá őket, 
és a veszélyesnek talált Isten-eszme helyett átprogramozzák őket a 
párt-eszmére. Ha nincs megengedve, hogy mindezt az áldozatok 
robotizálásaként írjuk le, akkor mit lehet kritizálni és hogy?</span></p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">

</span><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Veszélyes helyzet van kialakulóban Britanniában, amelyben az olyan 
vélemények egyenes kifejtését, amelyek nincsenek összhangban – vagy csak
 látszólag nincsenek összhangban – egy szűk látókörű ortodoxiával, 
azonnal bünteti az önjelölt igazságtevők bandája. Meghunyászkodunk a 
kétes értékű hivatalos álláspontok előtt, és el kell fogadnunk egy 
világlátást, amelyet nem elemezhetünk anélkül, hogy ne félnénk attól, 
hogy nyilvánosan megaláznak minket a cenzorok. Ez a világlátás talán új 
és felszabadított társadalmi rendhez vezet; vagy elvezethet hazánk 
társadalmi és spirituális megsemmisüléséhez is. Honnan tudhatnánk, 
melyikhez, ha félünk, hogy megvitassuk?”</span></p>
        </div>

</div></div>